Fejér Megyei Hírlap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-01 / 101. szám
Borongás idő, újabb esővel Várható időjárás az ország területén ma estist: az országban erősen felhős vagy borúll idő lesz. Inkább csak keleten csökken néha a felhőzet. Országszerte várható újabb eső, zápor, keleten délutánonként zivatar is valószínű Éjszaka szórványosan kis foltok képződnek. A várható legmagasabb nappali hőmérséklet nyugaton 15 fok körül, másutt 14—19 fok között alakul I _________JT VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! FEJÉR MEGYEI i g |g n ■ juk K iSSK £$83* «1 S#IS _____. Mttff TKJKk wm MHKHH Sbf 'WL _____________________________________________________________________. POLITIKAI NAPILAP Kedd, 1989. május 2. XLV. évfolyam, 101. szám Ára: 4,30 Ft Május elsejét köszöntöttük Nagygyűlés Fehérváron, felvonulás Dunaújvárosban Nem fogadta kegyeibe az időjárás a munkannenét köszöntőket, megyeszerte borongós esős idő várta a felvonulások, nagygyűlések és színes rendezvények résztvevőit Május 1-jén idén először nem rendeztek felvonulást Székesfehérváron, nem maradt el viszont a hagyományos zenés ébresztő a város különböző pontjain. Ezt követően gyülekeztek az érdeklődők a Dózsa György téren, ahol 10 órakor kezdődött a nagygyűlés, melynek szónoka Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter volt A rend és a szabadság csak együtt járhat Nagy taps kíséretében így kezdte beszédét: „Fehérváriak! Barátaim! Tisztelt Nagygyűlés! Első percben úgy tűnt fel, hogy dideregni jöttünk össze, de a csöppségeket látni olyan érzés volt, mintha a nap sütne fölöttünk. Úgy hiszem, kevesen vagyunk itt, akik túlzottan régen szakadtunk el a földtől, az anyaföldtől, a termőföldtől, ezért még az ilyen hideg esővel beköszöntő májusnak is tudunk örülni, hiszen a termés, a létbiztonság ezen is múlik. Eszembe jut, mert kinek ne jutna eszébe, hogy a fehérviszon, ezen az impozáns és történelmi tájon, nem mindenki érezheti biztonságban mását manapság. Ezért, ha nem tűnik ünneprontásnak, és világos beszédnek fogadják el akkor talán haddmondjam el, olyan világot, olyanfajta politikai és gazdagági és társadalmi viszonyokat kell teremteni, amelyben "az olyan ipari óriások munkásai, mint az Ikarus, a Videotorr~ésJg~T5bbT, ne attól szorongjanak,"frogy. lesz.-e nem elégedetten vehessék tudomásul hogy az__ember gépes úrrá leírni bajain, uralkodni önmagán és körülményein. Ezt nem hallgathattam el, miközben jól tudom, egy ünnepen emelkedett szóval, az ünnep jelentőségéről kell elsősorban beszélni. No, de tárgyilagos, egymással perlekedő párbeszédek világában élünk, s ebből következően a legnagyobb figyelem a politikára, a sorsunkat eldöntő intézményekre irányul. Van-e dolgunk ezekkel az intézményekkel ? Egyenként magunkba nézve úgy érezhetjük-e, hogy hatásunk van rájuk? Ha itt politikai fordulat és erfelújulás tesz, akkor olyan intézmények és olyan állami szervezetek, testületek kellenek, kezünk ügyébe, ahol mindenig állampolgárként,és nem alattvalóként úgy érezte: alanya, alkotója ezeknek az intézményeknek , s így nem nehéz eljutnia a felelősségvállalásig sem. Vagyis ahhoz, hogy az előbb említett szorongató érzések és elbizonytalanító tények, kilátástalanságokat sugalló körülmények eloszoljanak, megszűnjenek körülöttünk, ahhoz egy ilyen államiságot, az állampolgárt megbecsülő, az állampolgár cselekedeteire épülő új államiságot kell teremteni. Ennek minden előjelét észlelhették. Tapasztalhatták — és néha az ilyen előjelek szorongást, elkedvetlenedést okoznak —, minden ilyen vállalkozás, ideig-óráig csak egymásnak való ellenszegülést, az ütközéseket, a feszültségeket hozza, és ezekben az ütközésekben, feszültségekben, a szegénység jeleinek tapasztalása közben, rossz közérzet és kedvetlenség is úrrá lehet rajtunk . . . Ha államiságról, államról beszélünk, akkor itt Fehérváron, ebben az ősi városban jogos feszegetni ezt, mert államalapítónktól e koronázási városban mindvégig jelen volt a folytonosság érzése és tudata.“Államalapító képességünk, és jelenünk megőrzéséhez fűződő kultúránk együtt magyarrá tett és magyarként őriz meg bermuntjet, évszázadokon keresztül. A nemzetközi összefogás ünnepén illendő — és egy internacionalizálódó világban, ahol az ember termelő erői nemzetközi kapcsolatokban realizálódnak igazán — kell is, a hazához való kötődésről, a nemzeti folytonosságról megemlékezni. Én azt hiszem, talán ez a legillendőbb alkalom erre. Az emberiség legújabbkori történelmének tapasztalatai szerint, a sikeres népek itt közöttünk, Európában — és másutt, mind megőrizték nemzeti azonosságukat, kiteljesítették azt. Így a „nemzet lépcsőjén” vonultak be a nemzetköziség világába, nem az önfeladás, hanem az önmegőrzés jegyében. Mi magyarok, éppen az emlegetett évezredes európai jelenlétünk, kultúránk és ránk szabott magatartásunk talaján, ugyanerre képesek vagyunk. Nemcsak tanulékony, hanem alkotó nemzet is tudunk lenni, ezért helyünk van és lesz a jövőben is Európában! Nem önáltatás, nem káprázatkeltés, hogy gyakran emlegetjük manapság Európát? Nem valamiféle bajokról figyelmet elterelő módszer ez? Aki ma Európára gondol, az felzárkózásra, vállalkozásra, új politikára, új intézményekre, újfajta tapasztalatok megszerzésére és a jövendő gazdagabb Magyarországra gondol. Ezt előrebocsátva és erről szólva kell visszatérnem ahhoz a gondolathoz, mi kell ehhez az új államisághoz? Alkotmány, alkotmány, amely a magyar közjog nemzeti tapasztalataiból és az emberiség politikai jogainak történetéből indul ki, és ezzel meg tudja mutatni egy olyanfajta közszemlélet,s magatartás elődjét, amelyben nem mi vagyunk az állam cselédei, hanem az állam cselédei__szolgálják—az__all tampolgjrit. (Nagy taps.) Ezt a fajta államiságot kell alkotmányunkba, az új alaptörvénybe foglalva megszerkeszteni. Ehhez a törvényhozónak meg kell erősödnie, bírnia kell a választópolgár, az állampolgár bizalmát. Az ilyen, bizalmában megerősödött, az állampolgár bizalmát bíró törvényhozás erős kormányzatra is lehetőséget ad. Mert a szabadság és az erős kormányzás csak együtt járhat. A rend és a szabadság követelményei csak együtt járhatnak. A teljesítmény olyan társadalomból fakadhat, ahol az emberek mindennapi viszonyaikban szabadon dönthetnek, a munkakapcsolatokban pedig kérlelhetetlen munkarendben állnak. Sokáig fordítva volt. Szabadságot helyettesítő, látszatintézmények nemű szabadságunkat ott élhettük ki, ahol rendnek kellett volna lennie. Ezeket a viszonyokat kell úgy eligazítani, az Önök közös akaratával és együttműködésével, hogy az előbb emlegetett új államiság, az abból fakadó alkotmányosság ne csak közmegelégedést, hanem e közmegelégedettség mögött teljesítményt is takarjon. Kulturált, civilizált ország vagyunk. Képességeink közé tartozik a rend, a teljesítmény, a termelőerők kifejlesztése és ehhez a politika átalakulása is. Ebben a politikai átalakulásban most ismét a sokszínűség korszakát éljük. Azt kérdezik majd honfitársaim közül nagyon sokan, nem is török átok tér-e viszszféránk ismét? Nem önmagunk elaprózásával, viszályt keltő magatartásunkkal rontjuk le saját felemelkedési lehetőségeinket? Én azt gondolom, nem a pártküzdelmektől, nem a politikai vitáktól kell félni, hanem attól, ha a vita ágrak-.nincsenek autapéniku aVitát hordozó iitazmányei Egy hallgató nép önmagára veszélyesebb, mint egy vitázó, mégoly élesen vitázó bén isi önveszélyes korunkból egy biztonságosabb korszak ezeken a vitákon keresztül érkezhet el. Ebből lesz az a fajta jólét, amely persze tetteink nélkül elképzelhetetlen. Én hiszem és biztos vagyok benne, ha állampolgári létünkben megerősödve, önrendelkezési jogainkat megismerve, tudjuk azt is, hogy ez a nép képes önmagát formálni, akkor a jövő május elsején nem ünneprontó szavak kezdik az ünnep méltatását, hanem minden bizonynyal lelkes beszámoló, arról, hogy itt Székesfehérvárott, a koronázó városban, az ipari munkahelyek sokaságában, a földmívesség világában, európai gondolkodású nemzet teszi m meg újra a150 lépéseit a viagnoz való felzárkózásban? Jövő ilyenkor egy sokszínűségében kiteljesedett politika körülményei között, megerősödött törvényhozással, alkotmánnyal a birto(Folytatás a 2. oldalon) Országos diáknapok Fehérváron Székesfehérvár hatodik alkalommal házigazdája az országos diáknapok kulturális rendezvényeinek. Az idén Tolna, Komárom és Győr-Sopron megye fiataljai vettek részt a háromnapos találkozón. Az ünnepélyes megnyitót pénteken délután tartották a Jáky József szakközépiskola tornatermében a hűvösre fordult időjárás miatt. Itt Balsay István, a megyei város tanácsának elnöke köszöntötte az ide érkezett diákokat. Ezt követően a dunaújvárosi Flash tánccsoport tartott bemutatót, majd Arató-diszkó zárta a napot. Szombaton délelőtt művészeti bemutatót tartottak a Vörösmarty Színházban a Tolna megyéből érkezett vendégek, délután pedig Komárom megye képviselői adtak műsort. A diákutcába, azaz a Szabadság térre és a Kossuth Lajos utcába meghirdetett programok egy részét a Jáky Szakközépiskola tornacsarnokában rendezték meg, majd ugyanitt este a Bergendy szalonzenekar koncertjén szórakozhattak a fiatalok. Vasárnap délután Győr- Sopron megye diákjainak szerkesztett műsorát a Vörösmarty Színházban láthatták az érdeklődők, majd este a Jáky Szakközépiskolában délszláv táncház mutatkozott be. Május elsején délután a Vörösmarty Színházban a három megye kulturális programjának legjavából összeállított gálaműsorral ért véget a háromnapos rendezvénysorozat. (Folytatás a 3. oldalon) Kulturális programok, művészeti bemutatók ALKATRÉSZGYÁRTÁS A VIDEOTONNÁL. A Videoton Ipari Részvénytársaság sárbogárdi gyáregysége az idei évtől átalakította belső struktúráját és megkezdte a Thomson televíziók tápegységei moduljainak és a hangolóegységek csatlakozó szerelvényeinek gyártását. Az alkatrészgyártáshoz a japán PANASERT MK III. chipfelrakó automatát állították üzembe Fotó: Rabáczy Szilárd A TUDÓSÍTÓ Hírmondó pályámon a két és fél évezreddel ezelőtt élt görög, Aiszkhülosz a mesterem. „Nyíltan kimondom — minden istent gyűlölök" — hagzik el az iszonytató káromlás Leláncolt Prométheusz című tragédiájában. Igaz, ezeket a szavakat maga a címszereplő, az emberekért az istenekkel is szembeszálló „társszerző” után hangoztatja a drámában. Ám e megnyilatkozás hű tolmácsolásához is nem kis bátorság kellett. Lévén az emberiség mindeddig legjobban sikerült demokráciája, a két és fél ezer év távolságából máig ható, szabadságával hatalmas értékeket teremtő athéni demokrácia sem tökéletes. Szókratészt, mint emlékezetes, istenkáromlás ürügyén ítélték ott halálra. Az olümposzi halhatatlanokkal szembeszálló forradalmár lett volna hát Aiszkhülosz? Aki az írásait csak valamennyire ismeri, tudja, hogy szó sincs erről. Ebből a drámájából meg végképp nem derül ki, kinek a pártján áll: a lázadóén-e vagy azokén, akik ellen Prométheusz lázadt. Ő ugyanis tárgyilagosan, pontosan közli a tényeket, amint egymás után következnek. A Prométheusz-trilógia második és harmadik tragédiája, mint az irodalomtörténészek vallják, elveszett. Pontosan nem tudható hát, milyen események következtek ott bennük sorra, hogy Aiszkhülosz elfogulatlanul tudósíthassa felőlük Athén népét. Csak az ókori tragédiák — s természetesen az emberi történelem — logikája sugallja: bennük kellett híradásnak lenni a titán és az istenek megbékéléséről. Egyfajta, mitológiába vetített, közmegegyezésről, amely csakis azon az alapon jöhetett létre, hogy az olümposziak elismerik Prométheusz tűzlopásának nemes indítékait, vagy legalábbis bűnének bocsánatosságát. És a tűz, természetesen, az emberek birtokában marad. De mi is áll az erről tudósító író tárgyilagossága mögött? Elvtelen alkalmazkodás? Korántsem. Gondoljuk csak meg: Aiszkhülosz azoknak a pártján állt, akiket tudósított. Az athéniekén. Mekis János