Fejér Megyei Hírlap, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-04 / 260. szám

FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1984. NOVEMBER 4. VASÁRNAP Az Ady-városiak példája Lemásolni sem lenne szégyen A szabadidő-sportról ta­nácskoztak nemrégiben Tatán az egész országból összegyűlt sportvezetők. Buda István ál­lamtitkár, az Országos Test­­nevelési és Sporthivatal elnö­ke a leglényegesebb feladatok között említette a lakótelepi sportegyesületek megszerve­zését, illetve a meglévők fo­kozottabb támogatását. Nos, a megye szép szám­mal föllelhető kisebb-nagyobb lakótelepein sajnos hiába ke­ressük a kifejezetten lakossá­gi sportigényeket szolgáló közösségi egyesületeket. Mind­össze egy létezik Székesfehér­váron, a Vorosilovgrád lakó­telepen, ámbár az is inkább csak papíron. Sportlétesítmé­nyekkel, megfelelő anyagi eszközökkel ugyanis nem ren­delkezik, nem csoda, hogy egyéves fennállása óta verse­nyek rendezésére még nem vállalkozott. Igazán életreva­ló, talán követhető példaként szolgáló lakótelepi sport­egyesület után a harmadik határba, Győr-Sopron megyé­be kellett mennünk. Igazi modern grund Az Ady-város, Győr legné­pesebb lakótelepe, mintegy 25—30 ezer embernek ad ott­hont. A négy—tíz szintes há­zak sokasága távolról gigan­tikus erődítményre emlékezte­tet, közelebbről azonban de­rűsebb a kép. A tervezők és az építtető ezen a lakótelepen ellen tudtak állni a sokhe­lyütt jellemző mennyiségi szemléletnek, a betonhasábok között az­ átlagosnál jóval több a beépítetlenül hagyott füves, bokros terület, a ját­szótér. S a tízemeletes házak karéjában, a lakótelepet ket­tészelő út mentén legalább öt futballpálya nagyságú igazi, modern grund terül el, ez az állami ifjúsági díjjal kitün­tetett Ady-városi lakótelepi sportegyesület birodalma. Az Ady-városi miden bi­zonnyal az ország legna­gyobb létszámú sportegyesü­lete, a híres nagy klubok e te­kintetben szinte eltörpülnek mellette. Igazolt versenyzői ugyan nincsenek, de nem hi­vatalos tagsága óvatos becslés szerint is több ezer főre rúg. A lakótelepi sportegyesület megalakulása előtt valójában nem volt gazdája a házakkal egy időben épített három bi­tumenes kézilabda-pályának, a „dühöngőnek”, a kosárlab­dapályának és a parkban fel­állított pingpong-asztaloknak. Csupán egy-egy sportnapon népesültek be, egyébként az év nagy részében kihaszná­latlanul álltak. Lehetetlen ellenállni a csábításnak A döntő változást a városi sportfelügyelőség támogatá­sával megszervezett lakótele­pi sportegyesület létrejötte jelentette, 1978-ban. Azóta az Ady-városi pályákon évente 80—100 rendezvényt tartanak egy sor különböző sportág­ban. Egy-egy egész esztendő­ben zajló bajnokság termé­szetszerűleg egy rendezvény­nek számít. Az „étlap” bi­­zseregtetően színes és gazdag. Idén asztaliteniszezésben, fe­jelésben, lábteniszben, gör­korcsolyázásban, gombfoci­zásban, kerékpározásban, ké­zilabdázásban, gördeszka-haj­tásban, röplabdázásban, kis­pályás labdarúgásban, kosár­labdázásban, sakkban és tol­­laslabdázásban rendeztek baj­nokságot. Ezt egészítette ki a természetjárás, kerékpáros túrázás, valamint az úgyneve­zett kívánságrendezvények és sportnapok sorozata. Csoda-e, hogy a lakótelepiek nem tud­nak ennyi csábításnak ellen­állni? A precíz nyilvántartások szerint idén már eddig is csaknem hétezren vettek részt a különféle versenyeken. Az Ady-városban az országos gyakorlattal szemben nem „halmozott résztvevőkben” számolnak, hanem éppenség­gel arra kíváncsiak, hány embert sikerül valójában ki­csalogatni a pályákra. Már­pedig ez tűnik a hitelesebb adatnak . .. A leglelkesebb sportolók magától értetődően a gyere­kek. A résztvevők 60 százalé­ka 16 év alatti, ámbár a „ma­radék”, a felnőtt korosztály mozgósítása, ha lehet még el­ismerésre méltóbb eredmény. Kis srácok, mint sportszervezők Az Ady-városi tömegsport­egyesület elnöke, szíve, lel­ke a 70. évében járó, a jó ügy iránti lelkesedésben alighanem felülmúlhatatlan Sztupa László. Meglepő mó­don nem a pénzt, nem is a létesítményeket tartja leg­fontosabbnak egy új lakóte­lepi sportegyesület szerve­zésénél, hanem a jó munka­társi gárdát. Igaz, szerfölött magas igényeket támaszt az önkéntes, társadalmi mun­kában dolgozó sportszerve­zőkkel szemben; olyan em­bereknek kell lenniük, akik nemcsak értik, hanem sze­retik is a sportot. Olyannyi­ra, hogy drága szabadide­jüket sem sajnálják rá. Győrben minden jel sze­rint sikerült megtalálni eze­ket a profi módszerekkel és amatőr lelkesedéssel buzgól­­kodó aktívákat. Az egyesü­let 9 főnyi elnöksége két he­tente tart munkaértekezlete­ket, amelyen az éppen lefu­tott rendezvényeket értéke­lik és a soron következőket készítik elő. Még az igazolt hiányzás­ is ritkaságszámba megy. Hasonló odaadással ügyködnek az egyesület út­törő-, ifjúsági- és nőbizott­ságai is, amelyek a maguk köreiben végzik el a mozgó­sítást. A leglelkesebb sport­­szervezők maguk a gyerekek, akik lépten-nyomon beko­pognak „Laci bácsihoz” új feladatokért, vagy legalábbis a következő versenyekről kí­váncsiskodni. Aztán szalad­nak szétkürtölni a friss híre­ket. Nem pénzkérdés Egy délutánnyi ismerkedés alapján úgy tűnik, a győri példa bárhol követhető, s aligha szégyen lemásolni. A jól működő, a lakosság spor­tolási igényeit színvonalasan kielégítő lakótelepi sport­egyesület létrehozása ugyan­is nem pénzkérdés. Az Ady­­városiak a városi tanácstól kapott 30 ezer forinttal gaz­dálkodnak, s e szerény ösz­­szegből jól kijönnek. A leg­szükségesebbre, érmekre, ok­levelekre, apró jutalmakra, játékvezetői díjakra ez is elegendő. Soha okosabb be­fektetést, mindössze 4—5 fo­rintba kerül egy-egy város­lakó egész évi változatos és rendszeres sportolása. Nehezebb ügy a létesít­ménykérdés. A nem túl elő­relátó módon elspórolt lakó­telepi sportpályákat időszerű lenne pótolni és talán ez sem megoldhatatlan. Értelmes, közérdekű célokért sokan hajlandók tenni, akár sze­rény anyagi hozzájárulásról, akár társadalmi munkáról van szó. A többi valóban csupán lelkesedés és lelemény dolga. Mint Győrben, az Ady-város­­ban. Posch Ede Az Ady-városi lakótelepi sportegyesület birodalma. Az újonnan épült kondícióterem rá sem fért a fotóra... SAKK Három héttel ezelőtti hétlé­­péses mattfeladványunkban (V: Ke7, Bg3, Hg1, gyalog f2, g4; S: Kh4, Hg5, gyalog c6) a világos király az f5 mezőt szeretné elérni, de a kétlépé­­ses út — „hála” a sötét hu­szárnak — némileg meghosz­­szabodik: 1. Kd7!, c5 2. Kc6, c4 3. Kd5, c3 4. Ke5, c2 • 5. Kf51, d­V 6. Bh3t!, Hh3, 7. Hf3 matt! Ugye ínyencfalat, látszik rajta, hogy egy cuk­rász készítette!) Mai feladványunk tulajdon­képpen kettő. Ha a világos királyt áthelyezzük hl-re, ak­kor egy másik feladványt kapunk. Mindkettőben vilá­gos ad mattot négy lépésben. A megfejtéseket a megyei sakkszövetség címére kérjük beküldeni a jövő hét végéig. Kosárlabda Sárbogárdi Videoton-Sziget­­vár 101:89 (51:41) Pénteken este Sárbogár­­don játszották le az NB I­­es találkozót. A sárbogár­diak akár nagyobb arány­ban is győzhettek volna, ha jobban összpontosítanak a mérkőzés befejezése előtt. Legjobb dobók: Tőke 23, Taj­ti 22, Sáfrány 18, Gyar­mati 17, Egri 10. A sárbogárdiak november 7-én 11 órakor MNK-mér­­kőzést vívnak Sárbogárdon a Bp. Áfor együttesével. Utánpótlás bajnokság Videoton-Csepel 2:2 (2:1) Csepelen már pénteken délután lejátszották az utánpótlás bajnoki mérkő­zést. A fehérváriak így áll­tak fel: Koszta — Molnár, Háden, Pál, Bregovits — Sallói (Antal), Csrepka, Gyenti — Hetyési, Faddi, Fuisz. A Videoton góljait Csrepka és Fuisz szerezték. A 70. percben tizenegyeshez jutott a Csepel, a büntetőt azonban Koszta nagy bra­vúrral hárította. A döntet­len igazságos eredmény. Bettega súlyos autóbalesete Roberto Bettega, az egyik leghíresebb olasz labdarúgó­csillag pénteken az olaszor­szági Novara közelében sú­lyos autóbalesetet szenvedett. A 33 esztendős egykori tori­nói játékos a rendőrségi je­lentések szerint eddig isme­retlen okból letért az útról, és többszöri forduló után a szántóföldön landolt. Bettega több bordája, valamint nyakszirtcsontja törött el. A Juventus egykori labda­rúgója — 1970-ben mutatko­zott be a torinói gárdában — hétszer nyert olasz bajnoki címet, és 1983-ban a „zebrák” BEK-ezüstérmével búcsúzott. Jelenleg a kanadai Blizzards csapatában játszik, de egyes híresztelések tudni vélik, hogy visszatérni készül hazá­jába, a brazil Zicot is felvo­nultató Udinese vetett rá sze­met. Sport________ Best „lehullott” George Best, az angol lab­darúgó-bajnokság egykori csillaga, majd „botrányhő­se” ismét hallatott magáról. Szombaton reggel London­ban a rendőrség letartóztat­ta, mert ittasan vezette a gépkocsiját. Jégkorong Vereség az FTC-től Miskolcon megkezdődött a városi műjégpályán az ÉDOSZ nagydíj. A Székes­­fehérvári Volán első mérkő­zését a Ferencvárossal vív­ta és 5:2 arányú vereséget szenvedett. A Volán a kö­vetkező összeállításban ját­szott: Kovalcsik — Pintér, Katona, Pesti, Palla, Kiss T., csere: Kolbenheyer, Má­­jer, Farkas, Laki, Földi, Sarkadi, Urbanics, Gilián, Kövessy, Terjék, Kóger, He­gyi, Weiss. A gólokat Kiss és Májer ütötték. A másik találkozón a kassaiak junior csapata 6:1-re győzte le az Újpesti Dózsát. 7. OLDAL Csepel-Videoton 0:0 Célszerű (?) döntetlen Csepeli viszonylatban szo­katlanul népes, 3000 főnyi kö­zönség előtt Lazin játékveze­tő nyomában az alábbi ösz­­szeállításban léptek pályára a csapatok: Csepel: Gelei — Kincses B., Elekes, Szabó, Gálhidi — Ke­lemen, Krasznyánszky, Kin­cses S. — Keneszt, Csu­­csánszky, Krisztin (Varga a 60. percben). Videoton: Disztl P. — Végh, Nováth, Csuhay, Horváth — Palkovics, Csongrádi, Witt­­mann — Burcsa, Gömöri (Fuisz a 71. percben), Májer. A mérkőzés után a nézők csaknem hajba kaptak azon, miért volt rossz a meccs? Mert hogy rossz volt, azon senki sem vitatkozott... A csepeliek a Videotont kár­hoztatták, mondván, hogy az ő csapatuk ennyire képes, a listavezetőtől azonban sokkal többet vártak. A fehérvári szurkolók viszont a közelgő kupavisszavágót emlegették jobb híján, megbocsátható elfogultsággal. Akárhogy is, a hazai csa­pat olyan lassú és nehézkes volt, mint egy lerobbant régi Csepel teherautó, és szó ami szó, a tartalékos Videoton­nak láthatólag nagyon meg­felelt ezen a délutánon ez az álmosítóan lassú tempó. En­nek megfelelően a 90 perc túlnyomó részében a két ti­zenhatos között folyt a játék, amelyet a tömérdek hiba méginkább lerontott. Az első félidőben a Video­ton kezdeményezett többet, játékosai távoli lövésekkel próbálgatták a „kis” Géléi ügyességét. A hajdani válo­gatott kapus fia be is bizo­nyította, hogy nem hiába tartják tehetségnek. Igazi gólveszély az első 45 perc­ben mindössze kétszer adó­dott. Előbb a csepeliek sze­rezhettek volna gólt, de a 30. percben a jó cselekkel kitö­rő Kénoszt közeli lövését Disztl jó reflexszel szögletre ütötte. Nyolc perccel később a másik kapunál Burcsa ug­rott ki egy jó indítással, de lövése fölé szállt. A második félidő elején megkönnyebbülten fölsóhaj­tott a Videoton-párti közön­ség, ugyanis a kispadon ülő Szabó, a gólkirály, nekivet­kőzött, ám hamar kiderült, hogy csupán a fotósok ked­véért, mert megint visszaült a kispadra Vadász mellé ... Sokáig semmi érdemleges nem történt, mígnem az 58. percben Csongrádi Gömörit szöktette, de a csatár kecseg­tető helyzetből 14 méterről csúnyán mellé lőtt. A túlol­dalon Csucsánszky két nagy lövése okozott pillanatnyi iz­galmat. Az elsőt Disztl bra­vúrral ütötte szögletre, a másik kicsivel fölé szállt. A 71. percben Fuisz László személyében újoncot avatott a Videoton. A fiatal csatár nem is mozgott rosszul, egy­szer a kapu torkában alig maradt le Májer beadásáról, de túl szép lett volna, ha ezt a keserves meccset épp egy újonc dönti el. A hátralevő csekély idő­ben két, az eredménnyel ma­ximálisan elégedett csapat játszogatott egymással, gólra nem volt remény. Fura mérkőzést vívott Cse­pelen a két csapat. Semmi szín alatt nem akart egyik sem veszíteni, a győzelem ér­dekében azonban nem is mer­tek kockáztatni. A körülmé­nyekhez képest a Videoton számára célszerűnek látszik a döntetlen, hiszen ezzel megőrzi helyét a táblázat élén. Ám, a bajnokság vége még messze van, s a végel­számolásnál könnyen lehet, hogy hiányozni fog a másik pont, amely a fehérváriak óvatossága miatt a csepeliek birtokába került. P. E. További eredmények DMVSC—Bp. Honvéd 1:0 (0:0) DMVSC: Mező — Paróczai, Szigeti, Till, Kiss — Szabó, Supka, Tóth (Deákvári 58. p.) — Magyar Zs. (Fodor 87. p.), Mörtel, Benyó. Bp. Honvéd: Andrusch — Sallai, Nagy, Garaba, Varga — Kovács K. (Kerepeczky a 65. p.), Sikesdi, Détári — Bodonyi, Dajka, Esterházy. Igen jó iramú, küzdelmes mérkőzést láthatott a nagy­erdei stadion szép számú közönsége. A hazai együttes — kezdeti elfogódottsága után — méltó ellenfele volt a bajnokcsapatnak, s a játék egyes szakaszaiban fölé is kerekedett. A hetek óta igen jó formában lévő DMVSC megérdemelten győzött. Jók: Paróczai, Till, Szabó, Supka, Mörtel, illetve Sallai, Nagy, Détári, Bodonyi. Eger—V. Dózsa 1:0 (0:0) Eger: Bodolai — Varga, Zsidai, Szert, Smutzer — Sze­­begyinszky, Lengyel, Megy­­gyesi, Csepregi — Kiss T., Sass. Ú. Dózsa: Szendrei — He­­rédi, Kovács, Sarlós, Szabó — Ebedli, Kardos, Steidl — Kiss S., Törőcsik, Kerekes. Unalmas első félidő után a második játékrészben ja­vult a játék irama, a hazai együttes többet támadott, de a csatárok sorra hagyták ki a helyzeteket. Az egriek gyors ellentámadásokkal pró­bálkoztak, s közvetlenül a befejezés előtt a csereként beállt Kiss Gy. a hálóba ta­lált. Az egriek először győz­tek az V. Dózsa ellen. Jók: Varga, Megyesi, Szert, Kiss T., illetve Szabó, Steidl. Békéscsaba—SZEOL AK 1:0 (1:0) Békéscsaba: Baji — Vígh (Királyvári 61. p.J, Kerekes, Baranyi, Fabulya (Plastyik 85. p.) — Steigerwald, Pász­tor, Takács — Kanyári, Su­lija, Szekeres. SZEOL AK: Szabó L. — Balázs, Somogyi, Szabó Gy., Polyvás — Orosházi, Deák, Gruborovics (Móricz 63. p.) — Birkás, Kun (Bárány 46. p.), Balogh. A­ találkozó túlnyomó ré­szében a nagy iramot diktá­ló hazaiak szinte egykapuz­­tak a jórészt csak védekezés­sel törődő Békéscsaba ellen. A Szeged akarásával ezúttal nem volt baj, de a Tisza­­parti csatárok továbbra is vészes gólszegénységben szenvednek, elképesztő hely­zeteket hagynak kihasználat­lanul. A döntetlen reményé­ben harcba szálló vendégek végül egy nagy védelmi hi­bának köszönhetik a győzel­met. A Békéscsaba a szeren­csével sem állt hadilábon. Jók: Baji, Kerekes, Pász­tor, illetve Balázs, Deák, Ba­logh. Haladás VSE—Zalaegerszeg 1:0 (0:0) Haladás: Hegedűs — Hor­váth, Vörös Cs., Pásztor, Vörös I. — Bognár, Nagy, Fitos, Topor (Marton 60. p.), — Gyurmánczy, Görög (Pa­dos 88. p.). ZTE: Balázs — Molnár, Csepregi N­., Török, Péter, — Nagy T., Czigány (Far­kas 70. p.), Soós, Galántai, — Takács (Kovács 79. p.), Kass. Változatos, küzdelmes mér­kőzésen sok hibával játszot­tak a csapatok. Szünet után a Haladásnak sikerült össze­szednie magát, és mivel na­gyobb elszántságot mutattak, sikerült megszerezniük az igen értékes két pontot. Jók: Pásztor, Bognár, Fi­tos, illetve Péter, Soós. Rába ETO—Ferencváros 5:1 (2:0) Vasárnap játsszák: Tatabánya—Pécs, Vasas— MTK-VM.

Next