Fejér Megyei Hírlap, 1995. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-31 / 26. szám
1995. JANUÁR 31. KEDD Nincs alku — én hadd legyek boldog!” Mondjatok prózát, énekeljetek verset! Éppen most járt le a IV. Országos Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó verseny jelentkezési határideje, s máris újabb felhívások fogalmazódtak — tudtuk meg Bóka Máriától, a Megyei Művelődési Központ főmunkatársától. — Az ínséges időkben is divatja van az amatőr versmondásnak? Kik éltetik a szép hagyományt? — A József Attila országos vers-, énekelt vers- és prózamondó versenyt a Magyar Írók Szövetsége hirdette meg a versmondók országos egyesületével, valamint Tatabánya s a Komárom-Esztergom megye önkormányzatával közösen. Mottóul a költő sorát választották: „Nincs alku — én hadd legyek boldog!” — Mit kell tudniuk azoknak, akik ezen részt kívánnak venni? — Amatőr vers- és prózamondók, gitáros énekesek 14 éves kortól jelentkezhetnek. Hat verssel nevezhetnek, ebből hármat József Attila költészetéből kell választaniuk, a másik hármat a kortárs magyar líra terméséből. A benevezések határideje: március 1. címe: Közművelődés Háza 2800 Tatabánya, Szent Borbála tér. A válogatókat mi szervezzük, tehát nálunk, a Marx tér 1. alatt lévő új épületünkben kell jelentkezni. Az országos döntő időpontja: április 6-7-8, helyszíne pedig a tatabányai Közművelődés Háza. — Az Őze Lajos-verseny hol és mikor lesz? — Április 27-én Budapesten, a Merlin Színházban. Az elődöntők március 15-19. között lesznek a fővárosban és a vidéki városokban. Magyar szerzők szabadon választott műveivel lehet benevezni a következő címen: Józsefvárosi Művelődési Ház, 1088 Budapest, vill. József krt.70. MŰVELŐDÉS FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 7. OLDAL HOSSZÚ VITA EGY ÓVODA SORSÁRÓL Egy szűk kis teremben szülők gyűjtenek aláírásokat a beadványhoz, amelyet aggódásukban írtak. Az a hír járja: a nevelési év közepén 139 „önkormányzati” gyereket áthelyeznek a város más óvodáiba. Amakkor a székesfehérvári Ikarus-óvoda léte is veszélybe kerülhet, hiszen — a létszámleépítések óta — egyre kevesebb az olyan óvodás, akinek szülei az üzemben dolgoznak. Márpedig 73 üzemi gyerekért minek egy 200 férőhelyes intézményt fenntartani? A kívülálló számára nem világos, miért ez a rémület, hiszen hivatalos levél máig nem érkezett az áthelyezésről. — Azt hallottuk, több városi intézményt megkérdeztek, tudnák-e a gyerekeket fogadni — mondja az Ikarus-óvoda vezetője, Bakosné Deák Magdolna. — Megviselné őket, ha év közben kellene óvodát váltani. Másrészt itt nagyon jó helyük van. A belvárosi óvodák egyébként is telítettek, a Palotavárosból buszoztatjuk a gyerekeket, a közeli maroshegyi intézmény is csupán négy csoport befogadására alkalmas. Ezért amikor nálunk csökkenni kezdett a gyerekek létszáma, született egy megállapodás, hogy az önkormányzat itt helyezi el azokat az óvodásokat, akiket a városban másutt nem tudnak fogadni. Mi adtuk a helyet, az eszközöket, az önkormányzat pedig havonta üzemeltetési költséget fizet a 139 gyerek után. Az intézmény 32 dolgozójának fele az Ikarushoz, a másik fele pedig az önkormányzathoz tartozik. Furcsa helyzet, de mi ezzel sosem foglalkoztunk, hiszen összeszokott szakmai közösségről van szó. Az Ikarusnál a szociális ellátó főosztály vezetője, Bagyula Józsefné dr. foglalkozik az óvoda ügyeivel: — Hosszú ideje tárgyalunk az önkormányzattal, amelynek bérbe adnánk az óvoda épületét. Évi 2 millió 750 ezer forintot kértünk, ám ugyanakkor az ikaruszos gyerekek után mi fizetnénk a normatív támogatást, ami ugyanezt az összeget tenné ki. Tudjuk, hogy a Videoton és a Köfém ingyen adta át az üzemi óvodáit a városnak. A törvények értelmében így jártak jobban: nem kellett adót fizetniük. Az Ikarusra ez nem vonatkozik, hiszen mielőbb alakultunk át részvénytársasággá, így minket most sújtanának az adóterhek is. Varga Józsefné, a művelődési osztály óvodaügyekkel foglalkozó főtanácsosa szerint az Ikarus ajánlata nem kedvező. — A normatív támogatás sosem elegendő, azt az önkormányzatoknak mindig ki kell egészíteniük. S ezen kívül — ha az önkormányzat átvenné az üzemeltetést — az óvoda ikaruszos munkatársait is fizetnie kell. A leglényegesebb, hogy az Ikarus csak 3 évre, '99-ig adná bérbe az épületet. Ám ha ezután a szerződést nem hosszabbítja meg, a közalkalmazotti törvény szerint a dolgozóknak végkielégítést kellene fizetnünk... — Én természetesen maximálisan megértem a szülők aggodalmát — mondja Láng Hugó alpolgármester. — De a pedagógiai szempontok mellett vannak gazdaságiak is. Nem lehet tartósan üzemeltetni egy olyan intézményt, amelynek bérleti szerződését bármikor felmondhatják. Másrészt az Ikarustól január 16- án kaptunk egy levelet, amelyben közült, hogy a gyerekek után eddig fizetett havi 200 ezer forint üzemeltetési költséget 300-ra emelik, és fizessünk még havi 150 ezret eszköz és udvarhasználat címén! Az inflációt és az áremelkedést szem előtt tartva hajlandók lennénk többet fizetni, de a havi 450 ezer forint azért túlzás. Nem titok, épp ezért megvizsgáltuk, hogyha rákényszerülünk, hová tudnánk az „önkormányzati” óvodásokat elhelyezni... De ez csak előzetes felmérés, hiszen bízunk abban, hogy meg tudunk egyezni. Pedig az étkeztetés, s az energia költségei nőttek, s az önkormányzat eddig ingyen használta az óvoda berendezéseit, eszközeit is. Ezek is elhasználódnak — mondja erről Bagyula Józsefné dr. — Az sem értem, miért nem felel meg az önkormányzatnak, hogy az üzem csak bérbe adná az épületet? Az Ikarus Rt. Budapesten a XVI. kerületben már kötött ilyen szerződést. Természetesen nem tudjuk még, mi lesz 3 év múlva, de méltánytalannak tartom, hogy eleve arra gyanakodnak, '99-ben felmondjuk a bérletet... Amíg a gyerekek az óvodások hétköznapjait élik, a felnőttek „csatározásai” folytatódnak. S remélhetőleg sikerül kompromisszumot kötniük. Olyat, ami a gazdasági és pedagógiai szempontoknak egyaránt megfelel. Gábor Gina Az Ikarus-óvodába járó gyerekek szülei aggódnak, és aláírásokat gyűjtenek Képek a Gárdonyi Galériából Sokszínű, változatos kiállítási programmal működteti az önkormányzat a Gárdonyi Galériát, amelyben jelenleg Vízvári Károly művei láthatók. Szakál Antal festőművész ajánlotta a megnyitó közönségének figyelmébe az alkotó kedvű mérnök képeit. A hangulatos tárlatnyitón a fehérvári zeneiskola Mezőföld együttese muzsikált. Biliárd és szauna „Ez az iskola egy klassz közösség. A tanárok segítőkészek”. Az info-szolgálat nem azért van, hogy az ügyeletesek a későn jövőket strigulázzák, feladatuk a vendégek udvarias tájékoztatása, ami nem is olyan egyszerű egy ilyen gazdag oktatási- és szabadidős színterekkel rendelkező intézményben, mint a budapesti Kontyfa utcai általános iskola, amelynek hétköznapjairól a TV 2-en láthattunk riportfilmet. Az újpalotai diákok őszintén vallják, tök jó hely a suli, sőt van, aki nem titkolja, éppenséggel szórakozni is itt szokott. A nevelési igazgató nyíltan vállalja, a klubbá alakított pincehelyiségében biliárdozhatnak a tanulók. „Mennyivel jobb, ha kilépve az iskolakapun a szomszédos játékteremben töltik az időt, itt legalább szem előtt vannak” — mondja, s ez utóbbiban biztos, igaza van. „Mindent meg lehet kérdezni, éppúgy, mint otthon az anyukámtól. Nem ridegek, nem fáradtak, mosolygósak a tanárok...” (Mellesleg előfordul, hogy magániskolából iratnak át gyerekeket). A szokatlan törekvések évekkel ezelőtt kezdődtek: az igazgató a tantestülettel egyetértésben gondolt egyet, és vállalkozásba kezdett. Alapítványi támogatással, a jó célokért lelkesedő szülők és gazdasági társulások közreműködésével megváltozott az iskola karaktere. Egyfajta biztonság végett az iskolaszékbe olyan személyeket választottak, akik jogi, kereskedelmi képzettségűek. Lett zártláncú tévécsatornájuk, információs termük, szaunájuk, autót sikerült vásárolniuk. Van iskolaújság és iskolagyűlés, azt is büntetlenül meg lehet mondani, ha valamivel nem értenek egyet. Reménykedjünk, a kellemes környezetben, ahol a jogokra és a kötelességekre egyaránt figyelnek, arról sem feledkeznek meg: a diákok ide tanulni (is) járnak, k. e. A magyar Horác Virág Benedek 1830. január 30-án halt meg, majdnem 80 év terhével szállt sírba. Életének 17 esztendeje Fehérvárhoz fűzte. Innen Ercsibe költözött, majd véglegesen Budára. Egyik fehérvári tanítványától, Reseta János korabeli leírásából tudhatjuk: budai lakásán nem volt egyebe, csak egy fenyőfa ágy, ilyen láda, könyvespolc és fiókos asztalkája közül három szalmaszék, tehát, ha négyen voltak a kis szobában, úgy az egyik látogatónak az ágyra kellett ülnie. Gondviselő nélkül élt gyámtalan öregségében, amikor holtan találták, csak őrállatai voltak mellette: tyúkja, kutyája és macskája. Halála után sem feledkeztek meg róla fehérvári tanítványai, hamvai fölé a budai Krisztinavárosi temetőben díszes kőkeresztet állított Reseta János, amely növendékének, ifjú Waldstein János gróf tervei alapján készült. Az emlékét idéző rádiós műsorban természetesen csak egy mondat jutott a Fehérváron töltött éveknek. Virág Benedek 1780-ban jött városunkba, akkor 28 éves volt a pálos szerzetes. Mint ismeretes 1786-ban feloszlatták a rendet, ami a költő-tanár sorsát is érintette, bár megmaradt tanári állásában. 1797-ben távozott a városból. Szellemi tanítványai sorába tartozott Vörösmarty Mihály, aki több versében dicsőítette „káros csendbe merült nyelvünk szép angyalát”. Halála szomorú körülményei miatt írt sorait közzé tették a Vasárnapi Újságban. „Halála, mint többnyire minden iiterátoré, rettentő például szolgálhat mindenkinek, aki az ügyefogyott magyar literatúra kapás mezejére az élet útjáról letévedni elég boldogtalan... Szegényül s elhagyottan halt meg...”— zágoni — írásbeliségünk története Az írás története mindig is érdekelte az olvasó embert. A barlangrajzoktól a különböző kultúrákon át kialakult írásrendszerről eddig a legkülönbözőbb munkák jelentek meg. Ezúttal írástörténti tanulmányok címmel egy új sorozatot bocsát útjára az Írástörténeti Kutató Intézet, remélve, hogy keretet biztosítanak általa a magyar írástörténeti publikációnak. A Varga Géza által szerkesztett Bronzkori magyar írásbeliség című gyűjteményes kötet is már ilyen eredetű tanulmányokat sorakoztat föl, benne az írás kialakulásától, a székely rovásíráson s a címadó dolgozaton át, beavat bennünket a különböző írásrendszerek jegyeinekjeleinek összehasonlításába. A székely rovásírás és története iránt a nagyközönség részéről eddig is nagy volt az érdeklődés, s az utóbbi évek könyvkiadásában is érezhető volt e hatás. A megszaporodó ilyen jellegű munkák azonban mindig is éles határvonalat húztak a „hivatásosok” és az ún. „délibábosok” csoportja közé. Ami e kötetből is kitűnik, a szerzők véleménye egyes kérdésekben eltérő ugyan, de ez nem feltétlenül jelenti egyik vagy másik nézet kritikáját. Sőt, a kiadó eligazító sorai szerint „helyesebb ezeket a pontokat a továbblépés irányába mutató jelzésnek tekinteni, hiszen az ellentmondások sok esetben csak látszólagosak és további hipotézisekkel feloldhatók”. A szükséges kiegészítések mielőbbi megszületése érdekében adják közre az eddig elkészült tanulmányokat. A sorozat következő kötetében „A magyarság jelképei” cím alatt pedig a magyar címer, a Szent Korona, a nemzeti színek és a csodaszarvas-legenda eredetéről olvashatunk. s. I.