Fejér Megyei Hírlap, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-01 / 77. szám

?.. OLDAL Tartalmas véleménycsere M. Lengyel László, az MTI tudósítója jelenti: A fegyverkezési hajsza megszüntetésének lehetősége — egy mondatban így foglalható össze Mihail Gorbacsov és Marga­ret Thatcher hétfői megbeszéléseinek központi témája. Az SZKP vezetője és a brit kormányfő találkozójukon mintegy négy órán keresztül tárgyaltak a leszerelés, illetve a fegyver­zetcsökkentés legfontosabb kérdéseiről. A találkozón Mihail Gor­bacsov kifejtette, hogy a Szovjetunió nem szándéko­zik sem az Egyesült Álla­mok, sem Nagy-Britannia, sem egyetlen más ország el­len sem hadat viselni. Ez motiválja kezdeményezéseit és konkrét lépéseit, amelyek­re azonban még nem kapott megfelelő választ. Az el­múlt két év során ugyanaz figyelhető meg, amint el­érhető közelségbe kerül egy kedvező döntés. Washing­tonban, Londonban, Párizs­ban és Bonnban azonnal ak­tív munkába kezdenek, hogy a Szovjetunió „fölényére” hivatkozva lefékezzék a fo­lyamatot. A szovjet vezető hangsú­lyozta: országa sok enged­ményt tett annak érdeké­ben, hogy lendületet ad­jon a fegyverzetcsökkentési tár­gyalásoknak. Kihagyta a számításokból Nagy-Britan­nia és Franciaország nuk­leáris ütőerejét, bár azokat továbbra is fejlesztik. Eze­ket az engedményeket azon­ban gyorsan „elfelejtik”, s további engedményeket vár­nak a Szovjetuniótól. Miha­il Gorbacsov elvetette azt, aog­y a biztonság az erőpo­litikára épülhet. Margaret Thatcher sza­vaiból kiderült,­­h hogy a brit kormányfő a brit nukleári fegyverzet fennmaradásáért és fejlesztéséért száll síkra. Meggyőződése, hogy a Szov­jetunió rá akarja erőltetn a kommunista rendszert a világra, hogy továbbra is fennáll egy Nyugat-Európa elleni szovjet támadás fe­nyegetése. Ezzel szemben Mihail Gorbacsov rámutatott a szocialista társadalom töké­letesítése, az átalakítás és a Szovjetunió békeszerető po­litikája közötti objektív összefüggésre. A politiká­nak a realitásokra kell épül­nie. Különböző társadalmi rendszerű országok léteznek, minden országnak joga van arra, hogy szabadon megvá­lassza önálló fejlődésének útját, különösen a kiélező­dött nukleáris fenyegetett­ség körülményei közepette — mutatott rá. A főtitkár határozottan elvetette azt a gondolatot, hogy a nukleáris fegyverek európai felszámolása nyo­mán a Szovjetunió döntő fölényre tenne szert a ha­gyományos fegyverzet terén, amely politikai fenyegetés­jelentene Nyugat-Európával szemben. Emlékeztetett ar­ra, hogy a szovjet javasla­tok figyelembe veszik Nyu­­gat-Európa és Nagy-Britan­nia aggodalmait, köztük a hagyományos fegyverekkel és a vegyi fegyverekkel kap­csolatos fenntartásokat. Mihail Gorbacsov részle­tes tájékoztatást adott Mar­garet Thatchernek a reykja­­víki tárgyalásokról, kitért arra, hogy nem sikerült ki­használni a tényleges nuk­leáris leszerelés kezdetét je­lentő történelmi lépés meg­tételének lehetőségét. Ezzel kapcsolatban a felek alapo­san megvitatták a rakétael­­­hárító rendszerekről kötött szerződés fenntartásának kérdéseit. Mihail Gorbacsov megerősítette: a hadászati támadófegyverek csökken­tése és a világűr fegyver­mentességének megőrzése ha­dászatilag összefüggő kér­dés. Ezt a csomagot soha sem lehet felbontani. El­mondta, a Szovjetuniónak megvannak az elképzelései, hogyan lehet semlegesíteni a „hadászati védelmi kez­deményezést” anélkül, hogy erre az Egyesült Államokhoz hasonlóan hatalmas össze­geket költenének. A főtitkár rámutatott: a Szovjetunió benyomása egyelőre az, hogy Nagy- Britannia és annak minisz­terelnöke nem tölti be azt a szerepet, amelyet a jelenle­gi döntő időszakban betölt­hetne. Margaret Thatcher kéré­sére a szovjet vezető rész­letes tájékoztatást adott az országban végbemenő vál­tozások jellegéről, a még megoldandó problémákról. A felek fontosnak és hasz­nosnak minősítették a láto­gatást és a megbeszélése­ket, amelyek bár nem vita nélkül, de barátságos hang­nemben folytak, az egymás jobb megértésének szándé­kával. Mihail Gorbacsov és Mar­garet Thatcher a megbeszé­lések után úgy vélekedett, hogy a tartalmas vélemény­csere eredményeképpen lét­rejött bizonyos kölcsönös egyetértés, illetve közeledés az európai közepes hatótá­volságú rakéták felszámo­lását illetően. A két ország továbbra is partner marad a legfontosabb kérdés, a háborús veszély csökkenté­se megoldásának felkutatá­sában — állapították meg, s kifejezték a politikai párbe­széd bővítésére és elmélyí­tésére, a két ország közötti szorosabb kapcsolatok fej­lesztésére irányuló szándé­kukat. Tárgyalás Genfben Genfben kedden megnyílt a baktérium- (biológiai) és toxin­­fegyverek kifejlesztésének, gyár­tásának és felhalmozásának ti­lalmáról, valamint az ilyen fegy­verkészletek megsemmisítéséről szóló egyezményt aláíró több mint száz ország tudósainak és technikai szakértőinek találkozó­ja. Az április 15-ig tartó tanács­kozáson a szakértők többek kö­zött az információcserével kap­csolatos kérdéseket, a nemzet­közi együttműködés kiszélesíté­sének lehetőségeit vitatják meg. Elutazott hazánkból Kim Bök Szin Kedden elutazott hazánkból Kim Bok Szin, a KNDK Minisz­tertanácsának elnökhelyettese, a TELEX magyar—koreai gazdasági és tu­dományos-műszaki konzultatív kormányközi bizottság koreai ta­gozatának elnöke, aki március 26. és 30. között részt vett a bi­zottság VII. ülésszakán. A ven­déget a Ferihegyi repülőtéren Czinege Lajos miniszterelnök­­helyettes búcsúztatta. Jelen volt Ju Jong Gol, a KNDK budapesti nagykövete. Chirac Washingtonban Hétfőn a késő éjjeli órákban Washingtonba érkezett a francia miniszterelnök. Jacques Chirac hétfőn New Yorkban az üzleti élet, a gazdasági körök képvi­selőivel találkozóit. Kedden dél­előtt megbeszélést tartott Reagan amerikai elnökkel, aki este va­csorát adott tiszteletére. Ugyan­csak még kedden tárgyalt a francia kormányfő Schultz kül­ügyminiszterrel és Weinberger hadügyminiszterrel is. Letartóztatások Chilében Santiago utcáin a chilei rend­őrség hétfőn vízágyúkkal és könnygázbombákkal támadt tün­tető diákokra. Húsz fiatalt letar­tóztattak. A diákok három bal­oldali ellenzéki társuk meggyil­kolásának második évfordulóján tüntettek. A mészárlás körülmé­nyei máig tisztázatlanok. A csend­őrséggel szoros kapcsolatban álló gyanúsítottakat­­­­bizonyí­ték hiányában szabad­lábra he­lyezték. Nemzetközi élet A „glasznoszty” egyik hétköznapja „Ennek a levélnek a szov­jet sajtóban való megjelente­tése lenne a glasznosztyról (széles értelemben: minden az embereket érintő kérdés­nek a közvélemény elé tárá­sa) szóló kijelentések őszin­teségének legmeggyőzőbb bi­zonyítéka.” A levél a párizsi jobboldali Le Figaróban je­lent meg, írói, helyesebben aláírói a legkülönbözőbb volt szovjet személyiségek, akiket leginkább az köt össze, hogy mindannyian jelenleg Nyu­gaton élnek. Köztük van a korábban haladó nézeteket hirdető Vlagyimir Akszjonov, a nem tehetségtelen képzőművész, Ernszt Nyeszvesztnij; az is­mert rendező, Jurij Ljubi­­mov; a vallásról, cárról, orosz néplélekről sokat szó­nokló Vlagyimir Makszimov. A nyílt levél szerzői kétség­be vonják, hogy valóban for­dulat következett volna be a szovjet társadalom életében. Mint mondják, örömükre szolgál, hogy kegyelemben részesítettek egyes „másként­­gondolkodókat”, de miért nem bocsátották szabadon „a lelkiismeret összes foglyait”? Ha a szovjet vezetés valóban békét akar Afganisztánban, miért nem vonja ki azonnal onnan a szovjet csapatokat? Ha pedig azt akarják, hogy ők visszatérjenek, miért nem teszik lehetővé a sokszorosító berendezések szabad vásárlá­sát, miért nem adják ki mű­veiket, miért nem garantál­ják előre, hogy bármilyen tartalmú alkotó tevékenysé­gük számára zöld utat fog­nak biztosítani? A levél megjelent, még­hozzá a Szovjetunióban ma különösen olvasott „Mosz­­kovszkije Novosztyi” legutób­bi számában, teljes terjedel­mében. Jegor Jakovlev, a lap főszerkesztője hangsú­lyozza, hogy most éppen azok szidják az átalakítást, akik korábban oly hangosan emel­tek szót a demokratizálás mellett. Még mindig a ma­gánúton sokszorosított irodal­mat tartják a megfelelő esz­köznek, holott az írószövet­ség már saját kiadójának létrehozásán dolgozik. Egy embertől, a világszerte méltán tisztelt és becsült Mi­hail Gorbacsovtól, várnak biztosítékokat egy nagyhata­lom jövőjét illetően, s így maguk esnek a személyi kul­tusszal kapcsolatos gondolko­dásmód csapdájába — muta­tott rá Jegor Jakovlev. Úgy gondolják, a felelős politika hátat fordíthat mindennek, figyelmen kívül hagyhatja a következményeket, egyetlen döntéssel kivonhatók a szov­jet csapatok Afganisztánból. Leninre hivatkoznak, és nem veszik észre, hogy a jelen lehetőséget adott Leninnél messzebbre menni: a mai kor lehetőséget ad az egykori el­lentmondások értékelésére, az akkor hozott döntések ér­telmének megértésére. A törvény mellett ott van a kulturális színvonal, amelyet semmiféle törvénynek nem lehet alávetni. Lenint ennek hiánya foglalkoztatta legin­kább — emlékeztetett Jako­­bev. Felhívta a figyelmet arra, csak egyről nem gondolkod­nak a levél szerzői: hogyan találhatnának maguk utat vissza a népükhöz, amelyet nem a legkönnyebb időszak­ban hagytak el. Hiszen mind­eddig az orosz emigráció tör­ténetében nem akadt olyan, aki kívánatosabbnak tartotta idegenben élni, mint otthon, aki nem akarta volna kihasz­nálni a hazatérés első lehe­tőségét. A hibák megismét­lődése ellen csak egy bizto­síték van, a demokratizálás. Elem Klimov, akinek oly ne­héz volt utat törni a filmjei számára, most ahelyett, hogy csak új filmeket forgatna, a filmművészszövetség választ­mányának első titkára, s azért vállalta ezt a tisztet, hogy megerősítse azokat a körülményeket, amelyek kö­zött könnyebben lélegzik a filmművészet. A lap megjelenésének nap­ján a szovjet sajtó hírül ad­ta, hogy a tiltakozások és az ígéretek ellenére Leningrád­­ban lebontották az „Engle­­terre” szállodát, ahol Jesze­nyin elhunyt, s megkérdője­lezte a város vezetőinek ezt a döntését. Beszámolt arról, hogy 30 ember tüntetett a ví­zumok és kiutazási kérelmek elbírálásával foglalkozó ha­tóság előtt, mert különféle okok miatt elutasították a kérelmüket. A rendőrség nem avatkozott be. Március 27-e csak egyik hétköznapja volt a glasznosztynak. M. Lengyel László Korlátozni a rakéták számát Viktor Karpov nyilatkozata A Szovjetunió az 1000 ki­lométernél kisebb hatótá­volságú nukleáris rakéták kérdésében nem távolodott el a Reykjavíkban egyezte­tett állásponttól — szögezte le kedden Moszkvában tett nyilatkozatában Viktor Karpov, a szovjet külügy­minisztérium fegyverzet­korlátozási és leszerelési fő­osztályának vezetője. Kar­pov felszólalása hivatalos válasz volt az amerikai el­nök nevében a napokban közzétett nyilatkozatra, amely a genfi tárgyalások közepes hatótávolságú ra­kétákkal foglalkozó mun­kacsoportja befejeződött tárgyalási fordulójának eredményeit kommentálta, s elferdítette a szovjet ál­láspontot. Karpov hangsúlyozta: a Szovjetunió következetesen síkraszáll az ilyen rakéták korlátozásért, csökkentésé­ért, s végső soron megsem­misítéséért. A szovjet fél Reykjavíkban kijelentette: kész az 1000 kilométernél kisebb hatótávolságú raké­ták számának befagyasztá­sára és kész tárgyalásokat folytatni azok­ további sor­sáról. Ezt az irányvonalat követi Genfben a szovjet tárgyalóküldöttség. Az amerikai fél Genfben bejelentette, hogy növelni akarja az ilyen rakéták szá­mát általában, így Európá­ban is. A Szovjetunió soha­sem egyezett bele a r­­kéták számának növelésébe, mi­vel nem a fegyverkezési hajsza törvényessé tételé­ről, hanem éppen beszünte­téséről kell párbeszédet folytatni — hangsúlyozta a szovjet diplomata. A jelenlévő Nyikolaj Cser­­vov vezérezredes, a szovjet hadsereg vezérkarának fő­csoportfőnöke kijelentette: a Szovjetuniónak valóban valamivel több rövidebb hatótávolságú rakétája van. A NATO azonban jelentős, másfélszeres fölényben van a csapásmérő, nukleáris fegyverekkel felszerelt lé­gierő tekintetében. Köze­pes hatótávolságú rakétája is a NATO-nak van több. A rövidebb hatótávolságú ra­kéták kérdésének megvi­tatása során meg kell vizs­gálni a csapásmérő légierő­ket, az előretolt állomásoz­­tatású amerikai eszközök kérdését és a hagyományos fegyverzet, illetve a had­erők nagyságát is. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1987. ÁPRILIS 1. SZERDA Társadalompolitika Megszüntetik a szennyező forrásokat • Új tanulmányterv a Velencei-tó vízgyűjtőrendszeréről A termőföl­d védelméről szóló törvény nemcsak a művelés­ben lévő területek iránti nagyobb fele-wsségev v^igsúlyoz.«*., hanem ezzel összefüggésben például * vízgyűjtő rendszerek megfontoltabb tervezését is. Ezek közé tartozik a velencei­tavi térségi meliorációs program is. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, va­lamint az Országos Vízügyi Hivatal és a VIB ezzel a munkával is a Mezőgazdasá­gi Tervező és Beruházási Vállalat székesfehérvári ki­­rendeltségét bízta meg. A több mint hat éve zajló mun­kának a terveit a fehérváriak készítették. Azt a tanulmány­­tervet is, amely most kiegé­szült egy nagyon alapos kör­nyezetfeltáró tanulmánnyal. Ebben a Velencei-tó térségé­nek szennyező forrásait mu­tatják be, és ajánlanak kész programot a megszünteté­sükre. Jámbor József, a fehérvári Agrober igazgatójának tájé­koztatása szerint az egész térségi meliorációból most ez a környezet- és víz­védelmi feladat tűnik ki. Az Agrober-tanulmánytervben 11 mezőgazdasági nagyüzem szerepel, elsősorban azokkal az állattartó telepekkel, ahol még mindig megoldatlan a szennyvíz elvezetése, illetve gazdasági hasznosítása. Ezek közé tartozik a kápolnásnyé­­ki tsz is, ahol a tervek sze­rint új telephelyre kell majd átköltöztetni az állatokat. Hasonló gondokkal küzdenek a lovasberényi tsz-ben, de érinti a tanulmányterv a pát­­kai szövetkezeti gazdasá­got is. Az új tanulmányterv, il­letve a korábbiak kiegészíté­se azt is célozza, hogy az adott mezőgazdasági üze­mekben az eddigieknél ked­vezőbb termelési feltételeket teremtenek, illetve tovább javítják a termőhelyi adott­ságokat. A szennyező forrá­sok távol tartása és meg­szüntetése érdekében most mindennél jobban összehan­golják a vízgyűjtő területen az erdősítési és környezetvé­delmi munkát. A terv a me­zőgazdasági üzemeket érin­tően 61 500 hektárra terjed ki. A tervezett költség össze­ge 871 millió forint, amiből közvetlen 277 milliót hasz­nálnak fel 1990-ig a mező­­gazdasági jellegű szennyező források megszüntetésére. A Velencei-tó egész víz­gyűjtő területére kiterjedően elkészítés alatt áll a térségi meliorációhoz kapcsolódó bel- és külterületek (lejtős, dombos vidékek, zártkertek stb.) közcélú vízrendezési programja is. A program el­sősorban a vízvédelmet, a ta­lajerózió csökkentését, a hor­dalék megfogását kívánja megoldani. Ez évben az első ütemben a Velencei-tó észa­ki partján a 8—10 millió fo­rint értékű közcélú komplex vízrendezési munka elvégzé­sét irányozták elő, amelynek pénzügyi forrását a MÉM és az OVH 83 százalék erejéig garantálta. (Pdf) FELMENTÉSEK, KINEVEZÉSEK Az Elnöki Tanács Drecin József művelődési miniszté­riumi államtitkárt — saját kérésére, érdemei elismerése mellett, nyugállományba vo­nulására tekintettel — e tisztségéből felmentette, egy­idejűleg dr. Stark Antalt mű­velődési minisztériumi ál­lamtitkárrá kinevezte. Az Elnöki Tanács dr. Rácz Albert államtitkárt e tisztsé­ge alól felmentette, egyidejű­leg dr. Halmos Csabát állam­titkárrá kinevezte. A Minisztertanács dr. Rácz Albertet, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökét felmentette és dr. Halmos Csabát az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökévé kinevezte. A Minisztertanács dr. Rácz Albertet az Országos Társa­dalombiztosítási Főigazgató­ság vezetőjévé kinevezte. A Minisztertanács dr. Kor­­nidesz Mihályt, a Magyar Te­levízió elnökét — más fontos megbízatására tekintettel — e tisztségéből felmentette és Bereczky Gyulát a Magyar Televízió elnökévé kinevezte. A Minisztertanács dr. Pat­kó Andrást pénzügyminisz­ter-helyettessé kinevezte. A Minisztertanács dr. Papp A. Lászlót, az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság el­nökhelyettesét — nyugállo­mányba vonulására tekintet­tel, érdemeinek elismerése mellett — e tisztségéből fel­mentette, egyidejűleg Müller Lászlót, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnök­­helyettesévé kinevezte. Új tisztségviselők a református egyházban A Magyarországi Reformá­tus Egyház Országos Zsinata Somogyi József világi elnök vezetésével kedden ülést tar­tott. Napirendjén több fontos személyi kérdés is szerepelt. A református egyház legma­gasabb szintű vezető testüle­te a betegsége miatt nyuga­lomba vonult Bartha Tibor püspök utódjául Tóth Károly püspököt, a Kálvin téri templom lelkipásztorát, a Zsinat eddigi lelkészi alelnö­­két választotta meg a Zsinat lelkészi elnökévé. Az alelnö­ki tisztségre Kovách Attila veszprémi püspököt, a Zsi­nat­ főtanácsosává Aranyos Zoltán tanácsost választot­ták. Az ülésen Miklós Imre ál­lamtitkár, az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke köszön­tötte a megválasztott vezető­ket. Értékelte államunk és a református egyház közötti jó kapcsolatot, amelynek ki­alakításában több mint ne­gyedszázados egyházvezetői munkásságával Bartha Tibor püspök kiemelkedő érdeme­ket szerzett. Méltatta Tóth Károly eddigi egyházkor­mányzati, közéleti és nemzet­közi békemozgalmi tevékeny­ségét, s biztosította államunk bizalmáról.

Next