Fejér Megyei Hírlap, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

2 OLDAL Gazdaság- és társadalompolitika A jó munka elismerése (Folytatás az 1. oldalról) és vasúti fékek kiváló minő­ségét számos elismerés iga­zolja, szerszámgépeik rend­szeres vásárlókra találtak az NSZK piacán. A Kiváló Gyár címet tanú­sító oklevelet Palotás Gyula, a Szerszámgépipari Művek személyzeti és szociális igaz­gatója adta át Radács Fe­rencnek. A Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést kapta a Hunyadi János forgácsoló szocialista brigád. A fehér­vári gyár dolgozóját, Farkas Károlyt a Szakszervezeti M­unkáért érem aranyfokoza­tával tüntették ki. Korszerű autóbuszok Az Ipari Minisztérium és a vasasszakszervezet elnök­sége Kiváló Vállalat kitünte­tést adományozott az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár kollektívájának. A székesfe­hérvári autóbuszgyár, múlt évi eredményes tevékenysége alapján elnyerte a Kiváló Gyár kitüntető címet. Az er­ről szóló okleveleket a kísér­leti üzem csarnokában meg­rendezett ünnepségen Nagy Gábor, az Ikarus vezérigaz­gatója adta át Balla Károly­inak, a fehérvári gyár igazga­tójának. A székesfehérvári gyárban a múlt év során 8542 autó­busz készült, a létrehozott termelési érték elérte a 8,2 milliárd forintot. A már ha­gyományos típusok mellett 1982-ben is több új konstruk­ció hagyta el a szerelősoro­kat. A többi között elkészült a kiemelkedő sikert hozó re­pülőtéri autóbusz prototípu­sa, sorozatban készültek to­vábbá a 250.59-es típusú luxusautóbuszok és megkez­dődött a francia Renault cég alvázára az 543.16-os típus­jelű kisbuszok gyártása is. Ebben az esztendőben még nagyobb feladatok várnak a vállalatra és a gyárra. Szé­kesfehérváron 9200 autóbusz gyártását tervezik. Az ünnepség dolgozók és szocialista brigádok köszön­tésével fejeződött be. Juhász Tiborné a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát, Kovács Mihály pe­dig a kitüntetés ezüst fokoza­tát kapta. Nyolcan Kiváló Munkáért miniszteri kitün­tetésben részesültek. A Vál­lalat Kiváló Brigádja címet három, a Vállalat Kiváló If­júsági Brigádja címet pedig két brigád nyerte el. Az al­katrészgyártó gyáregység Ki­váló Gyáregység kitüntetést kapott. Élen az újításban N­yolc üzemigazgatóság, köztük a dunaújvárosi mun­káját koordinálja a Dél-du­nántúli Áramszolgáltató Vál­lalat. A tavalyi munkaver­senyben első helyen végeztek a dunaújvárosiak. Élen jár­tak az újításban, a korszerű munkaszervezésben. Ünnep­ségükre eljöttek a Karl- Marx-Stadt-i testvérvállalat képviselői, így ők is tanúi lehettek, amint Wieder Béla vezérigazgató és Takács Lászlóné vszb-titkár átadta a Kiváló Üzem címmel járó oklevelet Szabó József üzem­igazgatónak. Ez alkalommal kapta meg Kiváló Munkáért kitüntetését Petke László, a dunaújvárosi üzemigazgató­ság dolgozója. Megkétszereződött a nyereség Ü­nnepi küldöttgyűlésen adták át a Martonvásári Ipari Szövetkezetnek a Ki­váló Ipari Szövetkezet címet. A helybeli Beethoven Műve­lődési Központban rendezett ünnepségen jelen volt a nagyközség párt- és állami vezetői mellett Lontay Gyu­la, a székesfehérvári járási pártbizottság első titkára, Sziklai Antal, a Fejér me­gyei Tanács elnökhelyettese és Antal Ferenc, a KISZÖV elnöke. Ü­nnepi beszédében Apró János, a szövetkezet elnöke egyebek között ismertette az ipari szövetkezet múlt évi főbb termelési adatait, me­lyek közül kiemelkedő a ta­valyi 68 millió forintos ter­melési érték, illetve az, hogy a tiszta nyereség ebben az évben 6,8 millió forintról 12,1 millióra nőtt, míg az elmúlt három évben a bér­­színvonal 30 százalékkal emelkedett. A másodszor kiérdemelt megtisztelő kitüntetést az ünnepi küldöttgyűlés végén Antal János, az OKISZ gaz­dasági főosztályának­ vezető­je adta át. A hét kérdése Mit tükröznek Jurij Andro­pov e heti nyilatkozatai? A héten Jurij Andropov két fontos nyilatkozatát hoz­ták nyilvánosságra: az SZKP KB főtitkára terjedel­mes interjút adott a nyu­gatnémet Der Spiegel című hetilapnak, a hét közepén pedig neves amerikai tudó­sok felhívására válaszolt. A tekintélyes hamburgi politikai magazin főszerkesz­tőjével folytatott beszélgetés során Andropov nemzetközi kérdések egész sorát tekint­­ette át Afganisztántól a francia—szovjet viszonyig. A legfontosabb azonban — amint az az azóta megjelent visszhangokból is kiolvas­ható — mindenképpen a fegyverzetkorlátozás, az erőegyensúly és az eurora­­kéták témaköre volt. A két nagyhatalom genfi tárgya­lásai az USA hibájából ju­tottak zsákutcába — szögez­te le a főtitkár, rámutatva, hogy lényegében a nulla­megoldás­­ módosításaként propagált „közbülső javas­lat” sem változtat érdemben Washington korábbi állás­pontján, mivel az továbbra is figyelmen kívül hagyja a Szovjetunió biztonsági érde­keit. A nukleáris konfrontáció kölcsönös csökkentésére tö­rekszünk — hangsúlyozta Andropov, kiemelve, hogy változatlanul érvényben van a fegyverkezési hajsza meg­fékezése érdekében tett va­lamennyi korábbi moszkvai indítvány, a francia és brit nukleáris haderő szintjén való rakéta-befagyasztástól az ellenőrzés problémájáig. A nyilatkozat tükrében jog­gal állapíthatjuk meg: a Szovjetunió bármilyen meg­oldás kidolgozására hajlan­dó, amely eleget tesz az egyenlő biztonság alapelvé­nek. Még a nyugati értékelé­sek is — amelyek közül pe­dig egyesek „kemény hang­ vételnek” minősítették az in­terjút — elismerik: Moszkva őszintén törekszik a tárgya­lások folytatására. A Spiegelnek adott interjú során szóba került a kozmi­kus hadviselés kérdése, ame­lyet Andropov amerikai tu­dósok egy csoportjának vá­laszolva pár nappal később részletesebben is kifejtett. A felhívást, amelyet egyetemi professzorok, Nobel-díjas kutatók intéztek az SZKP KB főtitkárához, az űrfegy­verkezési tervek elburjánzá­sa miatti növekvő — s te­gyük hozzá jogos — aggo­dalom szülte. A­ndropov válaszában egy­értelműen leszögezte: meg kell akadályozni a fegyver­kezési hajsza átterjedését a világűrbe. A tópart szépítéséért A Velencei-tavi Közös Költségvetési Üzem termelé­si tanácskozásán Simon Csa­ba köszöntötte a résztvevő­ket és a meghívottakat. A költségvetési üzem múlt évi jó munkája alapján egy­más után immár harmadszor nyerte el a Kiváló Vállalat megtisztelő címet és a vele járó oklevelet, amelyet az Építési és Városfejlesztési Minisztérium és a HVDSZ Központi Vezetősége megbí­zásából Kiss György, a HVDSZ megyei titkára nyúj­totta át Magyar István üzemvezetőnek. Az üzem 1982-ben 145 mil­lió 99 ezer forintos árbevé­telt ért el. Az egy dolgozóra jutó termelési érték 275 ezer forint volt. Üzemi eredmé­nyük 7 millió 332 ezer fo­rint. Az 527 tagú közösség tavaly sokat tett a Velen­cei-tó környékének építésé­ért, szépítéséért, csinosítá­sáért. Kiss György átnyújtotta az építési és városfejlesztési miniszter Kiváló Munkáért kitüntetését Borsi Sándornak. Magyar István üzemvezető­től 28-an vették át a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Új jármű a felvonuláson D­unaújváros születésének és fejlődésének egyik csen­des segítőtársa az ÉPFU bu­dapesti kirendeltségének du­naújvárosi üzemegysége. Ü­nnepségükön ott voltak az üzemegység dolgozói mellett a fuvaroztatók kép­viselői is. Ma már nemcsak a 26-os ÁÉV-nek és a BVM- nek fuvaroznak, hanem a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinátnak is. Idén he­tedszer vehették át a Kiváló Üzemegység címet. Ezt a kitüntetést 93 millió forintos árbevétellel, 2 millió 800 ezer megtett kilométerrel, a nor­mánál 5 százalékkal, össze­sen 60 ezer literrel kevesebb üzemanyag felhasználásával érték el. A kitüntető címet Simon József, a budapesti kirendeltség kereskedelmi és forgalmi osztályvezetője adta át a dunaújvárosi kollektí­vának. A május 1-i felvonu­láson bemutatják új jármű­vüket, amit egymillió 200 ezer forint költséggel ők fejlesztettek ki a BVM előre­gyártott garázsainak fuva­rozására. K­ádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára válaszolt arra a felhí­vásra, amelyet Ausztria, Ciprus, Finnország, San Ma­rino, Svédország és Jugosz­lávia állam- és kormányfői a madridi találkozó mielőbbi sikeres befejezése érdekében intéztek a helsinki záróok­mány aláíróihoz. A Központi Bizottság első titkára válaszában nagyra értékeli és a madridi találko­zó mielőbbi eredményes be­fejezésére, az európai biz­tonsági és együttműködési folyamat fenntartására irá­nyuló pozitív lépésként üd­vözli a semleges és el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek kezdeménye­zését. A Magyar Népköztársaság politikájában, nemzetközi te­vékenységében a helsinki zá­róokmány elveit és ajánlásait követi. Osztja a felhívásban kifejezésre juttatott aggodal­mat a madridi találkozó je­lenlegi állásával és az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési folyamat egészével kapcsolatban, s azt a meg­győződést is, hogy sürgős po­litikai döntésre van szükség a Madridban folyó munka mielőbbi eredményes befeje­zése érdekében. A Magyar Népköztársaság szövetségeseivel és Európa több más államával együtt, kezdettől fogva tanújelét ad­­ ta a konstruktív munkára irányuló politikai készségnek. Most arra van szükség, hogy azok a kormányok, amelyek eddig vonakodtak ettől, ugyanígy járjanak el és épí­tő szellemben segítsék elő a konszenzus elérését. A magyar küldöttség a jö­­ vőben is minden tőle telhe­ tőt megtesz azért, hogy a madridi találkozó tartalmas és kiegyensúlyozott záródo­kumentum elfogadásával mi­előbb befejeződjék. A hat állam- és kormányfő felhí­vása újabb értékes bátorítást ad küldöttségünknek e tevé­kenységében. Változatlanul az a véleményünk, hogy a sem­leges és el nem kötelezett or­szágok záródokumentum-ter­vezete jó alap a madridi ta­nácskozás eredményes befe­jezéséhez, — hangsúlyozza a központi bizottság első titká­ra. (MTI) * Nemzetközi élet Kádár János válasza hat európai ország felhívására FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. MÁJUS 1. VASÁRNAP ­ A békéért, a munkáért Az alábbiakban közöljük Vinizlay Gyulának, a SZOT titkárának május 1-i rádió- és tévébeszédét. K­edves nézők, rádióhallgatók, barátaim! A munkásosztály legnagyobb nemzetközi ünnepére készülünk. Az előestén köszöntöm önöket pártunk, az Elnöki Tanács, a kormány és a szakszervezetek nevében. Sajátos ünnep május elseje. A munka és az emberi méltóság szülte, s így az esztendő leg­szebb napjaként él bennünk. Igaz, az első bu­dapesti nagygyűlés óta az ünnep jellege for­málódott, alakult, de tartalma változatlan: ma is a békéért, a tisztességes emberi életért és a munkáért harcoló dolgozók seregszemléje. A­ligha lehet megállapítani, hányan ünnepel­nek ma szerte a világon. De annyi bizonyos, hogy az idei május elsején borultabb a világ égboltja, a dolgozó tömegek szándékosan meg­rontott világpolitikai légkör és a vele együtt­járó gazdasági válság fenyegetettségében ün­nepelnek. De ünnepelnek! H­iszen bármilyen is legyen a helyzet, a munka, az alkotás tartja fönn és nemesíti az emberiséget. E meggyőződéssel köszöntjük mindazokat, akik töretlenül küzdenek, dolgoz­nak és hisznek a köznapok munkáserejében. Hívunk mi is mindenkit május elsején ünne­pelni. K­öszönet illeti az előttünk járó nemzedéke­ket, a nyugdíjasokat, a veteránokat, hiszen az ő munkával töltött­ életútjuk vezetett el a mához. Közük van minden eredményhez, ami­nek ma örülhetünk. Épületekben, hidakban, tervekben, alkotásokban él tovább munkál­kodásuk. Mi sem és a mai ifjúság sem lehet tétlenebb, elődjeink példája nyomán már erő­sebb szívvel és akarattal haladhatunk minden május elsejék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a tegna­pokra emlékezünk, hanem a mára, s a hol­napra is tekintünk. H­agyományaink, céljaink és eszméink ere­jének tudatában derűlátók vagyunk, hiszen a világ dolgozói és a magyar dolgozók nem elő­ször ünneptik nehéz körülmények között a munka nagy ünnepét. Hazánk is többször volt nehéz helyzetben az elmúlt harmincnyolc év során. A döntő, a meghatározó azonban mindig, és most is, a dolgozó emberek cselekvő magatar­tása volt. Semmivel sem helyettesíthető az az elszántság és akarat, amellyel fölülemelked­tünk a politikai és gazdasági nehézségeken. E küzdelemben embermilliók fegyelmezett, örök tüntetéssel fölérő munkálkodása visz előre. K­étségtelen, hogy a gazdasági helyzet kihí­vásai egyre keményebbek, s nap mint nap munkára, a figyelem és a fegyelem összponto­sítására késztetnek bennünket. Felszabadulá­sunk óta talán még sohasem volt olyan égető­en nagy szükség az öntudatos munkálkodásra, mint napjainkban. Ezt vállaljuk is, hogy megőrizzük mindazo­kat az eredményeket, amelyeket a magunké­­nak­ mondhatunk. Tudnunk kell, hogy fejlődé­sünk feltételeit megteremteni, megóvni, gond­jainkat megszüntetni nekünk magunknak kell. Óriási feladat ez, tiszteletre méltó, nagy és különleges vállalkozás. A gondolkodás és a gyakorlat régi, avult formáival ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész társadalmunk négy évtizedes útja a nehézségek, az eredmények összefonódásával haladt előre, most minden vonatkozásban újítanunk kell! S mi képesek vagyunk a megújulásra. Éppen, mert fölismer­tük, hogy csak az eddigieknél is jobb munká­val, nagyobb áldozatokkal, fokozottabb erőfe­szítésekkel juthatunk előbbre. A legfontosabb, hogy a dolgozók a gyakorlatban érezzék azt, hogy ami országunkban történik, az ő értük, az érdekükben és velük együtt történik. Nin­csen csodaszer egyéni vágyaink és társadalmi haladásunk elősegítésére, csak az, amit most ünneplünk: a munka. E közös tevékenységében egyetlen lelkiis­meretes dolgozó ember sem pótolható! Ter­veink is csak úgy valósíthatók meg, ha a ma­ga helyén mindenki maradéktalanul eleget­­ tesz vállalt feladatának. Ha ez így van, abból az is következik, hogy a jó, a hatékony és tisz­tességes munkát övezze elismerés. A becsü­lettel helytálló dolgozók — és ők vannak több­ségben! — ezt teljes joggal el is várják. Aho­gyan azt is, hogy az ő lelkiismeretes tevékeny­ségük, odaadásuk legyen a példaadó. Az ünnepen is szólni kell arról, hogy a mun­ka és az életszínvonal elválaszthatatlan fo­galmak, melyek már az ünnep születését is meghatározták. Amikor arról szólunk, hogy a cél: a már megszerzett életszínvonal meg­tartása, igazában magáról a munkáról beszé­lünk. Vagyis arról szólunk, hogy miként dol­gozunk, kellő felelősséggel érezzük-e át: a ránk bízott feladatok mit jelentenek a gazda­ságnak, tudjuk-e valamennyien tennivalón­kat? A nagy célokhoz sok köznapi erőt, sok apró erőfeszítést kell megterveznünk és ösz­­szehangolnunk. A cél nem változott. Van mit megvédenünk, közel négy évtized tanúsítja, hogy munkánk gyümölcsöző volt. Eredményeink megtartásá­nak egyetlen útja van: a fejlődés. Nem tesz jó szolgálatot, aki bármilyen vonatkozásban is konzerválni akarja a régit. Az emberiség is gyors tempóban halad előre. Mi életünk során tartósan először kerültünk a társadalmi haladás élenjárói sorába. Ránk nem vár, hozzánk nem igazodik a világ, nekünk kell lépést tartani gyorsuló haladásával. A felmért erők azt mu­tatják: erre is vannak még tartalékaink! M­indezekből az következik, hogy tudnunk kell: a munkában nem korlátok, hanem jó irányba vezető utak várnak ránk. Elsőbbsé­get kell biztosítani az újat hozó törekvéseknek, támogatni kell a társadalomért tenni akarók lelkesedését. Sem a kicsinyesség, sem a bürokrácia, sem a ragaszkodás a megszokotthoz nem állhatja útját ennek, az egyetlen reális és értékes tö­rekvés megvalósulásának. Ahogyan elválaszt­hatatlan a munka eredménye és az életszínvo­nal, úgy az alkotómunka és a béke is feltéte­lezik egymást. Mondhatjuk: édes testvérek. A­lkotni, gyarapodni, fejlődni csak békében lehetséges. Az embert hiába fűti a teremtés vágya, hiába hevítik a legnemesebb célok, ha nincs béke. Az emberiségnek sok közös ügye van, de a leglényegesebb közös ügy és óhaj: a béke. Nincs is olyan ország a világon, ahol mind erőteljesebben ne hallatnák szavukat a békemozgalom aktivistái. Hangjuk egyre messzebb hangzó, mert nem fenyegette meg az emberiséget tragikusabb és pusztítóbb veszély, a mint a nukleáris háború! M­inden értelmes, az értelmet és az eddig létrehozott közös értékeket féltő ember döb­benten hallgatja a „korlátozott” és az „elhú­zódó”, valamint a más háborús „elméletekről" érkező híreket. Mindezek ellen tiltakozik az emberi értelem! Nem lehet így játszadozni százezrek és milliók — valójában az­ emberi­ség — életével. Szerencsére van erő a háború és a hódító törekvések megfékezésére, nagyvonalú és fe­lelősségteljes készség formájában is. A Szov­jetunió egyoldalúan kötelezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz elsőnek atomfegyvert. A megfékezésre van elég visszarettentő erő is. Ez a béke biztosítéka, s annak feltétele, hogy az ember méltón kiteljesíthesse önmagát és megvalósíthassa céljait. Ezen a májusi ünnepen jó pihenést, kelle­mes kikapcsolódást kívánok minden dolgozó­nak, hazánk minden polgárának. Kívánom, hogy az ünnep fölemelő pillanatai adjanak újabb erőt és lendületet közös munkánk to­vábbi folytatásához. (MTI)

Next