Fejér Megyei Hírlap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

. ........................... Gazi&át Kj- és Társadalompolitika ' " fi ­ Újévi beszélgetés Barts Oszkárnéval, a megyei pártbizottság első titkárával és dr. Sziklai Antallal, a megyei tanács elnökével Szembenézni minden realitással A múlté lett immár 1987 is — lassanként történelemmé válik mindaz, ami tizenkét hónapja alatt lezajlott. Az állandó — vagy annak képzelt — jelzők most sem hiányoz­nak, miszerint az óesztendő a határozatok éve volt, a stabilizáció kezdete volt, a re­form megújításának esztendeje volt, és így tovább. Világossá vált, hogy megvan a po­litikai akarat: szembenézni minden realitással, minden feladattal és minden tévedéssel. Megvan az akarat egy mindennél szélesebb körű nemzeti egységet teremteni, hiszen enélkül a programok csak jámbor óhajok maradhatnak. Dolgoztunk, és sokan meg­próbáltuk mindezt hatékonyabban tenni, úgy, hogy közben huszadik századiak akar­tunk lenni, közösségi társadalmat építeni, magyarnak lenni a szó legnemesebb értel­mében. Az újévi jókívánságok most sem maradhatnak el, és ha boldog új évet kíván az ember, ott van a kívánságban a bizakodás, a hit, hogy ezek a kívánságok valóra válhatnak. Az esztendő fordulóján 1987 eredményeiről, 1988 terveiről beszélgettünk Barts Oszkárnéval, a megyei pártbizottság első titkárával és dr. Sziklai Antallal, a me­gyei tanács elnökével. — Ilyenkor, az év első napjai­ban hagyomány már, hogy a me­gye vezetői nyilatkoznak a lap­nak, szó esik az elmúlt év ered­ményeiről, az új év várható fel­adatairól. Engedtessék meg, hogy egy régi hiedelmet idézzek. Hal­lottam régebben, hogy azok az évek, amelyekben sok a gömböly­­ded szám, tehát a nyolcas mond­juk, az ötös, és így tovább, azok kellemesebbek, mint amelyekben a szálkás számok vannak több­ségben. De kezdjük a nyolcvan­hetes évvel. Teljesültek-e a vára­kozásaink? BARTS OSZKÁRNÉ: — Tavaly ilyenkor arról beszéltünk, hogy olyan célokat fogalmaztunk meg ma­gunk számára, amelyeket egy év alatt nem lehet megvalósítani. Úgy gondolom, hogy jó néhány területen előreléptünk. Amit én a 87-es esztendő legnagyobb eredményének tartok, az az, hogy van programunk. Van a pártnak, van az országnak programja, és ezt a programot sokan ismerik Fejér megyében is.­­ Könnyen elérhető eredmé­nyekről azt hiszem senki nem ábrándozik. Tudjuk azt, hogy évek kellenek a kibontakozáshoz és előtte a stabilizációhoz is. Me­lyek voltak azok az eredmények­, amelyeket kiemelne? BARTS OSZK­ÁRNÉ: — A nyolcvanhetes esztendőben a me­gye gazdasága, a gazdálkodó egységeinek nagyobb része végiggondolta, hogy a stabi­lizáció időszakában hogyan tudja a kibon­takozást is megalapozni. A számítások sze­rint a megye anyagi ágazatainak termelési értéke mintegy 7,5—8 százalékkal emelke­dett, amelynek összege 127 milliárd forint körül alakult. Ezen belül az ipari egységek együttes termelése 8—8,5 százalékkal nőtt. Az élelmiszeripar termelési értéke a múlt évi igen szerény növekedés után, a terve­zettet kissé meghaladóan 7—7,5 százalék­kal emelkedett. Az építőipar teljesítménye a korábbi években tapasztalt visszaesés után, várhatóan, a tervezettet meghaladó­an 6,5—7 százalékkal növekedett. Az anya­gi ágazatok együttes értékesítése az elő­irányzatnak megfelelően a termeléssel kö­zel azonos ütemben emelkedett. A nettó árbevétel mintegy 7,7—8,2 százalékkal ha­ladta meg az előző évit, amelynek összege 162 milliárd forint körül alakult. Ezen be­lül az ipari egységek bevétele 8,6—9,2 szá­zalékkal, az építőiparé 6,5—7 százalékkal, a mezőgazdasági nagyüzemeké pedig 5—5,5 százalékkal nőtt. Az anyagi ágazatok együttes nyeresége számítások szerint a termelést kissé meg­haladóan, de a tervezettnél mérsékelteb­ben, mintegy 8—10 százalékkal emelkedett. A lakosság készpénzbevételei az első tíz hónapban az előirányzottnak megfelelően, az országos átlagnál kisebb mértékben, mintegy 7,1—7,3 százalékkal nőttek. Az év utolsó két hónapjában a teljesítményekkel összefüggésben a bérjellegű kifizetések emelkedtek, a lakosság készpénzbevételei­nek növekedése éves szinten eléri a terve­zett 7,5 százalékot. A lakosság pénzelköl­­tése várhatóan meghaladja a bevételeket. Természetesen a végső adatok még nem állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz a nyolcvanhetes évről úgy beszélni, hogy ne szóljunk nyolcvannyolc­ról is. Bár mindig úgy érezzük, hogy de­cember 31 -e az valamit lezár és január el­sejével valami újat kezdünk az életünk­ben. Ez nem így van, hanem az egyik év­ben kibontakozott folyamatok, történések folytatódnak a következő esztendőben is. Tavaly már markánsabban ütköztek az ér­dekek. Én itt most nem az egyéni érdekek ütközésére gondolok, hanem arra, hogy a csoportérdek, a gazdálkodó egységek érde­kei ütközhetnek a népgazdasági érdekkel. És ezt nem könnyű egyébként megérteni sem és különösen nem könnyű megkeresni annak a módját, hogy az érdekütközéseket feloldhassuk. A legnehezebb, hogy az or­szágos érdeknek rendeljük alá a csoport­érdekeket. Én nyolcvanhétben ezt éreztem a legnagyobb konfliktusnak Fejér megyé­ben is, nyilván az ország más területein is és azt hiszem ez lesz a legnehezebb prob­léma 1988-ban is. — A fölismerés — hogy súlyo­sak a gondok — itt nehezebben érhető el. Ugyanis Fejér megye egy kicsit jobb helyzetben van mint az ország más területei. Te­hát itt a feladatok megfogalma­zását még nem a kényszer moti­válja. Mi erről a véleménye Sziklai Antalnak? DR. SZIKLAI ANTAL: — Sokszor elhangzik az a megjegyzés, miszerint Fejér megye az országos adott­ságoknál jobb viszonyok között él és gaz­dálkodik, mégis ez egy nagy kérdés és nyugodtan feltehetjük ezt itt magunk kö­zött is, hogy ezekhez az adottságokhoz vi­szonyítva kellő tartalommal és eredmény­­nyel tudunk-e megfelelni az elvárásoknak. — Aki figyelte, figyeli a Terü­leti statisztika című kiadványt, az láthatta, hogy éveken keresz­tül ide mindig többet költött, többet ruházott be az ország mint más megyékbe. Ilyen szempont­ból Fejér megye mindig az első három közt volt. DR. SZIKLAI ANTAL: — Felvetődik a kérdés, hogy vajon mi mindent megtettünk-e azoknak a kapaci­tásoknak a kihasználásáért, amelyek Fejér megyében rendelkezésünkre állnak. Én azt hiszem nem lennék őszinte, ha azt fogal­maznám meg igen, mindig a helyzet ma­gaslatán vagyunk. Természetesen kétség­telen, hogy ezen a területen a feladatok azért megoszlanak, mert mondjuk egy ál­lami nagyberuházás irányításában vi­szonylag kisebb szerepe van a területnek, a megyének, mint az állami hatóságoknak, főhatóságoknak. Azt kell mondani, hogy ezek a beruházások nem mindig kamatoz­tak úgy, hogy az ország javát maximálisan szolgálták volna. Egy példát: ami a bics­kei hőerőmű beruházást illeti, az már köz­tünk is egyfajta mementónak számít, amely arra figyelmeztet bennünket, hogy ilyen jellegű hibákat nem szabad elkö­vetni. — Milyen beleszólása van a me­gyei vezetőknek egy olyan kér­dés eldöntésébe, hogy mondjuk Bicskén épüljön-e erőmű? BARTS OSZKÁRNÉ: — A központi fejlesztések mindig orszá­gos elhatározások. De azt is meg kell mon­danom, hogy minden megye vezetői — ott ahol valaha is született ilyen fejlesztési program — örömmel fogadták és igyekez­tek a lehetőségeik határain belül jó felté­teleket teremteni a megvalósuláshoz. De tudni kell: az igen, vagy a nem kérdésére a választ nem a megyei vezetők adták. Ha Bicskére gondolunk, ez ugyanígy történt. Az induláskor is, a leálláskor is. Csakhogy bennünket, akik itt élünk keményebben érintett a beruházás leállítása, itt mi köz­vetlenül érzékeltük, hogy ennek milyen negatív következményei vannak. Így aztán mi következetesen szorgalmaztuk, hogy végre szülessen döntés a már meglevő épületek, létesítmények hasznosításáról. És az emberek joggal várják mindig ilyen esetben a határozott őszinte válaszadást.­­ Természetes is ez a várako­zás, a közös dolgokra történő fo­kozott odafigyelés, a kritikus gon­dolkodás. Az emberek aktivitása a következő hónapokban minden eddiginél nagyobb szerephez jut­hat, aktivitás alatt itt politikai aktivitást is értek. Az az érdek­lődés, ami végigkísérte a kor­mány, az országgyűlés döntéseit, ami jellemezte az utóbbi hóna­pokban a tervek, a cselekvési programok kialakítását, azok a munkamódszerbeli változások, amelyek a pártszerveknél, párt­­szervezeteknél fellelhetők, mind ebbe az irányba mutatnak. Mi segítheti ennek az aktivitásnak a növekedését? BARTS OSZKÁRNÉ: — A beavatottság. Ismeretek arról, hogy mit akarunk ebben az országban megvaló­sítani, és a beleszólás lehetősége. Tulaj­donképpen a demokrácia kérdéseiről van szó. Kedvező változásoknak voltunk tanúi, de ezek nem elegendőek. Fejlődni kell a társadalmi demokráciának és szélesedni a párton belüli demokráciának is. A politika alakításában részt venni azt jelenti, hogy nagyobb felelősséget érez az ember az elhatározások végrehajtásáért is. Felelősnek érzi magát a határozaton túl a cselekvésért. Rendkívül fontos, hogy a párttagok mindegyike érezze: szükség van a véleményére. A tagkönyvcserékkel kap­csolatos beszélgetések egy nagy párbeszéd­re adnak lehetőséget. Új dolog és jó dolog, hogy a Központi Bizottság nem döntött az ideológiai munkára vonatkozó tézisekről, ezeket vitára bocsátotta. Párbeszéd kezdő­dik a politikai intézményrendszer műkö­déséről, fejlesztéséről, a párt vezető szere­pének érvényesüléséről. Ez minden egyes párttag számára azt jelenti, hogy az őt foglalkoztató kérdésekre a közösségekben keresik a választ, ütköztetik a gondolato­kat. A párt megújulási folyamatáról van szó és nem lehet másképpen megújulni, csak ha erősítjük a gondolati szabadságot, ha minden jószándékú értelmes véleményt,­­ gondolatot megpróbálunk integrálni. Ha vitatkozunk és érvekkel győzzük meg egy­mást. — Így van ez a társadalmi élet más területén is. Néha fölróják: nálunk divat hallgatni, mikor ar­ról van szó, hogy mit is tegyünk. Aztán amikor eljött a cselekvés ideje, akkor kezdenek beszélni. . . BARTS OSZKÁRNÉ: — A párbeszédre minden eddiginél na­gyobb szükség van, de ha valamit eldön­töttünk, akkor már cselekedni kell. Ezek egymástól nem elválasztható dolgok. Ha vita van a döntési szakaszban, az helyes, az tulajdonképpen nélkülözhetetlen. Ter­mészetesen azon is lehet vitatkozni, hogy a döntést hogyan valósítsuk meg, csak a vita ne váljon öncélúvá, energiákat emész­­tővé. És persze a kérdések felvetésénél le­hetőleg a megoldási módokra is javaslatot kell tenni. DR. SZIKLAI ANTAL: — A­ tanácsi munkában is kulcskérdés a beavatottság. Nem szabad illúziókat kel­teni, ügyelni kell arra, hogy végrehajtható határozatok szülessenek, hogy a feltételeket is hozzárendeljük a tervekhez. És hogy a munka minden szakaszában biztosítsuk a lehető legszélesebb nyilvánosságot. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenben és mindenkit meg kell kérdezni, ez illúzió is lenne, meg a felelősség áthárítása is. Nem erre tartanak igényt az emberek, hanem a folyamatos kontroll, a beleszólás lehető­ségére. BARTS OSZKÁRNÉ: — Törekedni kell a formális elemek ki­küszöbölésére. Felnőtt, értelmes, munkáju­kat, hazájukat szerető, a társadalomért fe­lelősséget érző embereket lehetőleg ne béklyózzanak olyan formalitások, amelye­ket mi magunk is oldhatunk, kiiktatha­tunk. Törekedni kell erre a társadalmi élet minden területén, törekedni kell erre a pártalapszervezetekben is. Ne csak szépen megfogalmazott előterjesztéseink legye­nek, amelyet végig lehet hallgatni, hozzá­szólni, hanem kérdéseket vessünk fel, gondolatokat cseréljünk. Az értelmes rend­re az intézmények működésénél szükség van, de az érdemi viták, a közösen kiala­kított döntések hatalmas energiákat jelen­tenek, segítenek céljaink elérésében. Ne várjunk egymásra, ne várjunk az illeté­kesekre, hisz mindannyian illetékesek va­gyunk. Cseréljük ki gondolatainkat. — Egymás között is és a testü­letekben is. Sajnos mélyek a gyö­kerei a hierarchikus gondolko­dásnak. Láttam olyan embert, aki a tanács bejárata előtt levet­te a kalapját és úgy lépte át sa­ját hatalmi intézményének kü­szöbét. DR. SZIKLAI ANTAL: — Nem a levett kalap a baj, az a tiszte­let jele. Az itt a kérdés, hogy — képlete­sen szólva — a tanácsnál is leveszik-e a kalapot, amikor az ügyfél belép. A tanácsi munka a szó nemes értelmében szolgálat, amelyet a lakosság bizalmából látunk el. Ez a szolgálat kell hogy áthassa intézmé­nyeink munkáját. Én személy szerint, mint Fejér megye újonnan választott tanácsel­nöke ezt a szolgálatot szeretném legjobb tudásom szerint végezni. — Fejér megyében folyamato­san fiatalodott a vezetés. Óriási energiák kellenek most a fejlő­déshez, a kibontakozáshoz. Segít ebben a fiatalítás? BARTS OSZKÁRNÉ: — Meggyőződésem, hogy igen. Természe­tesen fontos, hogy a vezetésben különböző életkorú emberek dolgozzanak együtt, hi­szen ez sokféle tapasztalatot is jelent egy­úttal. A fiatalabbaknak — most csak az életkorra értem a jelzőt, hiszen a progresz­­szív, fiatalos gondolkodás távolról sem csak egy korosztály sajátja lehet — nos, a fiatalabbaknak általában nagyobb a lendü­lete, a tenniakarása. Ha ez tapasztalatok­kal párosul és a tapasztaltabbak segítik ezeket a fiatalokat, akkor új energiákat nyerhetünk. Az egész megye és ezzel együtt a nagyobb közösség, az ország hasz­nára is. — Békés lehet ez az új év, hi­szen a békéről jelentős nemzet­közi megállapodások születtek. Jól tudjuk mindannyian, hogy gondtalan kevésbé lehet. És bol­dog? BARTS OSZKÁRNÉ: — Meggyőződésem szerint igen, mert ha az embernek van tere a cselekvéshez, ha vannak értelmes céljai amiért­­csele­kedhet és átérezheti az elvégzett munka örömét — boldog lehet. — Köszönöm a beszélgetést. Baranyi Pál Barts Oszkárné, a megyei pártbizottság el­ső titkára Dr. Sziklai Antal, a megyei tanács elnöke

Next