Fejér Megyei Hírlap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

I­I­I Folyamatosság és megújulás A politizáló közvélemény megkülönböztetett figyelme, érdeklődése kísérte a múlt héten az MSZMP XIII. kongresszusának tanácsko­zásait. Arra várt választ az ország s benne megyénk lakossága, hogy milyen cse­lekvési programot dolgoz ki a párt legfelső fóruma a társadalom időszerű problé­­máinak megoldására, mi­lyen tennivalókat lát szük­ségesnek fejlődésünk előbb­­revitelére, szocialista vív­mányaink megőrzésére és továbbfejlesztésére. A négynapos tanácskozás meggyőző választ adott ezekre a kérdésekre. Az elő­terjesztett és elhangzott be­számolók, az ötvennyolc fel­szólalás, a feladatokat vilá­gosan összefoglaló határozat mind arról tanúskodnak, hogy pártunknak van poli­tikai koncepciója a további cselekvés tartalmára, a problémák megoldására. A XIII. kongresszus egy olyan nemzeti programot körvo­nalazott, amelyet teljes szívvel magáénak vallhat és követhet minden hazáját szerető ember, a szocializ­mus valamennyi híve. A XIII. kongresszus kül­döttei azért tudtak eleget tenni a közvélemény, meg­bízóik várakozásának, mert az MSZMP ez alkalommal sem tért el csaknem három évtizede követett gyakorla­tától. Nyíltan szembenézett a társadalmi fejlődés tény­leges kérdéseivel, valóságos súlyuk rangján kezelte mind az elért eredménye­ket, mind a gondokat és problémákat. Pártunk nem igyekezett a szőnyeg alá sö­pörni munkánk fogyatékos­ságait, nem kívánta titkolni a nehézségeket a nép előtt. S éppen ez adta meg az ala­pot ahhoz, hogy a kongresz­­szus a helyzet reális értéke­léséből kiindulva megvaló­­sí­tható, teljesíthető célokat jelölhessen meg a további cselekvés számára. Az értékelésben és a fel­adatok meghatározásában pártunk számára megbízha­tó iránytű áll rendelkezés­re: a körülmények alakítá­sának, a világ megváltozta­tásának forradalmi-tudomá­nyos elmélete, a marxiz­mus—leninizmus. Elméle­tünknek az élet által sok­szorosan igazolt alapelveit az MSZMP a jövőben is megingathatatlanul követi, de nem kezeli az elveket dogmaként, hanem folyama­tosan szembesíti azokat a változó valósággal. „Mi az elviekben szilárd, a napi politikában körültekintő és megfontolt, a megújulásra kész pártot tekintjük az esz­ményünknek” — hangsú­lyozta a kongresszuson el­hangzott vitaindító beszé­dében Kádár János. Az alapvető irányvonal folya­matossága és a szüntelen készség a megújulásra — politikánknak ez a két alap­­­­pillére a XIII. kongresszu­­son ismételten erősítést ka­­pott, mert az eredményes munkának e kettő egysége volt és lesz a jövőben is az egyik legfőbb biztosítéka. Politikánk folyamatossága tükröződik abban is, hogy a kongresszusi vita egyér­telműen kifejezte: az MSZMP számára változat­lanul alapvető törekvés az emberek életviszonyainak szebbé, jobbá, gazdagabbá tétele. A Központi Bizott­ság beszámolója nyíltan szólt arról, hogy a kedve­zőtlenre fordult gazdasági körülmények miatt az el­múlt években ebben a te­kintetben nem tudtunk előbbre lépni, sőt a lakos­ság egy részének, bizonyos rétegeknek az életszínvona­la csökkent. A kongresszus azonban úgy ítélte meg, hogy most már megteremt­hetők — és meg is­ terem­tendők — e tendencia meg­fordításának feltételei. Ez­ért tűzte célul, hogy a nyolcvanas évek második felében meg kell alapozni az életszínvonal érzékelhe­tő emelkedését. Amilyen mértékben és ütemben fo­kozódik a népgazdaság jö­vedelemtermelő képessége, javul a gazdálkodás haté­konysága, úgy kerülhet sor a kongresszus szociálpoliti­kai elhatározásainak való­ra váltására, a vitában tol­mácsolt gondok orvoslására. A kongresszus vitája or­szág-világ előtt tanúsítot­ta, hogy a párt érzékenyen figyel a társadalom külön­böző rétegeinek méltánylást igénylő szükségleteire, le­gyen szó akár a nyugdíjak vásárlóértékének megőr­zéséről, akár a családot ala­pító fiatalok lakáshoz jutá­sáról, vagy bizonyos foglal­kozási csoportok kereseté­nek viszonylagos elmara­dásáról. De a kongresszus, pártunk hagyományaihoz híven tartózkodott bármi­féle megalapozatlan ígérge­téstől. Felelősen csak azt mondhatta, hogy a jövedel­mek, keresetek növeléséhez, a juttatások, kedvezmények kiterjesztéséhez mindenek­előtt a gazdasági, pénzügyi alapokat kell megteremteni, mert bármiféle más eljárás­ból csak kára származhat a társadalomnak és az egyé­neknek is. A legfontosabb, hogy a munkateljesítmé­nyek értéke, minősége emelkedjék. Nem a több, hanem a színvonalasabb, jobb munka teremthet anyagi fedezetet az életszín­vonal emelését, a társadal­mi igazságosság erősítését célzó elgondolásaink valóra váltásához. Kedvező tényként vehet­ték számba a küldöttek, hogy — a XIII. kongresszus határozatának megfelelően — sikerült lényegesen előbbrejutni a népgazdaság egyensúlyának helyreállítá­sában. Éppen ezért határoz­hatott úgy a kongresszus, hogy a következő években élénkíteni kell a gazdasági fejlődést, olyan növekedést kell elérni, amely lehetővé teszi a népgazdaság anyagi­műszaki alapjainak fokoza­tos és széles körű megújítá­sát, a népjólét emelését. Ám a növekedés gyorsítása — s ez a nyomatékos figyelmez­tetés is elhangzott a kong­resszuson — csak akkor nem vezet a korábbi fe­szültségek visszatéréséhez, ha minőségi változást tu­dunk elérni a munka szer­vezettségében, a beruházási források ésszerű hasznosítá­sában, a gazdaság szerkezeti átalakításában, az ésszerű kockázat vállalásában. Kü­lönösen fontos feladatunk a műszaki fejlődés felgyorsí­tása, ami társadalmi-gazda­sági haladásunk immár minden tekintetben a kulcs­kérdésévé válik. A gazdálkodás és az élet­viszonyok korszerűbbé téte­lével egyenértékű és attól el nem választható törekvés­ként fogalmazódott meg a kongresszuson társadal­munk, gazdaságunk szocia­lista vonásainak erősítése. Ennek elengedhetetlen ré­sze, hogy határozott és egyenértékű küzdelmet folytassunk az elveinktől idegen, normáinkkal és cél­jainkkal össze nem egyez­tethető jelenségek ellen. A KEB elnökének beszéde, de számos felszólaló is hangsú­lyozta, hogy e jelenségeket nem tekinthetjük fejlődé­sünk elkerülhetetlen vele­járóinak: a szabályok pon­tosabb kimunkálásával, az ellenőrzés javításával, a ne­velő munka erősítésével, a törvények következetesebb alkalmazásával csökkent­hetők és visszaszoríthatók. A nem kívánatos jelensé­gek elleni küzdelem erősíté­se megkívánja a közvéle­mény aktivizálását, a szoci­alista demokrácia további elmélyítését és erőteljes ki­bontakoztatását. Mindezeket a kongresszus a legfonto­sabb teendőink közé sorol­ta. Ezek megvalósítása nél­külözhetetlen mind az álla­mi élet fejlesztésében, mind a gazdálkodó szervek tevét­é­kenységében. Kulcsfontos-­­­ságú ehhez a pártdemokrá­cia további erősítése, ami egyúttal annak is feltétele,­­ hogy fokozódjék a kommu-­­ nisták aktivitása, öntevé- s kenysége, kezdeményező-­­ készsége, és ami napjaink-­­ ban különösen fontos, a jj párt politikája melletti egy-­­ séges kiállása. A kongresszus meghozta­­ határozatait, állást foglalt a­­ társadalmat foglalkoztató , legfontosabb kérdésekben.­­ E határozatok valóra váltá-­­ sa alkotó szellemű gondol-­­ kodást, mérlegelést, új meg- t­oldások keresését, megvaló- í sításukra való vállalkozást­­ igényel minden pártszerve-­­ zetben, a politikai rendszer­­ valamennyi láncszemében. A kongresszus állásfoglalá­sainak alapos megértése, a helyi tennivalók átgondolt ,­ meghatározása elengedhe-­­­tetlen feltétele annak, hogy újult erővel, megújult gon­dolkodással és munkastílus-­­­sal folytassuk országépítő, a magyar nép javát szolgáló munkánkat. Magyar párt- és kormány­­küldöttség érkezett Moszkvába Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­­litkai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára rendezett moszkvai jubileumi kiállítás megnyitására párt- és kor­mányküldöttség élén vasárnap Moszkvába érkezett. A delegáció tagjai: Havasi Ferenc, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Faluvégi Lajos és Marjai József, a Minisztertanács el­nökhelyettesei, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Roska István külügyminiszter-helyettes és Rajnai Sán­dor hazánk moszkvai nagykövete. Veress Péter és Raj­nai Sándor a szovjet fővárosban csatlakozott a párt- és kormányküldöttséghez. a FEJ­ÉR MEGYEIÉS A : flfl ■ Hétfő, ,v..../’;T. i-* - • V I‘ ’ Á 1985. április 1. r ■ XLI. évfolyam, :!• '-if' % % • t; . 'é, ti "76. szám ■ IJ IMJjyill'f i't írSillIM Ára: 1,80 Ft Felszabadulásunk ünnepére készülünk Ünnepségek, avatások, katonai díszszemle, kitüntetési rendezvények Felszabadulásunk 40. évfordulójának megünneplésére készül az ország. Nagygyűléseken, baráti találkozókon, a felszabadító hősökre emlékező koszorúzásokon, képzőművészeti és do­kumentumkiállításokon idézik fel 1045. április 4. történelmi fordulópontjára és az utat, amelyet az ország azóta megtett. A főváros utcái, terei már fellobogózva várják az ün­nepnapot. Üdvözlő feliratok, színes dekorációk díszítik a középületek és az állami in­tézmények homlokzatát. Az ünnep egyik látványossága lesz az esti díszkivilágítás. Április 3-án ünnepi külső­ségek között katonai tiszte­letadással felvonják az Álla­mi Zászlót az Országház előtt a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját és a mun­kásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Az Állami Zászlónál 4-én délben zenés őrségváltás lesz. A felszabadulási ünnep al­kalmából április 2-án Álla­mi- és Kossuth-díjakat nyúj­tanak át a Parlamentben, a termelőmunkában, a tudo­mány, a műszaki fejlesztés, a gyógyítás, az oktatás, a művészet területén elért ki­magasló eredményekért. Ezen a napon adják át a Ki­váló és Érdemes Művész cí­meket is. Másnap az Ország­házban az Elnöki Tanács ki­tüntetéseit adják át eredmé­nyes tevékenységük elisme­réséül az állami és a gazda­sági élet különféle területein dolgozóknak. Az ünnep elő­estéjén az MSZMP Központi Bizottsága, a Miniszterta­nács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az MSZBT Országos Elnöksége díszünnepséget rendez a Ma­gyar Állami Operaházban. Az ünnep napján este az El­nöki Tanács fogadást ad a Parlamentben. Országszerte számos koszo­­rúzási ünnepségen tisztelet­tel adóznak a hazánk szabad­­ságá­ért a felszabadító har­cokban elesett szovjet hősök és más népek elesett katonái emlékének. Április 3-án a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a Miniszter­­tanács, a fegyveres erők, va­lamint a tömegszervezetek és mozgalmak képviselői meg­koszorúzzák a Szabadság té­ri Szovjet Hősi Emlékművet és a Magyar Hősök Emlék­művét a Hősök terén. Hétfőn, április elsején a harkányi bolgár hősi emlék­műnél, Beremenden a ju­goszláv katonai temetőben tartanak koszorúzási ünnep­séget. Ugyancsak ezen a na­pon Hajdúböszörményben felavatják és megkoszorúz­zák a felszabadító harcok­ban hősi halált halt román katonák sírkertjét. Kedden helyezik el a kegyelet virá­gait a solymári angol kato­nai temetőben, az angol, az ausztrál, a lengyel, a kana­dai és az új-zélandi katonák emlékművénél, továbbá a Budaörsi úton a fasizmus el­leni harcokban hősi halált halt amerikai katonák em­lékművénél. Budapest lakói, a párt-, az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselői valamennyi kerületben fel­keresik a szovjet hősi emlék­műveket, virágokkal borít­ják az emléktáblákat és a szobrok talapzatait. Népköz­­társaságunk fegyveres erői, a Magyar Néphadsereg, a Határőrség és a Munkásőr­ség egységei — április 4-én katonai díszszemlével kö­szöntik hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulóját. Dél­előtt 10 órakor — immár huszadik alkalommal — hangzik majd fel a díszszem­lére szólító harsona hangja a felvonulási téren. A kato­nai díszszemle után fiatalok ezrei ifjúsági tömegdemonst­rációval köszöntik­ felszaba­dulásunk ünnepét. Az évforduló tiszteletére országszerte új kulturális lé­tesítményeket, gyermekin­tézményeket, kereskedelmi egységeket avatnak fel. A fő­városban április 1-én adják át Kőbányán, az Újhegyi úton a társadalmi munkával épült új sportligetet. A kö­vetkező napon nyitja meg kapuit az Országos Széché­nyi Könyvtár új otthona a Budavári Palota F épületé­ben. Az ünnep napján Újpes­ten kisegítő iskolát avatnak, április 5-én pedig a rekonst­rukció után megnyílik a III. kerületi Kórház utcai piac. Megyénkben is méltókép­pen készülődnek hazánk fel­­szabadulása 40. évfordulójá­nak köszöntésére. A termelő helyeken már tavaly kibon­takozó, és idén már eredmé­nyekben jelentkező kong­resszusi és felszabadulási munkaverseny résztvevői vállalásaik teljesítésével és vállalásaik megújításával, kommunista műszakokkal járulnak hozzá a jubileumi esemény ünnepléséhez. Áp­rilis 4-e előtti napokban tár­sadalmi munkások sokasága dolgozott a lakóhelyeken, rendezték a szovjet hősök emlékműveinek és más em­lékhelyek környékét. Megyénk minden települé­sén megemlékeztek már sa­ját lakóhelyük felszabadulá­sának évfordulójáról, ezek­ben a napokban pedig ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulóját köszöntik ün­nepi megemlékezésekkel, ko­szorúzási rendezvényekkel, kulturális és sport progra­mokkal. A jeles évforduló al­kalmából számos helyen hív­tak, vagy hívnak össze ma­gyar—szovjet baráti találko­zót, nemzedékek tapasztalat­­cseréjét és többféle vetélke­dő is zajlik, az úttörők pe­dig az évforduló alkalmából ünnepélyes csapatgyűlést tar­tanak. Már kézhez kapták a meg­hívót a kitüntetési ünnep­ségre a termelőmunka, a po­litikai, társadalmi közélet élenjárói, köztük olyanok, akik 1945 óta részesei az épí­tőmunkának. Mindenütt elkészültek már az ünnep programjai, ame­(Folytatás a 3. oldalon.) Kommunista műszakot tartottak szombaton a Mezőföldi Erdő és Vadgazdaság székesfehérvári gépműhelyének dolgozói; a Jancsár utcai műhely és udvarának szépítésén, a hulladékvas ösz­­szegyűjtésén teljes létszámban részt vettek. (Kommunista műszakok a megyében című ripor­tunk a 2. oldalon) Fotó: Gregority Antal

Next