Fejér Megyei Hírlap, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
I. OLDAL Szovjet-amerikai megbeszélés Helsinkiben Folytatás az 1. oldalról í tásával kapcsolatos kérdéseket kell állítani. Eduard Sevardnadze a megbeszélésen kijelentette: megengedhetetlen, hogy újabb területekre terjesszék ki a katonai előkészületeket, óvott attól is, hogy kísérleteket tegyenek a Szovjetunió belügyeibe való beavatkozásra. A szovjet vezetés szerint egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó, amennyiben az egyenlőség, a be nem avatkozás és a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása alapján kerül megrendezésre, minden területen ösztönzést adhat a kapcsolatok javításához. Sevardnadze ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy ráirányítsa a figyelmet Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának az atomfegyver-kísérletek teljes moratóriumára vonatkozó kezdeményezésére. Kérdésekre válaszolva Vlagyimir Lomejko elmondta, hogy szovjet részről nem tekintik véglegesnek a moratórium kérdésében eddig tett amerikai megjegyzéseket, köztük Schultz külügyminiszternek a helsinki repülőtéren hétfőn elhangzott elutasító nyilatkozatát. Ismét felhívták az amerikaiak figyelmét arra, hogy a Szovjetunió a január 1-i határidő után is kész tartózkodni a nukleáris robbantásoktól, ha az amerikai fél mégis úgy döntene, hogy csatlakozik a kezdeményezéshez. Ami a nevadai amerikai atomrobbantásokra való meghívást illeti (az amerikaiak szovjet megfigyelőket hívtak meg Nevadába), a szovjet szóvivő rámutatott: a két ajánlatban két ellentétes koncepció ütközött. Az egyik fél a nukleáris robbantások megszüntetését, a másik lényegében azoknak a szovjet jelenlét általi törvényesítését szeretné elérni. Arra a kérdésre válaszolva, vajon Reagan elnök betegsége megakadályozhatja-e a novemberi csúcstalálkozó terv szerinti lebonyolítását, Anatolij Dobrinyin a Time magazin véleményét idézte, amely szerint Reagan elnök ott lesz a genfi találkozón. A háromórás külügyminiszteri eszmecserén első ízben alkalmazták az egyidejű szinkrontolmácsolás módszerét, amely így a régi tolmácsolási rendszerhez képest időben sokkal „gazdaságosabbá” tette a megbeszélést. Szovjet részről a tárgyalóasztalnál Eduard Sevardnadze mellett ott ült Viktor Komplektov külügyminiszter-helyettes és Anatolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet is. Jelen voltak a tárgyalóteremben más szovjet diplomaták is, köztük Jurij Kvicinszkij, aki Genfben a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon a középhatótávolságú rakétákkal foglalkozó munkacsoportot vezeti szovjet részről. Az amerikai oldalon Schultz mellett ott volt Max Kampelman, a genfi amerikai tárgyalóküldöttség vezetője, Paul Nitze, az amerikai elnök fegyverzetkorlátozási főtanácsadója, Rozanne Ridgway, az európai ügyekkel foglalkozó új amerikai külügyi államtitkár, Mark Palmer államtitkárhelyettes, a kelet-európai ügyek vezető külügyminisztériumi szakértője és több más diplomata. Scultz amerikai külügyminiszter a találkozó befejeztével amerikai újságírók előtt kijelentette, hogy az eszmecserét „értékesnek és fontosnak” találta. Később az „érdekes, hasznos, őszinte, gyakorlatias és termékeny” jelzőket használta a háromórás megbeszélés légkörének és eredményeinek jellemzésére, de annak tartalmáról nem sok információval szolgált. Amerikai hivatalos személyiségek tájékoztatása szerint Schultz négy témában terjesztette elő kormánya álláspontját. A fegyverzetkorlátozás kérdésében, az úgynevezett regionális témákbanezalatt a közel-keleti és közép-amerikai helyzetet szokták érteni, de amerikai részről gyakran ebben a „rubrikában” tárgyalják az afganisztáni és kambodzsai problémát is). Szóba hozták az emberi jogok témáját, s az amerikai háttér-tájékoztatón csak utolsó helyen említették a kétoldalú kapcsolatok kérdését, elismerve, hogy a mostani megbeszélés „jó első lépés volt ahhoz, hogy a genfi csúcstalálkozót hasznossá tegyék”. A csúcstalálkozóról megkezdett dialógusnak — közölték továbbá amerikai részről — folytatása lesz. Eduard Sevardnadze az ENSZ-közgyűlés ülésszaka idején a washingtoni Fehér Házban találkozik Reagan elnökkel. Az egyéb megvitatott kérdésekről amerikai részről megjegyezték, hogy új javaslatok ezúttal nem hangzottak el, s a két külügyminiszter első találkozójáról lévén szó, nem is ez volt a cél. Schultz külügyminiszter a tárgyalások eredményét abban foglalta össze, hogy „míg egyes területeken látunk bizonyos előrehaladást, bizonyos, nagyon mély nézetkülönbségek továbbra is megvannak”. Várkonyi Péter vezetésével a magyar küldöttség a helsinki záróokmány aláírásának tizedik évfordulója alkalmából rendezett tanácskozáson a finn fővárosban Magyar fiatalok a latin-amerikai országok küldötteivel együtt énekelnek a VIT egyik rendezvényén Berecz János hazaérkezett Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára július 27. és 30. között a VIT-en részt vevő magyar küldöttség díszvendégeként részt vett a XII. világifjúsági találkozón Moszkvában. Fogadta őt Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára. Megbeszélést folytatott Konsztantyin Ruszakovval, az SZKP Központi Bizottságának titkárával, valamint Oleg Rahmanyinnal, az SZKP KB tagjával, az SZKP KB nemzetközi osztálya vezetőjének első helyettesével. A találkozókon véleménycserét folytattak az MSZMP és az SZKP időszerű feladatairól, továbbá a két párt együttműködésének további fejlesztéséről az agitáció és a propaganda terén. Berecz János szerdán hazaérkezett Moszkvából. Nemzetközi élet Havannai találkozó Fidel Castro kubai államés kormányfő meghívására a latin-amerikai és karibi országok több mint ezer képviselője kezdett tanácskozást kedden Havannában a térség országainak eladósodása nyomán kialakult helyzetről. 115 különböző irányzatú politikai párt- és tömegszervezet küldöttein kívül volt katonai vezetők, közgazdászok, értelmiségiek, egyházi személyiségek is jelen vannak a szombatig tartó találkozón. Fidel Castro megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a mostani a legszélesebb körű találkozó, amelyet valaha is tartottak a kontinensen. Kiemelte, hogy az eladósodás a térséget példátlanul súlyos gazdasági nehézségek elé állította. Felhívta a figyelmet arra, hogy nem egyszerűen gazdasági gondról van szó, mivel a csődbe jutott országokban éleződnek a társadalmi feszültségek. A megoldás átfogó társadalmigazdasági intézkedésekkel képzelhető el. Sajtótájékoztató Budapesten A nők III. világkonferenciájáról A magyar kormányküldöttség, amely Duschek Lajosnénak, az Elnöki Tanács tagjának, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökének vezetésével július 15. és 27. között Nairobiban részt vett a nők III. világkonferenciáján , szerdán az MNOT székházában sajtótájékoztatót tartott a nagyszabású tanácskozásról. A delegáció tagjai elmondták: csaknem 160 állam és számos nemzetközi szervezet képviselői, — mintegy hatezren — vettek részt a Kenya fővárosában lezajlott világkonferencián, amely az ENSZ 1975-ben meghirdetett akciójának, a nők évtizedének záró rendezvénye volt. Az ENSZ-tagországok kormányainak delegációi Nairobiban számba vették, milyen mértékben valósult meg a nők I. és II. világkonferenciáján elfogadott akcióprogram, a kormányok mit tettek a nők egyenjogúságának kiteljesítéséért, gazdasági, társadalmi helyzetének javításáért. A konferencián felszólalók megállapították: a nők helyzete minden államban a társadalom fejlettségének fokmérője, szorosan összefügg a világ égető problémáival. A világgazdasági válság, a fokozódó fegyverkezési verseny, a helyi háborúk hátráltatták a nők helyzetének javítását. A magyar delegáció tevékenyen részt vett a konferencia munkájában, képet adott szocialista társadalmi viszonyainkról, eredményeinkről, céljainkról, a magyar nők helyzetéről. Indiai merénylet Két fiatalember szerdán lelőtte az indiai parlament egy tagját, feleségét és egy látogatójukat. Lalit Maként, aki Gandhi miniszterelnök Kongresszus Pártjának képviselője volt, akkor ölték meg, amikor házából kilépve gépkocsijába készült beszállni. A 34 éves képviselő jelentős szerepet játszott a szakszervezeti mozgalomban. Radzsiv Gandhi miniszterelnök szerint az ország egyik legdinamikusabb és ígéretesebb politikusa volt. Maken felesége korábban a párt diákmozgalmának, az Indiai Országos Diákszövetségnek volt az elnöke — közölte a belügyminiszter a parlamentben. Ez volt az első olyan gyilkosság Indiában, amely Radzsiv Gandhi egyik közeli híve ellen irányult — mutatnak rá a helyi megfigyelők. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1995. AUGUSZTUS 1. CSÜTÖRTÖK Zamjatyin interjúja A közel-keleti válság megoldásával kapcsolatos szovjet álláspontról, a térség legégetőbb problémáiról, valamint a Szovjetunió és a térség országai közti kapcsolatokról adott nyilatkozatot egy kuvaiti lapnak Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB Nemzetközi Tájékoztatási Osztályának vezetője. Az Al-Kabasz című lap kérdéseire válaszolva Zamjatyin hangsúlyozta, hogy a közel-keleti válságot csak minden érdekelt fél együttes erőfeszítéseivel lehet megoldani. A Szovjetunió szerint olyan nemzetközi konferenciát kellene összehívni a térség problémáinak rendezésére, amelyen részt vennének a Palesztinai Felszabadítási Szervezet, a Szovjetunió és az Egyesült Államok teljes jogú képviselői is. A Szovjetunió elutasít minden olyan kísérletet — mondta Zamjatyin — amely a rendezés ürügyén megfosztaná a palesztinokat törvényes jogaiktól, megmásítaná az önálló palesztin állam létrehozásáról hozott ENSZ-határozatot. A közel-keleti válság kulcskérdése a palesztin probléma — mutatott rá Zamjatyin. A palesztinok soraiban keletkezett ellentétek — függetlenül a kiváltó okoktól aláássák a PFSZ nehéz és hosszú harcban kivívott pozícióit. A Szovjetunió szükségesnek tartja, hogy mindenkinek, akinek erre lehetősége van, segítenie kell a Palesztinai arab nép egységének helyreállítását. Jelenleg a PFSZ egységének a megőrzése a legfontosabb feladat — mondta Zamjatyin. Egységcsúcs a túlélésért Sok tekintetben rendhagyónak mondható az Afrikai Egységszervezet (AESZ) legutóbbi, sorrendben 21. csúcstalálkozója. Korábban általában heves viták előzték meg a politikusok eszmecseréjét, s gyakran már az ügyrendről sem jött létre megállapodás, vagy ha igen, az is csak a plenáris ülések szózuhataga közepette. Sajnos, a fekete földrész megannyi súlyos gondjának hatékony megoldása helyett az országok bizonyos csoportjai közti ellentétek jegyében keltek föl a tárgyalóasztaltól a részvevők. Ám ezúttal példásan vizsgáztak Afrika államai. Felelősségteljesen vitáztak és felelős döntéseket hoztak. Igaz, olyan témát tűztek Addisz Abeba-i tárgyalásaik napirendjére, amely nemcsak a kontinensen, hanem világszerte beszédtéma: a túlélés esélyét. A megfogalmazás nélkülözi a túldramatizálást, így szólt róla a csúcstalálkozó több szónoka, de ezt a kifejezést használta a világsajtó is. Okkal. Afrikában ugyanis az 51 ország közül 19-ben számottevő az éhezés, öt országban a szakértők súlyosnak minősítették a helyzetet, hétben pedig drámainak. Világstatisztikák arról is árulkodnak, hogy a földkerekség harminc legszegényebb állama közül húsz az afrikai kontinensen található. Ilyen körülmények között rendkívüli jelentősége van annak, hogy a 21. csúcstalálkozót az AESZ teljes mértékben a „túlélés és fejlesztés kihívására” adandó válaszoknak szentelte. A legfontosabb eredmény, hogy a részt vevő állam- és kormányfők elhatározták: együttműködnek az országaikat fenyegető teljes pénzügyi csőd megakadályozása érdekében. Örvendetes, hogy a csúcstalálkozón szinte kivétel nélkül valamennyi felszólaló a mezőgazdaság szerkezeti átalakítását sürgette. Valóban, alighanem ez Afrika boldogulásának kiindulópontja. Az Addisz Abeba-i döntés értemében az AESZ tagállamai 1990-ig 20—25 százalékkal növelik mezőgazdasági beruházásaikat. Az éhezést, az évről évre többeket — milliókat — fenyegető éhhalált ugyanis segélyekkel, élelmiszer-adományokkal tartósan nem lehet kiküszöbölni. Felületi kezelés helyett az okok gyökeres megszüntetése jelenti a kiutat. Edouard Szauma, a FAO vezérigazgatója úgy vélte: az országok költségvetéseiknek legalább a negyedét fordítsák erre a célra. Sajnos, ma még több afrikai államban a fegyverkezési kiadások jelentősebb arányt képviselnek a költségvetésben, mint a mezőgazdaság fejlesztésére, az élelmiszeripar megteremtésére szánt összegek. Érthető, hogy az ezúttal csakugyan az egység jegyében ülésező AESZ-csúcstalálkozót a részvevők „történelmi” jelentőségűnek minősítették. Peter Onu, az AESZ most leköszönt főtitkára drámaian fogalmazott: „Államfőinket elítéli a történelem, ha nem képesek megtenni a szükséges közös lépéseket!” Julius Nyerere, Tanzánia elnöke pedig „Afrika második felszabadításáról” beszélt, méltatva a nagyszabású terveket. Az igazsághoz tartozik, hogy egyszer már — 1980- ban Lagosban — születtek ésszerű, reális tervek az afrikai éhezés megszüntetésére, az országok gazdaságának talpraállítására. Azóta sajnos sok helyi konfliktus és acsarkodás színhelye volt a kontinens, s a tervek nem valósultak meg. Most néhány fontos találkozón politikai témák is napirendre kerültek, s a kedvező légkör talán ahhoz is hozzásegíti az érdekelteket, hogy például Etiópia, Szudán és Egyiptom között — a három államfő hosszú eszmecserét folytatott Addisz Abebában — elsimuljanak a nézeteltérések. Mert ahhoz nem fér kétség: a nagyszabású elképzelések megvalósításához a kontinens politikai légkörének változására is szükség mutatkozik. Az AESZ 21. csúcstalálkozója mindenesetre ebbe az irányba hat. Gyapay Dénes Menekülttábor Szudánban. Az asszonyok és gyerekek élelemre várnak