Fejér Megyei Hírlap, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. AUGUSZTUS 2. KEDD A székesfehérvári gyógyszertárraktár 3 szintes 500 négyzetméter alapterületű Clasp-rendszerű raktárral bővül. Az épületet a az ARÉV Latinka Sándor szocialista brigádja szereli Kiegyensúlyozott félév a dunavidékinél Új gazdálkodási lehetőségek Reális terveket készítettek erre az évre a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat vezetői. Ahogy Halász József igazga­tó fogalmazott, szerencsére semmi rendkívüli dolog nem történt az eddig eltelt hóna­pokban, így időarányosan váltották valóra elképzelései­ket. A tervezett 709 millió fo­rintos árbevételből már 392 millió a kasszájukban volt június végére, a 38 milliós nyereségtervből pedig 18,8 millió forint már megvan. Bár öt százalékkal növelték a tavalyi forgalmukat, nyere­ségük csökkent. Ez az arány­romlás a szabályozóknak és a vendéglátásra vonatkozó új árrendszernek tulajdonítható. Szűkült dunaújvárosi és megyei piacuk. Számos nagy­üzem létszámcsökkenésről ad hírt mostanában, ami ér­zékenyen érinti a Dunavidé­­­ki Vendéglátó Vállalatot, hisz profiljuk a munkahelyi étkeztetés. Hogy mégis mivel növelték forgalmukat? Megnyílt ta­valy két nagy­­ éttermük is, így Székesfehérváron a Ma­lom, Dunaújvárosban a Me­zőföld, amelyek elsősorban a közétkeztetést szolgálják. Mindkét helyen iskolások és dolgozók is ebédelnek, míg este a szórakozni vágyókat fogadják. Bevált a szerződéses üze­meltetési forma. Még a for­galomból húsz százalékkal részesednek ezek, az üzletek, addig a nyereség több mint felét adják. Javult a ven­déglátás színvonala is ezeken a helyeken. Idén új gazdálkodási lehe­tőséggel éltek, így január el­sejétől 5, most július elsejé­től pedig további 8 üzletben vezették be a nyereségérde­keltségi rendszert. E 13 étte­rem mind nagyobb, tehát szer­ződésbe nem adhatók. Magas az energia és az egyéb fenntar­tási költségük. Az új érde­keltségi rendszer ösztönözheti a vezetőket az ésszerű és jö­vedelmező gazdálkodásra. Eddig jó tapasztalatokról ad­hatnak számot, érdemes volt e lehetőséggel élni a vállalat­nak. Nem kerüli el a vendéglá­tást sem a munkáshiány. Munkaerőgondokkal küzd a dunavidéki is, idén már negy­venöten hagyták el konyháit, éttermeit. Ami örvendetes, hogy nem a szakemberek, hanem a segédmunkások válnak meg elsősorban a vál­lalattól. Idén a dunaújvárosi átlagot meghaladóan tudták bérszínvonalukat emelni, 3,9 százalékkal magasabb bért fizetnek dolgozóiknak, mint tavaly. K. É. Több sertéshús Bólyból Az ország egyik legnagyobb sertéstenyésztő gazdaságává válik a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát a most folyó re­konstrukció eredményként. A sertéstartást a kombinát törökdombi és új majori tele­peire összpontosítják. Ezek felújítására valamivel több, mint százmillió forintot for­dítanak, ám — amennyiben teljesítik az előírt feltétele­ket — a teljes költség két­harmadát állami támogatás­ként megkapják. A rekonst­rukció előtti esztendőben 4400 tonna sertéshúst értékesítet­tek a bólyiak, a munkálatok befejezése után 5600 tonnára nő az évi termelés, miközben felszámolnak több régi tele­pet. A termelésnövekedés egyik forrása a férőhelyek számának gyarapítása, a má­sik a tartási folyamatok összehangolása. A régi sertéstelepek közül az egyiket már korábban át­adta a kombinát a szomszé­dos termelőszövetkezetnek, a másikat átalakítják baromfi­­nevelés céljára. A harmadi­kat környezetvédelmi okok miatt felszámolják. Eredeti­leg az ormánypusztai sertés­telepet is meg akarták szün­tetni, időközben azonban annyira fellendült a háztáji sertéstartás a kombinát dol­gozói körében, hogy intéz­ményesen, üzemi méretekben kell gondoskodni hízóalap­anyagról. Az átalakított Or­mánypuszta lesz tehát a kis­­árutermelő ágazat malacsza­porító bázisa, ahonnan éven­te tízezer növendékállattal látják el a háztáji sertéshiz­lalókat. A rekonstrukció nyomán javulnak a munkakörülmé­nyek is a kombinát­­sertéste­lepein. __________________________________ Vannak-e még Kohlhaas Mihályok? Jó néhány évvel ezelőtt történt, hogy egy bányában összeverekedett a párttitkár és a munkavédelmi felelős, mert a párttitkár le akarta állítani a termelést addig, amíg nem gondoskodnak minden munka­­védelmi előírás betartásáról. Aztán, mint a klasszikus szocialista mesékben, vissza­utasította a csalással szerzett prémiumot. Néhány évvel ké­sőbb elkövette harmadik, im­már megbocsáthatatlan lázadá­sát „elvtársai” ellen, így pá­lyafutását vájárként fejezte be. Hogy miért írtam le ezt a Kohlhaas Mihályéra emlékez­tető történetet? Mert úgy tű­nik, manapság egyre keve­­sebb Kohlhaas Mihály él köz­tünk, egyre kevesebben haj­landók feláldozni személyes érdekeiket úgy, ahogy tette azt Kleist hőse, aki egy apró jog­talanság miatt hadat üzent egy egész birodalomnál­. Néhány napja akaratlanul fültanúja voltam a ma már nyugdíjas egykori párttitkár és egy mai bányász beszélgetésé­nek. Az utóbbi elmondta, hogy szinte naponta büntetik kü­lönböző munkavédelmi előírá­sok megszegése miatt, de még így is jobban jár, mintha min­dent meg próbálna betartani, mert akkor ha megfeszülne sem tudná megtermelni a nor­mát. Látszólag tehát minden­ki jól jár, a bánya teljesíti a tervet, a bányász a büntetések ellenére joagas fizetést kap. Mégis,­­amikor szinte napon­ta olvasunk az újságban üze­mi balesetekről, tüzekről, sze­rencsétlenségekről, fel kell tennünk a kérdést: valóban mindenki jól jár? Nagy Miklós Agrokémiai telepek épülnek Korábban a mezőgazda­ságban használt vegyszerek­nek nemegyszer az ötöde is tönkrement azért, mert hiányoztak a tárolók. A veszteségek csökkentésére országszerte hozzáláttak az agrokémiai telepek hálóza­tának kiépítéséhez. A MÉM összesítése szerint eddig 30 létesítmény készült el, a korszerű tárolókban gépesí­tették az anyagmozgatást, és gondoskodtak a vegyi anya­gok helyes kezeléséről. A kedvező tapasztalatok alap­ján 12 helyen építenek újabb telepeket, ezek egy része még az idén elkészül. A telepeket a legtöbb esetben a környező gazda­ságok és a forgalmazó vál­lalatok összefogásával hoz­ták­ létre. A beruházási költség ugyanis elég magas, esetenként eléri a 60—80 millió forintot, s ez egy-egy üzem anyagi erejét megha­ladná. A tárolókhoz vasúti vágány, illetve közúti há­lózat vezet, és így az anya­gok beszállítása és szétosz­tása nem okoz gondot. A legújabb adatok szerint a mezőgazdaság területének már csaknem 30 százaléka tartozik valamelyik agroké­miai társuláshoz, a létesít­mények befogadóképessége azonban egyelőre még szű­kös, és közvetlenül a terü­let 10 százalékát tudják el­látni. A további készletet a megyei Agroker-telepekről, illetve a műtrágyagyárakból fuvarozzák a gazdaságokba az agrokémiai központok közvetítésével. A központok ráfizetéssel működnének, ha csak a mű­trágya készletezésével fog­lalkoznának. Ezért a jöve­delmezőséget szolgáltatások­kal javítják, szállításra és rakodásra vállalkoznak, megrendelésre elvégzik a vegyszeres kezeléseket, szaktanácsot adnak. Több helyen egyéb feladatokat is ellátnak, például olajat tá­rolnak, vagy betont állíta­nak elő. Új épületvédelmi eljárás „Lélegző” vakolat A Fejér megyei Tanács Építőipari Vállalata néhány hete új épületvédelmi eljá­rást mutatott be a szakem­bereknek. A Baurex—N víz­­szigetelő anyaggal a kísér­letet július 21-én végezték el Székesfehérváron, a felújí­tás alatt lévő Kossuth utca 15-ös számú háznál. A bemutatón a többi kö­zött részt vettek a dunán­túli tanácsi építőipari vál­lalatok fejlesztési társulásá­nak képviselői, az IKV-tár­­sulások vezetői, valamint a műemlékfelügyelőség szak­emberei. A bemutató, a Ba­urex—N nevű vízszigetelő anyagot forgalmazó osztrák cég magyarországi képvise­lete munkatársainak útmu­tatásával zajlott. Az új épületvédelmi eljá­rásról Temesi Miklós fej­lesztési osztályvezető adott tájékoztatást. Ahogy elmond­ta, ez az anyag arra alkal­mas, hogy a nedves, nyirkos falakat kiszárítsa. A lakás­­felújításoknál rendkívül jól használható, a vállalat ezért is kívánja a jövőben alkal­mazni. Egyébként sok falkiszárí­tó eljárás ismert (például speciális vegyi anyaggal ke­vert cementhabarcs beinjek­­tálása a falba, amely aztán vízzáró réteget képez), de a Baurex—II alkalmazásának teljesen más a hatásmecha­nizmusa. Itt is bizonyos ve­gyi anyagot kevernek a ce­menthabarcshoz, amelyet aztán hagyományos módon hordanak fel a falra. A habarcs rendkívül po­rózus (lyukacsos) szerkezetű, s e tulajdonságánál fogva a falban lévő nedvességet nem zárja el, hanem a vakolat száraz állapotában folyama­tosan elpárologtatja. Lénye­gében lélegzik a vakolat. A fal száraz marad, nem kelet­kezik salétromos „kivirág­zás”, a vakolat nem dobja le a festéket. További előnye a vízszige­telő szer alkalmazásának, hogy nem kell elvégezni az injektáláshoz szükséges költséges falfúrásokat, ha­nem egyszerűen, a hagyo­mányos módon felhordható a falra a vakolat. Célszerű több rétegben vakolni; a leg­hatásosabb, ha 2,5—3 centi­méter vastagságú a cement­­habarcsos réteg, amelyre aztán meszelni és festeni (légáteresztő műanyagfes­ték) is lehet. Az országban néhány he­lyen használták már a Bau­rex—I vízszigetelőt. Fejér megyében elsőként a taná­csi építők próbálták ki, egyelőre csak kísérleti jel­leggel. A kísérlet egyéb­ként igazolta a várakozáso­kat, az anyagnak, kedvező tulajdonságai miatt, nagy a jövője a felújítási munkák­nál. A vállalatnál már a kö­vetkező lépésen, a vízszige­telő anyag beszerzési lehető­ségein gondolkodnak. Mi­előbb szeretnének hozzájut­ni az illetékes országos szerveken keresztül, akár li­cencvásárlással és a hazai gyártás megoldásával, akár az osztrák féllel történt meg­állapodás alapján, árucsere útján. V. V. TEKINTÉLY Nagyapám gyakran elmesélte a történetet. Fél évszázad­nál is régebben, amikor még a siheder legények közé tar­tozott gyakran töltötte kevés szabad idejét a falu kocsmá­jában. Társaihoz hasonlóan felvette ünneplő ruháját, és vasárnap délutánonként elballagott a falu központjába. Ahogyan ürültek a borosüvegek a durva faragású kocsma­asztalon, úgy nőtt a legények bátorsága az asztal körül. A tetőfokra hágó jókedv rendszerint a nyers erő fitogtatá­­sával folytatódott. Gabonával teli zsákokat emelgettek, ölre mentek,a kocsmaudvar keréknyomokkal szeldelt földjén. Rangot, társaik körében tiszteletet akartak szerezni a vir­tuskodással. A falusi kocsmákban, vendéglőkben ma is összejönnek beszélgetni a fiatalok. Beszédtémájuk, magatartásuk azon­ban megváltozott. Szóba jönnek az eladó sorba került lá­nyok­ is, de gyakrabban tárgyalják meg hétköznapi mun­kájukat. Ezek a disputák a motorok világába, a korszerű , technika csodákat és izgalmakat rejtő területére kalauzol­­­­ják őket. Élénken vitatkoznak a tudomány legújabb ered­ményeiről, a szakmájukról. Az a fiatal válik az asztaltár­saság központi alakjává, aki érdekesen mesél, járatos a világ dolgaiban. A nyers fizikai erő helyett a szellemnek van rangja, te­kintélye napjainkban. A faluhoz való kötődésnek érzékelhető pontjai vannak. Kialakultak a nagyüzemi méretek, s ha nem is bőven, de jut pénz a korszerű gépek megvásárlására a gazdaságok­ban. A gépek kezelése, használata nemcsak elfoglalja, ha­nem formálja is az embereket. A traktorosok, a munkagép­kezelők megszokták, hogy milliós értékű eszközökkel bán­nak, hogy évente tanfolyamra járnak. Megtanulták és ta­pasztalták, hogy a nagy teljesítményű, drága gépeket nem szabad csak félig-meddig hasznosítani. Miközben idomul­tak a technikához, megváltozott a gondolkodásuk, s ké­pessé váltak arra, hogy lépést tartsanak a fejlődéssel. A munka formálódásával azonos tőről fakad a falusi fia­talok életkörülményeinek változása is. Valamikor az eke szarvát tartó férfiakat lehetett látni a határban, napjaink­­­ban a traktor légkondicionált fülkéjében ülő szakember jelképezi a szabadban végzett mezőgazdasági munkát. Az egykor napnyugtáig tartó verejtékezés helyett most többsé­gében nyolc órát tart a műszak. A munka végeredménye pedig azonos: sima barázda jelzi az erőfeszítést. S a hajda­ni és a mostani munkakörülmények között legalább akkora a különbség, mint a faeke és a traktor között. Az átalakulás megváltoztatta a falusi fiatalok érdekeit. Az egykori parasztgazdaságok szűk keretei jórészt kire­kesztették a technikát, a korszerű termelési eljárásokat a mezőgazdaságból. Feleslegessé vált a tanulás, a szakmai ismeretek szerzése, gyarapítása. A tehetséges parasztfiata­lok nem járhattak szüleik nyomdokán, ha kamatoztatni akarják képességeiket. A nagyüzemi gazdálkodás viszont igényli, feltételezi a jól felkészült szakembereket. Értelmessé és szükségessé válik a tanulás, a mezőgazdaságban is tág lehetőség nyílik a tehetség kibontakoztatására. Ezt a lehetőséget persze behatárolhatja a helyi vezetés. Hal­lottam keseregni gépészmérnököt, akinek módszeresen nyesegették ambícióit. Találkoztam egyetemet végzett me­zőgazdásszal, akit éveken át megbíztak ugyan kisebb-na­­gyobb feladatokkal, de nem kapott lehetőséget az önálló munkára. Ismerek viszont fiatal termelőszövetkezeti fő­mérnököt, akinek már gyermekkorában egyengette útját a gazdaság vezetősége. A termelőszövetkezet óvodájában tet­te az első, bátortalan lépéseket, majd két évtized múltán diplomával a zsebében, szülőfalujában kezdett dolgozni, ahol vezető társai nevelték, segítették, felkészítették a mind nagyobb felelősséggel járó feladatok ellátására. Keserű és örömteli tapasztalatok egyaránt léteznek, kö­zülük mégis jellemzőbb a kezdeményező, bátorító, a fiata­.­­rók munkájára számító vezetés. Egyfajta kényszer is ez, hi­szen örvendetesen megfiatalodtak a termelőszövetkezetek. A kényszernél azonban fontosabb, hogy képzett, jót s töb­bet akaró fiatalok dolgoznak a gazdaságokban, akikre min­dig számíthatnak a vezetők. Egy szövetkezetét fiatal gépészmérnöke mesélte a törté­netet. A közös gazdaság nagy teljesítményű lucernaszárítót épített. Egy ideig jól hasznosították, de aztán csökkent a lucernaliszt ára a világpiacon, s veszteségessé vált a ter­melése. A 20 millió forintot érő szárító nem maradhatott kihasználatlanul. Terményszárítóra viszont szüksége volt a gazdaságnak, de átalakítás nélkül arra alkalmatlan volt a berendezés. Fiatal szakemberekből — mérnökökből, tech­nikusokból — álló csoport vállalta, hogy a kukorica beta­karításának kezdetéig átalakítják a szárítót. Többen képte­len ötletnek tartották a vállalkozást, nem hittek a siker­ben. Mások bíztak a fiatalok alkotó erejében, személyes részvétellel buzdították a vállalkozókat a kivitelezésben. A fiatal szakemberek éjszakákon át rajzoltak, hegesztettek, akkoriban szinte szünet nélkül zajos volt a szárító környé­ke. Mire a kukoricában indultak a kombájnok, elkészültek az átalakítással. Végérvényesen bizonyították a kétkedők előtt, hogy a fiatalos lendület, a törekvés, az alkotás vágya képes le­győzni az akadályokat. Igazolták, hogy az izmok feszülésé­nek pallérozott értelemmel kell párosulni ahhoz, hogy re­mény legyen a sikerre. Az ész és a kitartás együtt hozhat méltó tiszteletet birtokosának. Egyre szaporodik azon fiatalok száma, akik ilyen úton akarnak és tudnak tekintélyt szerezni maguknak. A nép­szerűség kivívásához azonban több erő, kitartás kell, mint korábban, bármely időben. A jobbító szándék és teljesít­mény azonban igazi rangot ad idősnek és fiatalnak, falusi és városi embernek egyaránt. Farkas József Volán-fejlesztések A Volán 14-es számú vál­lalata, a több száz millió fo­rintos építési jellegű fejlesz­tési igénnyel szemben a ha­todik ötéves tervidőszakban 43 millió forint beruházási lehetőséget kapott. Élve azonban a különböző pályá­zatok nyújtotta lehetősé­gekkel, néhány jelentős léte­sítményt tudtak az eredeti elképzeléseken túl létrehoz­ni. Például a megyeszékhe­lyen szennyvíztisztító és olaj­regeneráló, Dunaújvárosban pedig autóbuszállomás ké­szült. OLDAL

Next