Fejér Megyei Hírlap, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

Jó szerencsét! Szeptember első vasárnap­ján köszönti népünk a bá­nyászat dolgozóit. Alig százezer embert sorakozta­tunk fel a képzelet ünnepi emelvényére, mégis tízmillió­nyi önmagunk érzi magáé­nak ezt az ünnepet. Mert ezernyi szál kapcsol hozzá­juk mindannyiunkat. A szén, érc, ásvány, olaj és földgáz bányászaihoz, a má­ra már jószerivel kompjute­­rizáltnak mondható ágazat fiatal és idősebb dolgozóihoz. Mert nemcsak a lassan hal­ványuló misztifikáció, de a szakma valósága is különle­gesen szép, nehéz és veszé­lyes foglalkozásként tartja számon munkájukat. S nem alaptalanul. Mert sajnos minden ilyen „első vasárnapon” van okunk em­lékezni azokra, akik életüket adták a hivatásukhoz: gáz­kitöréseknél, omlásoknál, sújtólégrobbanásnál, vagy éppen a bányamentői hiva­tásuk gyakorlása közben. És meghajtjuk az emlékezés lo­bogóit a bányászmártírok emlékműveinél is, akik éle­tüket a társadalmi méretű „főreomlás”-ban veszítették el. Az ünnep azonban első­sorban az élőket köszönti. A létszámban is csökkenő bá­nyásztársadalmat, akiktől nap mint nap többet kér, vár el a társadalom, szénben, olajban, gázban, ércben mér­ve. Mert többet vár az or­szág mindannyiunktól a ma­ga területén, noha tudjuk, hogy hazánk népessége az utóbbi években nemhogy nö­vekednék, de valamelyest csökken is. De azt is tudjuk, hogy jobban akarunk élni mindannyian mint tegnap, s holnap még többet kívá­nunk a társadalomtól, mint amivel ma elégedettek lehet­nénk. Népgazdaságunk anyagi gondjai ellenére is elmond­hatjuk, hogy ez a szeptember gazdagabban köszönti bá­nyászainkat, mint a korábbi. Mert pártunk és kormá­nyunk éppen csak néhány napja hozta meg a — vall­juk be, nem könnyű — ha­tározatát, amivel az eddigi­eknél nagyobb anyagi meg­becsülés anyagi alapjait te­remti meg társadalmunk a szénbányászat dolgozóinak. Igaz, ez a kilátásba helye­zett nagyobb anyagi megbe­csülés többet is követel meg az ágazat dolgozóitól. De tudjuk, sok évtizedes tapasz­talat alapján tudhatjuk, hogy bányászaink megértik társa­dalmunk gondjait, s népgaz­daságunk energiamérlegére leteszik a szükséges többlet­terméket. Segítségül hívják ehhez a harchoz a szocialista munka­­brigád-mozgalom erejét. Te­hetik, hiszen köztudott, hogy a szocialista brigádmozga­lom is a bányászatban, Ba­linkán született meg Fejér megyében. S ha­bár szinte biztosra vehető, hogy az első szocialista brigád tagjai már a nyugdíjasévekhez közel, vagy azokban járnak, a moz­galom lelkesedése tovább él. Szeptember van, bányászo­kat köszönt az ország. A lejt­­aknákon naprajövőket, a bá­nyaliftek (kasok) acélszekré­nyében ma is a mélybe ereszkedőket, a szénfalak, érctelérek, ásványlencsék tit­kait sikerrel vallatókat, a föld kincsének naprahozóit. Harcostársainkat köszöntjük. Jó szerencsét! Kátay Antal ­­I SZÉLMALOMHARC NÉLKÜL A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL HÉTVÉGI MELLÉKLET A TEXTIL TERMÉSZETE FEJÉR MEGYEI HÍRLAP AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Koszorúzás Kisgyónban A 34. bányásznap alkal­mából koszorúzási ünnepsé­get rendeztek Kisgyónban, a bányászemlékműnél. A nyi­lasterror áldozatául esett bányászmártírokra ifj. Vara László, a balinkai szénbánya KISZ-bizottságának titkára emlékezett. A kegyeletes ünnepségen részt vett és ko­szorút helyezett el az em­lékmű talapzatán Boór Fe­renc, az MSZMP Fejér me­gyei Bizottságának titkára,­­Teubel György, a Fejér me­gyei Tanács általános el­nökhelyettese, valamint Mór és a Veszprémi Szénbányák Vállalat párt-, társadalmi és gazdasági szerveinek képvi­selői, valamint a környező települések vezetői, s a ba­linkai szénbányászok. Fotó: Kabáczy Szilárd Kisbuszok kooperációban Ikarus-Balkancar együttműködés Az Ikarus székesfehérvári gyárában tegnap új típusú autóbuszt mutattak be. A magyar—bolgár közös fej­lesztésű jármű kulcsát Balla Károly, a fehérvári gyár igazgatója adta át Gervazi Vasziljevnek, a budapesti bolgár nagykövetség taná­csosának. Az Ikarus és a Balkancar együttműködésében két pro­totípus készült, az egyiket Bulgáriában, a másikat pe­dig hazánkban vizsgálják majd. Az 543.70-es típusjelű busz padlóvázát a főegységekkel együtt Bulgáriában készítet­ték el, míg a felépítmény Fehérváron került az önjáró fenékvázra. A, hét és fél mé­ter hosszú buszba hathen­geres, négyütemű, turbó­­feltöltéses 105 kW-os dízel­motort szereltek. Az autó­busz karosszériája a koráb­ban már nívódíjat kapott 500-as típuscsalád formater­ve alapján készült, az építés során műanyag burkolóele­meket is felhasználtak. A harminc utas befogadá­sára alkalmas járművet a minősítő teszteléseket köve­tően, és a sorozatgyártás megkezdése után mindkét országban forgalomba sze­retnék állítani. Várhatóan lehetőség nyílik arra is, hogy más szocialista vagy tőkés piacon is értékesítsék majd az autóbuszokat. A móriak is csatlakoztak Az Ikarus móri gyárának dolgozói is csatlakoztak a kongresszusi és felszabadu­lási munkaversenyhez. A gyári munkaverseny-moz­­galom hagyományai és a négyszeres Kiváló Gyár cím egyértelműen bizonyítják, hogy a dolgozók növekvő felelősséggel vesznek részt a gazdasági és társadalmi munkában. A gyári versenyfelaján­lást brigádvezetői tanács­kozáson fogadták el. A ter­melési feladatok határidő­re, jó minőségben való tel­jesítése mellett kiemelt fel­adatként kezelik a tőkés értékesítésű autóbuszok al­katrészeinek soron kívüli gyártását. A termelés segítésére használják a május 1-én üzembe helyezett számító­gépet is. Segítségével kor­szerűbbé válik a termelési folyamatok előkészítése, a gyártásindítás és az anyag­­gazdálkodás. A készletszint csökken­téséért komplex brigádot hoztak létre és jelentős anyag- és energiatakarékos­sági vállalások születtek. A gazdálkodási mutató javí­tása érdekében külön újí­tási versenyt hirdetnek a szocialista brigádok rész­vételével. A területi fel­ajánlások alapján a brigá­dok jelentős része kérte az önmeózás bevezetését. A gyárvezetés kidolgozza en­nek anyagi és erkölcsi ér­dekeltségét. A gyárvezetés gondoskodik arról, hogy a dolgozók ismerjék a mun­kahelyekre lebontott terve­ket és megteremti a válla­lások teljesítéséhez szük­séges feltételeket. Sz. S. VILÁG PROLETÁRJAI. EG­YESÜLJETEKI Szombat, 1984. szeptember 1. XL. évfolyam, 205. szám Ára: 1,80 Ft Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. A testület megerősítette a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság közötti barátsági és együtt­működési szerződést, ame­lyet Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének a Mongol Népköztársaságban tett hivatalos, baráti látoga­tása alkalmával 1984. június 1-én írtak alá. Az Elnöki Tanács a Mi­nisztertanács előterjesztése alapján határozatot hozott arról, hogy a Bajai Tanító­képző Főiskola a jövőben Eötvös József Tanítóképző Főiskola néven folytatja működését. A továbbiakban a testület kinevezésről határozott, majd bírákat mentett fel és választott meg. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Tóth Lászlót 1984. szeptember 1. napjától közlekedési minisz­­tériumi államtitkárrá nevez­te ki. (MTI) Új iskolát avattak Dunaújvárosban Tanévnyitók az iskolákban Szombaton, vasárnap és hétfőn rendezik a tanévnyi­tókat az oktatási intézmé­nyekben. A kisebb telepü­léseken, a községekben még mindig ünnepnek szá­mít szeptember elseje, ez­ért szombaton, vagy va­sárnap az egész települést megmozgató rendezvénye­ken gyülekeznek a diákok, a pedagógusok és a szülők. A városokban, az újabban kia­lakult szokás szerint, hétfőn, az első tanítási napon mond­ják el a köszöntő szavakat. Az idei szeptember nem­csak az új dunaújvárosi is­kola átadását jelenti. Több helyen bővült az intézmény, megújulva, korszerűsítve várja a tanulókat és tanító­ikat. Nemcsak az épületek fiatalodtak meg, a felszere­lések is gazdagodtak. Új ok­tatástechnikai eszközökkel gyarapodtak a szaktanter­mek, a szertárak. Az okta­tás-nevelés személyi és tár­gyi feltételei nem hiánytala­nok, de évről évre nagyobb gonddal készítik elő a tané­vet az oktatás irányítói, az iskolák vezetői, hogy időben biztosítsák a kiegyensúlyo­zott munkához szükséges feltételeket. Az oktatás és a közműve­lődés céljait egyaránt szol­gáló, a korábbi munkásmű­velődési központhoz építé­szetileg is kapcsolódó, új 16 tantermes iskolát adtak át pénteken Dunaújvárosban. Az avatóbeszédet Gadanecz György, a dunaújvárosi párt­­bizottság első titkára tar­totta, s kiemelte, hogy az is­kola és a művelődési köz­pont egymáshoz kapcsolódó tevékenysége a komplex köz­­művelődés „prototípusának” tekinthető a kohász­város­ban. Az ünnepségen ott volt Sudár Iván, az MSZMP Fe­jér megyei Bizottságának tit­kára, Nagy Jenőné, a me­gyei tanács elnökhelyettese és Mező Imréné, az iskola névadójának özvegye. Az impozáns épületben — mely Rombauer Gábor ter­vei alapján készült — a tan­termeken kívül nagyméretű tornaterem kapott helyet, melyben leválasztással egy­szerre három osztály tarthat­ja testnevelési óráit, s akár színházteremnek is használ­ható. Galériájában rendsze­resen lehet képzőművészeti kiállításokat rendezni (az el­ső szeptember 4-én már megnyílik) balett-termében kísérleti táncművészeti ok­tatást tarthatnak, és fedett, nagyméretű előterében, mely „iskola-utcának” is beillik, disco-t, játszóházi programo­kat, előadásokat rendezhet­nek. Az új iskola természet­­tudományi előadója és két gyakorlati műhelye ugyan­csak korszerűen felszerelt. Nemcsak a művelődési központ élhet majd az isko­la adta közművelődési lehe­tőségekkel, hanem az iskola is kiaknázza a művelődési központ létesítményeit. Nyelvi laborjában, könyvtá­rában, zeneszobájában nyel­vi, irodalmi, zenei órákat le­het tartani, filmstúdiójában pedig a közismereti tárgya­kat kiegészítő oktatófilme­ket vetíthetik a tanulóknak. Feltétlenül szólni kell az épület építészeti megjelené­séről, merészen „alkalma­zott” nagy üvegfelületeiről, kitűnő arányairól, modern fűtési megoldásáról (az or­szág egyik legnagyobb padló­fűtési rendszere valósult meg itt), melyek együtt Du­naújváros legszebb épületé­vé emelik az új 16 tantermes iskolát. Fotó: Gregority Antal

Next