Fejér Megyei Hírlap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

SZEMBENÉZNI MINDEN REALITÁSSAL „PETROCELU" FURCSA SORSA GALÉRIA KORHŰ KERETBEN ! RÁCS MÖGÖTT A LAKÁSBETÖRŐ HÍRLAPJaI Németh Károly újévi köszöntője Kedves Honfitársaim! 1988 első napján őszinte tisztelettel köszöntöm valameny­­ny­iüket. A párt és az állami vezető testületek­ jókívánsá­gait tolmácsolva boldog, békés, eredményes új esztendőt kívánok Önöknek és népünk minden barátjának. Boldog új évet kívánva testvéri érzésekkel köszöntöm a határain­kon túli magyarokat is; a környező államokban élőket csakúgy, mint azokat, akiket sorsuk messzi távolokba, a vi­lág különböző tájaira vezetett. Esztendő, veszendő. Így mondták a régi öregek. És köz­ben arra gondoltak, hogy gyorsan szalad az idő. De mon­dogatták azt is, hogy messzi az esztendő, ami az előző böl­csesség fordítottját jelentette. Azt, hogy egy év hosszú idő. Előre nézve ésszerűen kell hát beosztanunk mindazt, amink van. Az új év első napján egyszerre érezhetjük mindkét szó­lásmondás igazát. Munka közben úgy tűnik, mintha gyor­sabban haladna az idő. Az elmúlt esztendőben volt tenni­való, feladat bőven. Népünk munkájának eredményeként emelkedett a nemzeti jövedelem; az ipari, mezőgazdasági vállalatok, szövetkezetek egy része növelte teljesítményeit, javította gazdálkodását. Visszatekintve az elmúlt évre, nyu­godt lelkiismerettel állapíthatjuk meg: a munkának, a küz­delemnek volt értelme és eredménye. Az új év kezdetén előre is kell tekintenünk. Az 1988-as esztendő számunkra többet jelent, mint az évek megszokott változását. Felgyülemlett gondjaink megoldásának, megmé­rettetésünknek fontos időszaka előtt állunk. Azok a célok, amely a párt Központi Bizottságának a múlt évi júliusi ál­lásfoglalásán alapulnak, és a kormánynak az Országgyűlés által jóváhagyott munkaprogramjában, valamint az idei nép­­gazdasági tervben öltenek testet, az eddigiektől eltérő igé­nyeket, nagyobb követelményeket támasztanak valamennyi­ünkkel szemben. Emelkedett a minőség mércéje, és ez fokozott összponto­sítást, egyéni és közös erőfeszítést, újfajta gondolkodást, cse­lekvő magatartást követel. Jobb, hatékonyabb munkával jut­hatunk túl a jelenlegi nehézségeken. Van közösen vállalható programunk, amelynek valóra vál­tásával sikeresen folytathatjuk a szocialista Magyarország építését, megteremthetjük az ismert és feszítő szociális gon­dok megoldásának anyagi feltételeit, eredményesen szolgál­hatjuk népünk anyagi és szellemi gyarapodását. Feladataink széles körű vitában, az egymással is ütköző vélemények nyomán formálódnak nemzeti programmá. Kö­zös, egybehangzó álláspontunk — amely programunknak is fontos része —, hogy a gazdasági reform továbbvitelének, a szocialista demokrácia kiteljesítésének, a politikai intéz­ményrendszer fejlesztésének útján haladjunk. Olyan szocia­lista reformtörekvések ezek, amelyeknek megvalósításában bízvást támaszkodhatunk népünk nagy többségére. Építhe­tünk a Szovjetunióban és más szocialista országokban vég­bemenő társadalmi-gazdasági megújulás tapasztalataira és a korszerűbb együttműködésben rejlő lehetőségekre. Programunk valóra váltására munkára hívjuk minden honfitársunkat, akinek szívügye szocialista hazánk jelene és jövője. Az évezrednél is hosszabb idő, amióta népünk itt, a Kár­pát-medencében él, gyakran próbára tette a magyarságot és a vele azonos sorsot vállaló nemzetiségieket. Sokszor kijutott nekünk a harcból, a küzdelemből, a helytállásból — olykor a puszta létünkért. Nagy történelmi leckék tanulsága: ha egy nép nem adja meg magát és képes a tapasztalatokból okul­ni, ha tehetségét szorgalommal ötvözi, erőit egyesíti, akkor otthonteremtő, országépítő munkája meghozza a maga gyü­mölcsét. A nemzet teremtő akaratát, életerejét tanúsítja az a tény is, hogy hazánk a szocialista országok nagy családjához, a társadalmi haladás élvonalába tartozik. Igaz, hogy új vilá­gunk építésében lassabban haladunk, mint korábban gondol­tuk, de nincs okunk kishitűségre, ha a megtett útra gondo­lunk. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, ha képesek vagyunk reálisan megítélni a mögöttünk sorakozó évtizedek tapasz­talatait, és az eredményeket a lehetőségekhez, nem pedig a vágyainkhoz mérjük, ha az élet új kérdéseire helyes válaszo­kat adunk, akkor a célok vállalásában és az értük teendő erőfeszítésekben is kialakul a társadalmi összefogás. Napja­inkban ennek próbaköve a kibontakozási program végrehaj­tásában való felelős, cselekvő részvétel. Az idei évkezdéshez erőt és a folytatáshoz reményt ad, hogy 1987-ben a népgazdaság helyzete valamivel kedvezőb­ben alakult, mint a megelőző két esztendőben. De tudnunk kell, hogy mindez még nem elegendő a program végrehajtá­sának megalapozásához. Töprengésre azonban nincs idő. Gondjaink megoldásával, feladataink teljesítésével nem vár­hatunk további évekig. Tettekre, cselekvésre van szükség. Megnyugtató és bizodalmat keltő számunkra, hogy az új esztendőben kedvezőbbek lesznek munkánk nemzetközi fel­tételei. A szovjet—amerikai rakétaegyezménnyel, a két nagyhatalom vezetőinek további haladást ígérő tárgyalásai­val megnőttek a fegyverkezési hajsza visszaszorításának, a népek-országok közötti bizalom erősödésének, a békének az esélyei. Jóleső érzéssel gondolhatunk arra, hogy a nemzet­közi légkör enyhüléséhez a Magyar Népköztársaság is hozzá­­­­járult. A jövőben is mindent megteszünk annak érdekében, hogy egy biztonságosabb világban élhessünk, dolgozhassunk. Abban a reményben, hogy közös akarattal megoldjuk az előttünk álló feladatokat, kívánok sikerekben gazdag új esz­tendőt, békét, boldogulást és jó egészséget kedves honfitár­saimnak. (MTI) Kádár János látogatása a Műcsarnokban Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára csütörtökön a Mű­csarnokba látogatott, és megtekintette a Művészet és forradalom című kiállí­tást. Kíséretében volt Ra­dics Katalin, a KB tudomá­nyos, közoktatási és kultu­rális osztályának vezetője. Az MSZMP főtitkárát Néray Katalin igazgató és Havas Valéria igazgatóhe­lyettes fogadta és kísérte a műcsarnoki tárlaton, ame­lyet a nagy októberi szo­cialista forradalom 70. év­fordulója alkalmából ren­dezett szovjet kultúra napjai keretében nyitottak meg. A tárlatlátogatást köve­tően Kádár János és ven­déglátói kötetlen vélemény­cserét folytattak a kiállítás­ról, a művészeti életről, a Műcsarnok munkájáról, terveiről. A beszélgetésen jelen volt Borisz Sztukalin, a Szov­jetunió budapesti nagykö­vete. (MTI) Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csü­törtöki ülésén állást foglalt a központi államigazgatási szervekhez tartozó háttér­­intézmények átfogó felül­vizsgálatáról, szervezeti korszerűsítéséről. A felül­vizsgálat célja a munka hatékonyabbá tétele, a költségvetési támogatások mérséklése, a működési költségek csökkentése. A Miniszertanács kijelölte az ezzel kapcsolatos feladato­kat. A kormány tárgyalt saját, valamint bizottságai és a KNEB 1938 első félévi munkatervéről. A Fővárosi Tanács elnö­ke tájékoztatta a kormányt arról, hogy Budapesten 1987-ben ezerrel több lakás készült el, mint ami a terv­ben szerepelt. (MTI) A kibontakozás háttere (10) Szervezeti megújulás a Videotonban A tartalom és a forma egységének megteremtése a gazdasági életben is szükség­­szerű. Sőt, az a jó, ha a forma fejlettségével kicsit meg is előzi, s így húzóerő­ként hat a tartalomra. A hatékonyság, a termelékeny­ség és a jövedelmezőség ér­dekében a gazdálkodó szer­vezetek szerte a világon ke­resik és alkalmazzák a tevé­kenységüket leginkább segí­tő, sokrétű működési formá­kat. Az Amerikai Egyesült Államokban a 60-as évek­ben, Nyugat-Európában a 70-es évek elején jött divat­ba a „divizionált” vállalati forma. A Videoton Elektro­nikai Vállalatnál, az ország­ban az elsők között, már 1972-ben létrehozták a ter­mékcsoportokra szakosított, nagy önállósággal rendelke­ző szervezeti egységeket. A belső átalakítást követően, 15 év alatt, a vállalat árbe­vétele a múlt év végéig hat­szorosára nőtt. A rádiógyár eközben tízszeres, a számí­tástechnikai gyár tizenhá­romszoros, a televíziógyár háromszoros termelést való­sított meg. A látványos fej­lődés egyik eszköze kétség­telenül a korszerű szerveze­ti, szervezésfejlesztési mód­szerek alkalmazása. ■­­ A jelenlegi gazdasági környezet és a piaci viszo­nyok kihívására csak egy­féleképpen lehet válaszolni: rugalmassággal. Tehát moz­gékonyabbá kell tenni a nagyvállalatokat is. Ennek járható útja a megfelelő ön­­állósággal felruházott, ki­sebb gazdálkodó egységek létrehozása. Ezt a rugalmas mozgásformát a leányválla­latok „tudják” a leginkább. A Videoton a már működő, automatikai profilú leány­­vállalata mellé újabb kettőt alapít, éppen a vásárlói igé­nyek változására legérzéke­nyebb szolgáltatói szférában. A szórakoztató elektronikai és a számítástechnikai le­ányvállalatnál az érdekelt­ség az a hajtóerő, amely tág teret nyit a vállalkozási készségnek is — magyarázza beszélgetőpartnerem, Kiss F­erenc, a vállalat szervezési főosztályvezetője. További lehetőség a szer­vezeti megújulásra a vegyes vállalati forma. Hazánkban 1980-ban mindössze tíz, 84- ben már ötven, jelenleg száz, többségében tőkés­ cégekkel létesített vegyes­ vállalat működik. Jövedelmezőség, fejlett gyártástechnológia és technika átvétele, vagyis a technológiai transzfer, köl­csönös kedvezmények bizto­sítása, piacbővítés, szerveze­ti és munkakultúra eltanu­­lása, s mindenekelőtt tőke­bevonás az eredménye. Csak néhány tényező azok közül, amelyekért érdemes „közös­ködni”. — A Videotonban két-há­­rom éve próbálkozunk a kö­zös vállalati formával, angol és NSZK-beli cégekkel — itthoni és külföldi telephely­ivel — A kísérleti évek ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy ez a szervezési eszköz előnyösen segíti a vállalati innovációt. Ezzel a vállalat­­típussal gazdagodva, a Vi­deoton szervezet a három nagy gyárunk mellett, több tucat, önálló jogi személy­ként működő kisebb-na­­gyobb vállalkozási csoport­tal rendelkezik majd. Mindez új irányítási formákat is igé­nyel. Valamennyi egységet be kell illeszteni a vállalat irányítási rendszerébe és meg kell oldanunk működé­sük összehangolását, az úgy­nevezett koordinációs me­chanizmusokkal, csak így működhet olajozottan az egész gépezet — mondja Kiss Ferenc. A vállalati szervezők szá­mára nem kis feladatot je­lent ez az integrálás, illetve összehangolás. Törekvésük az, hogy a különböző vállal­kozások, szervezeti formák ellenére, a Videoton egysé­ges arculattal jelenhessen meg a piacokon. Az ú­j válla­lati formák egyrészt meg­valósítják az erőforrások koncentrációját, s ugyanak­kor mozgathatóságukat is. A centralizáció, illetve a de­centralizáló tehát egymást erősítő folyamatok, s ennek leghatékonyabb működteté­sére kell kialakítani most a Videotonban a megfelelő irányítási, döntési, szerveze­ti folyamatokat és kereteket. Sz. E. 1988-ban megnyílik a gyár korszerű vevőszolgálata és már­kaszervize Székesfehérváron­Fotó: Gregorit­v Antal A gerbera Utálatos volt a reggel. Szürke ködben úszott minden. Nyirkos, lucskos hideg szisze­gett a házak között. A járdá­kon végleg magukra hagyot­tan dideregtek az ünnepi trombiták, álarcok, bohókás kalapok. A megállóban morcoson topogtak a várakozók... Pe­dig csupán néhány óra telt el a gyári szirénák új esztendőt köszöntő bugásától, az utcá­kon hömpölygő mesterkélt és önfeledt öröm perceitől. A busz késett. Egy öregúr már tizedszer pillantott kar­órájára, s szitkokat mormolt a bajusza alatt. A négy fiatal nem törődött semmivel. Paj­kosan ugratták — az időt si­ettetendő — társnőjüket, aki­nek hihetetlenül pisze orra látszott csak ki kabátja csuk­lyája alól. No, és tengerkék szemei ... Az egyik srác egy­szeresek a fejéhez kapott, az­zal sarkon fordult és eliramo­dott. . Hamar visszatért. Selyem­papírba burkolt szál virágot szorongatott a kezében. „Majd elfeledtem” mormolta, s könnyedén meghajolt a lány felé, nyújtva a bársony­bordó gerberát: — Boldog új évet, Magyarország! Az öregúr megcsóválta a fejét — nahát ezek a srácok! — s elmosolyodott. Akárcsak a többi várakozó. A tengerkék szemek felvillantak. A busz is megérkezett. Előttem ültek. A lány barátja vállára hajtva fejét szundikált. Kezében, karcsú zöld szárán ringatózott a gerbera. Néz­tem őket. Boldog új évet, Magyaror­szág! Ne csak az első, de minden napodra jusson egy szál virág! — Stessek — Strukturális átrendeződés az építőiparban Az építőiparban 1987-ben folytatódott a strukturális át­rendeződés, amelynek leg­fontosabb jellemzője az épí­tési szervezetek számának növekedése. Így az esztendő végén az előző évinél már 50 százalékkal több, összesen 1400 építési , kivitelezési, tervezési, beruházási, kutatá­si — szervezet működött az országban. Csökkent a nagy­­vállalatok létszáma, ugyan­akkor fokozódó mértékben alakultak kisvállalkozások. A nagyobb vállalatoktól egy év alatt 17 500 dolgozó távozott, s ebből megközelítően 12 ezer gyarapította a kisszervezete­ket, mintegy 5 és fél ezer pedig elhagyta az ágazatot. A hagyományos építőipari vál­lalatok és szövetkezetek ter­melése 2,4 százalékkal visz­­szaesett az előző évihez vi­­szonyítva, így részesedésük az országos építésből 38 szá­zalékra csökkent. Az építési kereslet és kí­nálat 1987-ben összességében kiegyenlített­ volt, sőt egyes térségekben, illetve szak­mákban kínálati többlet ala­kult ki, és erősödött a vállal­kozók közötti verseny, így a kivitelező szervezetek szer­ződésállományának több mint egynegyedét verseny­­tárgyalás alapján kötötték meg. Az ily módon elnyert megbízásokkal 37,5 milliárd forint értékű munkát vállal­tak el, 15 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az 1987-ben megkötött szerző­désekben az építőipari ára­kat — a lakásépítést kivéve — már a megrendelő és a vállalkozó megegyezése alap­ján alakították ki.

Next