Fejér Megyei Hírlap, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-28 / 228. szám

lo. OLDAL EGY KIS MATEK Nézzétek meg figyelmesen a mellékelt ábrát, válaszoljatok az alábbi kérdésekre. Megfejtéseiteket (melyekkel szerencsés esetben egy-egy 100 forintos könyvutalványt nyerhettek) nyílt levelezőlapon az alábbi címre várjuk: Zsibongó (Fejér Megyei Hírlap), Székesfe­hérvár, Honvéd u. 8. 8003. Íme, a kérdések: a) Melyik szakasz hosszabb, az 1-es vagy a 2-es? b) Melyik szakaszon van több állomás? c) Hány állomás volna akkor, ha felül a két szakaszt egy vízszintes vonallal összekötnénk? BLÖKI - Kutyus! - mondta a kislány. Piros cipős lábát lassan emelte, nehogy a kutya megijedjen. A kopott, öreg kutya bánatos sze­mével a kislányra nézett. Talál­kozott a tekintetük. Ahogy állt a téren a kutyus és a kislány, talán egy kívülállónak nem jelentene semmi különö­set. De aki tudja, milyen ha­sonló is valójában ennek az ál­latnak és ennek az emberkének a sorsa, annak a szíve megdob­banna. A kislány kétéves volt, ami­kor elvesztette a szüleit. Nagy­nénje nevelte. De a kislány soha nem kapott egy cseppnyi szeretetet, egy kedves szót. Mogorva mostohája iskoláz­tatta, etette, de idegenként kezelte. Ha a kislány meghal­lotta az utcagyerekek hangos kiáltozását, azt, hogy: - Rúgd a labdát! Gyere bújócskázni! - Ment volna rögvest, de egy fel­nőtt, kemény hang mindig meg­állította. - Ne próbálj a köly­­kökhöz menni! Csak rosszat ta­nulsz tőlük! Ezért soha nem volt egyetlen barátja sem, nem ismert senkit, csak a négy falat, a babáit, a játékait. Most ez a szegény, kivert ku­tya egy barátot, egy társat je­lentett. A kutya is vágyott vala­kire, aki jó hozzá, mert az em­berek megrugdalták, elzavar­ták. Kezdett reménykedni. - Ta­lán van valaki ezen a Földön, aki valami jót is tud szólni? Talán van valaki, akinek még szüksége van rám? Lassan oda­­somfordált a kislány lábához, tekintetét bizakodóan a lány felé emelte. - Mehetek? Nem bántasz? A kislány kezével éppen a kutya fejét akarta megsimogat­ni, amikor nagynénje hangját hallotta: - Ne próbálj hozzá­nyúlni ahhoz a döghöz! Még a végén megharap! Vagy elkapsz tőle valami betegséget, aztán fizethetek az orvosnak! A kislányban valami össze­dőlt, és megremegett. A kutya értett a rémült tekintetből, gyorsan átment a tér túlsó olda­lára, így kezdődött a kutya és a kislány barátsága... Minden reggel, amikor a kis­lány iskolába ment, a kutya ott várta egy bokor tövében. Meg­lapulva, mert mások eltapos­­ták, levegőnek nézték. Iskola után leült a kislány egy padra, a kutya mellékuporodott. Hagyta a kedves simogatást, falta a becéző szavakat. Orrát a lány lá­bához érintette, melegen rále­helt, és hevesen csóválta a far­kát. - Blöki! Ez lesz a neved! - mondta a kislány. Anyu is így ne­vezte el még régen a kutyusát. A kutyus értette a szót, tetszett neki a név, mert odasimult a kis­lányhoz. Várták mindketten a reggelt. A kutya érezte már előre a kedves szólítást, ami neki szól. Csak neki. Érezte a gyerekilla­tot, tudta őt valaki várja. Egy tavaszi reggelen a kis­lány álmosan az ablakhoz ment, hogy szippantson a friss tavaszi levegőből. De ekkor hangos nyüszítés rázta meg a teret. Agyában felvillant a hang. Hiszen ez Blöki hangja! Kinézett, de senkit és semmit nem látott. Torkaszakadtából elkezdett kiabálni: Blöki, Blö­ki! Aztán csend lett. Rohant le a lépcsőn, de mos­tohájába ütközött. A nő kezé­ben lánc volt. Mindent meg­értett. Már nem hallotta a dü­börgő szavakat, csak ment. Háta mögött hagyta a félelmet, és előtte volt a reménység. Ta­lán tévedett, talfin nem Blöki hangját hallotta. Amikor leért, minden elhall­gatott. Csak a madarak csiri­peltek. A nap halványan égett. A fákat és az öreg bokrot, gyenge szél rázta meg. Ébre­­­dezett a tér, de mégis va­laki elment. A meleg kis test, ott feküdt a járda szélén. - Blö­ki! - mondta erőtlenül a kis­lány. De már senki sem vála­szolt. Dreska Ildikó «■ Egy augusztusi délelőttön egy csésze langyos tea mellett a Szegedi Városi Könyvtár igaz­gatónőjével, Barátné dr. Hajdú Ágnessel beszélgettem. - Ez a hatalmas, csupa tükör épület a híres szegedi Dóm mellé épült. Ki tervezte? - Pomsár János és Péterfia Borbála, a kivitelezés pedig a Dél-magyarországi Építőipari Vállalat érdeme. - Hány olvasójuk van? - Több mint 30 000, a látoga­tóink számát pedig százezres nagyságrendben lehet kifejez­ni. - Egy könyvtárnak feladata az is, hogy megszerettesse fiatal olvasóival az olvasást. Itt mit tesznek ennek érdekében? Mi­lyen programokkal várják az érdeklődőket? - Gyakran szervezünk kuta­tóakciókat az ország minden részéből érkező gimnazisták­nak. Ezen kívül nyaranként naponta videovetítést ren­dezünk és gyakran fogadunk napközis gyerekeket, turistá­kat, akiket megismertetünk a könyvtár és az épület múltjá­val. - Hány könyv várja itt az olvasni vágyókat? - Összesen 1,2 millió doku­mentumunk van. Ennek több mint a 80 százalékát az olvasók rendelkezésére bocsátjuk. - Minden könyvtárban van olyan könyv, vagy sorozat, amelyre a könyvtár büszke. Van-e itt ilyen? - Igen, több ilyen is van. Egyik ritkaságunk a középkor­ban hártyára írt díszes Prágai Misszálé. Ezenkívül 35 ős­­nyomtatványt, 298 régi magyar könyvet, katalógusokat és Du­gonics András könyvtárának egy részét is őrizzük gyűjtemé­nyünkben. Hírlap- és kéz­irattárral, Eszperantó-, Vas­­váry- és Helyismereti gyűjte­ménnyel is rendelkezünk. Kü­lönösen büszkék vagyunk a ma­gyar nyelvű British Encyklopé­­diára. Dávid Erika (14 éves) Harmincezer olvasó, harmincöt ősnyomtatvány A SZEGEDI KÖNYVTÁR BÜSZKESÉGEI CSERKÉSZTÁBOR KÁPOLNAPUSZTÁN (2.) A Csodaszarvas-próba Augusztus 8. csütörtök Délelőtt volt a Csodaszarvas próba. A feladatok szerint egy ágból, növényekből készült szarvasmakettet kellett dárdá­val, nyíllal eltalálni, majd egy elképzelt mocsáron három tégla segítségével keltünk át. íjakat, nyilakat, dárdákat ké­szítettünk, nagy volt a munka. Először próbalövéseket tet­tünk, aztán kezdődött a ver­seny. A dárdahajításban, a nyi­­lazásban a Sólyomszem őrs bi­zonyult erősebbnek, viszont a mocsáron való átkelésben a Le­vendula őrs győzött. A pont­összesítésnek az eredménye alapján a Levendula őrs nyerte meg a versenyt. Augusztus 9. péntek Mn elmentünk a Gánt­ Bá­­nyamúzeumba. A gyalogtúra igen hosszú volt és fárasztó a meleg miatt. A sárga jelzésen indultunk, de letértünk az út­ról, mert rengeteg sok őzláb, csiperke és vargánya gombát találtunk. Ezért egy kicsit el is tévedtünk. Ha fáradtan és iz­­zadtan is, de megérkeztünk a múzeumba, ahol Pista bácsi - régebben bányász, most múze­­umőr - fogadott minket. Meg­mutatott és elmagyarázott min­dent, amit láttunk és kérdez­tünk. Először az 1920-as években találtak Gánt környékén bauxi­­tot és a 30-as években indult meg a bányászat. Megmutatta a különböző gépeket is. Érdekes vezérlőberendezést is láttunk, amely biztonságosabbá teszi a bányász munkáját. A múzeumtól autóbusszal mentünk Gánt faluig, majd 3 kilométert gyalogoltunk a tábo­rig-Augusztus 10. szombat Korán keltünk, mivelhogy gyalogtúrára készültünk. Utunk célja: Mindszentpuszta volt. Elindultunk egy hosszú, köves úton, amely Pusztavám felé vezetett. Három kulcsos házat láttunk, miközben egy focipályán megpihentünk. Út­közben tiióra- és őzlábgom­bát szedtünk kb. 300 darabot, aztán találtunk egy levesre való pöfeteggombát is. Az országos kék jelzésről a sárgára tértünk. A nagy meleg miatt kicsit később értünk haza. Otthon nádból és papírból sárkányokat készí­tettünk, és azokat aztán föl is reptettük. Augusztus 11. vasárnap­ja volt a tábori mise. Min­denki készülődött, díszítette, takarította és szépítette a tá­bort. Oltár is volt: két asztalt összetoltunk, rá egy szép térítőt raktunk. Géza atya hozott két gyertyatartót gyertyával. A fiúk készítettek egy keresztet, amit virágokkal díszítettek föl. A mise szép volt, de egyben a tábor végét is jelentette. Felejthetetlen élményekkel gazdagodva indultunk haza. Hódi Andrea (tanuló) TÖRŐ ISTVÁN Tóparti nyárvég Árbocát bevonják a szép vitorlásnak, sás éles levelén a szél furulyázgat, a sok vendég elment, nem mozdul a kerek, költöző madarak messziről intenek, pergő, lapos kavics a vizen cikázik, a horizont alján fáradt nap hintázik. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 1991. SZEPTEMBER 28. SZOMBAT „SZABADON SZOLGÁL A SZELLEM” Miről ír a Világosság? Kissé késve, szeptember vé­gén jelent meg a Világosság - va­laha az MSZMP által irányított elméleti folyóirat, ma sokarcú filozófiai-társadalomtudományi szemle - idei júliusi-augusztusi száma. Érdeklődő értelmiségieknek már a kuratórium névsora is sokat mond. A védnökséget vál­laló gondolkodók között jelen van Gergely András történész, külügyminisztériumi tisztviselő, egyetemi tanár, a „régi” Mozgó Világ szerkesztője, aki az idén a fehérvári Árgus egyik számában is publikált egy izgalmas írást az úgynevezett népi-urbánus ellen­tétről. Rajta kívül Gerő András, Konrád György, Litván György, Ludassy Mária, Ormos Mária, Papp Gábor, Schlett István, Vajda Mihály, valamint Tamás Gáspár Miklós, a Magyar Filozó­fiai Intézet főigazgatója nevei „fémjelzik” az intellektuális szenzációkban bővelkedő folyó­iratot. Schöpflin György londoni egyetemi tanár tanulmányával in­dul a kettős szám: Nacionalizmus a posztkommunista rendszerek­ben. A néhány határozott vonal­lal megrajzolt kelet-közép-euró­­pai helyzetkép legfőbb érdeme a lényegre koncentráló definíciós pontosság és a higgadt elemző­készség. A parvenü és a pária címmel Ungvári Tamás villantja fel a nyílt kimondásra nem kerülő „kulturális antiszemitizmus” régi-új arcait. A vitakészség tisz­teletre méltó nyíltsága hitelesíti e dolgozat mondanivalóját, mely­ben az irodalmi modernség, eu­rópaiság, „nyugatosság” is kon­frontálódik a jobb oldali „népi­­ség” értékrendjével. Néhány név a tanulmányból: Csoóri Sándor, Csurka István, Németh László, Alexa Károly, illetve Ignotus Pál, Hatvany Lajos, Ady Endre, Illyés Gyula és Bibó István. Olvasható a lapban egy elmé­leti értékű beszélgetés Nyíri Ta­más katolikus teológussal, egye­temi tanárral, a Magyar Filozófiai Társaság elnökével, szociológiai helyzetelemzés a látens közvéle­mény természetrajzáról, kerek­­asztal-beszélgetés a „posztmo­dern” életérzés jelenlétéről és hátteréről. Izgalmas, bár némileg felüle­tesnek tetsző cikket írt a lapba William O. McCagg az elmúlt negyvenöt év magyarországi és csehszlovákiai cigánypolitikájá­ról, s az írás végén olvashatjuk - Petri György fordításában­­- a Pale bajba perem, mura dake Devles (Megint bajba estem, az anyám Istenit) kezdősorokkal is­mert cigány népdal egy variánsát. Az említetteken kívül a vatiká­ni-magyar kapcsolatokról, vala­mint a - hosszan - Hannah Arendt pályafutásáról, politikai egzisztencializmusáról (Martin Jay, Fehér Ferenc és Heller Ág­nes) szóló írások érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Élményt jelenthet minden - bárha „vidéki” - értelmiségi ol­vasó számára a szemle „felvilágo­sodott” racionalizmusa, a ma­gyar közgondolkodásban a fran­cia forradalom óta kétszáz, a múlt századvég polgárosulása óta száz évet késő „modernség ha­gyománya”, a szabadgondolk­o­­dásnak egyfajta - revelációként ható - újrafelfedezése. Min­denképpen méltó a széles intel­lektuális rétegek figyelmére. (hell) ­[ML®BI 1956 emlékére Október 22-én a Magyar Posta hét forint névértékű benyomott bélyegű levelezőlap kibocsátásá­val tiszteleg 1956 hősei előtt. A lapra nyomtatott bélyeg a forra­dalom zászlaját, a kitépett címe­rű, lyukas lobogót ábrázolja, hát­térben az évszám. A levelezőlap bal oldalán a 301-es parcella em­lékmű-pályázatának díjnyertes pályaműve látható. Dudás László grafikusművész tervrajza alapján a levelezőlap az Állami Nyomdá­ban­ készül ofszeteljárással, 20 ezer példányban. Csináld magad Ausztráliában, a világon elő­ször lehet színes bélyeget készí­teni önkiszolgáló automaták se­gítségével. A gépek pénzbedo­básra a kívánt névértékű bélye­get nyomtatják és szolgáltatják ki. A világon már számos masina működik; egyhangú, többnyire vonalakból álló rajzot kerekíte­nek az országmegjelölés és a név­értéket jelző szám köré. Haszná­latuk gyorsan terjed. Kezdetben az újdonság varázsa a filatelistá­­kat is vonzotta, de az egy kapta­fára készült ábrák csökkentik a gyűjtési vágyat. Az új gép meg­törte a jeget. Biztosítja a modern­­bélyeg minden szépségét, szín­­gazdagságát. Elsőként hat külön­böző állatábrájú bélyeget lehet nyomtatni (az állatok természe­tes színekben pompáznak eredeti környezetükben) és bármelyik ábra alá a kívánság, illetve a szükség szerinti névértéket lehet nyomtatni. Demokrácia Görög demokrácia - ez az or­szág megnevezése a görög posta bélyegein. A népuralom elve 2500 éve alakult ki Athénben. Akkor a demokratikus állam­rend védelmére hozott törvénye­ket egy kőoszlopra vésték. Új bélyegükön az oszlop képe jele­nik meg, mint az ősök közgon­dolkodásának megfogható jelké­pe. A 100 drachma névértékű címlet ismertetését a görög posta a következőképpen fejezi be: a jubileum idején az a remény, hogy a 21. század embere demok­ráciában élhet, az egyetlen állam­formában, amely a békét, függet­lenséget, egyenlőséget és az em­beri méltóságot biztosítja. Újdonságok Számos acélmetszéssel előállí­tott bélyeg készítőjét, a 70 éves Greslaw Slania-t köszönti a svéd posta. A skandináv országoknak, de más államok részére is 800 bélyeget alakított ki vésőjével. Az ünnepi kiadványt természete­sen saját maga készítette; három címleten C. G. Pilo festményét reprodukálta. Az összekötő szel­vényen azok a szerszámok látha­tók, amelyek segítségével Slania az acéllemezre a bélyegképet be­véste. Dániában a képzőművészeti múzeum hatalmas gyűjteménye őrzi az utcát színesítő plakátokat. Száz éve teszik félre a grafikákat, amelyekből négyet most bélyeg formájában tárnak a közönség elé. A drezdai opera körvonalai díszítik a német posta 4 márka névértékű bélyegét. A világhá­ború során elpusztult épületet eredeti szépségében 1985-re állí­tották helyre. A bélyeget 300 da­rabot tartalmazó tekercsben nyomtatják. A tervrajz, testvé­rek, Sibylle és Fritz Haase közös munkája. 1 S.T.

Next