Fejér Megyei Hírlap, 1996. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-02 / 1. szám

Ha év vége, akkor pezsgő­futás a megszokott környezetben, a Velencei-tónál. A népszerű sportos seregszemlét december 31-én, délelőtt ezúttal is nagy sikerrel rendezték Agárdon. A korábbi esztendőkhöz hasonlóan korra és nemre való tekintet nélkül bárki rajthoz állhatott. A felnőttek tizenöt, a kicsik öt kilométert teljesítettek remek hangulatban MR: Isten országának nagykövete lehettem A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány szervezé­sében „Hallgatói találkozó­ra” került sor Budapesten novemberben a Nagyvárad téri református templom­ban. Itt találkoztam Steiner József testvérrel, aki kezdet­től az evangéliumi rádió szolgálatában áll. (8. oldal) A boogie-woogie tánchoz tehetség kell Rendszeresen magukkal hozzák a magnókazettát, hi­szen megszokták már, hogy közkívánatra, időről-időre bemutatót kell tartaniuk egy-egy iskolai ünnepsé­gen, vagy csak úgy­ a több­iek mulattatására. Ők pedig készségesen, könnyedén táncra perdülnek. (7. oldal) KEDD, 1996. január 2. ill. évf., 1. sz. Ára: 19:50 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Köztudottan ez itt a legjobb hely az ön hirdetése számára is! Fejér Megyei Hírlap Reklámirodája, Székesfehérvár, Fő utca 17. , Tel.:316-590 Horn Gyula szerint a kor­mány 1995-ben teljesítette mindazt, amire az év elején ígé­retet tett. A kormányfő erről hét­főn délelőtt, élő adásban nyilat­kozott a Kossuth Rádióban. El­mondta: szakmai megbeszélé­sek kezdődnek arról, miként lehetne a legcélszerűbben fel­használni a privatizációs többlet­pénzeket. Az előterjesztéseket a hónap végén megkapja az MSZP-frakció, a koalíciós part­ner, de a végső döntést az Or­szággyűlés hozza majd meg. El­ismerte: március előtt hosszú ideig tétovázott a gazdaságpoli­tikai döntések meghozatalával, mert nem volt olyan jól kidolgo­zott, meggyőző erejű javaslat, amely mellett ki lehetett volna állni. Márciusban Bokros Lajos és Surányi György olyan terve­ket tett le az asztalra, melyeket vállalni lehetett. Az intézkedé­seknek már van eredménye, de a változásokat egyelőre csak ke­vesen érzékelik. Az érdeke­gyeztetések kapcsán kijelentet­te: reméli sikerül megkötni a há­rom évre szóló megállapodást a szakszervezetekkel. (2. oldal) Már van eredmény Horn Gyula rádiónyilatkozata a múlt esztendő tapasztalatairól, az idei tervekről A megmaradást jelentő erő kipróbált „zöldbárók” az óévről és 1996-ról A régió, Fejér megye mező­­gazdasága valamivel jobb évet zár, mint az előzőekben, de tá­volról sem hozza azt, amit a leg­jobb esztendőkben. Ez azt jelen­ti, hogy még mindig „lefelé tart” a magyar élelmiszertermelés Magyarországon. Ez a sommája annak az általános termelői vé­leménynek, amely mind erőtel­jesebben hangzik, és követeli a mindenkori agrárkormányzattól a válságmegoldást. Erről, az óév eredményeiről, az 1996-os esz­tendőről nyilatkoztak lapunk­nak azok a szövetkezetek, akik a múltban is bizonyították, hogy az egyén és az ország számára is hasznosabb megoldás a kon­centrált földművelés. Hámori Ferenc elnök, Kuj­­torvölgye Mezőgazdasági Szö­vetkezet, Aba: Túl nagy célok nélkül — Úgy is fogalmazhatnék, hogy hálát adhatunk a sorsnak. (Folytatás a 3. oldalon) A HÍRLAP MEGKÉRDEZTE A szilveszteri pezsgőzések, mulatságok velejárója: megfogad­juk, hogy ez az év más lesz, nem élünk úgy, mint eddig és ami fontosabb: betarjuk fogadalmunk. „Fogadalmak” a 4. oldalon. Az alkalmazkodás kényszere Göncz Árpád újévi köszöntője Honfitársaim! Határainkon innen és túl élő magyar testvéreim! Az év fordulója a számvetés ideje. Kivált ma, amikor ünnep­re, honfoglalásunk ezerszázadik évfordulójának ünnepére ké­szülünk. Szerényen és hívság nélkül. Ahogyan napjainkhoz il­lik, múltunkat vállalva, de őszintén szembenézve önmagunk­kal. E történelmi évforduló jó alkalom, hogy számba vegyük: mi az, ami magyarrá tesz, ami nélkül nem lennénk önmagunk, s mi az a terhes hagyomány, amit talán sajnálunk elvetni, mégis okosabb hátrahagynunk. S ha a múltat utólag megváltoztatni nem áll is módunkban, merjük kimondani, mikor, hol és miért tértünk le a helyes történelmi útról, s hogy az úttévesztésért az ország — a nemzet egésze — mekkora árat fizetett. Csak így, a múlt és jelen valóságának ismeretében tudjuk kijelölni a jövő­ben rejlő, de elérhető közös célt és az odavezető utat. Amit akár áldozatok árán is készek vagyunk végigjárni. A múlt, a jelen és a jövő szakadatlan időfolyam, még ha a sodra olykor fölfoghatatlanul meggyorsul is. Mint az elmúlt esztendőkben. Tudjuk: a Szovjetunió összeomlása - önrendel­kezésünk és szabadságunk visszanyerésének történelmi forrása — egyben piacaink jórészének elvesztését, piacváltást, korsze­rűtlen iparunk versenyképességének csökkenését jelentette. Termelésünk öt év alatt majd negyven százalékkal esett vissza, s drámai módon megnőtt a munkanélküliek és eltartottak szá­ma. Mezőgazdaságunk szétzilálódott, iparunk gyökeres szer­kezetváltásra szorul. Már a rendszerváltásnak jelentős adósság­­teherrel vágtunk neki — azóta az állam terhei csak nőttek, s a termelés folyamatos csökkenése mellett ezeket újabb és újabb hitelekből volt kénytelen fedezni. Tavaly tavasszal kis híján ránkszakadt a gazdaság adósságteher alatt megroppant épülete. Az összeomlás küszöbén, a világgazdaság bizalmát elveszítve szinte egyik napról a másikra eldugult a hazánkba irányuló tő­keáramlás, zökkenve elakadt a magánosítás. De hosszú évek késlekedése után — Istennek hála, még éppen hogy időben — sikerült megfékeznünk e gazdaságilag máris egy vesztes hábo­rúval felérő folyamatot. Ám annak az árát, hogy a világgazda­sághoz ezer szállal kötődő zsenge piacgazdaságunk visszasze­rezze és megőrizze életképességét, s hogy mindannyian — is­métlem: mindannyian együtt — megússzuk a legrosszabbat — ma száz és százezrek nyörgik. Mindenekelőtt a szegények, a sze­gényedő középrétegek. Érthető hát, ha az ország felhördült fáj­dalmában, s csak most kezd ráocsúdni a keserve valós okaira. Az alkalmazkodás kényszerére. Hadd valljam be: magam is alig mertem hinni, hogy a gorom­ba — oktatást, kultúrát, egészségügyet, s mi több: a családi létet — mellékhatásként károsító gyógyszer életmentőnek bizonyul. De annak bizonyult: életveszélyes fizetési mérleghiányunk me­redeken csökken. A költségvetés hiánya szintén. Valutatartalé­kunk nő. A tőkebeáramlás — hála a helyreállt bizalomnak — folytatódik. (Folytatás a 3. oldalon) VÁLTOZÁS Azt hiszem, ebben az évben kicsit másképp kellene csinálni dolgainkat, mint az előzőben. Kevesen vallhatják azt, hogy 1995-ben minden úgy történt, ahogy gondolták. Úgy történt a gazdaság átalakítása, a privatizáció ellenőrzése, a politikai pártok értékelése, aho­gyan azt egy évvel ezelőtt, a magyar ország­­gyűlési választások évében a választópolgá­rok többsége elgondolta. Azóta persze mindenki ezt mondja. De senki nem ellenőrzi. Most már mindegy. Véget ért az 1995-ös számokkal jelzett év. Mostantól, mint már említve volt, másképp kellene—csakhogy: ugyanazokkal az emberekkel? Ugyanazokkal a politikusokkal? Vállalatvezetőkkel? Vezetettekkel? Velünk? Ki lehet cserélni bennünket? Országunkat? Képességeinket? Hogyan tehetjük másképp dolgainkat, ha nem változtatunk sem­mit? Ha azok, akik azt szeretnék, hogy megváltozzunk, kísérletet sem tesznek arra, hogy megismerjék: mire vagyunk képesek? Mire vagyunk képesek? Például: életben tartottunk egy országot, életképtelennek bi­zonyult gazdasági rendszere ellenére... Nehéz, bonyolult kérdés mindez. Úgy tűnik, hogy nem lehet egyéni különbségtétel nélkül igazságot tenni mindebben. Ki ítél ki fölött? Fölöttünk? (Pekarek) Szarajevó utolsó éjszakája Munkatársunk helyszíni jelentése Boszniából Párám, párám, párám, párám — pamm-pamm-pamm, rotyog a gépfegyver Szarajevó felett, a lövedéksorozat zaja belelép a jéghideg éjszakába, összeverő­dik a völgykatlan dombjain, megpattan a szerb mesterlövész természetes főhadiszállásán, a Trebevics hegyen, majd felkú­szik a hátgerincen egészen a tar­kóig, s ott dobol ütemet. Párám, párám, párám, paaramm... Az­tán jön néhány aknavető löve­dék: Bumm! Bumm! Bumm! Senki nincs, aki ügyet vetne a harci zajra, legkevésbé Darkó, aki muzulmán, és három éve bosnyák kormánykatona. Ezt az időt többnyire egy árokban töl­tötte, s ez idő alatt öreg emberré vált, lefogyott kissé, 87 kg-ról 65 lett. Előkerül golyóálló mel­lénye, kerámialapja, ott virít raj­ta két 7,62-es lövedék nyoma. (Folytatás a 2. oldalon)

Next