Fejér Megyei Hírlap, 1990. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-01 / 256. szám

4. OLDAL ai is AZ OLVASÓ ÍRJA Megjegyzés az „Egy emlékmű kálváriája" című cikkhez Nagyon sajnálom, hogy a hosz­­szan elhúzódó szervezőmunka Tóth Lajos úr emlékezetét is meg­tréfálta. Remélem csak azért for­dulhatott elő, hogy olyan állítást tulajdonít személyemnek, ami nem felel meg a valóságnak. Saj­nálom, hogy Tóth úr nem tekinti segítségnek a személy szerinti adakozásomat, az év elején ki­adott közterület használathoz való írásbeli hozzájárulásomat, a lakosság pénzbeli adakozásával azonos összegű - akkor még taná­csi hozzájárulásunkat, a munka­társaim által nyújtott szakmai se­gítséget. Meggyőződésem, hogy az ilyenfajta emlékezettorzulás, most, a halottak napja előtt sem a megbékélést sem a tisztelet­­adást nem segíti. Tisztelettel: Oláhné Surányi Ágnes Ráesett a fa az autóra Most először jutottam életem­ben olyan helyzetbe, hogy min­denképpen megosszam problé­mámat a Tisztelt Olvasókkal. Te­szem ezt egyrészt a történet fe­letti elkeseredésemben, másrészt pedig leendő sorstársaim okulá­sára. Úrhida községben - szülőfa­lumban - ügyes-bajos dolgaim in­tézése közben - szabályos körül­mények között - leparkoltam Lada személygépkocsinkkal a Kossuth Lajos utcában a vegyes­bolttal szemben. Munkámmal vé­gezvén - szüleim házához érve - édesapám észrevette, hogy a gép­kocsi mersdtirány szerinti bal ol­dalának hátsó ajtaja és sárvédője alaposan megsérült. Azonnal visz­­szatérve a helyszínre, az ügy tisz­tázására többen segítségemre si­ettek, az ismerősök és a közelben lakók közül. Egy festő - ő az autók festése tekintetében is szakember - rövid idő alatt meg­állapította, hogy a sérülés egyér­telműen egy viszonylag nagy át­mérőjű fától származik, és hogy a fém okozta sérülés kizárt. A környéken tartózkodó em­berek közül ketten is látták, hogy egy magántulajdonban lévő trak­­tor pótkocsijáról a kérdéses idő­ben leesett egy 4-5 méter hosszú rögzítő fa, lassan csúszva oldal­irányba, miközben a szerelvény a kérdéses helyen mintegy 10-12 métert tett meg. Az egyik szem­tanú még szólt is a vezetőnek, hogy álljon meg és a leesett fát tegyék vissza, mert ő azt észre sem vette, hogy lecsúszott a von­tatóról. Az is igaz, hogy a gépkocsiron­gálást egy szemtanú sem látta, hiszen ennyire nem is figyeltek. Miután azonban a hely, a leesés ténye és az időpontja is egybees­tek, és azt alátámasztotta az em­berek véleménye is, úgy gondol­tam, hogy nem hívok rendőrt, hiszen a helyzet tisztának látszik. A tettes - bár gondatlan volt a fa rögzítésében - nem szándékosan okozott kárt, így nyilván ad majd egy betétlapot - gondoltam - és azután jöhet a javítás keserves kálváriája. Nem így történt! A szállító jármű szintén úrhidai tu­lajdonosa először elnézést kért, és nem tiltakozott, bár igaz, hogy betétlapot sem adott. Később azonban kijelentette, hogy bizto­san nem ő volt a tettes. Ennyi a történet, felesleges to­vább boncolgatni. A tettes becsü­letből igencsak levizsgázott. Még csak annyit, hogy a javítás költsége csaknem tízezer forint, nem számítva a gépkocsi érték­­csökkenését és a sok bosszúsá­got-Kovács Zoltánné Székesfehérvár, Gáz u. 4. ugyan, de a meleg víz csak nem folyott a csapokból, illetve 8 perc alatt 1 decilitert sikerült előcsalo­gatni. A lakók jogos felháborodására már a komfortfokozatot is vissza­vették, csökkentették a lakbért, de ettől nem lett több víz. Meg­vizsgálták a csőrendszert, s a bá­nya javasolta a teljes cserét. Csu­pán a vízszintes vezetékek cseréje és a lakosok átköltöztetése 700 ezer forintba került volna az üzemeltetőknek. Ezt senki nem vállalta fel, más megoldás után néztek, így találkoztak a nyugat­német licenc alapján dolgozó Cső­service Kft.-vel. ők az Európá­ban egyedülálló O. K. rendszerű csőtisztító eljárás kizárólagos al­kalmazói Magyarországon. Hamarosan megállapodtak, hogy referenciaként egy lépcsőház lakásainak vezetékeit megtisztít­ják mindennemű falbontás nél­kül, minimális költségért. A mun­kát már el is végezték teljes meg­elégedésre. A helyszíni szakmai tá­jékoztatón nyolc hasonló gondok­kal küszködő vállalat vett részt. A Csőservice Kft. bemutatta eljárásuk lényegét, amely lakó­épületek, ipari létesítmények, szállodák, termálvizes rendszerek cirkulációs vízvezetékeinek tisztí­tására alkalmas. Semmit nem kell szétszerelni, bontani, mert az eljá­rás egyidejű vegyi és mechanikai effektusok alkalmazásával távo­lítja el a lerakódást. Az eljárás a közegészségügyi és környezetvé­delmi előírásoknak megfelel, az NSZK-ban engedélyezték. Mind­ezt a lakók zavarása nélkül végez­ték teljes megelégedésünkre. Ami szintén nem lényegtelen, hogy a költségek nem érik el a vezeték­­rendszer cseréjének egynegyedét. _ A kft. szeptember végére vala­mennyi lakás vezetékének meg­tisztításával végzett. Valószínű si­kerre számíthat eljárásuk hazánk­ban, hisz máris számos megrende­lésük van. Szántó Sándor Ecseri: Aki ért az uszodához, az szereti is. Szereti vízét, levegőjét, versenyeit, tilalmait, örömeit, és személyzetét. Szerintem a tisztes­séges szándék az egyenes utat ismeri. Hiszem, hogy közeleg az idő, amikor az önhöz hasonló, jól kép­zett szakemberek keze alól kike­rül az a nemzedék, mely számára a tilosok feleslegesek, mert belé­jük oltották az alkotó és elég rosszul fizetett munkás tiszteletét és a felebaráti szeretetet. Önnel teljesen egyetértve kérem szíves türelmét, mert arra a szintre melyről ön beszélt, még csak most kezdtünk elindulni, remé­nyeim szerint az ön segítségével. Ferenczy Géza uszodavezető Ismét folyik a víz Kincsesbányán A 60 lakásos kincsesbányai tömbház lakói végre fellélegezhet­nek. Megnyugtatóan rendeződtek több mint féléves gondjaik. Ismét folyik a víz a csapokból. A törté­net úgy kezdődött, hogy a bánya által épített négyszintes lakások üzemeltetését 1986-ban átvette a Móri Költségvetési Üzem. A vegy­­­szerezett használati meleg vizet a bánya szolgáltatta, tisztes téríté­sért. A költségvetési üzem fizetett Válaszol az illetékes Mikor lesz már lerágott csont az uszoda? Több hete folyik az uszoda ter­hekkel teli próbaüzeme. Naponta ezernél több ember élvezi a szol­gáltatás előnyeit, örömeit, mi­közben a kulisszák mögött a sze­mélyzet fáradhatatlanul küzd az egyre termelődő műszaki problé­mákkal, tervezői anomáliákkal, az arcnélküli vandálok „csínyte­vései­vel”, az értetlenek félreérté­seivel, megjegyzéseivel. Az augusztus végi napok ke­serű tapasztalatai után a pusztítás nagy részét kijavítottuk, elképze­léseinket, létszámunkat módosí­tottuk, majd nagy körültekintés­sel megfogalmaztuk az uszoda­rendet. Köztudott, hogy általában a rend a szükséges utasítások hal­maza, mely az együttélés nélkü­lözhetetlen elemeit foglalja egy­ségbe, a meglévő adottságok fi­gyelembevételével . Bizonyára jó dolog oldalról ug­rálni a medencébe, fejre, vagy hátra vagy csak úgy egyszerűen valaki elé, de nem annak, akire e cselekvés irányul. Bizonyára jó a büfébe járni-kelni csöpögő fürdő­ruhában, papuccsal, vagy anélkül a söröző vendégek között, de nem jó a fertőzés, amely az utcá­ról így a medencetérbe kerül. Bizonyára jó a behordott vízijáté­kokkal elérhető víziöröm, de nem annak, akinek nélkülözhe­tetlen, fizetett, fontos perceket jelent a vízigimnasztika. Ha kell, ha nem, példálóznak Európával, azt gondolom elég kiscsoportosok vagyunk még a nagy világóvodában. Egy európai polgár nem dobálja el a cigaretta­véget, nálunk pedig még elkelnek az efféle intelmek: szemetelni, kutyát homokba pisiltetni, a fü­vet összetaposni, tüzet gyújtani, dohányozni és általában a közös­ség érdekeit sérteni tilos! Szükségesek mindaddig, míg a kultúra, a tolerancia, a szeretet nem válik szokásainkká. Kérem, kedves Bánhegyi úr, hogy az úttörődalok dúdolgatása mellett turulja el tanítványainak azt is, hogy az uszoda nem halas­tó, nem szabad strand, nem len­gyel piac és természetesen nem kocsma. Gondolom, ön sem híve az európai köntösbe bújtatott anarchiának, gondolom ön sem hiszi azt, hogy Európa szíve az Napról napra Ki fizeti a költségeket? Tisztelt Szerkesztőség! Az 1990. október 11-i Fejér Megyei Hírlapban megjelent „Ki fizeti a költségeket?” című cikk. Az abban megfogalmazottakat kivizsgáltam. Szövetkezetünk gázszerelő üzemet működtet, ebből kifolyó­lag többéves tapasztalattal, rutin­nal rendelkező szakembereink vannak. Az elmúlt évek során több száz lakás gázszerelését vé­geztük el. Megrendelőink örömé­re, megelégedésére. Számos elis­merő levél,, szóban történő elis­merő megnyilatkozások öregbí­tették jó hírnevünket. Iváncsa községben is törekedtünk jó mi­nőségű munkát végezni. Ellenőr­zésem során erről meg is győződ­tem. Szövetkezetünk minden dolgo­zójától elvárjuk, hogy a tisztelt megrendelőinkhez udvariasak és szolgálatkészek legyenek. Ezt meg is követeljük. A cikkben írt sértő kijelentés egyetlen dolgo­zónk részéről sem hangzott el. Ezt alátámasztja a T. Cikkíróval történt megbeszélés is. Szövetkezetünk minden gáz­szerelő munka megkezdése előtt írásos megállapodást köt a meg­rendelővel, mely tartalmazza a pénzügyi és tárgyi feltételeket, munkakezdést, befejezést. Lehe­tőséget biztosítunk a rugalmas végelszámolásra, ez a megren­delő menet közben felmerülő vál­toztatását segíti elő. Ilyen megál­lapodást kötöttünk a cikk írójával is. A végzett munka díjának a rendezését a megállapodásunk alapján számláztuk. Szövetkezetünk a gázszerelés­sel kapcsolatos szigorú előíráso­kat minden esetben betartja, kü­lönböző nyilatkozatokat besze­rezteti. Ezt a megrendelőink élet- és vagyonbiztonságáért tesszük. A végzett munkáért minden eset­ben több éven keresztül erkölcsi, anyagi felelősséggel tartozunk. Ennek fontosságát megrendelő­ink többsége átérzi, hisz gázüze­münk kapacitáslekötöttsége fo­lyamatos. Iváncsa községben a polgár­­mester úrral a további feladato­kat egyeztettük a folyamatos gáz­bekötések biztosítása érdekében. Tisztelettel: Ribárszki Sándor a Székesfehérvári Építőipari Kisszövetkezet elnöke Sötét az utca Sötét az utca, sötét a város, reggelre megtudjuk ki lesz a ká­ros - tartja egy régi nóta. Aján­lom cikkemet magam és a kör­nyező lakók nevében az Édász illetékeseinek, ki a felelős a köz­­világításért? , Igazgató Úr! A Kun Béla út mögött a Fórum ABC végén van egy nyilvános telefon. Évente hár­­­romszor-négyszer feltörik, meg­rongálják. Mindez azért történ­het, mert a koromsötétség kínálja a lehetőséget. Bizonyára tudja,­­ hogy korábban cikkek özöne lá­tott napvilágot ez ügyben. Sajnos e lerágott csontot ismét elő kell venni, mert mind ez idáig az ügy­ben nem történt semmi, csupán annyi, hogy a szóban forgó he­lyen jóval sötétebb lett, mivel ott különböző beépítések történtek - gondolok itt a szolgáltató egysé­gekig . Úgy gondolom, hogy az egységek birtokosai figyelemre­méltó adófizetők, cserébe talán megérdemelnék a tisztességes vi­lágítást, nem beszélve a lakókról. akik nem mernek lemenni éjjel telefonálni. Ide kívánkozik a Fejér Megyei Hírlap Orbán úr cikkének lé­nyege is, mely 1990. július 7-én jelent meg „Vagyonvédelem fi­gyelőszolgálattal” címmel. Tartal­mát megismételni nem akarom, de a lényege az volt, hogyan ala­kul egy új szolgáltatás, amely ko­moly technikai felszereltséggel fog rendelkezni. Azóta semmi, azt sem lehet tudni, ki ennek az ügynek a fehérvári intézője, mennyibe kerül, nem tudjuk. Kit kell az ügyben megkeresni, mind­ezekre jó lenne választ kapni. Sz. J. Nyugdíjas-találkozó Kincsesbányán A kincsesbányai nyugdíjasklub baráti találkozóra meghívta a fe­hérvárcsurgói klub tagjait. A talál­kozón a két szomszédos klub régi barátsága, a vendéglátók kedves fogadtatásán érezhető és látható volt. A tagság úgy érezte, milyen jó volna, ha az egész országban minden hasonló szervezet és tag­sága ilyen megértésben élhetne, működhetne egymás mellett. Jó hangulatú, kedves meghitt beszél­getéssel kellemes órákat töltött el a tagság. Viszontlátásra Fehérvár­csurgón! Zámbó Gyula Ki segíti a gazdálkodót? Tisztelt Szerkesztőség! Tavaly felépítettünk egy istál­lót, tejőberendezést vettünk, mondván tehenekkel fogunk fog­lalkozni. Mivel anyagi erőnk elfo­gyott, úgy gondoltuk, kihozunk akciós teheneket. Voltunk Csák­­váron, Elzamajorban, az állatfor­galminál - ez idén januárban volt - mindenütt azt mondták, most nem adnak ki, mert nem tudják mi lesz, jöjjünk később. Azóta már háromszor voltunk, minde­nütt tanácstalanság. Erre gondoltunk egy merészet és pénzt akartunk felvenni, mező­­gazdasági hitelt. Nem elég, hogy 31 százalékos a kamat, összevisz­­sza küldözgetnek. Áruvásárlási szerződést kérnek tőlünk, hogy azt vigyünk a helyi tsz-től. Nyilat­kozatot is adtak, hogy több évre megveszik a tejet, a szaporulatot, de ez nem elég az OTP-nek Fehér­váron. És itt bezárult a kör. Rész­letes szerződést nem adnak, mi­vel nem tudják mi lesz, az OTP e nélkül nem ad pénzt. Tisztelettel: Mercsek Józsefné Aba, Kossuth u. 65. összefogás a móri iskoláért Örömmel tapasztalhattuk, hogy napjaink várakozással teli, gondoktól sem mentes átmeneti időszakában is szinte csodával ha­táros dolgokra képes a szülői sze­retet, a gyermekekért érzett fele­lősség, az emberi összefogás. Ezt bizonyította a móri Petőfi Sándor Általános Iskola szülői közössége a nyár folyamán. Az iskola az 1990-91-es tanévtől használatra megkapta a volt pártszékház épü­letét. Az átalakítási munkálato­kat - a vizesblokk és ebédlő kivé­telével - a szülők társadalmi összefogással végezték. Július 22- én indult a bontási munka, s ezt követően rövid másfél hónap alatt elvégezték a nem kis szakér­telmet és időt igénylő javítási munkálatokat, feláldozva a hét­végéket, délutánokat és estéket. így vehették birtokukba a gye­rekek már a tanév első napján az épületet, így érhettük el azt a dédelgetett álmunkat, hogy 9 év után először egy helyen lehetnek alsó tagozatos tanulóink. Az épü­let kezelési joga a tanácsé, a hasz­nálatbavétel jogát azzal a kikötés­sel kapta meg iskolánk, hogy az induló egyházi osztállyal és a ne­velési tanácsadóval közösen hasz­náljuk az épületet, biztosítva szá­mukra is a beinduláshoz és a működéshez szükséges alapvető feltételeket. Tehát 8 alsó tagozatos tanuló­­csoportunk az önálló egyházi osz­tállyal közös épületben kezdte meg a munkát szeptember 3-án. A pedagógusok (egyházi, állami) is nagy egyetértésben egymás munkáját kölcsönösen segítve, lelkesedéssel indították az évet. Ezúton szeretnénk megkö­ FEJÉR MEGYEI HÍRLAP ■ 1990. NOVEMBER 1. CSÜTÖRTÖK szönni tanulóink és nevelőtestü­letünk minden tagja nevében a szülők önzetlen, segítőkész mun­káját. Kozma Erzsébet igazgató Udvariatlanság a buszon Tisztelt Szerkesztőség! Kérem közöljék levelemet lap­juk hasábjain, amely „Nyílt levél az utazó tizenévesekhez”. Gondo­lom nem egyedi esetről fogok írni, ami Mór-Székesfehérvár közötti autóbuszjáratokon megismétlő­dik. Akinek nem inge, ne vegye magára, akikről viszont szól talán magukra ismernek. Szinte minden vasárnap este a negyed 7-es móri busszal jövök vissza Csókakőről Fehérvárra, 16 hónapos kislányommal, babako­csival és csomaggal. Október 7- én, miután felszálltunk a hátsó ajtón, egy árva ülőhely sem volt. Egy anyuka már állt, a karján 2 éves kislányával, közben pedig a kollégiumba visszautazó fiúk ül­tek. Ha nem szólok, hogy esetleg álljanak már fel és engedjenek leülni minket a gyerekekkel, ak­kor gondolom, végig állva uta­zunk. Két héttel ez­előtt a nagyma­mám is velünk utazott, ő 72 éves. Végigállta az utat, mert neki már senki nem adott helyet. Ha egy beteg ember utazik, vagy egy kis-­­mama, gondolom ő is kénytelen állni. Mikor leszállásra került a sor, ugyanezek a fiúk, bár látták, hogy készülődök, még véletlenül sem segítettek. Réti Szilvia Székesfehérvár „Egyszeri ellátás” Ez áll a küldeményen, amit hozott a postás. Eltűnődtem, amikor anyósom mutatta­­ vajon „miért jár” egyszeri ellátás egy 82 éves nyugdíjasnak. A kézbesítő diszkrét kérdésére, hogy: „Vala­mikor nem volt-e a néni hadiöz­vegy?” - megkaptuk a választ. Igen, hadiözvegy volt, erkölcsi­leg és anyagilag teljesen kifosz­tott anya. Apósomat, volt városi tisztviselőt és tolmácsot Berzse­nyi dr. és társaival együtt érte a végzetes halál(!?). Ő is kar- és tüdőlövést kapott abban a bizo­nyos pincében, aztán a „jól vég­zett munka után” eltemették a Piac téren a szemétbe. Itt találta meg a család, ahonnan a FIN temetkezési vállalat „közreműkö­désével” került végső helyére a Csutora temetőbe. Emlékét, ne­vét, bátorságát, emberségét, nem őrzi a városban semmi. Békefi polgármester úr felkérésére - né­met tolmács szerepében - a II. világháborúban és a város törté­netében nem kis feladatot látott el. Munkájának elismerését, a vá­rosért végzett munkáját okleve­lek őrzik a családban. A csalá­dunknak pedig nem maradt semmi más, mint az erkölcsi és érzelmi kár. - A férjem 3 éves korában ve­ szítette el, 45 éves édesapját, amelynek „nyomát” ma is viseli. - Anyósom teljesen egyedül, anyagilag is kifosztva (államosí­tották a megélhetésüket biztosító vendéglőt és lakást, amiért a mai napig semminemű kártérítést nem kapott) nevelte fel és tanít­tatta a férjemet. - A gyermekeink nem ismer­hették meg a nagypapájukat.­­ Én a meny, főiskolás korom utolsó vizsgáján egy volt taná­romtól tudtam meg, hogy milyen értékes ember volt (a tanár úr, pedig tőlem értesült a „múltról”). Aztán itt van ez az érzelmeket felkavaró „egyszeri ellátás” azaz 550 forint - lehet ezzel kárpótolni egy emberéletet? Emlékének adózva - ismeretle­nül, a menye: Farkas Rudolfné Székesfehérvár Belgrádi u. 10. Bodajki dalosok Alsóörsön A Veszprémi Szénbányák Válla­lat alsóörsi üdülő vezetőjének meghívására kitűnő dalos vidám műsorral vendégszerepelt a bo­dajki nyugdíjasklub dalköre Nagy István karvezető vezetésé­vel. Ezt a Nagy István által írt és betanított „Vígan megyünk tönk­re” című műsort számos község­ben bemutatták már és minden esetben nagy sikerrel. A műsort a francia bányászok, akik Elzász-Lotaringiából, a for­­bachi bányából jöttek, nagy tet­széssel, vidáman fogadták. A nyelvi nehézségeken dr. Perschi Ottó a vállalat nyugdíjas főmér­nöke segítette át a két csoportot, kitűnő tolmácsolással. Az elő­­adást követően közös vacsorán vettek részt a bodajkiak és a franci­­ák. Utána késő estig a bodajkiak zenekara szolgáltatta a talpalávaló zenét a közös táncmulatsághoz. A Francia Bányász Szövetség elnöke, aki a csoportot elkísérte, köszöntötte a bodajkiakat, meg­köszönve a kitűnő vidám műsort, majd Nagy István karvezetőnek emlékajándékot adott át. Ezen az estén barátságok szövődtek és szá­momra nagy élményt jelentett ta­lálkozni azzal a magyar szárma­zású francia bányásszal a csoport­ból. (Jules Novak) Novák Gyuszi­­val, aki a háború utolsó szakában leventeként került Németországba és mivel nekem is ez volt a sorsom, együtt voltunk az alsó ausztriai Stassban, lágerban a háború után. A találkozás megható volt ennyi év után. Fellegi Imre Az e helyütt megjelentetett írá­sok egyéni véleményeket tükröz­nek, azok tartalmával a szer­kesztőség nem feltétlenül ért mindenben egyet. ........................ Tisztelettel várjuk Ír­ént és Családját a Vörösmarty Színházba 1990. november 9-én 17.30 és 20 órai kezdettel SF/ tapsról tapsra című, műsorral egybekötött KORONA divatbemutatónkra. A műsorban fellépnek: Inke László kiváló művész Lukács Sándor érdemes művész Pécsi Ildikó kiváló művész Psota Irén Kossuth-díj­as művész Sunyovszki Szilvia Jászai-díjas művész Szilágyi Tibor kiváló művész Vámos Magda divatszakértő Zongorán kísér: Szentirmai Ákos zeneszerző Műsorvezető: Endrei Judit Jegyek vásárolhatók a Vörösmarty Színház szervezési irodájában és a közönségszervezőknél. .... ■ ... -----------------------2ft.120.Jy

Next