Fejér Megyei Hírlap, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-01 / 156. szám
I A nyári ülésszak második napján, a zömében lomhán mozduló iparról, a szerkezetátalakítás szerény eredményeiről, nehézségéről, a termelés korszerűsítésének lehetőségeiről, a megújulást szolgáló politikai elszántságról beszéltek a T. Ház lakói. Élénk volt a vitaszellem, 22-en jelentkeztek e témához felszólalásra. A véleménynyilvánítók utaltak régi, jó hírű gyárakra, márkákra, amelyek fénye mára megkopott, vagy egészen eltűnt. Sokszor erős jelzőkkel illették az elhamarkodott, a pénzt csak emésztő, át nem gondolt fejlesztési programokat, félbehagyott beruházásokat. Ezek között elhangzott az eocénprogram és a bicskei hőerőmű is. Mondták: ilyen esetekben az utólagos kritika édeskevés, többre, a tanulságok levonására és arra van szükség, hogy hasonló döntések ne történhessenek. Elhangzottak jótanácsok, az egyes választókerületek, városok, megyék szempontjából bizonyára megalapozott igények, aggódó vélemények is. Többen erőtlennek minősítették a szerkezetátalakítás serkentését. Szóvá tették: még mindig előfordul a gazdaságtalan tevékenység támogatása, összhang van viszont abban, hogy a kitörés a struktúraváltás elengedhetetlen. Ehhez nélkülözhetetlen az emberi tőke, a tudás, a vállalkozószellem a megújulásra való készség, amit a mainál jobban kell bátorítani. Példának hozták az agrárágazatot, annak figyelemreméltó teljesítményét, hozzátéve, hogy az egész ország akarataként következett be a jó irányú változás. Most az ipar sorsa van napirenden. Illő kellékeként a miniszteri beszámolónak, a sokakat foglalkoztató témának, az ipart reprezentálja az a kiállítás, ami látnivalót kínált a szünet perceiben. Ott volt a termékek között a Hungalu, a PSV, a kohászat, a gép- és könnyűipar terméksklája, mind-mind kötődve Fejérhez. Szemléletes tájékoztató volt látható a Dunaferr, az Ikarus a BZIM újdonságairól. A Videoton termékei közül szakavatottan ajánlotta képviselőtársai figyelmébe Horváth János a nemsokára megvásárolható tévékészülékeket. Szakemberek mutatták be a robottechnikát, amely századmilliméter pontosággal dolgozik. Kettő van belőle az országban, s mindegyik a Videoton Automatika Közös Vállalat tulajdona. Jóllehet szokatlan a kupolacsarnokban az ilyen jellegű bemutató. öröm volt látni, hogy megyénk sok gonddal-bajjal küszködő vállalatai megbízható közelségben itt voltak, körbevették a képviselőket. Németh Erzsébet ... ..... Országgyűlési jegyzetek IHHHi IflHHHMI Gazdaság- és társadalompolitik a^^^^^^^^^^^^ (Folytatás a 2. oldalról) bizottságának is — mondotta Kovács Mátyás. Javasolta hogy készüljön tételes elszámolás arról: a bányászatban és másutt elhibázott beruházások hogyan terhelték meg a népgazdaságot. Kérte, hogy Komárom megye kapjon központi segítséget az egyoldalú iparszerkezet-átalakításhoz, a várható foglalkoztatási, ellátási gondok megoldásához. Ezt követően Dudla József (Borsod-Abaúj-Zemplén m. 5. vk.) kapott szót, majd Csongrádi Csaba (Heves m. 7. vk.); dr. Sziráki András (Szolnok m. 2. vk.); dr. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.); Kiss Dezső (Borsod-Abaúj- Zemplén m. 8. vk); Bodorné Danka Márta (Bács-Kiskun m. 2. vk.); Reidl János (Somogy m. 5. vk.). Felszólalt dr. Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke is, aki a többi között hangsúlyozta: a benyújtott, fejlesztési koncepció általános irányai és céljai messzemenően korszerűek, és kutatási, műszaki kapacitásunk lehetőségeivel is összhangban vannak, a gazdasági feltételek biztosítása viszont csak kemény munkával teremthető meg. A fejlődés döntő eleme a csúcstechnológiát alkalmazó ágazatok (elektronika, híradástechnika, iroda-automatizálás) körébe tartozó szakmakultúrák hazai bővítése és színvonaluk emelése. Ezeknek a technikáknak a széles körű behatolása a magyar gazdaságba a versenyképesség elengedhetetlen feltétele. Különösen fontos a magyar ipar szerepe az infrastruktúra fejlesztésében, ezen belül a távközlés és informatika most formálódó, hosszabb távú fejlesztési programjában. Az eddigi viták, a gazdaság szerkezetváltásának lassú volta miatti bírálatok nem is a célokat, hanem a megvalósítás reális lehetőségeit, eszközeit, forrásait kérdőjelezték meg. Ez érthető, hiszen az iparnak a mai szorító helyzetben lényegében magának kell előteremtenie a szerkezetváltáshoz szükséges forrásokat, mindenekelőtt a veszteséges, támogatást igénylő tevékenységek át- vagy leépítése, a meglévő kapacitások hatékonyabb működtetése révén. Számottevő még a tartalék az ipar költséggazdálkodásában is. Csupán 1 százalékos költségmegtakarítás — ami nem tekinthető túlzott feladatnak — évi csaknem tízmilliárd forint többletforrást eredményezne. — A jövőben — mutatott rá Tétényi Pál — a kívánt külpiaci pozíciót ne az import kényszerű korlátozásával, hanem a hatékony importra is támaszkodó teljesítmények dinamikus növelésével érjük el. A felélénkülő importverseny egyben a legerősebb ösztönzője lehet a termelési szerkezet átalakításának is. A hazai igények kielégítését célzó termelés akkor lesz hatékony, ha egyben exportképes is. — A kormány feladatának tekinti, hogy — 1987-hez és 1988-hoz hasonlóan —, újabb lépéseket tegyen a vállalati műszaki fejlesztést ösztönző feltételek megteremtése érdekében. A feltételek azonban önmagukban még nem elégségesek. Az egyén felelősségérzetét, alkotni vágyását, az út elérésének és megvalósításának szándékát semmi nem helyettesítheti. A teljesítmény elismerése, a látszatmunkát, az alibitevékenységet elítélő légkör nélkül nem érhetjük el céljainkat. A szerkezet átalakítása és megújítása elsősorban vállalati feladat. Ez azonban nem a feladat és nem a felelősség áthárítása: a szerkezetátalakítás nem nélkülözheti a tudatos, összehangolt állami, kormányzati politikát és cselekvést. A szeren megosztásában különösen figyelmet érdemlő elem a szervezettől és szektortól független versenysemlegesség tartós garantálása jogi és szabályozási eszközökkel. A valódi versenysemlegesség megvalósulásának fő eszközeként pedig a folyó termeléshez nyújtott támogatás leépítése az iparon belül és azon kívül is. Kellő előrelátással, a korábbiaknál erőteljesebben kell élni a tudatos visszafejlesztés, visszavonulás eszközével. A hangsúly a visszavonulás tudatos és átgondolt voltán legyen. Ennek kell kifejeződnie a megszűnő gyártmányok ésszerű pótlásában, a felszabaduló eszközök értelmes hasznosításában, és mindenekelőtt a munkaerő zömének új, az eddiginél hatékonyabb foglalkoztatásában. Mindez együtt jár egyes szakmák leértékelődésével, jelentőségük csökkenésével és újabb szakmák megjelenésével. Sürgősen szükség van arra, hogy mielőbb valósággá váljék a különböző határozatokban megfogalmazott elgondolás, az átfogóbb, konvertálható szakértelmet adó szakmunkásképzés. "Tétényi Pál végezetül a következőkben foglalta össze az ipari szerkezet módosításának általános feltételeit: — a vállalatok nyereségérzékenységének növelése és a tartósan veszteséges tevékenység leépítésének kényszere; a termelési tényezők, a tőke hatékony hasznosításában; a vállalat távlati eredményességében való érdekeltség megteremtése; a hazai és nemzetközi termelési és tudományos-műszaki munkamegosztásnak a jelenlegit jelentős mértékben meghaladó szintje; a műszaki fejlesztés és az ipari szervegyénk 8-as számú választókerületének képviselője bevezetőjében utalt a Népszava június 23-i számának Ipari háttér című írására amely a miniszter és az újságírók között folyó, beszélgetés lényegét tárta a nyilvánosság elé, s azt taglalta, meddig terjedhet egy népképviseleti szerv tagjának illetékessége, beavatkozhat-e az országgyűlési képviselő az egész országot érintő, mégis szakmai jellegű ügyekbe, noha a vitatott kérdésnek nem szakembere. Hozzátette: ezekben a padsorokban nem olyan emberek ülnek, akik polihisztornak, vagy tévedhetetlennek tartják magukat, de kevés olyan területe van a gazdaságnak, amelyeknek legalább egy-egy alapos ismerője ne lenne a képviselői között Ezután a vaskohászat helyzetével foglalkozott. Régen elmúlt az az idő, amikor hősöknek, az első szocialista város lakóinak neveztek bennünket. Nem ezek a jelzők hiányoznak, nem ez bántja a kohászokat. De bántó az utóbbi évek általánosítása, sokszor egyoldalú, negatív megítélése, mintha minden bajnak mi lennénk az okozói — tette szóvá, és ecsetelte a Dunai Vasműnek a vaskohászaton belüli helyzetét. — Vállalatunk legutóbbi négy év alatt a közel 300 miliós veszteségről 800 millió forintos nyerségre javította eredményét. Amíg a borsodi nagyvállalatok adósságállományát elengedték, a Dunai Vasműét csak átalakították alapjuttatássá, amely 1988-tól már évi 900 millió forint visszafizetendő összeget jelent. Az elmúlt években a vállalat 18—22 milliárdos árbevételéből 81—83 százalékot képvisel a belföldi értékesítés, 15—17 százalékot a konvertibilis elszámolású és a 1—2 százalékot a rubel elszámolású export. Idén terveink szerint a konvertibilis export részaránya eléri a 21—22 százalékot. Vázolta a Dunai Vasmű termékeinek belföldi árakkal kapcsolatos problémáját, amely szerint a fő piaci árkövető rendszerbe sorolt termékeik árszínvonala jelentősen elmarad mind az áremelési lehetőségtől, mind az ugyanazon termékek tőkés exportjának árától. A jelenlegi szakezerváltás összeépülése, az ezt elősegítő eszközök biztosítása; a szerkezetváltás személyi, emberi feltételeinek javítása, a foglalkoztatási gondok csökkentése képzés és továbbképzés, átképzés, új munkahelyek teremtése révén. mítások szerint a belföldi áremelési lehetőségük 30—35 százalék lenne, ezzel szemben április 15-től 6—12, százalékot érvényesítettek. A tőkés értékesítés rendkívül kedvező képet mutat, elsősorban az 1987. év második felétől erősödő áremelkedések miatt — mondotta, s alátámasztotta tényadatokkal is megemlítvén, hogy addig növelik a tőkés exportot, ameddig azt a belföld ellátása lehetővé teszi. Elmondta, hogy a vaskohászati nagyvállalatok közül a Dunai Vasmű veszi igénybe a legalacsonyabb értékű exporttámogatást, és ezt a vállalatot sújtja a legmagasabb összegű termelési adó. Amíg a másik kohászati vállalatoknál a létszám foglalkoztatása jelent gondot, nálunk a létszámhiány már egyes üzemekben a termelést akadályozza.. A továbbiakban arról szólt, hogy a KSH egyik kiadványa szerint Dunaújváros és környéke az ország egyik porral legszennyezettebb területe. Ám a Dunai Vasmű az új tarifarendszer szerint évenként 288 millió forint környezetszennyezési bírságot fizet, ebből a légszennyezési bírság 260 millió. Ilyen bírságok mellett a vállalatnak nincs arra lehetősége, hogy környezetvédelmi beruházásokkal az ártalmakat megszüntesse. Kérte és javasolta, hogy a befizetett környezetszennyezési bírság kerüljön az elkülönített számlára, és ha abból összejön 1—2 milliárd forint, akkor azt a befizető vállalatnak juttassák vissza környezetvédelmi beruházásra. — Sem választóimat, sem engem nem vigasztal az, ha Dr. Tétényi Pált követte még a vitában Novák Lajos (Szabolcs-Szatmár megye 2. vk.), Lotz Ernő (Borsod- Abaúj-Zemplén megye 12. vk.), majd László Ferenc, Fejér megye 8-as számú választókerületének képviselője emelkedett szólásra, ebből az összegből más területek - környezetvédelmi gontjsait oldják meg, mi Dunaújváros levegőjét szívjuk, s azt szeretnénk megtisztítani a szennyeződéstől. Javasolta — a vasasszakszervezet elnöksége állásfoglalás-tervezetével összhangban — az elkülönített bér-, illetve keresetszabályozás eltörlését. Hangoztatta: a bér a költségek egyike legyen, mert jelenleg sem az ösztönzési, sem pedig a keresetszabályozási funkcióját nem tölti be. Igényelte, hogy a főmunkaidő hatékonysága, érdekeltsége és ösztönzése növekedjen úgy, hogy teremtsen lehetőséget a megfelelő keresetek elérésére és tegye feleslegessé a második és további munkaviszonyokat. A pántlikázott forintok következtében élesen elkülönül a fenntartási és beruházási költség. Ezek merev szétválasztása gátolja a szerkezetátalakítást, a korszerűsítést. Amíg egy vállalatnak arra van lehetősége, hogy az elavult berendezéseire fenntartás címén az eredeti érték többszörösét is ráfordíthatja, de ugyanebből a pénzből nem korszerűsíthet, addig ez a rendelkezés csak a régi technika és technológia konzerválását eredményezi és nem a fejlődést segíti., . őt követte még Balogh Gábor (Baranya megye 9. vk.); Antal Ferenc (Veszprém megye 7 vk); Fiák László (Hajdú-Bihar megye 5. vk.); Morvay László (Budapest 33. vk.); Magyar Pál (Békés megye 3. vk.); dr. Vona Ferenc (Budapest, 16. vk.); Kócza Imre (Heves megye 3. vk.); Tölgyes István (Szabolcs—Szatmár megye 18. vk.). Miután az ipari miniszter beszámolójához több hozzászóló nem jelentkezett, a vitát berekesztették. Az Országgyűlés nyári ülésszakának második munkanapján az elnöki tisztet — egymást váltva — Horváth Lajos, Péter János, Cservenka Ferencné és Stadinger István töltötte be. Az Országgyűlés pénteken folytatja munkáját, elsőként Berecz Frigyes ipari miniszter válaszol az ipar szerkezeti átalakításáról folytatott vitában elhangzott képviselői észrevételekre, javaslatokra. Tanácskozik az Országgyűlés nyári ülésszaka László Ferenc felszólalása