Fejér Megyei Hírlap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

2. OLDAL Gazdaság- és társadalompolitika Kádár János látogatása Angyalföldön Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára kedden délelőtt Angyalföldre látogatott, hogy — miként sok éve már — a munkásszoli­daritás nagy ünnepe előtt személyesen is üdvö­zölje az ipari negyed dolgozóit, s tájékozódjon a városrész életéről, fejlődéséről, az emberek hangulatáról. A vendéget a pártbizott­ság székházában Grósz Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Bu­dapesti Pártbizottság első titkára, Deák Gábor, a XIII. kerületi Pártbizottság első titkára és Bornemissza Sán­dor, a városrész tanácselnö­ke köszöntötte. A párt-vég­rehajtó bizottság tagjainak körében Deák Gábor azzal kezdte tájékoztatóját, hogy az angyalföldi gyárakban, munkások, a kommunisták közösségeiben mindenütt ta­pasztalható a XIII. kong­resszuson megfogalmazott fő célok támogatása. A tettrekészséget jelzik az idei első negyedév gazdasági eredményei is: az országos átlagnál jobbakat mondhat magáénak az angyalföldi üzemek legtöbbje. Az itteni gépipari gyárak több mint 6 százalékkal növelték kivite­lüket. S a vállalatok több­sége már behozta azt a le­maradását, amelyet az év eleji energiaellátási zavarok okoztak. Deák Gábor a választások­ról szólva hangsúlyozta, hogy a „teltházas” jelölőgyűlé­sek, a tennivalókat soroló felszólalások jelzik a nép­­képviseleti testületek meg­növekedett szerepével kap­csolatos várakozást, az érde­mi munkájuk iránti igényt. Az összejöveteleken elhang­zó vélemények azt tükrözik: a lakosság a Hazafias Nép­front programját mint a kongresszuson megfogalma­zott országépítő célok fogla­latát magáénak tekinti. A tájékoztatót megköszön­ve Kádár János a pártkong­resszus határozatainak való­ra váltásában sikereket, min­dennapos feladataik elvég­zéséhez erőt, egészséget kí­vánt a jelenlévőknek, az an­gyalföldieknek. Kedves invitálásnak tett eleget ezután a párt főtitká­ra: Thälmann utcai II. szá­­mú általános iskola Várko­­nyi György úttörőcsapatának meghívólevelét még a párt XIII. kongresszusán kapta kézhez, amikor az úttörők köszöntötték a küldötteket. Hamar teljesült tehát a ké­rés, ahogyan a fogadtatás meleg percei mutatták, a paj­tások őszinte örömére. A gyermeki kíváncsiság és sze­retet megannyi megnyilvá­nulása vette körül a vendé­geit bármerre járt az iskolá­ban.­­ Szabó Jánosné igazgató, Kriszt Ferencné párttitkár és a vendégek kalauza, Grosz­mann Ágnes nyolcadikos csapattitkár szavaiból épp­úgy, mint az iskolatörténeti kiállítás dokumentumaiból szemléletes kép bontakozott ki az intézmény múltjáról­­jelenéről. Ezen a helyen évekig barakkokban folyt a tanítás, míg 1958-ban a kör­nyező lakónegyed elkészülté­vel átadták, később 24 tan­termessé bővítették az isko­lát. Napjainkra az oktatás korszerű bázisává vált; erről Kádár János is meggyőződ­hetett, amikor egy jól felsze­relt tantermet is megtekin­tett. Ezután a legkisebbek foglalkozására nyitottak be a vendégek. Az elsősök — ahogyan Kiss Katalin, talp­raesett szóvivőjük beszá­molt róla — a másnapi fel­vonulásra készítették a zász­lócskákat, a díszeket, hogy szüleik oldalán a maguk munkáját is megmutassák a májusünnepen. Az ünnepélyes csapatgyű­lésen Potecz Judit, az iskola végzős tanulója köszönte meg, hogy a párt főtitkára elfogadta a meghívásukat. Nagyobb társa mondandóját Zalotai Edit kisdobos is ki­egészítette néhány szóval, majd a békét, a tavaszt, a májusünnepet köszöntő rö­vid műsort mutattak be a gyerekek. Kádár János a gyerekek­hez szólva felidézte: neki és küldött-társainak is jól esett a pártkongresszus nehéz munkája közepette a pajtá­sok kedves üdvözlete. Most, hogy sikerült eleget tenni a meghívásnak — mondotta — meggyőződhetett róla: ered­ményes munkát végez az is­kola és elismerést érdemel az úttörőcsapat sokszínű élete is. Gratulált a sikerek­hez és kérte a pedagóguso­kat : változatlanul ugyan­ilyen odaadással végezzék nagyon fontos feladatukat, a fiatalok nevelését, a diákok­nak pedig jó tanulmányi eredményeket, egészséget kí­vánt, majd emlékfát ültetett el az iskola udvarában. Ezt követően a főváros felszabadulásának 40. évfor­dulóján megnyílt Angyalföl­di Helytörténeti Gyűjte­ményt tekintette meg a párt főtitkára, Gerelyes Ede tudományos tanácsadó és Le­hel Miklósné, a gyűjtemény vezetője kalauzolta őt a tár­laton, amely a gyáripar ki­alakulásának kezdeteitől kí­séri végéig a nagy múltú vá­rosnegyed fejlődését, bemu­tatva a munkásélet és -moz­galom hagyományait, a nagy megmozdulások és a hétköz­napok emlékeit. A gyűjte­mény a kerületiek összefo­gásával, a Hazafias Nép­front jelentős segítségével jött létre. Megteremtéséért lelkes lokálpatrióták különö­sen sokat tettek, köztük Je­­lenics József tanár, aki 14 esztendeje gyűjti az Angyal­föld múltját idéző emléket. Kádár János programja az Autóvillamossági Felszerelé­sek Gyárában folytatódott. Visi Dezső igazgató, vala­mint Molnár Péter, a párt­vezetőség, Perényi János, a szakszervezeti bizottság és Fehérvári Gyula, a KK­SZ-bi­­zottság titkára fogadta az MSZMP főtitkárát. Az 1600 dolgozót foglalkoztató válla­lat termékei: indítómotorok, egyen- és váltóáramú gene­rátorok többségükben kül­földre — főként az NDK-ba — kerülve válnak autóbu­szok, teherautók részévé. A látogatás a forgácsolómű­helyben kezdődött, az egyik munkapadnál Nyulász Fe­rencné betanított gépmun­kással váltott szót Kádár János; a munkásnő elmond­ta, elégedett a körülményei­vel, különösen, mióta megfe­lelő lakáshoz jutottak Csepe­len. Bókas József gépbeállító­­val is kezet szorított a főtit­kár. A gyár egyik legrégeb­bi törzsgárdatagjáról, a be­szélgetés során kiderült, hogy az immár 33 éve itt végzett munkája mellett a munkás­őr szolgálatban is helytáll. Mint a vendéglátók — im­már a szereldében járva — utaltak rá, saját fejlesztési részlegük munkája és az utóbbi évtizedben vásárolt licencek eredményeként gyártmányaik minősége meg­felel a mai igényeknek, így tisztes nyereséget hoznak a kollektívának. A szerelme volt a színhe­lye a gyáriak május elsejét köszöntő munkásgyűlésének is. Simon Lóránt szakszer­vezeti bizalmi felszólalásá­ban beszámolt azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az év eleji energiaellátási nehézségek közepette is tet­tek idei tervük időarányos teljesítése, a kongresszusi és felszabadulási munkaver­senyben vállaltak valóra váltása érdekében. Mint mondotta, a negyedéves eredmények biztatóak, így remélhetően az év végén is jó lesz a mérleg, sikerül majd elérni az 1,2 milliárd forint értékű exportot. Hang­súlyozta: jövőbeni sikereikre biztosítékot jelent, hogy a dolgozóknak van megfelelő, értelmes munkájuk, a termé­kek a nemzetközi piacon is keresettek, jó feltételek kö­zött dolgoznak, és a számítá­sukat is megtalálják. Hozzá­tette: az elmúlt években is sikerült megőrizni, sőt nö­velni a reálbéreket a gyár­ban. Külön figyelmet fordí­tanak a műszaki értelmiség megfelelő megbecsülésére, ösztönzésére. Jó, bizakodó te­hát a hangulat az üzemben — mondotta. Ezután Kádár János kért szót. Köszönöm a meghívást, a szíves fogadtatást, örülök, hogy személyesen is köszönt­hetem önöket, önök révén a gyár egész kollektíváját, s át­adhatom a Központi Bizott­ság üdvözletét, gratulálha­tok a munkasikereiket elis­merő oklevélhez. Tudom, hogy e siker mögött sok munka — másfél milliárdos termelési érték — van. A mi 40 éve született új társa­dalmunk a munka társadal­ma, mi nem mások kizsák­mányolásából, hanem a ma­gunk erejéből élünk és bol­dogulásunk erőforrása a gé­peket működtető ember ér­tékteremtő tevékenysége — mondotta bevezetőben, majd rámutatott, hogy sok szó esett erről pártunk legutób­bi, XIII. kongresszusán is. E nyílt, minden fontos kér­dést felelősen megtárgyaló fórumon természetesen ele­meztük a mögöttünk lévő, nagyon nehéz éveket is, amelyeket eredményesen küzdöttünk végig. S ami­kor eredményekről beszé­lünk, akkor mögöttük min­dig a nép erőfeszítéseit lát­juk. A tapasztalatokat össze­gezve kimondhatjuk: ha nem egyszerűen a több, hanem a jó, s még jobb munkára ala­pozunk, a szűk esztendőket lassan fokozatosan valóban magunk mögött tudhatjuk, mert jobb életünk feltételeit csakis munkával teremthet­jük meg. Ez volt kongresszu­sunk, lényegi mondanivalója az országnak, s úgy tapasz­taljuk, az emberek meg is értették. Bizonyítja ezt az a biza­kodó légkör is, amelyben fel­­szabadulásunk 40. évforduló­járól megemlékeztünk, s az a jó hangulat, amellyel a dolgozók országszerte ké­szülnek május 1-re, a mun­kásosztály, a nemzetközi szolidaritás nagy ünnepére. Ám az ünnep után ismét or­szágos teendők várnak: zaj­lanak a jelölőgyűlések, ha­marosan sor kerül az or­szággyűlési képviselő- és tanácstag-választásokra. Előrehaladásunkhoz ma rendre, fegyelemre, köteles­ségtudásra, jobb munkára van szükség. Erre népünk­ben megvan a kellő akarat, egység, összefogás. Kell azonban még valami: béke! Ezért írtuk alá a közelmúlt­ban — az érintett országok egységes akaratával — vé­dőpajzsunk, a Varsói Szerző­dés meghosszabbításáról szó­ló dokumentumot — fejezte be köszöntőjét Kádár Já­nos, s jó egészséget, további sikereket kívánt a gyár dol­gozóinak. (MTI) Országgyűlési képviselői jelölőgyűlés az 1 -es választókerületben Hárman egymás mellett kényelmesen elfértek vol­na még jó néhányan kedden délután a Könnyűfémmű ré­gi ebédlőjében, ahol az 1-es számú országgyűlési képvise­lői választókerület első jelö­lőgyűlését tartották. Először 151 résztvevőt számláltak, de a szavazás idejére 120-ra csökkent a létszám. Ám ez mit sem von le a fórum érté­kéből, felelősségteljes han­gulatából. Mert majd két óra­hosszán át érdemi vita folyt a szocialista építőmunkáról, annak városi eredményéről és a jelöltekről. Mindehhez megadta az alaphangot a jelölőgyűlés elnöki tisztét rugalmasan ellátó Strasszer József, az ARÉV pártbizott­ságának titkára, valamint az előadó és egyben javaslatte­vő Balázs Miklós, Székesfe­hérvár Város Tanácsának el­nöke. Említést tett az utób­bi fél évtized eredményeiről és a tennivalókról, amelyek elvégzésében számítanak a képviselő aktív közreműkö­désére is. Az alkalmasság és a rátermettség figyelembe­vételével a Hazafias Nép­front megyei elnökségének javaslata alapján ajánlotta jelöltnek a 40 éves Szalai Gyulát, az ARÉV kőműves brigádvezetőjét, aki 1982 óta képviselő, valamint a 36 éves Vendég Jenőt, az ARÉV művezetőjét, aki a KISZ-ben kezdte társadalmi munkáját. Mindkettőjüknek bőségesen van ma is közéleti elfoglaltsága. Egymás mel­lett ültek a jelölésre aján­lottak. Bemutatkoztak a je­lenlévőknek. Ezután éltek a jelenlévők a demokrácia kiteljesedése adta jogukkal. Az első fel­szólaló Szabó Béláné, a me­gyeszékhely fejlődését elis­mervén a 62-es városi ta­nácsi kerület választói ne­vében méltatta dr. Mátay Pál, eddigi országgyűlési képviselő kiemelkedő mun­káját és egyben ajánlotta je­löltnek. Körülnézett a teremben az elnöklő Strasszer József, mi­velhogy a spontán szóba ke­rülő személynek is nyilatkoz­nia kell: elfogadja-e a jelö­lést. De dr. Mátay Pál jelen volt, megköszönte a bizal­mat, a jelölést vállalta. Má­sodikként dr. Kassai Antal csatlakozott szóban dr. Má­tay Pál jelöléséhez, azt is megindokolta mire alapozza javaslatát. A továbbiakban Békési József, Imre Gábor, dr. Király István, Varga Já­nosné dr. és Bujáki Jánosné is megerősítette szóban a je­lölést. Az ARÉV-es Szendrői Pé­ter természetesen saját mun­katársai — Szalai Gyula és Vendég Jenő — erényeire hívta fel a figyelmet. Ezt tette az ugyancsak vállalat­beli Drexler Rezső és Tőke József is. Elmondták, milyen példamutató, jó dolgozók a jelölésre ajánlott munka­társaik. Végül egymás mellé há­rom tisztességes embert ál­lítottak jelöltnek az első fó­rumon az 1-es választókerü­letben, Székesfehérváron. A választókerületből viszony­lag kevesen voltak jelen a városszéli nagyüzem közelé­ben tartott jelölőgyűlésen. Ezért hangoztatta Varga Já­nosné dr. adjunk bizalmat mindhárom személynek és majd június 8-án titkosan választunk közülük amennyi­ben a második jelölőgyűlésen is megkapják a jelenlévők legalább egyharmadának bi­zalmát. N. E. Marjai József Ankarában Marjai József, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese Kaya Erdem török miniszterelnök­helyettes meghívására Tö­rökországba utazott. A Mi­nisztertanács elnökhelyettese törökországi tartózkodása so­rán tárgyalásokat folytat a vendéglátó ország kormá­nyának tagjaival a gazdasági és üzleti élet vezetőivel. Nemzetközi ifjúsági tanácskozás Szerdán Budapesten, a DIVSZ székházában befeje­ződött a Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség és a Li­berális és Radikális Ifjúság Nemzetközi Szövetsége (IFLRY) képviselőinek rész­vételével tartott ifjúsági ta­nácskozás. Az IFLRY-t hét nyugat-európai ország és az Egyesült Államok 13 liberá­lis és radikális pártja ifjúsá­gi szervezeteinek küldöttei képviselték. A DÍVSZ kül­döttség vezetője Cservény Vilmos, a szövetség főtitkára az MTI munkatársának el­mondta: a két szervezet között immár harmadik alkalom­mal került sor ilyen kétolda­lú megbeszélésre. A mostani értekezleten kiemelt hang­súlyt kaptak a békével és a leszereléssel kapcsolatos kér­dések, de emellett szó esett a környezetvédelem időszerű gondjairól, és a fiatalok le­hetséges nemzetközi környe­zetvédelmi együttműködésé­­ről is. A két szervezet kép­viselői tájékoztatták egy­mást arról is, hol tartanak előkészületeik a nyáron megrendezendő moszkvai VIT-re. A háromnapos szeminári­um tanácskozás elfogadásá­val zárult, melyben a DIVSZ és az IFLRY küldöttei elis­meréssel szóltak a szovjet rakétatelepítések egyoldalú felfüggesztéséről, és egyhan­gúlag támogatásukról bizto­sították az űrfegyverek kuta­tásának és fejlesztésének moratóriumára és a támadó fegyverrendszerek jelenlegi szinten történő befagyasztá­sára vonatkozó szovjet kez­deményezéseket. Egyetértet­tek abban, hogy az ifjúság nemzetközi együttműködésé­nek fontos szerepe, van a béke, a leszerelés, a bizton­ság és az együttműködés ügyének elősegítésében. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1985. MÁJUS 2. CSÜTÖRTÖK Értékelték a bányászok 1984. évi versenyét Huszonkét munkahelyi közösség nyerte el a Szénbányászat Kiváló Brigádja, hét üzem pedig a Kiváló Akna címet a szénbányák országos pályázatán. A versenyt értékelő zsűrinek nehéz dolga volt, mert csaknem valamennyi brigád és az aknák többsége benevezett a pályázatra, s így összességében 223 brigád és 40 üzem 1984. évi teljesítményét kellett mér­­legelni a címek odaítélésénél. Bár a múlt évi munkaver­senyben változatlanul fontos szempont volt, hogy mennyi szenet küldtek felszínre a bá­nyászok, figyelembe vették az értékelésnél azt is, hogy mennyire használták ki a munkaidőt, milyen mérték­ben növelték a termelékeny­séget, a frontok előrehaladá­si sebességét, és hogyan javí­tották a szén minőségét. Mind az aknák, mind a bri­gádok helyezésének elérését befolyásolta a munkavégzés biztonsága és a balesetek ala­kulása is. Mindent összevet­ve 17 feltételnek kellett meg­felelniük az aknák kollektí­váinak ahhoz, hogy helyezést érjenek el az országos ver­senyben. Természetesen más­más elbírálás alá estek a gé­pekkel és a hagyományos módszerrel, a gép nélkül ter­melő brigádok csakúgy, mint a gázkitörés­ veszélyes körül­mények között, vagy a kül­színi fejtéseken dolgozó bri­gádok. A felszabadulás évforduló­ja és a XIII. pártkongresszus tiszteletére meghirdetett munkaverseny nagymérték­ben hozzájárult ahhoz, hogy a szénbányászat dolgozói — annak ellenére, hogy számos geológiai akadály és súlyos létszámhiány nehezítette a termelést — teljesítették éves tervüket A lakosság közvet­len ellátására az eredetileg vállalt 4,9 millió tonna tüze­lőanyag helyett több mint 5 millió tonnát szállítottak a belkereskedelemnek. A címekkel járó jutalma­kat — csaknem 3 millió fo­rintot — kedden ünnepsége­ken osztották ki a bányavál­lalatoknál, s átadtak 36 di­csérő oklevelet is. A szénbá­nyák dolgozói az idén foly­tatják a felszabadulási­kongresszusi munkaversenyt. A bányászati egyesülés meg­­hirdette erre az évre is az országos pályázatot. (MTI) Energiaracionalizálás a kohászati üzemekben Svéd szakemberek a közel­múltban felmérést végeztek a csepeli Fémműben, és mun­kájuk befejeztével évi 30 millió forintos megtakarítást biztosító energiaracionalizá­lási program megvalósítására tettek javaslatot. A felmérés­re a Vasipari Kutató és Fej­lesztő Vállalat (VASKÚT) és a LICENCIA által alapított Ferrinov Külkereskedelmi és Innovációs Iroda közvetítése nyomán került sor. A vizsgálódások alapján készített program háromféle beavatkozást tartalmaz. Az első csoportba tartoznak azok az intézkedések, amelyek kü­lönösebb beruházást nem igé­nyelnek, mert elsősorban ha­tékonyabb munkaszervezés­sel, valamint a munkafelté­telek ésszerűbb kialakításá­val eredményeznek megtaka­rítást. (A fűtőgáz keverési arányának módosítása épp­úgy idetartozik, mint például a rosszul záró szelepek meg­javítása, vagy a fűtött helyi­ségek ajtajainak, ablakainak megfelelő szigetelése.) Becs­lések szerint csak a felada­tok megoldása révén évente mintegy 20 százalékos meg­takarítás érhető el. Az intéz­kedések másik csoportjába helyi erőből elvégezhető ki­sebb átalakítások, szerelések (például bizonyos helyeken mérőműszerek felállítása) tartoznak, amelyekkel az energiaigény további 30—40 százalékos csökkentésére van mód. Végül, a racionálási program teljes megvalósítá­sa feltételezi egyes — korsze­rűtlen, rossz hatásfokkal dol­gozó­­ berendezések kicse­rélését, vagy például fűtés­ben más energiahordozóra történő átállást. A Csepeli Fémmű után je­lenleg a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemeknél folyik ha­sonló felmérés, és a tervek szerint a csepeli vasműben is hamarosan sor kerül ilyen energiaracionalizálási vizsgá­latra. (MTI)

Next