Fejér Megyei Hírlap, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 1. szám
I Kerek évfordulók 1992-ben Jövőre Spanyolország kerül a világ érdeklődésének középpontjába a sevillai Expo'92 és a barcelonai Olimpiai Játékok révén. De történelmi évfordulók tekintetében is szerepet játszik 1992-ben az ibériai ország: 500 évvel ezelőtt, október 8-án szállt hajóra Kolumbusz Kristóf, hogy eljusson Indiába. A Bahama-szigetek egyikén ért partot, s ezzel tudtán kívül megnyitotta a kaput egy új földrész meghódításához. Ugyanebben az esztendőben fejeződött be a mórok teljes kiűzése Spanyolországból. A DPA német hírügynökség részletesen felsorolja az 1992- es év kerek évfordulóit. Íme néhány, 500 éve, április 8-án halt meg Lorenzo de Medici, a renaissance-herceg, aki korának híres művészeit pártfogolta és naggyá tette Firenzét. 450 éve, február 13-án végeztette ki Vill. Henrik angol király ötödik feleségét, Catherina Howardot. Ugyanebben az évben december 8-án született Stuart Mária, Skócia királynője, aki szintén a vérpadon végezte. 350 éve, január 8-án halt meg a háziőrizetben tartott nagy fizikus és filozófus Galileo Galilei. Erre az esztendőre esik a Franciaországot európai nagyhatalommá tévő Richelieu bíboros halála is. (December 4- én). 250 éve, január 25-én halt meg Edmond Halley angol csillagász, a róla elnevezett üstökös felfedezője. 200 éve, február 29-én született Gioacchino Rossini zeneszerző, a romantikus opera szülőatyja. Száz éve, november 25-én élesztette fel az olimpiai játékokat Pierre de Coubertin báró, a francia atlétikai szövetség titkára. 75 éve halt meg két nagy francia művész: Edgar Degas, az impresszionista festészet egyik úttörője (szeptember 1ián) és a világhírű szobrász. Auguste Rodin (november 17-én). Ugyanebben az esztendőben, 1917. február 15-én mondott le trónjáról II. Miklós orosz cár, s tért vissza száműzetéséből Lenin. Mindenki tudja, hogy milyen eseményekre került sor november 7-én. 25 éve, június 5-én kezdte meg Izrael a hatnapos háborút, s ugyanazon év december 8-ik napján hajtotta végre a dél-afrikai sebész, Christian Barnard az első szívátültetést. (A DPA német hírügynökség alapján.) TELI TÁJ Fotó: KARÁCZY SZILÁRD Gazdaság és társadalom ZÁRT ÜLÉS GÁRDONYBAN Önálló legyen a helyi tévé Személyeskedésbe torkolló vita kísérte a vasárnap délutáni önkormányzati ülést Gárdonyban. Az érzelmi kitöréseket a városi televízió jövőjének tárgyalása váltotta ki. Történt ugyanis, hogy Molnár Károly, az MDF helyi szervezetének elnöke hangosan megjegyezte: talán jobb volna zárt ülést elrendelni. Miután megkapta a szót, felháborodásának adott hangot a december 17-i tanácskozáson elrendelt zárt ülés miatt, melyet akkor Bácskai Géza képviselő kezdeményezett. Ezt követően részletesen elemezte a városi televízió megalakulásának körülményeit, utalva arra, hogy már a kezdeti időszakban „zűrök” voltak, s ez azóta sem rendeződött. A kábelrendszer kiépítésekor megállapított díj még tartalmazta a „fejállomás” költségeit is, amely később mégis kikerült a beruházásból és külön cégként működtetik. Felhívta Molnár Károly a képviselők figyelmét arra, hogy a korábban alakított Kft.-t, amelynek a város 72 százalékában tulajdonosa időszerű lenne elszámoltatni. A város polgármestere, Bori Sándor elmondta, hogy a város önkormányzata szeretné, ha a városi televízó önállóvá válna. Ennek értelmében már tárgyalnak a stúdió berendezésének tulajdonosával, a Centrál Soya Rt. vezetőivel. A képviselők többsége szorgalmazta, hogy tovább folytatódjék az egyeztetés az érintettekkel az önálló tv érdekében. Volt aki azt tudakolta: mennyibe kerül a városnak, ha tulajdonába kerülnek a technikai eszközök. Annyi bizonyos, hogy a a következő évben még a korábban megkötött szerződésekben foglaltak alapján működik majd a városi televízió Gárdonyban. A több mint egyórás vita után a képviselők a többi között az ingatlanok elidegenítéséről, illetve hasznosításukról tárgyaltak, majd az utolsó napirendi pontnál ismételten zárt ülést rendeltek el. Az érdeklődők és a pártok képviselőinek kizárásával vitatták meg az építési tilalmak feloldását. Menteni a menthetőt Folyik a külkereskedelem privatizációja, anélkül, hogy különösebb hírverést csapnának körülötte. Nincs is erre ok, nem nagyértékű épületek, ingatlanok eladása-kiárusítása folyik. Csak mindenki menti, ami menthető. A kapcsolatokat, a jó befektetésnek számító szakmai tudást, a rendszerváltást kísérő privatizáció adta előnyöket. A gazdasági szakember azt mondja, privatizálni kell a külkereskedelmet is, és igaza van. A felduzzasztott létszámú, merev állami szervezeteknek szükségszerűen át kell alakulniuk rugalmas, piacképes társaságokká. A nagyívű makrogazdasági összefüggések hangoztatása egyben alkalmas arra is, hogy homályba borítsa az átalakulás kisstílű részleteit. Mert hogyan is fest egy impex vállalat privartizálása, hogy ezt a minden hájjal megkent közgazdasági kategóriát használjuk? Az egyik jó nevű, a főváros egyik legpatinásabb műemléképületében működő külkereskedelmi vállalat - még mielőtt kihirdették volna a külkereskedelem privatizációját - kintlévőségeinek egy részét úgy hajtotta be, hogy az egykori német elvbaráttól néhány BMW autót fogadott el fizetség fejében. A külker vállalatnál pedig ugyanakkor leselejtezték a kiszolgált Ladákat, a helyüket a bajor kocsik vették át, amelyeket természetesen egy-két év után már potom áron le lehet selejtezni. Az előprivatizáció úgy zajlott le a cégnél, hogy nagyszabású terveiket papírra vetették, megsaccolták a vállalat vagyonát, s a dokumentumokat a Vagyonügynökség elé terjesztették. Az idén részvénytársasággá alakuló állami vállalatnál a vezetők által kidolgozott koncepció szerint mindenekelőtt karcsúsítani kell a céget, meg kell szüntetni néhány főosztályt és osztályt, ésszerűsíteni kell a szervezeti felépítést. Ez pedig rendjén is volna. A bibi csak ott van, hogy a részvények egy részét a dolgozóknak akarják eladni, pontosabban az a baj, hogy mindezt a régi beidegződések szerint szeretnék lebonyolítani. Miközben azt hangoztatja a koncepció, hogy a munkavállalói részvények kibocsátását az indokolja, hogy a vállalati vagyon összegürcölésében a dolgozók is kivették részüket, a dolgozói részvényeket más és más áron vásárolhatja fel az, aki csak sima mezei dolgozó, más árat fizet az osztályvezető, s megint eltérőt a főosztályvezető és felső vezető. S hogy mindez érzékelhető és beszédes legyen: tízes szorzó illeti a felső vezetőket, hatos a középvezetőket, az alkalmazottakat azonban egyes. S hogy senkinek ne legyen illúziója az osztozkodás - nevezhetjük privatizációnak is - alapelvét illetően; a dolgozói részvényekből csak azok vásárolhatnak, akik a tervek szerint fél év múlva megalakuló részvénytársaság dolgozói, illetve szűk vezetői köréhez tartoznak. Kundzy Attila A világgazdaság hírei Németország nyugati felének gazdasági előretörése lelassul a következő évben s az ország ezzel el is veszíti azt a gazdasági húzóerőt, amely az elmúlt két évben az egész térség fejlődését segítette - mondotta a német központi bank elnöke. Helmut Schlesinger a Die Welt című lapnak nyilatkozva ugyanakkor kijelentette, hogy ez csak a nyugatnémet gazdasági tevékenység „normalizálódását” jelenti, amely hosszú távon előnyös fejlemény lesz. Közeledik ugyanis az egyesítés utáni mézeshetek vége s a bonni kormánynak meg kell fékeznie az eddigi nagyarányú költekezést és a kölcsönfelvételeket, amelyeket a keleti fejlesztések finanszírozására hajtott végre - mondotta Schlesinger. A Bundesbank-vezető szerint a nyugati országrész gazdasági lassulásával egyidőben 1992-ben már várható az eddig depresszióba merevedett keleti termelés fellendülése. A bankelnök a jövő évre is szigorú központi pénzpolitikát ígért s kijelentette, hogy az elmúlt másfél esztendőben tapasztalt jelentős ipari béremelési hullámnak véget kell vetni. Schlesinger szerint Bonnnak következetes háborút kell viselnie az infláció ellen, amely a nyugati országrészben az idén meg fogja haladni a 4 százalékot. Japán nem tervezi amerikai autóexportjának jelentős csökkentését az erről szóló korábbi tokiói jelentések ellenére sem - közölte a szigetország külügyminiszter-helyettese. Vatanabe Kodzsi az NBC amerikai tévéhálózatnak adott interjújában határozottan cáfolta, hogy a tokiói kormány akár csak fontolgatna is egy ilyen gesztust Bush elnök közelgő japáni látogatása előestéjén. Az új rendszer beüzemelése MAGYARORSZÁG -1991 Sokféle szempontból értékelhető Magyarország elmúlt egy éve, s az eredmény, a minősítés nagy mértékben függ az értékelőtől. Nemcsak pártállásától, hanem attól is, hogy a 365 nap egymást kergető eseményei közül mi és hogyan érintette. Egyszer majd tudós történészek valószínűleg egyszerűen besorolják a nagy keleteurópai rendszerváltás hosszú évei közé, talán csak azt a kevés konkrétumot említve, ami valóban végleges, s ami nemcsak magyar volt: megszűnt a Varsói Szerződés, a KGST, Magyarországot júniusban az utolsó szovjet katona is elhagyta. 1991 százezrek vagy milliók illúzióit oszlathatta el, azokét, akik szerették volna hinni, hogy az előző évi szabad választásokban kiteljesedő politikai fordulat egy csapásra az életünket is megváltoztatja. Holott maga a politikai rendszerváltás is szükségképpen elhúzódó folyamat. Ez a felismerés persze türelmetlenséget okozott, netán a hisztériát erősítette. Túlfűtött szenvedélyeket váltottak ki például az egyes pártokban lezajló küzdelmek, miközben gyakran elutasítás, nevetség vagy éppen közöny fogadta az Országgyűlés - persze távolról sem mindig magas színvonalú, tárgyilagos - vitáit, néha hajszonná vált törvényalkotási munkáját. Politikai síkon folytatódott az új rendszer „beüzemelése”, az egyes intézmények helyének és egymáshoz való viszonyának a pontos(abb) meghatározása vagy éppen kiharcolása. A Honvédség irányításával és egyes közintézmények - például a rádió és a televízió - vezetőinek kinevezésével kapcsolatban alkotmánybírósági döntésre volt szükség, hogy elhatárolják a miniszterelnök, a kormány illetve a köztársasági elnök jogkörét, miközben magának az Alkotmánybíróságnak a politikai döntőbírói szerepe is váltott ki bizonyos kételyeket. A gazdasági törvénykezés - adók, állami vagyon megosztása, költségvetés, stb. - napi harcaiban formálódott a központi irányítás, a kormány és az ellenzéki többségű önkormányzatok erőviszonya. Elhúzódó politikai harc tárgya, hogy a választásokon győztes pártkoalíció milyen mértékben és milyen módon vonhatja ellenőrzése alá a különböző intézményeket: a bankokat (vita a banktörvényről, a Surányi-ügy), a vállalatokat (igazgatók leváltása, a privatizáció állami felügyelete), az iskolákat (Területi Oktatási Központok létrehozása) vagy éppen a sajtót (Magyar Nemzet, Új Magyarország, az „alelnökök ügye”, a médiatörvény vitája). Ebben a kérdésben nemcsak az ellenzék és a kormány áll szemben egymással, hanem párton belül is megoszlanak a vélemények szakmai és politikai szempontok elsőbbségéről, központi irányítás és függetlenség kívánatos arányáról. A parlamenti szavazások során - minden ellenkező jóslattal szemben - megszilárdultak a kormánypárti és ellenzéki frontvonalak, az említett viták is ösztönözték a pártokon belüli differenciálódási, tisztázódási folyamatokat. A kormányzati pozíció - és felelősség - által összetartott MDF-en belül a Justitia-program ismételt kidolgozása, Kónya Imre tanulmánya, a Zétényi-Takács törvény, vagy éppen Csurka István megnyilatkozásai jelezték az egyik irányzatot, míg ezzel szembenálló markáns véleményt igyekezett megfogalmazni például Elek István, az utóbbi kilépett Beke Kata, a miskolci liberális tanácskozás vagy a parlamenti frakcióban létrehozott Programplatform. Ugyancsak kilépések valamint a pártvezetésért folytatott egész éves harc bizonyította, hogy az 1990-es választások előtt az SZDSZ-ben is egymástól nagyon különböző erők tömörültek. Elkülönülésüket siettette, hogy a nemrég még kormányra kerülésben reménykedő pártnak - képviselőinek és híveinek - naponta kellett szembenéznie a parlamenti kisebbség, a szavazási vereség frusztráló hatásával. A Kisgazdapártnak - túl a személyi ambíciók keltette viharokon - azzal kell megküzdenie, hogy a júniusban elfogadott kárpótlási törvény legfőbb (vagy egyetlen) programjuk, a reprivatizálás kudarcát jelentette, valamint hogy a párt koalíciós partnerből lényegében az MDF parlamenti segédcsapatává vált. Ami a parlamenten kívüli politikai csoportokat illeti, folytatódott a magyar szociáldemokrácia tragikomédiája, az MSZP múltja, valamint belső harcai és elnökének nagyigényű, de sorozatos balsikerrel járó külpolitikai akciói (tárgyalásértékű telefonbeszélgetés Gorbacsovval, Janajev elismerése) képtelenné tették arra, hogy profitáljon a növekvő szociális problémákból, Pozsgay Imre Nemzeti Demokrata Szövetségének valódi értéke pedig legfeljebb jövőre mutatkozhat meg. Az egyes pártok és szervezetek perifériáján felbukkanó szélsőjobboldali jelenségek 1991-ben elszigeteltek maradtak. Kiszámíthatatlan azonban, hogy jövőre milyen politikai hatása lesz a rohamosan növekvő munkanélküliségnek, hogy a menekültprobléma, a nemzetközi terrorizmus és bűnözés erősödése mennyire ad majd tápot a „rend" követelésének, az idegen- és cigánygyűlöletnek, a szociális feszültségek kiéleződésének. Ez utóbbi szempontjából aggasztó, hogy - nem utolsósorban pártpolitikai rivalizálás miatt - ma nincs a feszültségeket közvetíteni és kezelni képes szakszervezeti mozgalom. Az elvonult év politikai eseményei azt bizonyították, hogy ma minden számottevő politikai erő a parlamenti demokrácia keretei között képzeli el Magyarország jövőjét. E nagyon tág kereten belül azonban éles politikai és ideológiai különbségeket okoz, hogy az egyes pártok - és az általuk képviselt tömegek - a múlt sérelmeinek orvoslását tekintik elsődlegesnek vagy pedig a jövő építését, illetve, hogy milyen értékek határozzák meg a kívánt jövőt. Hajdú András A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség vizsgálta Az import nem szorítja ki a magyar termékeket Nem igaz az a híresztelés, mely szerint az import áru kiszorítja a belföldi piacról a hazai előállítású termékeket - állapítja meg az a felmérés, amelyet a Gazdasági Versenyhivatal kezdeményezésére a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség végzett a hűtőgépek és a színes televíziók kiskereskedelmi kínálatának összetételével kapcsolatban. A most lezárult felmérés során országszerte közel 600 kiskereskedelmi boltban vizsgálták meg, hogy az árukészletben mekkora arányt képviselnek az import, illetőleg a hazai termékek, és azokat hogyan fogadják a vásárlók. A megvizsgált körben csupán néhány tucat - többnyire valamilyen nyugati márkára specializálódott - boltot találtak, ahol valóban hiányzott a magyar termék. A felmérésből az is kiderült, hogy a vásárlók zöme azért keresi a márkás nyugati termékeket, mert azok minőségét megbízhatóbbnak tartja. A hazai hűtőszekrények és színes televíziók teljesítménye összességében gyengébb, az előforduló minőségi problémák miatt pedig az ár indokolatlanul magas - legalábbis a vevők szerint. A hűtőgépeknél gyakran előfordul a hazai választékhiány. Ezt a kereskedelem a gyártó cég rugalmatlan szállítási gyakorlatának tulajdonítja. A Gazdasági Versenyhivatal a közeljövőben hasonló vizsgálatokra kéri fel a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget. (MTI)