Fejér Megyei Hírlap, 1989. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-01 / 101. szám
FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1989. MÁJUS 2. KEDD ORSZÁGOS DIÁKNAPOK FEHÉRVÁRON (Folytatás az 1. oldalról) Az országos diáknapok rendezvényeinek idén tizenkettedik alkalommal volt egyik házigazdája Sopron, ahol Budapest, Pest és Veszprém megye diákjain kívül megyénk középiskolásai mutatkoztak be. A több mint 120 főből — zömében fehérvári középiskolásból — álló Fejér megyei csapat jókedvűen érkezett meg pénteken az ősi diákvárosba. A kezdettől esős és szeles időjárás sok programot kényszerített fedél alá, és a szabadidőben sem adott sok lehetőséget a várossal való ismerkedésre. Ennek ellenére a hangulat végig emelkedett maradt. Ezen az sem változtatott különösebben, hogy a szervezők a sok helyszín- és időpontváltozástól időnként zavarba jöttek. A mieink számára vasárnap volt a nagy nap, amikor is délután bemutatták kétórás szerkesztett műsorukat. Ennek színpadra állításában sokat segített Adorján Viktor és F. Horváth Gyula. A műsor első felét a dunaújvárosi Semmelweis Kati jazzbalett szólója indította, majd egymást követte több mint 20 produkció. Nagy tapsot kapott a Vasvári Gimnázium fiúkórusa, a bicskei Ivanics Hajnalka, a dunaújvárosi Vincze Ildikó. Különösen nagy tetszést aratott a székesfehérvári VT-csoport Cella-tangó című műsorszáma, amelyet — az önállóan is nagy sikert arató — Traband együttes kísért. A vastaps is jelezte, hogy a néptánc és a népzene milyen népszerű a diákok körében. A Tilinkó zenekar, a LeinerTamás énekduó, valamint a 320. sz. intézet és az MN 9. sz. kollégiumának tánccsoportja igazán megérdemelt sikert aratott. Az első részt záró Sárosdi Erika és Gyűrűsi Dóra Helga szavalatait követő szünet után a Petőfi Színpad a János vitézt mutatta be. A nagy sikerű műsor és az egész diáknapi rendezvénysorozat igazi értéke — maguk a diákok szerint is — a közös készülődés, a találkozások, az együttlét, a „jó buli”. A sokéves hagyomány folytatásával meg kell őrizni a közös munka szívmelengető összetartó erejét, az igazi diákélethez, hozzátartozó felejthetetlen romantikával együtt. Szellemi beruházás a Járműjavítóban Szakmunkástanulóktól a szakmérnökökig A képzés olyan szellemi beruházás, amelyre az előrelátó, a jövőjét biztosítani szándékozó gazdálkodó szervezet nem sajnálhatja a pénzt. E nélkülözhetetlen, láthatatlan forrásra támaszkodik a MÁV Székesfehérvári Járműjavító Üzeme is, ahol szinte minden dolgozó részt vesz valamilyen képzésben. Korábban nagyobb volt nálunk az egyéni ambícióból fakadó tanulási kedv, főként az egyetemekre, főiskolákra jelentkezőknél. Az élet diktálta feltételekhez igazodva ma is sokan tanulnak. Dolgozóink érzik: a lépéstartáshoz, a fejlődéshez, az egyes munkakörök betöltéséhez szükség van a tanulásra — mondja Pataki Kálmán, az üzem személyzeti és oktatási osztályának vezetője. Összetett, sokrétű tevékenységében főként az alapvető vasasszakmákra verbuválják az utánpótlást, a fiatalokat. Oktatás, gépek és mesterek mellett Az üzem összeszokott törzsgárdájával, köztük többgenerációs munkásdinasztiákkal büszkélkedhet. A vidékről bejárók saját lakóhelyükön vállalkoztak a munkaerő idecsábítására, viszik a hírt, s nemegyszer hozzák a jelentkezőket, így a kötődés nemcsak a családokon belül, hanem a lakókörnyezetben is a pályára irányítja a fiatalokat. Persze az üzem sem vár ölhetett kézzel: kaput zárnak az általános iskolásoknak és a pályaválasztó hetedikeseken, nyolcadikosokon kívül a kisebbeket is szívesen fogadják. Akit már megnyertek szakmunkástanulónak, annak az első év második felétől társadalmi ösztöndíjat adnak, ha igényli. Viszonylag kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. • Tanulóinknak egyötödeegynegyede az idén egyharmada veszi igénybe a szakmánként és tanulmányi eredményenként differenciált ösztöndíjat. A havi ötszáz, hatszáz, a hiányszakmákban a hétszáz forintos ösztöndíjhoz tíz-ötven százalékos tanulmányi pótlék jár. Ezenkívül vasúti szabadjegyet is adunk, ami egyébként száz híján négyezer forintot ér. A 31 millió forintból fel-,épült új tanműhelyben is korszerű a technika. A mai kornak megfelelő hegesztőgépeken és osztrák gyártmányú CNC oktatógépeken tanulhatják a szakma fortélyait a hegesztők, a forgácsolók. Hasonlóan jó felszereltségű a lakatosok oktatókabinetje is. A kevésbé ,,népes” szakmákban — például bádogosok, villanyszerelők — nem a tanműhelyben, hanem az üzemekben a mesterektől leshetik el a szakma titkait. Gondként említi Pataki Kálmán, hogy a náluk az alapvető kovácsolásra alig kapnak utánpótlást. — A köztudatban a kovácsról valószínűleg a falusi lópatkoló jut a fiatalok eszébe. Üzemünkben gépi kovácsolással dolgozunk, értékes berendezésekkel, több százezer forintot érő eszközökkel — magyarázza. Jelenleg 85 szakmunkástanulójuk van, közülük bizonyára vesztenek majd, akik a jobb fizetség reményében máshová mennek dolgozni. A frissen munkába álló szakmunkások egyébként is legfeljebb a természetes kiválasztódást, a nyugdíjba vonulókat pótolják a gépek mellett; az átlagosan 20 százalékos fluktuációhoz mérten számuk kevés. A felnőtt is beül a padba A szakmai fejlődés igénye, a technológia állandó korszerűsítése az üzem felnőtt munkavállalóit is padba kényszeríti. A különböző házi tanfolyamokon a tűzvédelmi ismeretektől, a biztonságtechnikáig, a kocsimozgatástól és rendezéstől a munkavédelemig sokfélét tanulnak kötelezően is a balesetveszélyes tevékenységet végző dolgozók. Maguk képzik ki a betanított munkásokat, például lángmelegítőnek, darukezelőnek, vagy emelőberendezések mellé alkalmas munkaerőnek. Lakatosok részére úgynevezett „szakmásító” tanfolyamot is indítottak kihelyezett tagozatként. Az üzemen belüli szakmunkásképzésre és továbbképzésre főként lakatosok, fényező-mázolók, villanyszerelők és targoncavezetők jelentkeznek. A két diploma sem ritka A majdnem 200 alkalmazott egyharmada főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkezik a Járműjavítóban. — Többségük már a „mi gyerekünk”, akik a munka mellett szereztek diplomát, s vannak, akik kettőt is. Tevékenységünkből adódóan elsősorban műszaki értelmiséggel rendelkezünk, sajnos közgazdászból, pénzügyi szakemberből még nincs elég — hallom az osztályvezetőtől. Szerencsére a MÁV nem garasoskodik, ha tanulásról, képzésről van szó. Eddig minden igényt ki tudnak elégíteni, s biztosítják hozzá az egyre növekvő költségeket. A Budapesti Műszaki Egyetem mérnöktovábbképző intézetében tanulhatnak tovább szakembereink, erre évente átlagosan 130 ezer forintot fordítanak. Például két számítástechnikai szakemberük továbbképzése majdnem 30 ezer forintba került. Napjainkban egyre inkább speciális, szakirányú képzettségre van igény. S nemcsak az egyetemi, hanem a középfokú végzettségűeknél is: körükben népszerűek a MÁV saját tisztiképzői, ahol főként anyaggazdálkodói, pénzügyi szakterületekre specializálódhatnak. A jövő szakembereinek, leendő vezetőgárdájának kiválasztásához, megtartásához is élnek az ösztöndíj adta lehetőséggel. A fiatal diplomások közül például a 30 éves törzsgárdatagsággal rendelkező gépkocsivezető fiával, Tóth Józseffel kötöttek szerződést. A martonvásári Janicska Béla első éves egyetemi hallgatóként jelentkezett az üzembe, s ma már a jó képességű mérnökök egyike. Az üzemmérnök Schlett Jánossal is érdemes volt egykor egyezséget kötniük. Úgy tűnik, az üzem ösztöndíj formájában megelőlegezett bizalma mindhárom fiatalnál „bejött”. Szentkuti Eszter A Székesfehérvári Járműjavító tanműhelyében korszerű berendezéseken tanulhatják a szakmát a fiatalok, a 327-es Szakmunkásképző Intézet oktatóinak vezetésével KI DEDIKÁLJON ? CSOÓRI SÁNDORT „A világ emlékművei”, FEKETE GYULÁT „Gondolkozzunk magyarok”, KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMILT „Egy potenciavadász feljegyzései az összeomlás után”, MOLDOVA GYÖRGYÖT „Az Abortusz szigetek”, vagy TEMESI FERENCET „Harmadik könyv” című írásával látnák szívesebben nálunk a könyvhéten? Szavazataikat május 15-éig dobhatják be Könyvrészlegünkön! 9027 Gazdaság- és társadalompolitika KITÜNTETÉSEK Május elseje alkalmából a munkában, a közéleti tevékenységben eredményesen dolgozók közül többen részesültek kitüntetésben megyénkben is. A Szakszervezeti Munkáért arany fokozatú kitüntetést kapta Cseh István, Szakszervezetek Székesfehérvári Bizottsága; Dala Jánosné, SZMT Központi Könyvtár; Szabó János, Hazai Fésűsfonó Bodajk; Faudits Sándorné, EDSZ Megyei Bizottsága; Kiss György, HVDSZ Megyei Bizottsága; Szűcs István, Fejér Megyei Kéményseprő Vállalat; Nagy Alajosné, Dunaújvárosi Kórház és Rendelőintézet; Vámos István, Sárszentmihályi ÁG; Molnár Imre, Ehying ÁG; Ungvári Károly, Vetőmagtermeltető Vállalat Szivár; Orbán Kálmán, nyugdíjas; Gogolya János, ARÉV; Bene Benedekné, Dunavidéki Vendéglátó Vállalat; Puskás Elekné, Albaker Élelmiszeripari és Vendéglátó Vállalat; Bíró József, Hűtőipari Vállalat, Szivár. A Szakszervezeti Munkáért ezüst fokozatú kitüntetést vette át Iván Mihályné, Dunaújvárosi Vízmű; Bódás József, KIOSZ Fejér Megyei Titkársága; Fekete István, Dr. Nagy Tamásné, Vitális Sándorné, SZMT; Bátki Lászlóné, Agárdi MG Kombinát; Kovács Antalné. MTA. Erdőháti Gazdasága; Lampek Ferencné, Vízügy Szekszárdi Dr. Magyar Gyula, Központi Kórház Rendelőintézet: Flatsker Jánosné. Fejér Megyei Tanács V. B.; Sáry László. 26-os ÁÉV; Fodor Papp Ferencné. Korona Kereskedelmi Vállalat; Szabó István Zöldért Vállalat; Békés István, Ercsi Cukorgyár. A Szakszervezeti Munkáért bronz fokozatú kitüntetésben részesült Gombi Miklósné. dr. Harsányi József, Köfém; Hajdú Imre, Szakszervezetek Mór Városi Bizottsága; Laczhegyi László, SZMT; Pálné dr. Mikola Júlia, Megyei Bíróság; Fekete István, Kiss Matild, Központi Kórház Rendelőintézet; Koncz Gáborné, Dunaújvárosi Kórház Rendelőintézet; Mayer Jánosné, Bicske és környéke alapszervezet; Poór Zsuzsanna Dunaújváros Városi Alapszervezet; Schmidt Istvánná, Móri Kórház Rendelőintézet; Rumpler Magdolna, Sárbogárdi Város és Körzete Alapszervezet; Szabó Mátyásné, Köjál; Molnár Gyula, Darvas Attiláné, Fejér Megyei Vízmű; Weiland Tamás, Temetkezési Vállalat; Brutyó Lászlóné, Tóth Gézáné, IKV Székesfehérvár; Nikovits Józsefné, Móri Költségvetési Üzem; Farkas István, dr. Farkas András, IKV Dunaújváros; Fekete Mihály, Vajda László, Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek; Bakáné Staudinger Gyöngyi, Lambda Elektrotechnikai Szolgáltató Vállalat. Mór, dr. Antal Béláné, Dunaújvárosi Vegyesipari Vállalat; Bakonyi József, Mezőfalvi MG Kombinát; Banai Jánosné, Regionális Vízmű Társulás Agárd; Borosné Berki Zsuzsanna, Csavajda Mihály, Puszta János, Csákvári ÁG; Csajági János, Agárd MG Kombinát; Eperjesi Józsefné, Sárvízi Malomcsatorna Társulás; Fülöp Györgyné, SERKÖV Sárbogárdi Haragos Józsefné. Állattenyésztés Vállalat Szivár: Kiss János, Pélpusztai ÁG: Nagy Sándor. Sárvízi Malomcsatorna Társulás: Néveri Antalné, Enyingi ÁG: Novák Pálné, Ráckeresztúr. Március 15. Tsz: Pánai Józsefné. Kápolnásnyék Vörösmarty Tsz: Pereszteai Nagy István. Agroker Vállalat: Sinka Erzsébet. Vízépítő Főépítésvezetőség, Dunaújváros; Szmilkó Lórántné. Kutató Intézet Martonvásár; Tóth Mihályné, Agárdi MG Kombinát; Tóthné Kasselik Ilona, Tordas: Tóth Lászlóné. Vízépítő Főépítésvezetőség Dunaújváros; Csécsei Lászlóné, Bodajk Nagyközségi Tanács V. B.; dr. Feigel József, Városi Ügyészség Székesfehérvár; Fridrich Istvánné, KSH Fejér Megyei Igazgatóság; Frigyik Katalin, Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága; Gallai György, Fejér Megyei Tanács V. B.; Mészáros Jánosné, Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság; dr. Szabó Antalné. Székesfehérvári Városi Tanács V. B.; Varga Pálné, MSZMP Fejér Megyei Bizottság Oktatási Igazgatósága; Küő Imre, Deák Józsefné, Kovács Istvánné, Gazdagh Péter, ARÉV; Botka Árpád, Kovács Sándor, Nagy János, 26-os ÁÉV; Kari Lászlóné, Tomszky József, BVM Dunaújvárosi Gyára; Gálfi Zoltán, Rigó Imréné, Fémmunkás Szivár; Havas Sándor, KÉV Szivár; Pozsonyi Zsuzsanna, Garzon Bútorgyár; Haár Tibor, FETÉV; Pulay Györgyné, D. T. I.; Szabó Jánosné, Beruházási Vállalat; Bárdos Adolf, 323-as számú Tanintézet ; Perusza László, Oberszt Tamás, 340-es Számú Tanintézet; Tordas Gyuláné, Fejér Megyei Tervezőiroda; Farkas László, Székesfehérvári Hűtőipari Vállalat; Fisi Oszkárné, Állatforgalmi és Húsipari Vállalat; Lengyel Istvánná, Magyar Istvánné, Sütőipari Vállalat; Molnár Lászlóné, Tejipari Vállalat; Rózsa Lászlóné, Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat; Sági Gábor, Szabadegyházai Szeszipari Vállalat; Selényi Jánosné, Ercsi Cukorgyár; Balogh Zoltánná, Albaker Élelmiszeripari és Vendéglátóipari Vállalat; Bakos Istvánné, Velencei-tó környéke Áfész; BarkaFerencné, Fehérvár Áruház; Beke László, Gorsium Áfész; Bimbó Istvánné, Dunavidéki Vendéglátóipari Vállalat; Borda Józsefné, Sárrétvidéki Takarékszövetkezet; Botos Ferencné, Vértes Takarékszövetkezet; Debreceni Imre, Dunaker; Erdélyi Lászlóné, KPVDSZ Közös Jogsegélyszolgálat; Firnicz László, Bakony Füszért; Kántor Istvánné, Korona Kereskedelmi Vállalat; Kiss Józsefné, Dunaszöv Áfész; Kósa Somogyi Mária, Munkásszövetkezet; Móger Károlyné, Bakony Füszért; Nagy Vincéné, Zöldért Vállalat; Oláh Mártonné, Sárbogárd és Vidéke Áfész; Simon Ferencné. Mór és Vidéke Takarékszövetkezet: Szabóné Tóth Erzsébet, Bicske és Környéke Áfész; Szabó Jánosné. Mór és Környéke Áfész; Szurok Gáborné, Albaker Élelmiszeripari és Vendéglátóipari Vállalat; Borsányi Ferencné, Drávucz Kálmán, Józsa Kálmánná, Ikarus. Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést vett át Varga Lajosné, Sárbogárdi Áfész. A Kiváló Munkáért kitüntetést kapta többek között az Ikarus Székesfehérvári gyárában Bartos Zoltánná. Czeglédi Károlyné, Füri István, Gerendas Ferenc, Homály Ferenc, Horváth Istvánné, Horváth Károly, Krekács György, Krepsz Ferencné, Mericska Tamás, Molnár Istvánné, Nagy Istvánné, Pál Imre, Sáfár János, Simon László, Sóvári Miklós, Szöllősi István, Volent László és Zsédely József, valamint Kistormási Józsefné, az IKV székesfehérvári dolgozója. Az Alba Volán Vállalat dolgozói közül: Reznyák Margit csoportvezető, Kajári Lajos gépkocsivezető, Pitás Tibor vezetőszerelő, Suralik Sándor üzletágközpont vezető, Szegi György autóbuszvezető, Tóth Gyula gépkocsivezető. OLDAL