Fejér Megyei Hírlap, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. MÁRCIUS 1. KEDD Importot helyettesítenek Rugóüzem az enyingi tsz-ben Hárommilliós devizamegtakarításról, de talán még ennél is többről lehet szó, ha az eredeti elképzelések szerint alakulnak a kapcsolatok. Ahova az élet, a gazdasági élet féket „vetett”, ahol Enyingen a szárítóüzemi központban a lucernagranulátum — belső értékei ellenére — luxustermékké, a gazdaságosság fékjévé vált, ott most kétszer 600 négyzetméter alapterületen több mint harminchat üzem, élen a Szerszámgépipari Művek fehérvári gyára (SZIM), az Ipari Minisztérium közreműködésével, közúti járművek (autóbuszok, Rába-kamionok stb.) részére fékrugó készül. De hogy kerül — ahogy mondani szokás — a csizma az asztalra, illetve a fékrugógyártás a lucernaüzembe? A kérdésen Bálint János tsz-elnök is mosolyog, hiszen valóban, hogy is történt a „váltás”, így kézből-kapásból nem könnyű választ adni. Tény: a mezőgazdasági nagyüzemeknek — ismert szabályozási rendszerek hatására — az alaptevékenység fejlesztésére úgymond melléküzemági tevékenységből kell pénzt „csinálni”. A szövetkezet elnöke a következőképpen mondja el a tsz-rugóüzem rövid történetét. — Magyarországon a csavarrugókat importból szerezték be. Jelentős részüket még ma is, az Ikarus, a Rába, valamint a Csepel autók fékrendszerének gyártásához. — Nem volt hozzá ipari üzem? — Lehetett volna, mégsem akadt olyan vállalkozó, aki mennyiségben és minőségben is képes lett volna gyorsan és megbízhatóan átállni egy ilyen alkatrész gyártására. A Szerszámgépipari Művek Székesfehérvári Köszörűgépgyárában 1973-ban már foglalkoztak az említett rugók gyártásával, a müncheni Knorr-cég licence alapján. Roppant kényes és igényes munkáról van szó. Az úgynevezett BZ kettős fékhengerek gyártása, a fékszerelvénygyártás körében nem sikerült olyan minőségben előállítani, amelyet a Knorr-cég a gyártásfelszabadítás keretében elfogadott, jóváhagyott volna. Mivel tehát a hazai gyártást „gyártmányfelszabadítási” engedély hiányában megvalósítani nem lehetett, a megadott rajzszámú rugók, a szerelvény hazai gyártásának kezdetétől, tőkés ismport útján a Knorr-cégtől szerezték be. Az elmúlt időszakban felhasznált rugó mennyisége elérte a 600 ezret, aminek az értéke 15 millió márka. Az elmúlt időszakban, évente a SZIM—SZKG 100—120 ezer rugót vásárolt. Az ezen felüli szükségletet a MOGÜRT szerzi be, pótalkatrészkénti értékesítésre. — Nem túlzott vállalkozás ez? — Mint minden ilyen és ehhez hasonló gond megoldása lehet túlzott vállalkozás is, de az emberi rugalmasság talán mindig segíthet a bajokon. Az ilyen eléggé jelentős tőkésimport helyettesítését előkészíteni, megalapozni bizony teljes erőt követel, nemcsak az elnöktől, a partnerektől, a támogatóktól, mindenkitől, aki segíteni akar. Minden részletet ne is soroljunk fel, hiszen a hazai rugógyártás előkészítése és megoldása több egy kis regénynél. Tény, hogy a felsorolt vállalatok, illetve a SZIM, az Ipari Minisztérium, valamint a Licencia Találmányokat Értékesítő Vállalat egyetértésével megszereztük a kizárólagos hazai gyártás és hasznosítás jogát. Időközben ugyanis a SZIM mérnöki kollektívája, név szerint Tóth Gusztáv, Tánczos János, Bakos Ferenc, Hegedűs Pál, Járosi József olyan rugógyártási szabadalmat jelentett be, amelyet a Licencia Találmányokat Értékesítő Vállalat vásárolt meg. Egyébként ez a cég finanszírozta az NSZK-ban, Hollandiában, Svédországban és Ausztriában történő hasonló találmányi bejelentéseket is. A hazai megvalósítással 1981 júniusában az MSZMP Fejér megyei Bizottsága gazdaságpolitikai osztálya is foglalkozott, és felkérte szövetkezetünket a magyar találmány szerinti rugógyártásra. Idő 1982. — Tavaly áprilisban kezdtük, valójában nagyon sok segítséggel és támogatással, de rendkívül sok gyártástechnikai buktatóval is. A gyártáshoz a Lenin Kohászati Művektől kapjuk az alapanyagot, reméljük mindvégig megfelelő mennyiségben és minőségben. A magyar szabadalom szerinti gyártási eljárással készítjük a rugókat. — Mennyi volt az eddigi termelés? — Nemrégen szállították el, összesen négyezer hazai, hadd tegyem hozzá, enyingi tszrugó került ipari partnereinkhez. Szerződésünk szerint 1983-ban 100 ezer rugó készig, amely mintegy 50—60 milliós árbevételt tesz lehetővé. Az üzem, a nyersanyagtól függően, két műszakra tér át, várhatóan március 1-től. Az enyingi „gyárban” harminchat—negyven ember dolgozik Závodni László gépész üzemmérnök üzemvezetővel, köztük különböző képesítésű szakmérnök és szakmunkás is található. Azt mondják, evés közben jön meg az étvágy, az enyingiek 1984-ben már, a hazai szükségletek teljes kielégítése mellett, exportra is képesek lesznek termelni. Mivel a rugógyártáshoz közvetlen kapcsolódó más alkatrészgyártásról is tárgyalnak már, valószínű, hogy feltétlen szükség lesz az üzem további fejlesztésére. Erről már a beruházások elején tárgyaltak az Ipari Minisztérium illetékes vezetőivel, valamint a külkereskedelmi vállalatokkal is, különös figyelemmel az ajánlott dollár- és rubelelszámolású exportra is. Ezek után alighanem nyugodt lelkiismerettel elfogadhatjuk a tsz párttitkára, Till István „nyelvészkedését”, miszerint a rugógyártásra való áttérés nemcsak szellemi, hanem gazdasági hajlékonyságnak is fölfogható. Peresztegi T. Ferenc Munkában a rugóüzemi meg Rugók az Ikarus„szárnyaihoz” 1 ’ ' Fél évszázad a pártban Életút-vázlat az évfordulón A búcsúzkodó tél hava ül a kiskerteken, a hétvégi házak bezárkózva várnak a kikeletre. Az agárdi csendes utcácska egyik házának kéményéből füst száll fel , jelezve, hogy állandó, nemcsak hétvégi otthont nyújt lakóinak. Verebesék vendégeket várnak. A szobában kellemes meleget sugároz a cserépkályha, s finom kávéillat száll a konyhából. A házigazda arcát hatvanhét esztendő faragta, formálta, kemény évtizedek sokszoros megpróbáltatásai és újrakezdései mélyültek el vonásaiban. Csendesen idézi az elmúlt félévszázad történetét Verebes Tibor. Élete akkor öltött kárt a történelemmel, amikor 1933-ban Pestújhelyen az ő titkárságával alakították meg a szociáldemokrata párt ifjúsági csoportját. Az akkor tizenhét esztendős, szobafestő-mázoló szakmát tanult fiatalember sok társával együtt a munkanélküliség és a nincstelenség éhét ette kenyér helyett, s indult tiszta szívvel a jobb élet távoli reményét ígérő mozgalomba. Röpcédulák, plakátok ragasztása, sztrájkok szervezése, lebukott elvtársak családjának támogatása, hétköznapi kis hőstettek véghezvitele — ezek azok a „nem nagy dolgok” (mint az ünnepelt nagyon szerényen megjegyzi), amely akkor a harminc-harmincöt fiatalt számláló csoport mindennapjait, mai szemmel nézve, igenis hősiessé és veszélyessé tették. — Harminckilencben behívtak katonának, negyvenegyben leszereltem, negyvenkettőben elvittek munkaszolgálatosnak, a gyergyói havasokban tankcsapdákat ástunk. A felszabadulás után Pestújhelyen megalakították a kommunista párt helyi szervezetét, létrehozták a rendőrséget. Még mielőtt az évtized fordult volna, őt is elérte az akkor fájdalmasan sok ártatlan, becsületes ember sorsa: koholt vádak alapján elvesztette állását. — A Horthy-rendszer nem tudott megtörni, a munkaszolgálatból megmenekültem, a saját rendszerem nem tehet a sírba — töprengett, amikor a Duna mellől elindult visszafelé, a mélypontról, hogy újra kezdje életét. S nem jöttek könnyebb esztendők. 1956 a mezőgazdasági gépgyárban érte, de nemsokára már a karhatalmi században szolgálta az ellenforradalom után gyorsan konszolidáló országban a rendet. 1957-től Székesfehérvár a következő állomáshely — a megyei rendőr-főkapitányságon felelős posztokon, embert próbáló pártfeladatokkal bízták meg. — Hetvenegyben mentem nyugdíjba, de a közéletből persze nem lehet nyugdíjba menni. Húsz éve vagyok tanácstag, a párt és a népfront helyi — agárdi, gárdonyi — szervezeteiben mindig megtaláltam a munkám és a helyem... Ez hát az életem vázlata. A csöndes utcán autó áll meg: a vendégek. Lontay Gyula, az MSZMP Székesfehérvári járási Bizottságának első titkára köszöntő szavakkal nyújtja át a vörös szegfűket: — Abból az alkalomból köszöntünk tisztelettel és szeretettel, hogy ötven évvel ezelőtt léptél a párt soraiba, Verebes elvtárs. Nyugdíjasan is a közélet alakítója vagy, mindenütt ott látunk, ott találunk, szükség van rád. A hivatalos ünnepi köszöntőben ismét felidéződnek az életút állomásai, s a kerek évforduló fölemlítése mellett egy nem kerek, de jelentős magánévforduló: február 27-én volt Verebes Tibor 67. születésnapja. Lontay Gyula után Tóth Tihamér, a megyei pártbizottság osztályvezetője Takács Imrének, a megyei pártbizottság első titkárának személyes jókívánságait tartalmazó levelét adja át az ünnepeltnek, s tolmácsolja a pártbizottság titkárának üdvözletét is. A fél évszázados párttagság emlékére átadott kicsiny kristályvázán Verebes Tibor neve s az ötven év mellett születésnapjának dátuma — a családi körben tartott bensőséges ünnepség időpontja is ott áll fémlapba vésve. Móré Erzsébet Fotó: Rabáczy Szilárd Szűkül a hiánycikklista A kereskedelem a termelés szervezésével is gondoskodik arról, hogy több új termék, keresett aprócikk jelenjék meg az üzletekben, szűküljön a hiánycikkek listája. A legfrissebb eredmények: megoldódott az iskolai kréta és zsírkréta, horgászcikkek, partigrill, fejhallgató-alkatrész, amatőr műszerdoboz, CB-rádió tápegység hazai gyártása. Több termelőszövetkezeti melléküzemág megkezdte a kilincsek, zárak, címkék, zsanérok gyártását, amelyhez hazai alumíniumfröccsöntőgépet használnak. A Termeltetők Tanácsa a legutóbbi hetekben újabb kereskedelmi vállalatokat vont be a termelésszervezésbe. Az eddigi 13 tagvállalathoz csatlakozott a Bútorker, a Domus és az Oftért. A legközelebbi „Vevők vagyunk” kiállítást Budapesten, a Párizsi-udvarban az Óra-Ékszer Vállalat és a KIOSZ közösen rendezi. A kereskedelem bemutatja, milyen ajándéktárgyak előállítására keres gyártót, a KIOSZ pedig ismerteti ajánlatait. Május 4-én nyílik az idei teljes körű „Vevők vagyunk” kiállítás, amelyen részt vesznek több szocialista ország kereskedelmi vállalatainak képviselői is. JAVÍTÓANYAG SÁRSZENTMIHÁLYRÓL. A Sárszentmihályi Állami Gazdaság tőzegbányájában és lápimész kitermelő helyein teljes kapacitással dolgoznak a kotrógépek. A mezőgazdasági nagyüzemek szívesen alkalmazzák ezeket az olcsó és hatásos talajjavító anyagokat. A képen: Lápi mész bányászata (MTI Fotó) Elsősegélynyújtók Ercsiben Elsősegély gyújtók vizsgáztak az ercsi Béke Termelőszövetkezet Vöröskeresztalapszervezetének szervezésében. A vizsgáztatást tanfolyam előzte meg. Ennek során készültek fel tizenhatan, Gaál György gyógyszerész vezetésével, az eredményes számadásra. A középfokú elsősegélynyújtók közül hatan arany, tízen pedig ezüst fokozatot érdemeltek szakismeretük alapján. A vizsga befejeztével Fresli Mihály, a termelőszövetkezet elnöke köszöntötte az új elsősegélynyújtókat és arra kérte a Vöröskereszt helyi vezetőségét, hogy a későbbiekben is szervezzenek ilyen jellegű tanfolyamot — tudósít Szabó Györgyné, a Vöröskereszt lakóterületi titkára. 7 ....