Fejér Megyei Hírlap, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-28 / 228. szám
lo. OLDAL EGY KIS MATEK Nézzétek meg figyelmesen a mellékelt ábrát, válaszoljatok az alábbi kérdésekre. Megfejtéseiteket (melyekkel szerencsés esetben egy-egy 100 forintos könyvutalványt nyerhettek) nyílt levelezőlapon az alábbi címre várjuk: Zsibongó (Fejér Megyei Hírlap), Székesfehérvár, Honvéd u. 8. 8003. Íme, a kérdések: a) Melyik szakasz hosszabb, az 1-es vagy a 2-es? b) Melyik szakaszon van több állomás? c) Hány állomás volna akkor, ha felül a két szakaszt egy vízszintes vonallal összekötnénk? BLÖKI - Kutyus! - mondta a kislány. Piros cipős lábát lassan emelte, nehogy a kutya megijedjen. A kopott, öreg kutya bánatos szemével a kislányra nézett. Találkozott a tekintetük. Ahogy állt a téren a kutyus és a kislány, talán egy kívülállónak nem jelentene semmi különöset. De aki tudja, milyen hasonló is valójában ennek az állatnak és ennek az emberkének a sorsa, annak a szíve megdobbanna. A kislány kétéves volt, amikor elvesztette a szüleit. Nagynénje nevelte. De a kislány soha nem kapott egy cseppnyi szeretetet, egy kedves szót. Mogorva mostohája iskoláztatta, etette, de idegenként kezelte. Ha a kislány meghallotta az utcagyerekek hangos kiáltozását, azt, hogy: - Rúgd a labdát! Gyere bújócskázni! - Ment volna rögvest, de egy felnőtt, kemény hang mindig megállította. - Ne próbálj a kölykökhöz menni! Csak rosszat tanulsz tőlük! Ezért soha nem volt egyetlen barátja sem, nem ismert senkit, csak a négy falat, a babáit, a játékait. Most ez a szegény, kivert kutya egy barátot, egy társat jelentett. A kutya is vágyott valakire, aki jó hozzá, mert az emberek megrugdalták, elzavarták. Kezdett reménykedni. - Talán van valaki ezen a Földön, aki valami jót is tud szólni? Talán van valaki, akinek még szüksége van rám? Lassan odasomfordált a kislány lábához, tekintetét bizakodóan a lány felé emelte. - Mehetek? Nem bántasz? A kislány kezével éppen a kutya fejét akarta megsimogatni, amikor nagynénje hangját hallotta: - Ne próbálj hozzányúlni ahhoz a döghöz! Még a végén megharap! Vagy elkapsz tőle valami betegséget, aztán fizethetek az orvosnak! A kislányban valami összedőlt, és megremegett. A kutya értett a rémült tekintetből, gyorsan átment a tér túlsó oldalára, így kezdődött a kutya és a kislány barátsága... Minden reggel, amikor a kislány iskolába ment, a kutya ott várta egy bokor tövében. Meglapulva, mert mások eltaposták, levegőnek nézték. Iskola után leült a kislány egy padra, a kutya mellékuporodott. Hagyta a kedves simogatást, falta a becéző szavakat. Orrát a lány lábához érintette, melegen rálehelt, és hevesen csóválta a farkát. - Blöki! Ez lesz a neved! - mondta a kislány. Anyu is így nevezte el még régen a kutyusát. A kutyus értette a szót, tetszett neki a név, mert odasimult a kislányhoz. Várták mindketten a reggelt. A kutya érezte már előre a kedves szólítást, ami neki szól. Csak neki. Érezte a gyerekillatot, tudta őt valaki várja. Egy tavaszi reggelen a kislány álmosan az ablakhoz ment, hogy szippantson a friss tavaszi levegőből. De ekkor hangos nyüszítés rázta meg a teret. Agyában felvillant a hang. Hiszen ez Blöki hangja! Kinézett, de senkit és semmit nem látott. Torkaszakadtából elkezdett kiabálni: Blöki, Blöki! Aztán csend lett. Rohant le a lépcsőn, de mostohájába ütközött. A nő kezében lánc volt. Mindent megértett. Már nem hallotta a dübörgő szavakat, csak ment. Háta mögött hagyta a félelmet, és előtte volt a reménység. Talán tévedett, talfin nem Blöki hangját hallotta. Amikor leért, minden elhallgatott. Csak a madarak csiripeltek. A nap halványan égett. A fákat és az öreg bokrot, gyenge szél rázta meg. Ébredezett a tér, de mégis valaki elment. A meleg kis test, ott feküdt a járda szélén. - Blöki! - mondta erőtlenül a kislány. De már senki sem válaszolt. Dreska Ildikó «■ Egy augusztusi délelőttön egy csésze langyos tea mellett a Szegedi Városi Könyvtár igazgatónőjével, Barátné dr. Hajdú Ágnessel beszélgettem. - Ez a hatalmas, csupa tükör épület a híres szegedi Dóm mellé épült. Ki tervezte? - Pomsár János és Péterfia Borbála, a kivitelezés pedig a Dél-magyarországi Építőipari Vállalat érdeme. - Hány olvasójuk van? - Több mint 30 000, a látogatóink számát pedig százezres nagyságrendben lehet kifejezni. - Egy könyvtárnak feladata az is, hogy megszerettesse fiatal olvasóival az olvasást. Itt mit tesznek ennek érdekében? Milyen programokkal várják az érdeklődőket? - Gyakran szervezünk kutatóakciókat az ország minden részéből érkező gimnazistáknak. Ezen kívül nyaranként naponta videovetítést rendezünk és gyakran fogadunk napközis gyerekeket, turistákat, akiket megismertetünk a könyvtár és az épület múltjával. - Hány könyv várja itt az olvasni vágyókat? - Összesen 1,2 millió dokumentumunk van. Ennek több mint a 80 százalékát az olvasók rendelkezésére bocsátjuk. - Minden könyvtárban van olyan könyv, vagy sorozat, amelyre a könyvtár büszke. Van-e itt ilyen? - Igen, több ilyen is van. Egyik ritkaságunk a középkorban hártyára írt díszes Prágai Misszálé. Ezenkívül 35 ősnyomtatványt, 298 régi magyar könyvet, katalógusokat és Dugonics András könyvtárának egy részét is őrizzük gyűjteményünkben. Hírlap- és kézirattárral, Eszperantó-, Vasváry- és Helyismereti gyűjteménnyel is rendelkezünk. Különösen büszkék vagyunk a magyar nyelvű British Encyklopédiára. Dávid Erika (14 éves) Harmincezer olvasó, harmincöt ősnyomtatvány A SZEGEDI KÖNYVTÁR BÜSZKESÉGEI CSERKÉSZTÁBOR KÁPOLNAPUSZTÁN (2.) A Csodaszarvas-próba Augusztus 8. csütörtök Délelőtt volt a Csodaszarvas próba. A feladatok szerint egy ágból, növényekből készült szarvasmakettet kellett dárdával, nyíllal eltalálni, majd egy elképzelt mocsáron három tégla segítségével keltünk át. íjakat, nyilakat, dárdákat készítettünk, nagy volt a munka. Először próbalövéseket tettünk, aztán kezdődött a verseny. A dárdahajításban, a nyilazásban a Sólyomszem őrs bizonyult erősebbnek, viszont a mocsáron való átkelésben a Levendula őrs győzött. A pontösszesítésnek az eredménye alapján a Levendula őrs nyerte meg a versenyt. Augusztus 9. péntek Mn elmentünk a Gánt Bányamúzeumba. A gyalogtúra igen hosszú volt és fárasztó a meleg miatt. A sárga jelzésen indultunk, de letértünk az útról, mert rengeteg sok őzláb, csiperke és vargánya gombát találtunk. Ezért egy kicsit el is tévedtünk. Ha fáradtan és izzadtan is, de megérkeztünk a múzeumba, ahol Pista bácsi - régebben bányász, most múzeumőr - fogadott minket. Megmutatott és elmagyarázott mindent, amit láttunk és kérdeztünk. Először az 1920-as években találtak Gánt környékén bauxitot és a 30-as években indult meg a bányászat. Megmutatta a különböző gépeket is. Érdekes vezérlőberendezést is láttunk, amely biztonságosabbá teszi a bányász munkáját. A múzeumtól autóbusszal mentünk Gánt faluig, majd 3 kilométert gyalogoltunk a táborig-Augusztus 10. szombat Korán keltünk, mivelhogy gyalogtúrára készültünk. Utunk célja: Mindszentpuszta volt. Elindultunk egy hosszú, köves úton, amely Pusztavám felé vezetett. Három kulcsos házat láttunk, miközben egy focipályán megpihentünk. Útközben tiióra- és őzlábgombát szedtünk kb. 300 darabot, aztán találtunk egy levesre való pöfeteggombát is. Az országos kék jelzésről a sárgára tértünk. A nagy meleg miatt kicsit később értünk haza. Otthon nádból és papírból sárkányokat készítettünk, és azokat aztán föl is reptettük. Augusztus 11. vasárnapja volt a tábori mise. Mindenki készülődött, díszítette, takarította és szépítette a tábort. Oltár is volt: két asztalt összetoltunk, rá egy szép térítőt raktunk. Géza atya hozott két gyertyatartót gyertyával. A fiúk készítettek egy keresztet, amit virágokkal díszítettek föl. A mise szép volt, de egyben a tábor végét is jelentette. Felejthetetlen élményekkel gazdagodva indultunk haza. Hódi Andrea (tanuló) TÖRŐ ISTVÁN Tóparti nyárvég Árbocát bevonják a szép vitorlásnak, sás éles levelén a szél furulyázgat, a sok vendég elment, nem mozdul a kerek, költöző madarak messziről intenek, pergő, lapos kavics a vizen cikázik, a horizont alján fáradt nap hintázik. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 1991. SZEPTEMBER 28. SZOMBAT „SZABADON SZOLGÁL A SZELLEM” Miről ír a Világosság? Kissé késve, szeptember végén jelent meg a Világosság - valaha az MSZMP által irányított elméleti folyóirat, ma sokarcú filozófiai-társadalomtudományi szemle - idei júliusi-augusztusi száma. Érdeklődő értelmiségieknek már a kuratórium névsora is sokat mond. A védnökséget vállaló gondolkodók között jelen van Gergely András történész, külügyminisztériumi tisztviselő, egyetemi tanár, a „régi” Mozgó Világ szerkesztője, aki az idén a fehérvári Árgus egyik számában is publikált egy izgalmas írást az úgynevezett népi-urbánus ellentétről. Rajta kívül Gerő András, Konrád György, Litván György, Ludassy Mária, Ormos Mária, Papp Gábor, Schlett István, Vajda Mihály, valamint Tamás Gáspár Miklós, a Magyar Filozófiai Intézet főigazgatója nevei „fémjelzik” az intellektuális szenzációkban bővelkedő folyóiratot. Schöpflin György londoni egyetemi tanár tanulmányával indul a kettős szám: Nacionalizmus a posztkommunista rendszerekben. A néhány határozott vonallal megrajzolt kelet-közép-európai helyzetkép legfőbb érdeme a lényegre koncentráló definíciós pontosság és a higgadt elemzőkészség. A parvenü és a pária címmel Ungvári Tamás villantja fel a nyílt kimondásra nem kerülő „kulturális antiszemitizmus” régi-új arcait. A vitakészség tiszteletre méltó nyíltsága hitelesíti e dolgozat mondanivalóját, melyben az irodalmi modernség, európaiság, „nyugatosság” is konfrontálódik a jobb oldali „népiség” értékrendjével. Néhány név a tanulmányból: Csoóri Sándor, Csurka István, Németh László, Alexa Károly, illetve Ignotus Pál, Hatvany Lajos, Ady Endre, Illyés Gyula és Bibó István. Olvasható a lapban egy elméleti értékű beszélgetés Nyíri Tamás katolikus teológussal, egyetemi tanárral, a Magyar Filozófiai Társaság elnökével, szociológiai helyzetelemzés a látens közvélemény természetrajzáról, kerekasztal-beszélgetés a „posztmodern” életérzés jelenlétéről és hátteréről. Izgalmas, bár némileg felületesnek tetsző cikket írt a lapba William O. McCagg az elmúlt negyvenöt év magyarországi és csehszlovákiai cigánypolitikájáról, s az írás végén olvashatjuk - Petri György fordításában- a Pale bajba perem, mura dake Devles (Megint bajba estem, az anyám Istenit) kezdősorokkal ismert cigány népdal egy variánsát. Az említetteken kívül a vatikáni-magyar kapcsolatokról, valamint a - hosszan - Hannah Arendt pályafutásáról, politikai egzisztencializmusáról (Martin Jay, Fehér Ferenc és Heller Ágnes) szóló írások érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Élményt jelenthet minden - bárha „vidéki” - értelmiségi olvasó számára a szemle „felvilágosodott” racionalizmusa, a magyar közgondolkodásban a francia forradalom óta kétszáz, a múlt századvég polgárosulása óta száz évet késő „modernség hagyománya”, a szabadgondolkodásnak egyfajta - revelációként ható - újrafelfedezése. Mindenképpen méltó a széles intellektuális rétegek figyelmére. (hell) [ML®BI 1956 emlékére Október 22-én a Magyar Posta hét forint névértékű benyomott bélyegű levelezőlap kibocsátásával tiszteleg 1956 hősei előtt. A lapra nyomtatott bélyeg a forradalom zászlaját, a kitépett címerű, lyukas lobogót ábrázolja, háttérben az évszám. A levelezőlap bal oldalán a 301-es parcella emlékmű-pályázatának díjnyertes pályaműve látható. Dudás László grafikusművész tervrajza alapján a levelezőlap az Állami Nyomdában készül ofszeteljárással, 20 ezer példányban. Csináld magad Ausztráliában, a világon először lehet színes bélyeget készíteni önkiszolgáló automaták segítségével. A gépek pénzbedobásra a kívánt névértékű bélyeget nyomtatják és szolgáltatják ki. A világon már számos masina működik; egyhangú, többnyire vonalakból álló rajzot kerekítenek az országmegjelölés és a névértéket jelző szám köré. Használatuk gyorsan terjed. Kezdetben az újdonság varázsa a filatelistákat is vonzotta, de az egy kaptafára készült ábrák csökkentik a gyűjtési vágyat. Az új gép megtörte a jeget. Biztosítja a modernbélyeg minden szépségét, színgazdagságát. Elsőként hat különböző állatábrájú bélyeget lehet nyomtatni (az állatok természetes színekben pompáznak eredeti környezetükben) és bármelyik ábra alá a kívánság, illetve a szükség szerinti névértéket lehet nyomtatni. Demokrácia Görög demokrácia - ez az ország megnevezése a görög posta bélyegein. A népuralom elve 2500 éve alakult ki Athénben. Akkor a demokratikus államrend védelmére hozott törvényeket egy kőoszlopra vésték. Új bélyegükön az oszlop képe jelenik meg, mint az ősök közgondolkodásának megfogható jelképe. A 100 drachma névértékű címlet ismertetését a görög posta a következőképpen fejezi be: a jubileum idején az a remény, hogy a 21. század embere demokráciában élhet, az egyetlen államformában, amely a békét, függetlenséget, egyenlőséget és az emberi méltóságot biztosítja. Újdonságok Számos acélmetszéssel előállított bélyeg készítőjét, a 70 éves Greslaw Slania-t köszönti a svéd posta. A skandináv országoknak, de más államok részére is 800 bélyeget alakított ki vésőjével. Az ünnepi kiadványt természetesen saját maga készítette; három címleten C. G. Pilo festményét reprodukálta. Az összekötő szelvényen azok a szerszámok láthatók, amelyek segítségével Slania az acéllemezre a bélyegképet bevéste. Dániában a képzőművészeti múzeum hatalmas gyűjteménye őrzi az utcát színesítő plakátokat. Száz éve teszik félre a grafikákat, amelyekből négyet most bélyeg formájában tárnak a közönség elé. A drezdai opera körvonalai díszítik a német posta 4 márka névértékű bélyegét. A világháború során elpusztult épületet eredeti szépségében 1985-re állították helyre. A bélyeget 300 darabot tartalmazó tekercsben nyomtatják. A tervrajz, testvérek, Sibylle és Fritz Haase közös munkája. 1 S.T.