Fejér Megyei Hírlap, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-01 / 26. szám
2. OLDAL Jurij Andropov levele az UNESCO főigazgatójához A nemzetközi helyzetről, az UNESCO feladatairól szólt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke levelében, amelyet Amadou Mahtar M. Bow-hoz, az UNESCO főigazgatójához intézett. A főigazgató megküldte Andropovnak A jövő forrásainál című könyvét, amely az emberiség sorsáról alkotott elképzeléseit tartalmazza és levelet intézett az SZKP KB főtitkárához. Jurij Andropov válaszában köszönetet mond a könyvért, majd így folytatja: „Osztanom kell azt az aggodalmát, amelyet ön a fegyverkezési hajszával és a nukleáris háború veszélyével kapcsolatban juttat kifejezésre. Valóban, ez a veszély növekedőben van, de — mint ismeretes — nem a mi hibánkból. Milliók számára válik egyre világosabbá, hogy a feszültség forrása az Egyesült Államok jelenlegi kormányzatának világuralmi törekvése. Ez a kormányzat az egész földgolyót szuverén birtokának tekinti, s úgy hiszi, joga van rákényszerítenie másokra saját magatartási normáit. A Szovjetunió más politikát folytat nemzetközi téren. Ez az irányvonal egybeesik az ENSZ, valamint szakosított szerve, az UNESCO alapokmányaiban foglaltakkal. Az UNESCO tagállamai túlnyomó többségével együtt mi támogatjuk az ön által kééezett szervezetnek a béke és a nemzetközi együttműködés érdekében kifejtett tevékenységét. Az ilyen együttműködés erősítése, fejlesztése különösen jelentős akkor, amikor növekszik a feszültség. Az UNESCO sokat tehet a szilárd béke biztosításáért folytatott harcban. Az UNESCO előtt a tudomány, a kultúra és a művelődés területén álló feladatok elválaszthatatlanok a fajüldözés, a faji megkülönböztetés ellen, a nem egyenjogú nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszerének megszilárdítását célzó kísérletek ellen folytatott harctól. Csak üdvözölni lehet az UNESCO azon törekvéseit, hogy vessenek véget ezeknek az anakronizmusoknak, amelyek a gyarmati uralom szégyenletes időire emlékeztetnek. Megértjük azt a figyelmet, amelyet az UNESCO az új információs világrend megteremtésének szentel. Ez az új rend hozzájárul az „információs imperializmus”, a nyugati monopóliumok e téren fennálló uralmának felszámolásához. Arról, hogy ez az orientáció megfelel a szervezetben képviselt államok túlnyomó többsége érdekeinek, az UNESCO 1984—89-re jóváhagyott munkaterve tanúskodik. Azoknak, akik szembe kívánnak helyezkedni az UNESCO keretei között sikeresen és kölcsönösen előnyösen együttműködő államok közösségével, meg kell érteniük, hogy ezért egyedül ők viselik a felelősséget. Bízom abban, hogy a Szovjetunió s az UNESCO közötti együttműködés továbbfejlesztése megfelel a népek létérdekeinek, a béke és a haladás ügyének” — írja Jurij Andropov levelében. A levelet kedden hozta nyilvánosságra a TASZSZ szovjet hírügynökség, s egyúttal ismertette M. Bon Andropovhoz intézett írását is. Az UNESCO főigazgatója az ismertetés szerint elküldte Jurij Andropovnak A jövő forrásainál című könyvet, s mellékelt levélben rámutatott: a könyv annak a hoszszú munkának az eredménye, amelynek során kidolgozták a szakosított szervezet 1984— 89-re szóló, második középtávú munkatervét. Megjelent a záródokumentum A napokban a Kossuth Könyvkiadó gondozásában füzetalakban megjelent a madridi találkozó záródokumentuma. A záróközlemény pontos címe: Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vevő államok képviselői 1980. évi — a záróokmánynak az értekezletet követő intézkedésekről szóló rendelkezései alapján tartott madridi találkozóján elfogadott záródokumentum. A kiadvány tartalmazza e dokumentumot, amely az európai biztonsággal összefüggő kérdésekkel, a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén való együttműködéssel; a földközi-tengeri biztonsággal és együttműködéssel; a humanitárius és egyéb területeken lehetséges együttműködéssel, valamint az értekezletet követő intézkedésekkel foglalkozik. A füzet közli Várkonyi Péter külügyminiszternek a találkozón elhangzott felszólalását is. Erich Honecker Berlinben fogadta Pierre Trudeau kanadai miniszterelnököt (Fotó : ap — mti — ks) Trudeau az NDK-ban A nemzetközi feszültség csökkentése, a fegyverkezési hajsza megállítása, a nukleáris háború veszélyének elhárítása volt a központi témája Erich Honecker és Pierre Elliott Trudeau keddi hivatalos tárgyalásainak. A kanadai kormányfő hétfőn este érkezett háromnapos hivatalos látogatásra Berlin, de Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének a meghívására. Kedden délelőtt Honecker és Trudeau először négyszemközti megbeszélést tartott, majd megkezdődtek a hivatalos tárgyalások, amelyek a délutáni órákban fejeződtek be. Trudeau ismertette a nemzetközi feszültség csökkentésére szolgáló elképzeléseit. Kanada híve annak — mondotta —, hogy a világ öt atomhatalma tárgyaljok a nukleáris fegyverzetek globális korlátozásáról. Az atomsorompó megállapodást következetesen be kell tartani, egyezményben kell megtiltani a műholdak megsemmisítésére szolgáló fegyverrendszerek elhelyezését a világűrben. Most elsősorban a jövőre kell gondolni — mondotta. Elviselhető viszonyt kell kialakítani a különböző társadalmi rendszerű országok között. Erich Honecker ismertette a Német Demokratikus Köztársaság békepolitikájának célkitűzéseit és ebben az öszszefüggésben megvilágította a Varsói Szerződés tagállamainak prágai és moszkvai kezdeményezéseit, amelyek reális alternatívát kínálnak a konfrontációval szemben. Spiljak Washingtonban Kopreda Dezső, az MTI tudósítója jelenti: Mika Spiljak, a jugoszláv államelnökség elnöke kedden négynapos hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazott. Joszip Broz Tito halála óta Spiljak személyében első ízben tesz látogatást Washingtonban a kollektív jugoszláv államfői testület elnöke. Reagan elnök meghívását a múlt év szeptemberében Belgrádban tett látogatása során nyújtotta át George Bush alelnök. A látogatás küszöbén a Washingtonból keltezett jugoszláv sajtójelentések a baráti kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésére irányuló amerikai készségről elhangzott állásfoglalásokon kívül utalnak a pénzügyi körök jelzéseire is, amelyek szerint továbbra is készek támogatást nyújtani a jugoszláv gazdasági nehézségek leküzdését célzó erőfeszítésekhez. A jugoszláv fővárosban ezek alapján úgy értékelik, hogy Spiljak amerikai útjának serkentenie kell a gazdasági kapcsolatok erősítését és hozzá kell járulnia az együttműködést megnehezítő problémák elhárításához. Mindenekelőtt a kereskedelmi forgalomban hagyományosan magas jugoszláv deficit csökkentésére gondolnak, amely évi 500—600 millió dollár körül mozog. A washingtoni tárgyalásokon ennek megfelelően várhatóan kiemelten lesz szó a gazdasági kapcsolatokról, az ipari kooperációról, a pénzügyi és műszaki-tudományos együttműködésről. Békét, biztonságot Európában Interjú Louis van Geyt-tel, a Belga Kommunista Párt elnökével Kérdés: Hogyan látja ön a NATO rakétatelepítésének megkezdése után kialakult új helyzetet? Milyen tennivalót lát ebben az új helyzetben a belgiumi békemozgalom, azon belül a Belga Kommunista Párt számára? Van Geyt: Kétségtelenül új és veszélyes szakaszba jutottunk azzal, hogy Nyugat- Európában megkezdődött a rakéták hadrendbe állítása és a tárgyalások megszakadtak. A helyzet jóval nyugtalanítóbb, mint korábban volt: új atomfegyverek jelentek meg nyugaton, a Varsói Szerződés katonai válaszintézkedéseket foganatosít, a tárgyalások megszakadtak vagy szünetelnek. A helyzet rossz, de mi — pártunk, a haladó erők Belgiumban, a békemozgalom általában — úgy látjuk, azért nem jóvátehetetlenül és visszafordíthatatlanul. Egyrészt változatlanul hat és cselekvésre kész az a hatalmas tömegmozgalom, amely Nyugat-Európában ellenzi az atomfegyverkezést, a rakéták értelmetlen halmozását, és igyekszik gátat vetni ennek a folyamatnak. Másrészt sok ország kormányköreiben — NATO- országok, semlegesek, szocialista országok egyaránt — keresik a módot a nemzetközi légkör enyhítésére, a fegyverkezési és hidegháborús irányzat megfordítására. Ez nem könnyű, hiszen a Reagan-kormányzat és az őt támogató erők itt Európában jelenleg nem ezen az úton járnak. Hadd utaljak azért ,ám több NATO-ország (Görögország, Dánia) elutasította a rakétatelepítést, mások (például Spanyolország) cseppet sem rokonszenveznek vele, ismét mások (Hollandia, Belgium) még mindig halogatják, az események kedvezőbb fordulatában bízva, befogadó döntésüket. Nálunk Belgiumban ez egyértelműen a békemozgalom hatása és eredménye. Végül jelentős politikai erők, mint a nyugatnémet SPD egyértelműen a rakéták ellen foglalnak ma állást, holott korábban támogatták a NATO- határozatot. A másik oldalon, a Varsói Szerződés országai részéről egyértelmű és világos az állásfoglalás, hogy a telepítési folyamat megállítását és visszafordítását akarják, s keresik a diplomáciai lépések lehetőségét ehhez. Gondolok itt az önök országára, Magyarországra is, amely számos magasszintű megbeszélést folytat nyugat-európai vezetőkkel. Szerintünk jó alkalom lehet jelentős békekezdeményezésekre a stockholmi értekezlet, amely jelenleg az egyetlen tárgyalási fórum Kelet és Nyugat között. Nem helyettesítheti persze, hivatalosan elfogadott napirendjénél fogva, a megszakadt egyéb tárgyalásokat, de lehetővé teszi az érintkezést és a légkör javítását, ami segíthet abban, hogy a szovjet—amerikai párbeszéd folytatódhasson. Végül is a kis országok és a semleges országok kezdeményezése segített kimozdítani a holtpontról ugyancsak nehéz helyzetben a madridi tanácskozást is. Ez a példa is azt szemlélteti, hogy a kis országok tehetnek valamit a párbeszéd folytathatósága érdekében, a kölcsönös bizalom növelésére. A stockholmi tanácskozás napirendjén hivatalosan szereplő bizalomerősítő intézkedéseket lehet továbbá szélesen is értelmezni, és közéjük iktatni olyan kezdeményezéseket is, mint újabb kötelezettségvállalások (a meglevők mellett) az erőszakról, vagy az atomfegyverek elsőként használatáról való lemondásra, vagy atomfegyvermentes övezetek létesítése. Ez mindhozzájárulhat ahhoz, hogy idővel leszerelési intézkedésekre is sor kerüljön, Összegezve: ki kell törnünk a jelenlegi zsákutcából, el kell érnünk az atomfegyverek szintjének csökkentését mindkét oldalon. Mi — a BKP — más pártokkal és szervezetekkel, így például a flamand katolikus munkásszervezettel karöltve azon igyekszünk, hogy kormányunk és más NATO- országok halasszák el a további telepítéseket. Tehát mintegy fagyasszuk be a jelenlegi helyzetet, a Varsói Szerződés válaszintézkedéseit is beleértve. Iktassunk be egyfajta „gondolkodási szünetet”, amely végén esetleg új alapokon — mondjuk a hadászati és eurohadászati tárgyalások összevonásával, netán Trudeau javaslatának megfelelően a brit és francia atomerő bekapcsolásával is — folytathatók a tárgyalások. Megnyerhetőnek tartom e gondolatnak a belga és holland kormányt, de több semleges és el nem kötelezett ország kormányát, sőt, a Varsói Szerződés egyes országai is szerepet játszhatnak ebben diplomáciai tapogatózásokkal és előkészítő munkával. Az enyhülésben érdekelt országoknak és politikai erőknek segíteniök kell tehát, és ilyen értelemben lépünk fel mi is, a magunk lehetőségei, keretei között. Belgiumban azon kell igyekeznünk, hogy a kormány formailag ne döntsön ezután sem a rakéták befogadásáról, nemzetközi síkon pedig lépjen fel a fent említett javaslatok értelmében, próbálja egyengetni a párbeszédet. Azt hiszem, az előttünk álló fél év alatt kell eredményt elérnünk összehangolt erőfeszítésekkel, mert utána a telepítések már túlságosan előrehaladhatnak. Hozzátenném, hogy a kormányok kezdeményezései mellett nagy szerepet játszhatnak véleményem szerint a parlamentek közötti kapcsolatok, találkozók is, hiszen a parlamentekben mindenütt jelen vannak jelentős fegyverkezés-ellenes erők, így akár a belga és magyar parlament közötti érintkezésre, kapcsolatokra is gondolok. Nemkülönben az egyes társadalmi szervezetek, békemozgalmi szervezetek közötti kapcsolatokra, érintkezésekre. Magyar Péter FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1984. FEBRUÁR 1. SZERDA KOMMENTÁR Halottak a szigeteken Fidel Ramos tábornok, a Fülöp-szigetek rendőrségének parancsnoka kijelentette, hogy „a minapi népszavazással kapcsolatos erőszak szintje semmilyen komolyabb következtetés levonására nem ad okot”. A kijelentés Manilában akkreditált nyugati újságírók gyűrűjében hangzott el. A világsajtó tudósítói egybehangzóan azt jelentették, hogy a népszavazás alatti és utáni vérengzéseknek legalább kilenc halálos és számos sebesült áldozata van. Ezek az áldozatok azok közül kerültek ki, akik nemcsak bojkottálták, a Marcos-féle népszavazást, hanem tüntettek ellene. A hétezer szigetből álló országban mindig is voltak különböző előjelű zavargások és a biztonsági erők sosem bántak éppen kesztyűs kézzel a rendbontókkal. A mostani halottak azonban holtukban nagyobb veszélyt jelentenek a rezsimre, mint életükben jelentettek. A „legalább kilenc” halott csatlakozott ahhoz az egyhez, akit a manilai repülőtéren mindmáig tisztázatlan körülmények között öltek meg: Benigno Aquino szenátor ellenzéki vezér politikai erővé vált szellemalakjához. Arról van szó, hogy Aquino meggyilkolása óta jól láthatóan fellazultak az immár tizennyolc esztendeje megszakítás nélkül kormányzó Ferdinand Marcos rendszerének eresztékei és ez hosszabb távon beláthatatlan következményekkel fenyegethet nemcsak magában az országban, hanem a tágabb térségben is. A repülőtéri gyilkosságig széttagolt ellenzék, amelyet az élő Aquino börtönéből képtelen volt egyesíteni, most — persze lehet, hogy csak ideiglenesen, a közvéleményt felkavaró trauma hatására — majdnem egységesen követeli a politikai változásokat. A felizzó parázsra olaj a drámaian megromlott gazdasági helyzet. Az amúgy is rendkívül eladósodott országtól a megingott stabilitás miatt megtagadta az újabb hitelt a Világbank és az idegen, sőt a hazai tőke is tömegesen menekül az országból. Ez tovább növeli a munkanélküliséget, az inflációt, fokozza az elégedetlenséget. A bizonytalanságot fokozzák a Marcos elnök megrendült egészségi állapotáról, a hadsereg növekvő politikai szerepéről és az augusztusi gyilkosság új fejleményeiről elterjedt hírek. Miután a Marcos által felállított első vizsgálóbizottság túlságosan nyilvánvalóan az elnöki palota eszközének bizonyult, létrejött egy másik, az Agrava bírónő által vezetett testület, amelyben már helyet kaptak az ellenzék képviselői is. Nos, az előzővel szemben ennek a bizottságnak már két szemtanúja is van (mindkettő a gyilkosság napján szolgálatban volt repülőtéri szerelő), akik eskü alatt vallják, hogy nem a kormány által megnevezett Rolando Gálmán volt a szenátor „magányos gyilkosa”. Aligha véletlen, hogy az elnök e vallomások után engedélyezte azt a népszavazást, amelynek egyik feladata az utódlás rendjének legalább minimális szabályozása volt. Washington éberen figyeli a fejleményeket. A Fülöp-szigeteken van a térség két legnagyobb amerikai katonai támaszpontja. Reagan, aki szalonképességi okokból az Aquino - gyilkosság miatt lemondta manilai útját, rendkívüli segély megszavazására akarja rábírni a törvényhozást. A kongreszszus azonban megoszlik. Harminchárom tekintélyes honatya nyílt levélben hívta fel az elnök figyelmét annak a veszélyeire, hogy „Amerika túlságosan elkötelezheti magát a jelenlegi manilai vezetés mellett”. Harmat Endre Szovjet-román tárgyalások A bukaresti látogatáson tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese, külügyminiszter vezetésével kedden folytatta tárgyalásait a Nicolae Ceausescu, az RKP KB főtitkára, államfő vezette román delegációval. Mindkét fél hasznosnak nevezte a megbeszéléseket, amelyeken kifejezésre jutott a szovjet—román kapcsolatok továbbfejlesztésére irányuló kölcsönös törekvés. A szovjet delegáció kedden látogatást tett a bukaresti Augusztus 23. Gyárban. Az egyes üzemrészek megtekintése után nagygyűlést tartottak, amelyen Andrej Gromiko, valamint Gheorghe Oprea, az RKP KB PVB tagja, első miniszterelnök-helyettes mondott beszédet.