Fejér Megyei Hírlap, 1996. április (52. évfolyam, 77-101. szám)

1996-04-01 / 77. szám

2 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP KRÓNIKA TELEX Jelcin csecsenföldi rendezési terve Hétfőn nulla órától befe­jezik az orosz csapatok az összes hadműveletet Cse­­csenföldön, és a „nyugodt térségekből” megkezdik a szövetségi erők kivonását a kaukázusi köztársaság ha­tárára—jelentette be Borisz Jelcin orosz elnök vasárnap. Jelcin rég várt béketervét is­mertetve ugyanakkor vilá­gossá tette: változatlanul ka­tonai erőt alkalmaznak az el­lenálló fegyveresekkel szemben, közvetítők bevo­násával viszont Moszkva hajlandó tárgyalásokba bo­csátkozni Dzsohar Dudajev elnök képviselőivel. A hely­zet normalizálása feltétele a Csecsenföld státusáról tar­tandó későbbi tárgyalások­nak—jelentette ki az elnök. Jelcin ezúttal is hangsúlyoz­ta, hogy a köztársaság füg­getlenségéről nem lehet szó, ám Moszkva kész a kauká­zusi köztársaságnak mások­nál nagyobb önállóságot biztosítani. Jelcin közölte, hogy a „katonákkal együtt eltökélt híve a békés rende­zésnek”. Magyar Bálint Moszkvában tárgyal Moszkvába érkezett va­sárnap Magyar B­álint műve­lődési és közoktatási mi­niszter. Négynapos látoga­tása során az együttműkö­désről folytat megbeszélést az Orosz Kulturális Minisz­térium, illetve az orosz Fel­sőoktatási Állami Bizottság vezetőivel, és részt vesz a Magyarországról a Szovjet­unióba elhurcolt műkincsek ügyének rendezésére felállí­tott restitúciós bizottság ülé­sén. Perry Szarajevóban William Perry amerikai védelmi miniszter vasárnap Szarajevóban bejelentette, hogy az IFOR-erők határo­zott lépéseket tesznek a köz­lekedés szabadságának biz­tosítása érdekében. A béke­­fenntartók a jövőben határo­zott lépéseket tesznek annak érdekében, hogy Bosznia teljes területén biztosítsák a közlekedés szabadságát, az­az, hogy teljesüljön a dayto­­ni békeegyezmény egyik legfontosabb eleme — mondta Perry, miután tár­gyalásokat folytatott Ejup Ganic boszniai alelnökkel. Leszállt az Atlantis ___ A floridai Kennedy Űrközpont helyett a kalifor­niai Edwards légitámasz­ponton szállt le vasárnap reggel az Atlantis amerikai űrrepülőgép. A földi irányí­tóközpont azért döntött a lé­gibázis mellett, mert az űr­központ körzetében kedve­zőtlenek voltak az időjárási viszonyok. Legutoljára ta­valy tavasszal vette igénybe a támaszpont szolgálatait az űrhajózási hivatal (NASA), akkor a Challenger landolt a nyugati parton. Az Atlantis kilencnapos útról tért vissza a földre. Küldetésének leg­fontosabb elemeként össze­kapcsolódott és öt napon át együtt repült a Mir orosz űrállomással. A közös űrku­tatási program keretében a bázison maradt Shannon Lucid biokémikus. Ő az első amerikai űrhajósnő, aki a Mir fedélzetére tette a lábát. 1996. április 1., HÉTFŐ „Nem volt hiábavaló az ország áldozata” Suchmann Tamás a kő a vízben — Horn Gyula, a régi-új elnök a nagy békítő és szervező A megszokott helyen és álta­lában véve a megszokott módon zajlott le március 29-30-31-én a Magyar Szocialista Párt V. kongresszusa. Mire eljött a szombati, nyilvános ülés ideje, a legfontosabb dolgok már eldől­tek — és ebben a pártban ez is megszokottnak mondható. Az előzmények: Miskolc Ez az V. kongresszus tulaj­donképpen tavaly ősszel, Mis­kolcon kezdődött. Az MSZP elégedetlenjei (országgyűlési képviselők, akik újraválasztásu­kat féltették, helyi szervezetek hangadói, akik nap mint nap szembesültek a párt népszerű­ségvesztésével) itt szerettek volna alapvető változásokat elérni. Ebbe még Horn leváltá­sát is beleértették: emlékszünk, hogy sajátos tapintattal a pártel­nöki és a miniszterelnöki tiszt­ségek kettéválasztását kezdték emlegetni. Mire Horn kijelen­tette: ebben az esetben mindkét tisztről lemond. Ez vagy megré­mítette az „ifjútörököket” a pártban, vagy nem akadt két em­ber, aki hajlandó lett volna párt­elnökként­ illetve miniszterel­nökként együtt dolgozni. Rá­adásul Horn a miskolci kong­resszuson kivágott egy olyan beszédet, amellyel minden sze­let kifogott a változásokat köve­telők vitorlájából: ő maga mondta el, mi működik rosszul a pártban, min kellene változtatni. Ezek után februárban újjává­lasztották a szocialisták parla­menti képviselőcsoportjában szinte az összes korábbi tiszt­ségviselőt. Márpedig azt is tud­hatjuk, hogy az MSZP-ben, és annak képviselőcsoportjában, míg Horn az elnök, aligha törté­nik valami az ő tudta, beleegye­zése , sőt, kezdeményezése nélkül. Hiába kezdték emlegetni Kósáné Kovács Magdát, a le­mondott munkaügyi minisztert, mint titkos pártelnök- és minisz­terelnök-esélyest, a frakcióbeli tisztújítás után kevéssel meg­kezdődött jelölések során már legfeljebb mint elnökhelyettes kapott ajánlásokat. A jelek szerint Horn időközben meg­győzte pártját, hogy képes meg­nyerni velük az 1998-as válasz­tásokat — cserébe nem piszkál­ták őt tovább az elnöki székben. Az elnök emberei Horn kedvenc trükkje, hogy riválisait mindig megelőzi leg­alább egy lépéssel. A péntek délutáni zárt ülésen, az ügyrendi kérdések között, az alapszabály módosításának vitájában eldőlt, hogy az MSZP-nek ezután sem lesz elnökhelyettese, mivel ez, úgymond, „azt a benyomást kelthetné, hogy keresik a pártel­nök utánpótlását. Ezek után ugyan megszavazták a már meglévő ügyvezető elnökhe­lyettesi munkakör jogainak lé­nyeges kibővítését, (gyakorlati­lag minden tervezett változtatás átment, amit az elnökhelyettes­nek szántak), de ez a foci, ugye­bár, mégsem az a foci... Az ak­kor még csak leendő új ügyve­zető alelnöknek hiába bővültek a jogai, hiába lett gyakorlatilag mégiscsak a második ember a pártban, aki (nota bene!) még az elnököt is helyettesítheti — első vereségét már akkor elszenved­te, amikor még meg sem válasz­tották. Ráadásul, mint a szoros szavazási eredmény mutatja, a küldöttek erősen megosztottak voltak abban a kérdésben, hogy ki is lenne a megfelelő ember? Hárnnak ezen a kongresszu­son már nem volt szüksége olyan nagy beszédre, mint ta­valy Miskolcon. Ennek ellenére mondott néhány figyelemre­méltó mondatot. Például: „Programunk 1994-ben is mér­téktartó és reális volt. Kiállja az idő próbáját!” „Nem kormány­zati sikerpropaganda, hanem tény, hogy megállítottuk a pénz­ügyi-gazdasági helyzet további romlását, elkerültük a fizetés­­képtelenséget, csökkentettük az ország külföldi adósságát.” „Húsz hónapos tevékenysége során az MSZP-nek... meg kel­lett küzdenie a gáncsoskodók hadával. Az ellenzék alaptalan támadásaival, a kisgazda veze­tők demagóg hangulatkeltésé­vel. Bebizonyosodott, hogy az ellenzék ugyanolyan felelőtle­nül bírál, mint ahogy kormány­zott.” „Tudnunk kell, hogy a tár­sadalmi, politikai, gazdasági életnek egyetlen olyan területe sincs, amit egyszer s minden­korra rendbe lehetne tenni. Még akkor sem, ha van, aki ezt hirde­ti.” „A valódi baloldali alternatí­va a tisztességes és fáradhatat­lan munka, az ország dolgainak rendbetétele.” Természetesen, bármekkora tetszéssel is fogadta a 675 kül­dött ezt a beszédet, Horn, mint taktikai profi, ekkor már tudta, mire számíthat. A különböző párttestületek beszámolói után, az új pártvezetőség éjfél utánig nyúló megválasztásakor nagy meglepetések már nem érhették. Sőt, volt olyan küldött, aki a fo­lyosón arra tippelt: ez a tizenöt ember alkotja majd Hórn leg­újabb kormányát! Az új pártelnökség tagjai: Hórn Gyula elnök, Kósáné Ko­vács Magda ügyvezető alelnök, Jánosi György, Katona Béla, Szekeres Imre alelnökök, Csin­talan Sándor, Földes György, Gál Zoltán, Keleti György, Kiss Gábor, Kovács László, Kovács Pál, Kósa Ferenc, Lendvai Ildi­kó, Vargáné Kerékgyártó Ildi­kó. Hm... Dacára a parlament el­nöke és két volt, valamint két mai miniszter jelenlétének a névsorban, nem hiszem, hogy belőlük valaha kormány lesz. Kő a vízben Bár a megszokott mederben csordogált a kongresszus (a va­sárnapi lapok „békés”-nek titu­lálták), azért akadt meglepetés. De a szocialistáknál ez is meg­szokott... A vasárnap délelőtt harmadiknak felszólaló Such­­man Tamás, a kormány privati­zációért felelős tárca nélküli mi­nisztere, a tavalyi „sikerember”, hiszen területe a tervezettnél lé­nyegesen nagyobb bevételt pro­dukált, felrázta az álmos hallga­tóságot. Ő volt a kő, ami hullá­mokat vetett az állóvízben. „Mindig igyekeztem kemény és igazságos lenni mindenkivel. Most magammal kell nagyon keménynek lennem. Tegnap az elnökség tagjainak megválasz­tásakor megmérettem és köny­­nyűnek találtattam. A kongresz­­szuson résztvevők felének sem kaptam meg az igen szavazatát. Úgy fogom fel, hogy ez bizalmi szavazás volt. Ezért kiteszem most ide ezt a műanyag lapocs­kát (a párttagkönyvet, P.J.), ami nagyon a szívemhez nőtt. Be­­jelntem, hogy kilépek az MSZP parlamenti frakciójából is, és felajánlom lemondásomat a mi­niszterelnök úrnak. Ha függet­len szakemberként szüksége van rám a kormányban, akkor ott maradok.” Füttykoncert a teremben. Suchman, már lefelé jövőben az emelvényről, megáll, s muta­tóujját figyelmeztetően föle­melve, mikrofon nélkül mondja a teremnek: „méltósággal me­gyek el, nem kell fütyülni!” Már az utcán éri utol őt az MSZP néhány vezetője. Kósáné és Szekeres tanácstalanul maga elé meredve ül az ülésteremben. Gál Zoltán parlamenti elnök és Tóth András miniszterelnöki kabinetfőnök viszont hevesen győzködik Suchmant, vonja vissza kijelentését. Hiába. Gál ingerülten rohan vissza a terem­be, Suchman még annyit mond a körésereglő újságíróknak: — Nem vagyok sértődött! Egy politikusnak reálisnak is kell lennie, föl kell mérnie, hogy mi történik körülötte. Körülöt­tem most megfagyott a levegő. A kongresszusnak egyébként nem ez az első hibás döntése: Vitányi Iván sem került be a párt vezető testületeibe! Később egy felszólaló úgy minősíti Such­mant, hogy primadonnaként vi­selkedett. Egy másik szerint hi­bázott , hiszen a párttagság sem mondhat le. Gellért Kis Gá­bor viszont Vitányit igazítja helyre, aki előző éjjel azt találta mondani: távozásával az általa képviselt szellem is távozik a pártvezetésből. Gellért szerint viszont marad, mert ős is Vitá­nyival azonosan gondolkodik. (Ám Gellért sem tagja vezető párttestületnek...) Elsimulnak a hullámok Horn maga csak annyiban reagált záróbeszédében Such­man távozására, hogy nem érti: ez a kongresszus nem adott erre okot. Egy demokratikus párt de­mokratikus döntéseit mindenki­nek el kell fogadni! Egy-egy ember távozása nem rendíti meg a pártot, s ha Suchman nem teszi lehetetlenné, akkor a kormányfő továbbra is számít rá miniszter­ként. (A sajtótájékoztatón meg­erősíti : már most van két párton­­kívüli miniszterük: Medgyessy és Dunai, semmi akadálya, hogy Suchman miniszter maradjon.) Egyébként is igyekszik meg­nyugtatni a kedélyeket, elsimí­tani az ellentéteket, összeboro­nálni a tagságot — és Horn, a kompromisszumok embere, aki addig egyezkedik mindenkivel, míg nagyjából a saját szája íze szerint történik minden, ehhez nagyon ért. Megjegyzi, hogy ha­tározottabban kell élniük a 72 százalékos kormánytöbbséggel, s hogy nem szabad most válasz­tási kampányba kezdeniük. El­lenben következetesen folyta­tniuk kell a reformok politikáját, mivel a mai átalakítások sikeré­től függ az, hogy mi történik a párttal 1998-ban. Sokaknak név szerint is megköszöni munkáját: megnyugodva (és belenyugod­va...) tapsolják meg a küldöttek. Kósáné, aki pillanatnyilag a legnépszerűbb ember az MSZP- ben, azt mondja lapunknak, hogy elégedett hatáskörével. Különben is, teszi hozzá, ha megfelelőek az emberi kapcso­latok, akkor megy a dolog, más­képp hiábavaló a hatáskör. Egyébként a pártelnök hatáskö­réről egy szó sincs az alapsza­bályban — de ugye nem hisz­­szük, hogy Horn Gyulának sem­mi befolyása nincs a pártban? Nem, tisztelt ügyvezető alel­nök asszony. Nem hisszük. Pekarek János Fotók: Simon Erika Szavaz a kongresszus. Elöl: Szekeres Imre frakcióvezető, Kósáné Kovács Magda, az újonnan megválasztott ügyvezető alelnök, Gál Zoltán az országgyűlés elnöke és Horn Gyula pártelnök Jánosi György elnökségi tag „magányossága” Kovács Pált (középen) beválasztották az elnökség tagjai sorába

Next