Fejér Megyei Hírlap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-26 / 174. szám
Hazánkba látogat a kambodzsai miniszterelnök A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívására Chan Ly, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB Politikai Bizottságának tagja, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke július 26-án, csütörtökön párt- és kormányküldöttség élén hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik. (MTI) Ülést tartott a megyei párt-végrehajtó bizottság Képviselőnek lenni fontos közéleti feladat Tegnap délelőtt ülést tartott a párt megyei végrehajtó bizottsága, Boór Ferencnek, a megyei pártbizottság titkárának elnökletével. A testület — dr. Mátay Pál előterjesztésében — tájékoztatót vitatott meg a Fejér megyei országgyűlési képviselők csoportjának tevékenységéről, a képviselői munkáról. Az országgyűlés ügyrendje szerint a képviselőcsoport feladata : rendszeres kapcsolattartás az országgyűlés elnökével; a parlamenti tanácskozásokra (plenáris ülés, bizottsági ülések) való felkészülés segítése; a képviselők munkájának támogatása, tapasztalataik kicserélése, általánosítása. A tájékoztató szerint — amit a végrehajtó bizottság ülésének vitája is megerősített — a Fejér megyei képviselőcsoport évek óta jól betölti feladatát. A felszólalni kívánó képviselőket segíti a felkészülésben. Nagyrészt ennek is köszönhető, hogy egy kivétellel a ciklusban mindenki szót kért már a parlament ülésén, sőt egy képviselő háromszor, négy kétszer mondta el véleményét a T. Ház előtt. Képviselőink felszólalásának általában jó a visszhangja. Fejér megye 13 országgyűlési képviselője közül nyolc tagja valamelyik parlamenti bizottságnak. Dr. Mórocz Lajos a honvédelmi bizottság, dr. Mátay Pál a mentelmi bizottság titkára. A nem bizottsági tagokés a valamely bizottságban tevékenykedők közül is többen állandó meghívottjai egy-egy szűkebb parlamenti testület üléseinek. Az országgyűlési bizottságok által elfogadott törvénytervezetekben és állásfoglalásokban számos olyan gondolat, javaslat, kiegészítés fogalmazódott véglegessé, amelyet a megyei csoport tagjai tettek. A bizottsági üléseken való aktív részvételt azzal segíti elő a képviselőcsoport, hogy az előre megismert napirendi pontok témáihoz a megyéből tényanyagot szerez, vagy a témában érintett szerv vezetőjétől tájékoztató összeállítását kéri. Például az idei III. negyedévi tanácskozásra készülődve, a magas megbetegedési arányszámot mutató iparágak egészségügyi helyzetéről, illetve Fejér megye idegenforgalmáról kért tájékoztatást a képviselőcsoport. A képviselőcsoport rendszeresen ülésezik, nagyrészt a parlamenti ülésekhez kapcsolódóan, de attól függetlenül is. A parlamenti üléseken sorra kerülő témákon kívül gyakran olyan kérdéseket is megtárgyalnak, amelyek közvetve segítik a képviselők felkészülését. A többi között például a megyei NEB, a PM Ellenőrzési Főigazgatóság megyei igazgatósága, a megyei bíróság elnöke és a megyei főügyész tájékoztatóját beszélték meg. Az országgyűlési képviselők helyszíni ülésen tájékozódtak az alumíniumipar problémáiról, valamint az izocukorgyártás kezdeti tapasztalatairól. Szóba került a végrehajtó bizottság ülésén, hogy a képviselőcsoport kollektív állásfoglalása, fellépése még több jó ügy megvalósítását segíthetné, ha ezt a megyei párt- és tanácsi vezetés igényli. Többen is szóvá tették — összefoglalójában Boór Ferenc külön is hangsúlyozta —, hogy a megyei képviselőcsoport munkájáról készített tájékoztató afféle számvetés is, a ciklus vége felé közeledve; mérlegkészítés, amelynek tapasztalatait a választásokra való felkészülésben is hasznosítani kell. Képviselőnek lenni — nagyon fontos közéleti megbízatást jelent, amit csak azok képesek eredményesen ellátni, akik tevékeny természetüknél, a közügyekben szerzett bizonyos jártasságuknál, a köz szolgálatában kinyilvánított készségüknél fogva erre valóban alkalmasak. A képviselőt sok helyre hívják, elvárják, hogy szóljon, segítsen az ország, a világ dolgaiban eligazodni. Sokan keresik mer őket javaslataikkal, észrevételeikkel, panasza■kkal, és számítanak rá, hogy a képviselő utána jár annak, amit mondtak, elintézi, ami jogos és elintézhető. Az eredményes közszereplés különösen fontos lesz az új választási rendszerben, amikor a két vagy több jelölt közül a leghatékonyabban munkálkodót tisztelik meg bizalmukkal a választók. FF. Értékelés szezon végén Sosem hűtöttünk ennyi borsót Az idei zöldborsóidény értékelésére hívta össze a termelő partnergazdaságok vezetőit Kelemen Sándor, a Magyar Hűtőipar székesfehérvári gyárának igazgatója. Tegnap délutáni tájékoztatójában elmondta, hogy a gyár tizennyolc éves fennállása óta sosem sikerült még ennyi borsót felvásárolniuk — 4238 tonnát — mint az idén. Jól sikerült szezon volt az idei amiatt is, hogy a szokásos öthetes betakarítási idő helyett három hét alatt sikerült, viszonylag romlásmentesen levágni és a hűtőházba szállítani a borsót. A minőséggel nem lehet ennyire dicsekedni, bár nagy panaszra sincs ok, hiszen a hűtőházi zöldborsó-mennyiségből 1500 tonna nem rubel elszámolású exportra kerül. A székesfehérvári hűtőház termeltetési körzetében öszszesen hat nagyüzem 1068 hektáron termeli meg a szükségletet. Ezek: a Siófoki Állami Gazdaság, a Veszprémi Állami Gazdaság, a fülei, a polgárdi, az abai és a szabadbattyáni tsz. A hűtőház rugalmasságára jellemző, hogy — bár napi átvevő és feldolgozó kapacitása 130 tonna — gyakran előfordult a szezonban, hogy ennek majdnem a kétszeresét vették át. Kísérletképpen kipróbálták — egy kölcsön számítógéppel — a zöldborsótermesztés matematikai tervezését, s mivel jó tapasztalatokról számolhatnak be, jövőre vagy bérelt vagy vásárolt komputerrel el is terjesztik ezt. Az idei termésátlagokat, a minőséget, és az árbevételt termelő üzemenként Vizer Béla, a hűtőház termeltetési osztályvezetője elemezte. Külön kiemelte, mint a legsikeresebb termelőt, a fülei Búzakalász Termelőszövetkezetet, ahol 4,4 tonnát takarítottak be hektáronként, 250 hektár átlagában, s az öszszes mennyiség nyolcvanhat százaléka export minőségű élelmiszernek sikeredett. Dicséretes a polgárdi és az abai tsz termésátlaga is: az utóbbi 5,1 tonnát termelt hektáronként, de nem annyira jó minőségűt, mint a fülesek. Tóth László termeltetési osztályvezető-helyettes a fajtaválasztékról és a betakarítás gépeiről beszélt, s ehhez csatlakoztak a hozzászólók, köztük Takács Béla, fülei főmezőgazdász és Hámory Ferenc abai elnök, akik a betakarítás gépi hátterének kívánni valóiról szóltak. G. G. HÍRLAP K ISBBTM VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Csütörtök, 1984. július 26. XL. évfolyam, 174. szám Ára: 1,40 Ft Kádár János a Habselyem Kötöttárugyárban Üzemlátogatás - Elvtársi beszélgetés a szocialista brigádvezetőkkel Kádár János szerdai munkanapjának java részét a Habselyem Kötöttárugyárban töltötte, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát az ország legnagyobb fehérnemű-gyártó vállalatához elkísérte Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A nagymúltú, ma már évente mintegy 2100 tonna kötöttárut gyártó, 1,3 milliárd forint árbevételt elérő, csaknem 4000 embert foglalkoztató gyár pesterzsébeti közponjának bejáratánál késő délelőtt a vendégeket Kapolyi László ipari miniszter, Borbély Gábor, az MSZMP Budapesti bizottságának titkára, Csillik András, a XX. kerületi Pártbizottság első titkára, Gyulai Gusztáv, a városrész tanácselnöke, valamint a vállalat vezetői, köztük Gyabroszky Andrásné vezérigazgató és Hernádi Károlyné, a pártbizottság titkára fogadták. Farkas Ágnes kötőnő, a szakma ifjú mestere kedves szavakkal, virágcsokorral üdvözölte a párt első titkárát, akit ezután a nagyüzem irányítói tájékoztattak a kötöttárugyár életéről, gazdasági eredményeiről. A közvetlen hangulatú beszélgetésen a vállalat vezetői hangsúlyozták: hiába lenne minden modern technika, a korszerű üzemszervezés megannyi módja, ha nem volnának szép számmal olyan — hűséges, kipróbált, nagy szaktudású dolgozók, akik a technikát magas színvonalon működtetik, a jól szervezett munkát fegyelmezetten, lelkiismeretesen végzik. A dolgozók 90 százaléka nő, akiknek fáradhatatlansága, nagy tapasztalata, kitartó munkája sok nehézségen segítette, segíti át a nagyvállalatot. A vendégek útja ezután a varrodába vezetett: kalauzuk Pálya Franciska részlegvezető volt, aki 33 esztendeje dolgozik a gyárban. Az itt tevékenykedő, mintegy 35— 40 asszony, lány fürge kezei nyomán szabadidő és felsőruhák, blúzok, szoknyák, pólók kerülnek le a gépekről. Besztercán Jánosné, az üzemrész Előre szocialista brigádjának vezetője arra kérte Kádár Jánost: látogatását bejegyzéssel tegye emlékezetessé a brigádnaplóban. Már jócskán elmúlt hél, amikor az aktívaülés helyszínére érkeztek a vendégek. A gyár éttermében a vállalat 131 szocialista brigádja, az ezekben tevékenykedő 1566 dolgozó képviseletében mintegy harmincan várták a Központi Bizottság első titkárát. Elsőként Som Lászóné, a beszerzési osztály dolgozója emelkedett szólásra, elmondva: a párt közelgő legfelső fóruma tiszteletére alakult, „XIII. Kongresszus” nevű komplex ifjúsági brigádjuk azzal a felhívással fordult a vállalat többi kollektívájához: csatlakozzanak a kongresszus, valamint felszabadulásunk 40. évfordulójának tiszteletére kibontakozó munkaverseny-mozgalomhoz. Ennek során mindenekelőtt jobb minőség elérésére törekednek. Egy 24 esztendővel ezelőtti találkozásra emlékeztette a vendéget Tatár Józsefné, az angyalföldi gyár igazgatója: 1960-ban járt náluk Kádár János. Akkor is voltak, ma is vannak gondok — mondotta az igazgatónő —, ám míg akkor azt kérdeztük, mikor lesz a textiliparban is szabad a szombat délután, mikor lehet majd mindennap húst kapni az üzletekben — addig mára általánossá vált a 40 órás munkahét, és egy-egy ABC szinte terült-terülj asztalkámnak tűnik. Ma két téma foglalkoztatja leginkább az asszonyokat, lányokat, békében szeretnének élni, és olyan fizetést kapni, amely becsületes munkájukat megilleti, amiből meg tudják fizetni még a mostani magasabb piaci árakat is. Ugyancsak a fiatalok helyzetéről szólt Mráz Julianna kötőnő, mondván: a 6-7 ezer forintos átlagfizetés ellenére is mind kevesebben vállalják a három műszakot. Az ifjúság legnagyobb gondjaként Macsók János, a kikészítőüzem dolgozója — akinek családjából hatan dolgoznak a vállalatnál — a lakásproblémát említette: bürokratikusnak minősítette az engedélyezési eljárást, és szóvátette az építőanyag-ellátás visszásságait. — Mi, adminisztratív dolgozók, ha szükséges, lemegyünk a műhelybe varrni, szálazni — mondta Giczi Istvánné statisztikus —, emellett társadalmi munkát végzünk, és ellátjuk családunkat. Ez utóbbiban társadalmunk sokat próbál segíteni, bölcsődével, óvodával, egyéb szolgáltatásokkal, félkész ételekkel. Ám sajnos a konzervek, a milrit termékek, a vegytisztítás ára emelkedett, így a sokgyerekesek, a gyermeküket egyedül nevelő nők mindinkább meggondolják, hogy költsenek-e ezekre. — Ne vegye panaszkodásnak Kádár elvtárs, amit mondok — kezdte Léber Imréné modellszerkesztő, ám a megszólított nevetve megnyugtatta: — Úgy veszem, ahogy mondja! Léberné ugyanis arról számolt be, hogy mind nehezebben tudja tartani korábbi életszínvonalát az, akinek nincs módja mellékjövedelemre szert tenni, márpedig a többgyerekes családanyák nagy részének nem jut ideje pluszmunkára, őket különösen bosszantja a mindinkább tapasztalható kapzsiság, a csúszópénzek terjedése. — Nekünk pedig nemigen telik borravalóra, bár jövedelmünk nem rossz — ezt már Metzger Józsefné, a konfekcióüzem dolgozója mondta, hozzátéve: egyre nagyobb a még többet fizető, könynyebb munkát ajánló kisebb üzemek, szövetkezetek, kisiparosok csábítása. Juhász Józsefné, a kazincbarcikai gyár dolgozóinak képviseletében egyebek között a minőségi munka fontosságáról szólt. Hasonló kérdéseket feszegetett Werner Jánosné, a pesterzsébeti gyár meósa, aki szerint jó lenne, ha nagyobb mennyiségű, jó, hazai szálból dolgozhatnának. Tamásiné Gondi Edit, a kiskunfélegyházi gyár munkaszervezője kolléganője gondolatait mintegy kiegészítve beszámolt arról, hogy tavalyi exporttervüket éppen a budapesti gyártól kapott, jó minőségű alapanyagnak köszönhetően tudták maradéktalanul teljesíteni. — Az MSZMP közelgő XIII. kongresszusától azt várjuk — folytatta —, hogy válaszokat kapunk a társadalmunkat foglalkoztató kérdésekre. Azt kérjük a párttól, hogy továbbra is a jó célokat szolgáló, az egyszerű dolgozó által is érthető politikáját folytassa. Köpe Istvánné, a felvető üzemrész munkatársa megfontolandónak vélte: a kötőiparban sem lenne haszontalan nyugdíjkorhatár-kedvezménnyel vonzóbbá tenni a szakmát. A gyárban 33 éve dolgozó Dolgos Lászlóné kötőnő szerint a vállalat munkásai tudják, hogy a piac által igényelt természetes alapanyagokkal nagyobb a feladat, a felelősség és ezt belátva valamennyien mind odaadóbban dolgoznak. (Folytatás a 2. oldalon) Kádár elvtárs a Habselyem Kötöttárugyár kötödésében Hajdú Imréné lánchurkolóval vált szét