Fejér Megyei Hírlap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

2. OLDAL Színpompás felvonulás Seregszemle Moszkvában A moszkvai Vörös téren, a Lenin-mauzóleum mellvéd­jéről Konsztantyin Csernyen­­ko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, valamint a Szovjetunió szá­most párt- és állami vezetője köszöntötte a felvonulók sok tízezres tömegét május 1-én, a munka nemzetközi ünne­pén. A színpompás, vidám han­gulatú felvonulás pontban tíz órakor kezdődött meleg, nap­sütéses időben. A felvonulók transzparenseinek jelszavai éltették a szovjet vezetőket, az ország kül- és belpolitiká­ját, gazdasági eredményeit, a békét, a békés alkotó mun­kát, a népek barátságát és együttműködését, valamint a világ más országainak mun­kásosztályával vállalt szoli­daritást. A Vörös térnek a Kreml fala mellett húzódó tribünjein foglaltak helyet a tavaszi seregszemle vendé­gei: a Szovjetunió szövetségi köztársaságainak képviselői, a párt- és a munkásmozga­lom veteránjai, a Nagy Hon­védő Háború hősei, a mun­kában legkiválóbb eredmé­nyeket felmutató moszkvai dolgozók, tudósok, űrhajósok, valamint a május 1-re Moszkvába érkezett külföldi küldöttségek is. A délelőtti órákban hason­ló színpompás felvonulásokra került sor a szövetségi köz­társaságok fővárosaiban, va­lamint a Szovjetunió minden nagyobb városában is. Magyar kitüntetés olasz nyomozóknak Szerdán kitüntették Rómá­ban azokat a nyomozókat, akik kiemelkedő szerepet ját­szottak a szépművészeti mú­zeumi képlopás olasz tette­seinek kézre kerítésében, a festmények visszaszerzésé­ben. A kitüntetéseket Szita Já­nos, hazánk római nagyköve­te adta át, bensőséges ün­nepség keretében. Szita Já­nos kiemelte a két ország belügyi szerveinek a nyomo­zás során tanúsított kiváló együttműködését. A magyar részről történő elismerés kifejezéseként az olasz nyomozóhatóságok négy vezetőjét az Elnöki Tanács által adományozott Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel jutalmazták. További négy személyt a belügyminiszter részesített magas kitüntetés­ben, ők a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapták. A magyar nagykövetségen rendezett ünnepségen megje­lent Riccardo Bisognero, az olasz csendőrség­­ főparancs­noka, Marino Corder belügy­miniszter-helyettes, Giovanni Pollio római rendőrfőkapi­tány, Marco Boschi Róma város főügyésze, valamint a képlopással kapcsolatos nyo­mozásban érintett csendőr­ség, rendőrség, továbbá az Interpol olaszországi irodá­jának vezetői. Az MTI római tudósítójá­nak értesülése szerint, szer­dán megkezdődött a rabló­banda két legfontosabb tag­jának, a képlopást kitervelő Ivano Sciantinak és társá­nak, Graziano Jarinak a ki­hallgatássorozata. A Rebib­­biában, az olasz főváros bör­tönében zajló kihallgatások után, várhatóan az ősz elején kerül sor az Itáliában is nagy érdeklődésre számot tartó bí­rósági tárgyalásra. KOMMENTÁR Reagan és Kína Ronald Reagan hazatért Kínából és a világsajtóban meg­kezdődött az utazás elemzése. Mielőtt az elnök elhagyta Pe­­kinget, szám szerint öt kínai—amerikai dokumentumot írt alá. A szám azonban megtévesztő. Az olyan jelentéktelenebb kér­dések, mint a kettős adózás mellett, volt ugyan két lényeges pont (együttműködés az atomenergia területén, valamint a műszaki-tudományos információk cseréje), útja utolsó állo­másán. Sanghajban az Egyesült Államok elnöke aligha vé­letlenül fogalmazott így: „van néhány fontos kérdés, amely­ben egyetértünk...” A legtekintélyesebb amerikai napilap, a New York Times ki is mondja a lényeget: „Reagan nem ért el semmiféle át­törést”. Egyetlen amerikai kommentátor sem hagy kétséget afelől, mi lett volna Reagan számára ez az áttörés: a két nagy ország hetvenes évekbeli kapcsolatának stratégiai lényegét, a közös szovjetellenes fellépést szerette volna látványosan konzerválni és kiterjeszteni. Ebből nem lett semmi és, hogy így történt, az nem az amerikai elnökön múlott. A Fehér Ház már Reagan útja alatt hivatalosan is sajnálkozását fe­jezte ki amiatt, hogy az elnök beszédeiből a kínai sajtó és televízió rendre kihagyta a legélesebb szovjetellenes tirádá­kat. Erre az utazást higgadt­ röviden elemző TASZSZ szov­jet hírügynökség is felfigyelt, és megállapította: „Reagan ... Olyan messze ment el, hogy leghevesebb rájelentéseit a kí­nai fél kénytelen volt kihagyni a televízió és a tömegtájé­koztató eszközök híreiből.” . A jelenlegi utazás bebizonyította, hogy a mai Kína ame­rikai szempontból nem minden vonatkozásban azonos a het­venes évek Kínájával. Peking ma nem akar egyértelműen le­csatlakozni senki mellé, saját mozgásterének bővítésén mun­kálkodik. Ugyanakkor, hiba lenne az utazásnak csak ezt az oldalát látni. Ázsiai viszonylatban (Afganisztán, Kambodzsa ügye, sőt az elnök ottléte alatt is folytatódó Vietnam-elle­­nes fegyveres támadások ezt bizonyítják) Peking a közös ér­dekeknek meglehetősen tág teret adott, hiszen például a je­lentések szerint Teng Hsziao-ping elismerően szólt a nyil­vánvalóan Moszkvával szembeni „elrettentést szolgáló erők szilárdul­ásáról”. Amerikai részről gondosan ügyeltek arra, hogy bizonyos folyamatosságot érzékeltessenek a kapcsolatokban, amelyek egyébként Ronald Reagannek nem utolsósorban belpolitikai (választási) okokból igen fontosak: május 11-én Kirkpatrick asszony amerikai ENSZ-fődelegátus utazik Pekingbe, június­ban pedig a kínai honvédelmi miniszter Washingtonba. De az amerikai sajtó is óv attól, hogy ezekből az utazásokból túl­zott következtetéseket vonjanak le. A Christian Science Mo­nitor például arra emlékeztet, hogy Reagan látogatását gyor­san követi Ivan Arhipov szovjet miniszterelnök-helyettes pekingi utazása. Harmat Endre Nemzetközi élet Kádár János találkozója szakszervezeti vezetőkkel Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Méhes Lajos, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára a Felvonulási téren találko­zott a Szakszervezeti Vi­lágszövetség képviselőivel és azokkal a külföldi szak­­szervezeti vezetőkkel, akik részt vettek a budapesti dolgozók május 1-i ünnep­ségén. Kádár János bevezetőben szólt arról, hogy a magyar nép a nemzetközi szolidari­tás e nagy ünnepén hitet tesz céljai mellett. Mint mondta: — Mi a békéért harcolunk, a népek szabad fejlődéséért, a társadalmi haladásért, a szocializmu­sért. Szolidaritást tanúsí­tunk minden haladó ember­rel a világon éljen bármely földrészen, bármely ország­ban. A Központi Bizottság el­ső titkára köszöntötte a vendégeket és mindazokat a népeket, haladó mozgal­makat, akiket képviselnek. Hangsúlyozta azt a meg­győződését, hogy a népek meg tudják védeni békéjü­ket, és a szabadság, a társa­dalmi haladás ügye győzni fog. — Mi ebben hiszünk, ezért küzdünk és ennek va­lóra váltását kívánjuk — mondotta végezetül Kádár János. Rendkívüli állapot Dzsaafar Nimeri szudáni elnök vasárnap este elhang­zott rádió- és tv-beszédében bejelentette hogy az ország egész területén rendkívüli állapotot vezettek be. A meghatározatlan időre szóló rendelkezés értelmében tilos a gyülekezés, a tüntetés, és kijárási tilalom lépett ér­vénybe. A további intézke­déseket később közlik — mondotta Nimeri. Az elnök „az ellenséges tevékenység külső és belső megélénkülé­sével” indokolta a rendkívüli állapot bevezetését. Kínai provokáció Az utóbbi napokban Kína újabb fegyveres provokáció­kat hajtott végre a Viet­nammal határos térségben — jelentette a VNA vietna­mi hírügynökség. Vasárnap és hétfőn kínai tüzérségi erők hosszabb ideig tűz alatt tartották Lang Son északi tartomány körzeteit. Méhes Lajos rádió- és tévébeszéde A párt az eddigi út folytatására szólít fel! A világ dolgozói hagyomá­nyos, nagy ünnepének előes­téjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársa­ság kormánya, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa ne­vében tisztelettel köszöntöm hazánk minden dolgozóját, állampolgárát. Köszöntöm az idősebbeket, akik sok május elsejét éltek meg és az uno­kákat, akik talán holnap ta­lálkoznak először a munka, a dolgozó ember ünnepével. Köszöntöm azokat, akik most is szolgálatban vannak, az otthonuktól távollevőket, az útra indulókat, és köszöntöm az otthon maradókat — mon­dotta bevezetőjében Méhes Lajos, majd így folytatta: Május elseje az értéket te­remtő munka és az alkotó ember iránti tiszteletadás napja. Megbecsülése a mun­kának, és megbecsülése a munkásnak, a parasztnak, az értelmiséginek, akiknek tu­dásából, erejéből, képességé­ből, szorgalmából gyarapszik népünk és nemzetünk. Ennek az ünnepnek már csaknem százesztendős története van. A­ munkásság a májusi ün­nepet sem ajándékba kapta, hanem kiharcolta magának. Még köztünk élnek a része­sei és tanúi annak az időnek, amikor a legkevésbé volt szabad ez a nap a szervezett dolgozók érzelmeinek kifeje­zésére. A munkások az ünneplés szándékával, egy jobb élet­követelésével, az úri osztály félelemmel és teljes fegyver­zettel készült május elsejére. Lenézte a parasztot és félt a munkástól. Az egyiket cse­lédjének tartotta, a másiktól rettegett. Rettegett attól a nagy erőtől, amelyet a mun­kásosztálynak a legnagyobb fegyvere, a szervezettsége, az öntudata jelentett. A dolgozók élete, a mun­kássors sohasem volt köny­­nyű. Többszörösen nehéz volt azoknak, akik a közös­ségért, az osztály egészéért cselekedtek, harcoltak, kife­jezve az egész osztály küz­delmét, szenvedését, egy szebb élet utáni vágyát. Tisz­telettel gondolunk ma azok­ra, akik vállalták e harcot. Május elseje ebben a küz­delemben emelkedett ki a hétköznapok szürke egymás­utánjából ünneppé, így vált a munkásszolidaritás, a nem­zetközi összefogás, a mun­kásosztály jogaiért vívott küzdelem jelképévé az egész világon. " E napon üdvözle­tünket küldjük a szocialista országok dolgozóinak, akik­kel szoros egységben küz­dünk népeink boldogságáért, a világbékéért, a társadalmi haladásért. Szolidaritásunkról bizto­sítjuk azoknak az országok­nak a dolgozóit, akik a lét­bizonytalanság, a munkanél­küliség ellen küzdenek, és mély együttérzéssel gondo­lunk ezen a napon azokra, akik függetlenségükért, sza­badságukért harcolnak. A munkásmozgalom korai szakaszában született valahol itt Közép-Európában egy négysoros vers, mely szinte kifejtette a jobb életért, a szocializmusért harcba indu­lók programját: „Azt kívánjuk, te jövendő távol, / Asztalunkon kenyér mindig álljon, / S legyen munkánk, gyermekünknek iskola, / öregjeink ne kol­duljanak már soha.” Ez a vers lehet, hogy ma már inkább tűnik fohásznak, mint harci programnak. Pe­dig, ha jól meggondoljuk, ezért folyt, folyik ma is a harc. A századfordulón, de még az 1930-as években is munkát-kenyeret követelnek a tüntető budapesti munká­sok. Május elsején fő jelsza­va ez. És mi minden történt még a 30-as évek után, amíg a magyar dolgozók kezükbe vehették sorsuk intézését! De soha nem felejtjük milyen mélységből kellett 1945-ben elindulni. Milyen távoli jö­vőnek tűnt akkor a régi vers egyetlen sorának elérése is. Küzdelmes úton jutottunk el m a mához. Jó érzésekkel veh­etjük ezen az ünnepi na­pon is számba életünknek azokat a tényeit, amelyekre büszkék vagyunk , annak természetességét, hogy aki dolgozni akar, dolgozhat, tisztességes munkával keres­heti meg a kenyerét, iskoláz­tathatja gyermekét és öregje­ink nyugdíjban részesülnek; hogy emberi módon élhe­tünk, és ha nagy erőfeszíté­sek és áldozatok árán is, de rendszeresen javulnak lakás­­körülményeink, üzleteinkben egyenletesen kielégítő az áru­kínálat, hogy anyagi gond­jaink, növekvő terheink elle­nére megőriztük a szociális gondoskodást, az egész tár­sadalomra kiterjedő egész­ségügyi ellátást. Ezért érde­mes volt küzdeni. Mindezt népünk saját szorgalmával, tudásával, munkájával, tehetségével ér­te el. Nagy támaszt jelentett ebben az, hogy a szocialista országok családjába tarto­zunk. De az ünnep sem feledteti el velünk a gondokat. Tud­juk, hogy élnek közöttünk emberek, akiknek a sorsa ma is nehéz. Idősek és csa­ládalapító fiatalok, nagy csa­ládok tagjai. De egész népünk igényei is előre mutatnak, senki sem tartja végső célnak a mai napig elért eredményeket. A világgazdaság mozgásai sem engednek pihenőt. A további útról tárgyalt a párt Köz­ponti Bizottságának legutób­bi, április 17-i ülése. A párt az eddigi út folytatására szó­lít fel, de arra is, hogy na­gyobb következetességgel ha­ladjunk a magunk választotta úton. Csak a munka, a jól vég­zett, a fegyelmezett, a szor­galmasabb, találékonyabb munka lehet a jövőben is a fejlődés biztosítéka, forrása. Most olyan célokért kell harcba menni és jobban ér­vényesíteni, amelyek arra ösztönöznek, hogy aki job­ban dolgozik, az jobban bol­doguljon; tartsa mindenki kötelességének a takarékos­ságot az anyaggal, energiá­val, a nemzet vagyonával, a teljes foglalkoztatottság or­szágos fenntartása mellett, mindenütt csak annyi embert alkalmazzanak, amennyi a munkához feltétlen kell; igazságosabb legyen a közte­herviselés az élet minden te­rületén; törődjenek minden­ütt jobban az emberrel, ne tűrjék el a fegyelmezetlen­séget, a lélektelenséget, az igazságtalanságot. Mi itt Magyarországon bé­kében és szabadon ünnepel­hetjük május elsejét. A vilá­gon azonban nincs minden­ütt béke. Szinte egyfolytá­ban dörögnek a fegyverek a Közel-Keleten, Afrikában és Latin-Amerikában. De föl­dünknek azokon a részein is nagyon törékeny a csend, a béke, ahol most hallgatnak az ágyúk, a géppuskák. Az emberiséget ma foglalkozta­tó sorskérdések közül leg­fontosabb a nukleáris hábo­rú fenyegetésének elhárítá­sa, a világ békéjének meg­őrzése. Hiszen ettől függ minden, a létezés, az élet, a megmaradás és a felemelke­dés lehetősége. Ezért lesznek az idei május elsejei de­monstrációk fő jelszavai a világ minden részén. Békét a világnak! Csökkenjen a fegyverkezési hajsza! Háborús félelmektől men­tes világban akar élni az emberiség! Ezekkel a gondolatokkal hívjuk a májusi menetekbe, nemzeti lobogónk és a mun­kásnemzetköziség vörös zász­lója alá mindazokat, akik tettekre, cselekvésre készek boldogulásunkért, szocialista céljainkért, a békéért. Kívánom, hogy közös nagy ünnepünk, s a felvonulás él­ménye adjon mindannyiunk­nak új erőt a munkához és vidámságot, örömet az élet­hez — mondotta befejezésül Méhes Lajos. (MTI) A deportálások 40. évfordulójáról Megemlékezések A Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének székhá­zában szerdán tájékoztatón ismertették a magyarországi deportálások 40. évfordulója alkalmából sorra kerülő meg­emlékezések programját. Történelmi visszatekintés­ként Héber Imre, a Magyar Izraeliták Országos Képvise­letének elnöke emlékeztetett az 1944. május 15-én — a tö­meges deportálások megkez­dését — megelőző esemé­nyekre, hivatalos rendelkezé­sekre, törvényekre, amelyek a magyar zsidóság jogegyen­lőségének megszüntetésére, teljes kiszolgáltatottságára, s végül a koncentrációs tábo­rokba hurcolásokra vezetett. A haláltáborokba hurcolt, s ott embertelen körülmé­nyek között elpusztítottakra, a gyalogmenetekben mártír­halált szenvedettekre emlé­kezve rendezvények sorát tartják a fővárosban és vidé­ken. Május 13-án a Kozma utcai temetőben idézik fel az embertelen idők áldozatai­nak emlékét, majd, május 14-én, az újjáalakított zsidó ■ múzeumot megnyitva, emlé­keznek a mártírokra. Tudo­mányos tanácskozás, könyv- és fotókiállítások kísérelnek meg feleletet adni arra, mi­ként történhettek meg a mil­liók életét követelő borzal­mak. Ugyancsak május 14-én a Vigadóban rendeznek em­lékestet, s május 15-én or­szágszerte megkoszorúzzák a­­zsidóság elleni vad hajsza egykori helyszíneit megjelölő emléktáblákat. (MTI) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1984. MÁJUS 3. CSÜTÖRTÖK Meghalt az igazságügy-miniszter Merénylet Kolumbiában Meggyilkolták Rodrigo La­ra Bonilla kolumbiai igazság­ügy-minisztert. A hétfő este Bogotában elkövetett me­rénylet hátterében helyi po­litikai körök egyöntetű véle­ménye szerint az áll, hogy Lara Bonilla következetes harcot vívott a kábítószer­gyártás és -kereskedelem el­len. A merénylet végrehajtásá­ban több személy — feltehe­tően bérgyilkos — vett részt; kettőjük motorkerékpárról nyitott tüzet a gépkocsijában hazafelé tartó miniszterre. Egy merénylőt még a hely­színen agyonlőttek, egy má­sikat sebesülten foglyul ej­tettek. A gyilkosság többi résztvevőjének sikerült el­menekülnie. Lara Bonilla huzamosabb ideje valóságos hadjáratot vezetett a több milliárd dol­láros kábítószerüzlet haszon­­élvezői ellen, akik között a hírek szerint egészen magas állású személyek is vannak. A miniszter nemrégiben el­mondta, hogy az utóbbi hó­napokban több fenyegető üzenetet kapott a maffiától. Sorsát feltehetően az a múlt hónapi rendőrségi rajtaütés pecsételte meg, melynek so­rán a dél-kolu­mbiai dzsun­gelben felszámoltak négy ká­bítószergyártó laboratóriu­mot, és megsemmisítettek tíz tonna kokaint.

Next