Fejér Megyei Hírlap, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

Losonczi Pál új évi köszöntője Kedves honfitársaim! Az új esztendő első napján tisztelettel köszöntöm hazánk minden állampolgárát. Sike­rekben szerényebb, ám ta­nulságokban annál gazda­gabb óévet hagytunk magunk mögött. Megnyugtató, hogy létünk és munkánk legalapvetőbb feltétele, a­ béke, változatla­nul fennmaradt. 1986 jellem­zője volt a Genfben kibonta­kozott folyamat erősödése. A Szovjetunió és a szocialista országok új elemeket tartal­mazó békekezdeményezései újraélesztették a népek bi­zakodását az enyhülés visz­­szatérése iránt. A reykjavíki szovjet—amerikai csúcsta­lálkozón ismét meggyőződ­hettünk, hogy tárgyalóasztal mellett, őszinte eszmecseré­ben, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásával a nemzetközi élet legsúlyosabb problémái is közel kerülhet­nek a megoldáshoz. Ugyan­akkor azt is jól tudjuk: je­lentősek még azok az erők, melyek a bizalmatlanság szításával fékezik a népek közötti normális kapcsolatok kialakítását, zavarják a bé­kés egymás mellett élést. Hazánk a bonyolult világ­­politikai helyzetben is tovább bővítette nemzetközi kapcso­latait. A Magyar Népköztár­saság külpolitikájának ed­dig is egyik legmarkánsabb vonása volt, hogy a baráti szocialista országokkal együtt, összefogva a világ haladó erőivel, szorgalmazza a fegyverkezési verseny meg­állítását, a leszerelést, a nemzetközi biztonság, az ál­lamok közti bizalom és a bé­ke erősítését. Mindenkor sík­­raszálltunk a különböző tár­sadalmi rendszerű országok kölcsönösen előnyös együtt­­működéséért, kiálltunk a vi­vás kérdések tárgyalások ut­án való rendezése mellett. Tárgyalunk mindenkivel, aki tiszteletben tartja társa­dalmi rendünket, szövetségi kapcsolatainkat és a köl­csönös érdekek elismerése alapján akar velünk szót vál­tani. Vallottuk és valljuk, hogy az emberiség gondja c­sak úgy enyhülhetnek, ha n­épek közösen munkálkod­tak orvoslásukon. Csakis a k­ölcsönös bizalom és egymás érdekeinek tiszteletben tar­tása viheti előbbre az emberi­séget. Kedves barátaim! Szűkebb értelemben vett lazai dolgainkat tekintve e­lmondhatjuk, hogy a körül­mények kedvezőtlen alakulá­sa ellenére is gyarapodott a nemzeti vagyon, hazánk új lé­tesítményekkel gazdagodott, erősödött gazdaságunk és tár­­sdalmunk átfogó reformfo­­■amata, új tudományos ered­mények, szociális és kultu­­ális létesítmények születtek, m­egőriztük a teljes foglal­koztatottságot és a lakosság el­l­átásának színvonalát is. ; az összteljesítmény, amit népünk nyújtott, megbecsü­lést érdemel, mert nehéz kö­rülmények között érte el eredményeit. Céljaink el­éréséhez azonban mindez kevés volt. A világgazdaság értékíté­letei tovább szigorodtak. Termékeink leértékelődése f­olytatódott, kedvezőtlenebbé váltak értékesítési lehetősé­geink. Hátráltatták ver­senyképességünket azok a végső soron politikai jellegű akadályok, amelyek nemcsak a termelőberendezések és technológiák, hanem az áruk normális cseréjét is megne­hezítik. De csupán ezek a vitathatatlan tények nem szolgálhatnak magyarázatul lemaradásunkra, és nem menthetnek fel bennünket következményei alól. Későn ismertük fel a külső hatáso­kat, nem készültünk fel kö­vetkezményeire, nem igazod­tunk elég rugalmasan és gyorsan az új követelmé­nyekhez. Pártunk Központi Bizottságának 1986 novem­beri határozata joggal álla­pította meg, hogy a magyar népgazdaság mérsékeltebb teljesítményében­­saját mun­kánk gyengeségei, a vezetés és irányítás fogyatékosságai, a végrehajtás következetlen­ségei is jó­részt tükröződnek. Bár az emberek többsége becsületesen dolgozik, még nem vált általánossá a kor­szerű gazdálkodási szemlélet, a szervezett és fegyelmezett munka. Pazarlóan bánunk anyaggal, energiával, idővel, s ami talán a legsúlyosabb: az emberi munkával. Ezen a helyzeten változtatnunk kell, ha előre akarunk ha­ladni. Az életkörülmények javítása és a jogos fogyasz­tási igények kielégítése csak úgy lehetséges, ha a maga területén mindenki az eddi­gieknél eredményesebben dolgozik. A XIII. pártkongresszuson megfogalmazott célokat nemzeti egyetértés fogadta, és társadalmunkban meg­van a készség, hogy az el­érésükhöz szükséges felada­tokat végrehajtsa. Államunk ezeréves történelme is bizo­nyítja, hogy népünk a leg­nehezebb helyzeten is úr­rá tudott lenni, ha értelmes célok érdekében egyesítette erőit. Az Országgyűlés a közel­múltban törvényerőre emelte az idei költségvetést, és ter­vünk tartalmazza a legfon­tosabb tennivalókat. Ered­ményes teljesítése elengedhe­tetlen gazdaságunk élénkülé­séhez. Arra van szükség, hogy már az év elejétől — a termelésben és minden más munkahelyen — a lehető legjobban hasznosítsuk erő­forrásainkat. Különösen fontos a munka minőségé­nek javítása és az ésszerű takarékosság. Szocialista fejlődésünk és egyben a korszerű gazdálko­dás nélkülözhetetlen felté­tele, hogy a rendelkezésünk­re álló anyagi eszközöket a hatékonyan működő vállala­tok fejlesztésére, a biztosabb és gyorsabb megtérülés javá­ra fordítsuk. Mint ahogy — a szinte már vérünkbe ivódott egyenlősdit felszámolva — bérrendszerünkben is követ­kezetesebben érvényesítjük a munka szerinti részesedés elvét. A magasabb színvo­nalú, az alkotó tevékenységet kívánjuk átlagon felül meg­becsülni az élet minden te­rületén. Ez nemcsak kor­mányzatunk szándéka,­­ha­nem a becsületesen dolgozó nagy többség igénye is. Társadalmi rendünk szi­lárdsága, népünk felelősség­­érzete és, demokratikus in­tézményrendszerünk erősö­dése egyaránt záloga a szo­cializmus sikeres tovább­építésének. Ennek érdekében — a kölcsönös előnyök alapján — a jövőben is ké­szek vagyunk együttműködni minden országgal, függetle­nül azok társadalmi beren­dezkedésétől. Legbiztosabb tá­maszunk azonban a baráti szocialista országok korsze­rűsödő és gazdagodó együtt­működése. Hisz nemcsak cél­jaink azonosak, hanem közös a felismerésünk is: kapcso­latainkban minőségileg új viszonylatok és távlatok rejlenek. E gondolatok jegyében és nemcsak az új év napjának szokása alapján mondom: reményeinket párosítsuk ten­­niakarással, sőt, tettekkel, és akkor az eredmény sem ma­radhat el. Ehhez kívánok 1987 első napján békés, bol­dog új esztendőt valamennyi honfitársamnak és bará­tunknak az egész világon. s*Mn82fi c?m . KCNv.’tÁS * \ ^FXtSreK EffVAfl U fj/f . I r jI ej O CTI vuag A GYÁRTÁSI KAMPÁNY | ~ il |VI LlJ T L. I egyesüljetek i UTOLSÓ NAPJA ÁCSON B u * 1 W B ^ B --------------------------------­FEJLŐDÉSÜNK KULCSA — A MŰSZAKI FEJLESZTÉS Pentek, _________ _________ H H nKF | 1987. január 2. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK 8 8 4R 8 _ I HH XLII! évfolyam, W­ANSEL W­­BH 1. szám— TANULMÁNY AZ ESZMÉNYI FORMÁRÓL Ára: 1­80 Ft | V L.'V M | !■ I | ■■ | 1 ■ | | | I I ■ 11 ”4 | ■ | ■ |5 ■■ I 5 III 11 I I | I I J| I | Teljesülő tervek a papír­gyárban Módosították szeptember­ben a Dunaújvárosi Papír­gyár terveit, miszerint az eredeti jövedelemtervet túl kell teljesíteniük A Papíripari Vállalat erre az évre másfél milliárd nye­reséget tervezett. Legna­gyobb gyára, a dunaújvárosi, a tavalyi eredményét ötven­millió forinttal kívánta túl­szárnyalni. Még a háromne­gyed év zárása előtt elemez­te munkáját, eredményessé­gét a nagyvállalat Hogy az idei esztendőre vállalt­ köte­lezettségeit teljesíteni tudja, át kellett rendezni a gyárak közt megosztott terheket, így jutott a dunaújvárosi kollek­tívára az eredeti ötvenmillió forint eredménytöbblet he­lyett 132 millió. Dunaújvárosban teljesítet­ték­ a szeptemberben módo­sított terveket: a termelés 104 százalékra sikerült, a költségekkel is jól gazdál­kodniuk, így alacsony szin­ten tartották az egységnyi papír előállításához szüksé­ges nyersanyag mennyiségét, vegyszereket, illetve energi­át. Visszafogták a fenntartá­si költségeket is. Rangsorol­ták a legfontosabb teendő­ket, a nagyobb karbantartói összefogást kívánókat a re­konstrukció utáni időkre ha­lasztották. Teljesíti exportterveit is a PIV. Eredményességének egyik megnyilvánulása, hogy ebben az évben 11,4 százalé­kos keresetnövekményt ér­hetnek el dolgozói. A duna­újvárosi gyár 15 százalékkal illeszkedik, ebbe az átlagba, mint a legnagyobb és leg­eredményesebb kollektíva. Exportra csomagolandó borokhoz készítenek dobozokat a hullámpapírgyártó soron Fotó: Rabáczy Szilárd Panelek - kerámia díszítéssel A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyára n­yolcszáz homlokzati falpa­nelt készít az Eötvös Loránd Tudományegyetem termé­szettudományi karának bu­dapesti új épületéhez. A húszmillió forintot meghala­dó munkát versenytárgyalás útján nyerte el a gyár, s a feladat külön érdekessége, hogy az elemeket gyártás közben, kerámiával díszítik. Valamennyi ablakos panel alsó részét sötét árnyalatból világosba menő kerámiala­pokkal burkolják, különle­ges ragasztóval rögzítik, majd kifugázzák. A nagyon pontos munkát igénylő fela­dattal sikerrel birkóznak a gyár szakemberei. A panelek egyharmadát már elkészítették és útnak indították Budapestre. A dí­szített elemekkel elégedett mind a Közti — mely ter­vezte — mind pedig a Köz­épület-építő Vállalat, mely az új épületek kivitelezője. A BVM dunaújvárosi gyárá­ban ez az első eset, hogy ke­rámiával díszítenek előre­gyártott paneleket. A cég, amely középületekhez, lakó­házakhoz, foghíjak beépíté­séhez egyaránt alkalmas pa­nelek sokaságát gyártja éven­te, a jövőben kivitelezési technológiáinak sorába ik­tatja ezt az eljárást. Mert ezzel nemcsak termékvá­lasztékát bővíti, hanem je­lentősen segíti a lakókör­nyezet monotómiájának fel­oldását, környezetesztétikai igények kielégítését. hhmmtmmmmmmmmmm ■ ■■■■■■■ Befejeződött az Ácsi Cukorgyárban az idei cukorgyártási kampány. A gyár termeltetési te­rületéről a Fejér megyei mezőgazdasági üzemek érték el a legmagasabb hektáronkénti cu­korhozamot (Riportunk a 3. oldalon)

Next