Fejér Megyei Hírlap, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-03 / 102. szám
2. OLDAL Színpompás felvonulás Seregszemle Moszkvában A moszkvai Vörös téren, a Lenin-mauzóleum mellvédjéről Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, valamint a Szovjetunió számost párt- és állami vezetője köszöntötte a felvonulók sok tízezres tömegét május 1-én, a munka nemzetközi ünnepén. A színpompás, vidám hangulatú felvonulás pontban tíz órakor kezdődött meleg, napsütéses időben. A felvonulók transzparenseinek jelszavai éltették a szovjet vezetőket, az ország kül- és belpolitikáját, gazdasági eredményeit, a békét, a békés alkotó munkát, a népek barátságát és együttműködését, valamint a világ más országainak munkásosztályával vállalt szolidaritást. A Vörös térnek a Kreml fala mellett húzódó tribünjein foglaltak helyet a tavaszi seregszemle vendégei: a Szovjetunió szövetségi köztársaságainak képviselői, a párt- és a munkásmozgalom veteránjai, a Nagy Honvédő Háború hősei, a munkában legkiválóbb eredményeket felmutató moszkvai dolgozók, tudósok, űrhajósok, valamint a május 1-re Moszkvába érkezett külföldi küldöttségek is. A délelőtti órákban hasonló színpompás felvonulásokra került sor a szövetségi köztársaságok fővárosaiban, valamint a Szovjetunió minden nagyobb városában is. Magyar kitüntetés olasz nyomozóknak Szerdán kitüntették Rómában azokat a nyomozókat, akik kiemelkedő szerepet játszottak a szépművészeti múzeumi képlopás olasz tetteseinek kézre kerítésében, a festmények visszaszerzésében. A kitüntetéseket Szita János, hazánk római nagykövete adta át, bensőséges ünnepség keretében. Szita János kiemelte a két ország belügyi szerveinek a nyomozás során tanúsított kiváló együttműködését. A magyar részről történő elismerés kifejezéseként az olasz nyomozóhatóságok négy vezetőjét az Elnöki Tanács által adományozott Kiváló Szolgálatért Érdemrenddel jutalmazták. További négy személyt a belügyminiszter részesített magas kitüntetésben, ők a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapták. A magyar nagykövetségen rendezett ünnepségen megjelent Riccardo Bisognero, az olasz csendőrség főparancsnoka, Marino Corder belügyminiszter-helyettes, Giovanni Pollio római rendőrfőkapitány, Marco Boschi Róma város főügyésze, valamint a képlopással kapcsolatos nyomozásban érintett csendőrség, rendőrség, továbbá az Interpol olaszországi irodájának vezetői. Az MTI római tudósítójának értesülése szerint, szerdán megkezdődött a rablóbanda két legfontosabb tagjának, a képlopást kitervelő Ivano Sciantinak és társának, Graziano Jarinak a kihallgatássorozata. A Rebibbiában, az olasz főváros börtönében zajló kihallgatások után, várhatóan az ősz elején kerül sor az Itáliában is nagy érdeklődésre számot tartó bírósági tárgyalásra. KOMMENTÁR Reagan és Kína Ronald Reagan hazatért Kínából és a világsajtóban megkezdődött az utazás elemzése. Mielőtt az elnök elhagyta Pekinget, szám szerint öt kínai—amerikai dokumentumot írt alá. A szám azonban megtévesztő. Az olyan jelentéktelenebb kérdések, mint a kettős adózás mellett, volt ugyan két lényeges pont (együttműködés az atomenergia területén, valamint a műszaki-tudományos információk cseréje), útja utolsó állomásán. Sanghajban az Egyesült Államok elnöke aligha véletlenül fogalmazott így: „van néhány fontos kérdés, amelyben egyetértünk...” A legtekintélyesebb amerikai napilap, a New York Times ki is mondja a lényeget: „Reagan nem ért el semmiféle áttörést”. Egyetlen amerikai kommentátor sem hagy kétséget afelől, mi lett volna Reagan számára ez az áttörés: a két nagy ország hetvenes évekbeli kapcsolatának stratégiai lényegét, a közös szovjetellenes fellépést szerette volna látványosan konzerválni és kiterjeszteni. Ebből nem lett semmi és, hogy így történt, az nem az amerikai elnökön múlott. A Fehér Ház már Reagan útja alatt hivatalosan is sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy az elnök beszédeiből a kínai sajtó és televízió rendre kihagyta a legélesebb szovjetellenes tirádákat. Erre az utazást higgadt röviden elemző TASZSZ szovjet hírügynökség is felfigyelt, és megállapította: „Reagan ... Olyan messze ment el, hogy leghevesebb rájelentéseit a kínai fél kénytelen volt kihagyni a televízió és a tömegtájékoztató eszközök híreiből.” . A jelenlegi utazás bebizonyította, hogy a mai Kína amerikai szempontból nem minden vonatkozásban azonos a hetvenes évek Kínájával. Peking ma nem akar egyértelműen lecsatlakozni senki mellé, saját mozgásterének bővítésén munkálkodik. Ugyanakkor, hiba lenne az utazásnak csak ezt az oldalát látni. Ázsiai viszonylatban (Afganisztán, Kambodzsa ügye, sőt az elnök ottléte alatt is folytatódó Vietnam-ellenes fegyveres támadások ezt bizonyítják) Peking a közös érdekeknek meglehetősen tág teret adott, hiszen például a jelentések szerint Teng Hsziao-ping elismerően szólt a nyilvánvalóan Moszkvával szembeni „elrettentést szolgáló erők szilárdulásáról”. Amerikai részről gondosan ügyeltek arra, hogy bizonyos folyamatosságot érzékeltessenek a kapcsolatokban, amelyek egyébként Ronald Reagannek nem utolsósorban belpolitikai (választási) okokból igen fontosak: május 11-én Kirkpatrick asszony amerikai ENSZ-fődelegátus utazik Pekingbe, júniusban pedig a kínai honvédelmi miniszter Washingtonba. De az amerikai sajtó is óv attól, hogy ezekből az utazásokból túlzott következtetéseket vonjanak le. A Christian Science Monitor például arra emlékeztet, hogy Reagan látogatását gyorsan követi Ivan Arhipov szovjet miniszterelnök-helyettes pekingi utazása. Harmat Endre Nemzetközi élet Kádár János találkozója szakszervezeti vezetőkkel Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Méhes Lajos, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára a Felvonulási téren találkozott a Szakszervezeti Világszövetség képviselőivel és azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik részt vettek a budapesti dolgozók május 1-i ünnepségén. Kádár János bevezetőben szólt arról, hogy a magyar nép a nemzetközi szolidaritás e nagy ünnepén hitet tesz céljai mellett. Mint mondta: — Mi a békéért harcolunk, a népek szabad fejlődéséért, a társadalmi haladásért, a szocializmusért. Szolidaritást tanúsítunk minden haladó emberrel a világon éljen bármely földrészen, bármely országban. A Központi Bizottság első titkára köszöntötte a vendégeket és mindazokat a népeket, haladó mozgalmakat, akiket képviselnek. Hangsúlyozta azt a meggyőződését, hogy a népek meg tudják védeni békéjüket, és a szabadság, a társadalmi haladás ügye győzni fog. — Mi ebben hiszünk, ezért küzdünk és ennek valóra váltását kívánjuk — mondotta végezetül Kádár János. Rendkívüli állapot Dzsaafar Nimeri szudáni elnök vasárnap este elhangzott rádió- és tv-beszédében bejelentette hogy az ország egész területén rendkívüli állapotot vezettek be. A meghatározatlan időre szóló rendelkezés értelmében tilos a gyülekezés, a tüntetés, és kijárási tilalom lépett érvénybe. A további intézkedéseket később közlik — mondotta Nimeri. Az elnök „az ellenséges tevékenység külső és belső megélénkülésével” indokolta a rendkívüli állapot bevezetését. Kínai provokáció Az utóbbi napokban Kína újabb fegyveres provokációkat hajtott végre a Vietnammal határos térségben — jelentette a VNA vietnami hírügynökség. Vasárnap és hétfőn kínai tüzérségi erők hosszabb ideig tűz alatt tartották Lang Son északi tartomány körzeteit. Méhes Lajos rádió- és tévébeszéde A párt az eddigi út folytatására szólít fel! A világ dolgozói hagyományos, nagy ünnepének előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében tisztelettel köszöntöm hazánk minden dolgozóját, állampolgárát. Köszöntöm az idősebbeket, akik sok május elsejét éltek meg és az unokákat, akik talán holnap találkoznak először a munka, a dolgozó ember ünnepével. Köszöntöm azokat, akik most is szolgálatban vannak, az otthonuktól távollevőket, az útra indulókat, és köszöntöm az otthon maradókat — mondotta bevezetőjében Méhes Lajos, majd így folytatta: Május elseje az értéket teremtő munka és az alkotó ember iránti tiszteletadás napja. Megbecsülése a munkának, és megbecsülése a munkásnak, a parasztnak, az értelmiséginek, akiknek tudásából, erejéből, képességéből, szorgalmából gyarapszik népünk és nemzetünk. Ennek az ünnepnek már csaknem százesztendős története van. A munkásság a májusi ünnepet sem ajándékba kapta, hanem kiharcolta magának. Még köztünk élnek a részesei és tanúi annak az időnek, amikor a legkevésbé volt szabad ez a nap a szervezett dolgozók érzelmeinek kifejezésére. A munkások az ünneplés szándékával, egy jobb életkövetelésével, az úri osztály félelemmel és teljes fegyverzettel készült május elsejére. Lenézte a parasztot és félt a munkástól. Az egyiket cselédjének tartotta, a másiktól rettegett. Rettegett attól a nagy erőtől, amelyet a munkásosztálynak a legnagyobb fegyvere, a szervezettsége, az öntudata jelentett. A dolgozók élete, a munkássors sohasem volt könynyű. Többszörösen nehéz volt azoknak, akik a közösségért, az osztály egészéért cselekedtek, harcoltak, kifejezve az egész osztály küzdelmét, szenvedését, egy szebb élet utáni vágyát. Tisztelettel gondolunk ma azokra, akik vállalták e harcot. Május elseje ebben a küzdelemben emelkedett ki a hétköznapok szürke egymásutánjából ünneppé, így vált a munkásszolidaritás, a nemzetközi összefogás, a munkásosztály jogaiért vívott küzdelem jelképévé az egész világon. " E napon üdvözletünket küldjük a szocialista országok dolgozóinak, akikkel szoros egységben küzdünk népeink boldogságáért, a világbékéért, a társadalmi haladásért. Szolidaritásunkról biztosítjuk azoknak az országoknak a dolgozóit, akik a létbizonytalanság, a munkanélküliség ellen küzdenek, és mély együttérzéssel gondolunk ezen a napon azokra, akik függetlenségükért, szabadságukért harcolnak. A munkásmozgalom korai szakaszában született valahol itt Közép-Európában egy négysoros vers, mely szinte kifejtette a jobb életért, a szocializmusért harcba indulók programját: „Azt kívánjuk, te jövendő távol, / Asztalunkon kenyér mindig álljon, / S legyen munkánk, gyermekünknek iskola, / öregjeink ne kolduljanak már soha.” Ez a vers lehet, hogy ma már inkább tűnik fohásznak, mint harci programnak. Pedig, ha jól meggondoljuk, ezért folyt, folyik ma is a harc. A századfordulón, de még az 1930-as években is munkát-kenyeret követelnek a tüntető budapesti munkások. Május elsején fő jelszava ez. És mi minden történt még a 30-as évek után, amíg a magyar dolgozók kezükbe vehették sorsuk intézését! De soha nem felejtjük milyen mélységből kellett 1945-ben elindulni. Milyen távoli jövőnek tűnt akkor a régi vers egyetlen sorának elérése is. Küzdelmes úton jutottunk el m a mához. Jó érzésekkel vehetjük ezen az ünnepi napon is számba életünknek azokat a tényeit, amelyekre büszkék vagyunk , annak természetességét, hogy aki dolgozni akar, dolgozhat, tisztességes munkával keresheti meg a kenyerét, iskoláztathatja gyermekét és öregjeink nyugdíjban részesülnek; hogy emberi módon élhetünk, és ha nagy erőfeszítések és áldozatok árán is, de rendszeresen javulnak lakáskörülményeink, üzleteinkben egyenletesen kielégítő az árukínálat, hogy anyagi gondjaink, növekvő terheink ellenére megőriztük a szociális gondoskodást, az egész társadalomra kiterjedő egészségügyi ellátást. Ezért érdemes volt küzdeni. Mindezt népünk saját szorgalmával, tudásával, munkájával, tehetségével érte el. Nagy támaszt jelentett ebben az, hogy a szocialista országok családjába tartozunk. De az ünnep sem feledteti el velünk a gondokat. Tudjuk, hogy élnek közöttünk emberek, akiknek a sorsa ma is nehéz. Idősek és családalapító fiatalok, nagy családok tagjai. De egész népünk igényei is előre mutatnak, senki sem tartja végső célnak a mai napig elért eredményeket. A világgazdaság mozgásai sem engednek pihenőt. A további útról tárgyalt a párt Központi Bizottságának legutóbbi, április 17-i ülése. A párt az eddigi út folytatására szólít fel, de arra is, hogy nagyobb következetességgel haladjunk a magunk választotta úton. Csak a munka, a jól végzett, a fegyelmezett, a szorgalmasabb, találékonyabb munka lehet a jövőben is a fejlődés biztosítéka, forrása. Most olyan célokért kell harcba menni és jobban érvényesíteni, amelyek arra ösztönöznek, hogy aki jobban dolgozik, az jobban boldoguljon; tartsa mindenki kötelességének a takarékosságot az anyaggal, energiával, a nemzet vagyonával, a teljes foglalkoztatottság országos fenntartása mellett, mindenütt csak annyi embert alkalmazzanak, amennyi a munkához feltétlen kell; igazságosabb legyen a közteherviselés az élet minden területén; törődjenek mindenütt jobban az emberrel, ne tűrjék el a fegyelmezetlenséget, a lélektelenséget, az igazságtalanságot. Mi itt Magyarországon békében és szabadon ünnepelhetjük május elsejét. A világon azonban nincs mindenütt béke. Szinte egyfolytában dörögnek a fegyverek a Közel-Keleten, Afrikában és Latin-Amerikában. De földünknek azokon a részein is nagyon törékeny a csend, a béke, ahol most hallgatnak az ágyúk, a géppuskák. Az emberiséget ma foglalkoztató sorskérdések közül legfontosabb a nukleáris háború fenyegetésének elhárítása, a világ békéjének megőrzése. Hiszen ettől függ minden, a létezés, az élet, a megmaradás és a felemelkedés lehetősége. Ezért lesznek az idei május elsejei demonstrációk fő jelszavai a világ minden részén. Békét a világnak! Csökkenjen a fegyverkezési hajsza! Háborús félelmektől mentes világban akar élni az emberiség! Ezekkel a gondolatokkal hívjuk a májusi menetekbe, nemzeti lobogónk és a munkásnemzetköziség vörös zászlója alá mindazokat, akik tettekre, cselekvésre készek boldogulásunkért, szocialista céljainkért, a békéért. Kívánom, hogy közös nagy ünnepünk, s a felvonulás élménye adjon mindannyiunknak új erőt a munkához és vidámságot, örömet az élethez — mondotta befejezésül Méhes Lajos. (MTI) A deportálások 40. évfordulójáról Megemlékezések A Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában szerdán tájékoztatón ismertették a magyarországi deportálások 40. évfordulója alkalmából sorra kerülő megemlékezések programját. Történelmi visszatekintésként Héber Imre, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke emlékeztetett az 1944. május 15-én — a tömeges deportálások megkezdését — megelőző eseményekre, hivatalos rendelkezésekre, törvényekre, amelyek a magyar zsidóság jogegyenlőségének megszüntetésére, teljes kiszolgáltatottságára, s végül a koncentrációs táborokba hurcolásokra vezetett. A haláltáborokba hurcolt, s ott embertelen körülmények között elpusztítottakra, a gyalogmenetekben mártírhalált szenvedettekre emlékezve rendezvények sorát tartják a fővárosban és vidéken. Május 13-án a Kozma utcai temetőben idézik fel az embertelen idők áldozatainak emlékét, majd, május 14-én, az újjáalakított zsidó ■ múzeumot megnyitva, emlékeznek a mártírokra. Tudományos tanácskozás, könyv- és fotókiállítások kísérelnek meg feleletet adni arra, miként történhettek meg a milliók életét követelő borzalmak. Ugyancsak május 14-én a Vigadóban rendeznek emlékestet, s május 15-én országszerte megkoszorúzzák azsidóság elleni vad hajsza egykori helyszíneit megjelölő emléktáblákat. (MTI) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1984. MÁJUS 3. CSÜTÖRTÖK Meghalt az igazságügy-miniszter Merénylet Kolumbiában Meggyilkolták Rodrigo Lara Bonilla kolumbiai igazságügy-minisztert. A hétfő este Bogotában elkövetett merénylet hátterében helyi politikai körök egyöntetű véleménye szerint az áll, hogy Lara Bonilla következetes harcot vívott a kábítószergyártás és -kereskedelem ellen. A merénylet végrehajtásában több személy — feltehetően bérgyilkos — vett részt; kettőjük motorkerékpárról nyitott tüzet a gépkocsijában hazafelé tartó miniszterre. Egy merénylőt még a helyszínen agyonlőttek, egy másikat sebesülten foglyul ejtettek. A gyilkosság többi résztvevőjének sikerült elmenekülnie. Lara Bonilla huzamosabb ideje valóságos hadjáratot vezetett a több milliárd dolláros kábítószerüzlet haszonélvezői ellen, akik között a hírek szerint egészen magas állású személyek is vannak. A miniszter nemrégiben elmondta, hogy az utóbbi hónapokban több fenyegető üzenetet kapott a maffiától. Sorsát feltehetően az a múlt hónapi rendőrségi rajtaütés pecsételte meg, melynek során a dél-kolumbiai dzsungelben felszámoltak négy kábítószergyártó laboratóriumot, és megsemmisítettek tíz tonna kokaint.