Fejér Megyei Hírlap, 1996. június (52. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-01 / 127. szám

Tegnap kezdődött meg Székesfehérváron, a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubjában az Albaimpro No3 jazzfesztivál, amelynek keretében nyílt meg Sági István fotográfus Zenészportrék című tárlata. A jazzrajongók viszont vasárnapig nemcsak fotókon lát­hatják és — főként — hallhatják kedvenceiket, hiszen sok neves művész lép fel az idei fesztiválon is MA: „A gyűrű fele nem az enyém” Ha egy önkormányzat nem vállalja fel a község menedzselését, lehet ez tu­rizmus, művészeti iskola, mindegy mi, csak legyen a hivatalon belül néhány em­ber, aki felkarolja ezeket. A a magánember érezze, nyu­godtan fordulhat a hivatal­hoz. (3. oldal) Az Artour tündöklése és bukása Elkészült az ügy jellegé­hez illően meglehetősen ter­jedelmes vádirat a székesfe­hérvári Artour kft. egykori vezetői ügyében. A fehérvá­ri városi ügyészség az L. H. és III. rendű gyanúsítottakat nagy kárt okozó csalás bűn­tettével vádolja. (8. oldal) SZOMBAT, 1996. június 1. ill. évf., 127. sz. Ára: 22,50 jpy­^ Ty^j-^ HÍRLAP Qorsium étterem Hangulatos termeivel, gyönyörű, parkra néző terasszal, csodálatos környezetben várjuk Önöket, ahol 100 féle ételkülönlegességből választhat. Csak 8 perc a várostól. Nyitva: NONSTOP. Qorsium étterem Foglaljon asztalt: 363-057. Testi, lelki felüdülésIkarus: közgyűlés utáni csönd Konferencia a turizmusról, a rekreációról, és a kettő kapcsolatáról Turizmus és rekreáció cím­mel kétnapos konferenciát ren­dezett a­­Magyar Turisztikai Egyesület megyei irodája. Mi a rekreáció, kérdezhetnénk, bár nem árt pontosítani a turizmust sem. A rekreáció az a mód és le­hetőség, amely során a test és a lélek újjászülethet a hétköznapi taposómalom után, a napi 13,5 órás fizikai vagy szellemi robot végén. Ideális az lenne, ha — ahogy ezt teszik nálunk tehető­sebb országokban — négy óra­kor kiesne a szerszám, a toll a kezünkből és tornacipőt, mele­gítőt húznánk, hogy néhány óra testedzéssel frissítsük fel a tes­tünk. Kortól, nemtől függetle­nül úszhatnánk, görkorcsolyáz­hatnánk, teniszezhetnénk, vagy egyszerűen csak elindulhatnánk sétálni, erdőbe, közeli parkba, a szabadba. Három, négy órát szánhatnánk arra, ha nem na­ponta, hát hetenete háromszor, hogy felüdüljünk. Erre mondta a téma egyik szakértője, dr. Ja­­kabházy László: ALOM, de va­lamit tenni kell, mert fogy a né­pesség, betegek vagyunk. (Folytatás a 4. oldalon) Mint ismeretes, az Ikarus Rt. május 16-ára tervezett társasági közgyűlését két héttel elhalasz­tották, az akkori hivatalos in­doklás szerint határozatképte­lenség miatt. A május 28-i, is­mételt közgyűlés is furcsán kez­dődött, hiszen a résztvevők ugyan regisztráltatták magukat, ám úgy állapodtak meg, hogy csak 30-án délután ülnek tárgya­lóasztalhoz. Ennek oka, hogy a legfőbb tulajdonost képviselő ÁPV Rt. 29-én tartotta igazgató­­sági ülését, amelyen téma volt az Ikarus helyzete is. Hogy mi­lyen álláspontra jutott az Ikarus­ban 63 százalékot képviselő pri­vatizációs szervezet, erről nem nyilatkozott a másnapi sajtótá­jékoztatón Dudits Ádám, az ÁPV Rt. szóvivője. Újságírói kérdésre is csupán annyit vála­szolt: nem akar elébe vágni a tu­lajdonosi közgyűlésnek. Ilyen előzmények után május 30-án délután kettőtől este 7-ig tartott az Ikarus közgyűlése, s Bécsi László megbízott vezérigazgató kérésünkre azt ígérte: 31-én tá­jékoztatást ad arról, amiről le­het. Nos, ez nem történt meg, az rt. vezetője elérhetetlennek bi­zonyult, csakúgy, mint Angyal Ádám elnök, aki a közgyűlést követően azonnal külföldre uta­zott. (Értesüléseink szerint nem kizárt, hogy üzleti útja az Ikarus sorsával kapcsolatos.) De nem reagáltak üzeneteinkre az ÁPV Rt. illetékesei sem, ki tudja mi­ért, Ikarus-ügyben senki nem akart nyilatkozni. Egy kivételtől eltekintve: Turcsi Lajos fehér­vári szakszervezeti titkár, aki a felügyelőbizottság tagjaként je­len volt a tulajdonosi fórumon, maga kereste szerkesztőségün­ket. Megerősítette korábbi in­formációnkat, miszerint a cég 3,6 milliárdos veszteséggel zár­ta az elmúlt évet, amit öt évre el­határoltak. Ami lényegében azt jelenti, hogy a későbbi esetleges eredmények folyamatosan csökkentik a 3,6 milliárdos veszteséget. A mátyásföldi és a fehérvári gyár privatizáció érde­kében történő kettéválasztása ügyében nem született döntés, mint ahogy abban sincs előrelé­pés, hogy az Atex kivonuljon a társaságból. Bár Turcsi Lajos szerint az orosz társtulajdonos hajlandó lett volna a tulajdoná­ban lévő részvények cseréjére, de az ÁPV Rt. képviselője elfo­gadhatatlannak tartotta a kon­strukciót. (Hogy pontosan mi­lyen részvénycseréről lett volna szó, erről a felügyelőbizottsági tag sem nyilatkozott, cáfolta ugyanakkor, hogy MOL-rész­­vényeket kért volna cserébe az Atex.) Ha nem „megy” az Atex, nem lehet szó privatizációról, s a szakszervezeti titkár szerint a nem döntés is döntés, mégpedig olyan értelemben, hogy gyorsu­ló ütemben halad a cég a csőd, il­letve a felszámolás felé. Szerettük volna, ha a hallotta­kat mások is megerősítették — vagy cáfolták — volna, s jó lett volna azt is megtudni, mi újság a tervezett augusztusi leállás elő­rehozataláról, de a vezérkar há­­zatáj­án sűrű a csönd. (Zsigó) A veszteséget 5 évre „elhatárolták” Sportnap kezdődött tegnap a sukorói focipálya mellett, amely a környezet- és az egészségvédel­met szolgálja. A résztvevői­ nevezési díja csupa olyan hulladék volt, amely egyébként az utcán kötött volna ki, bár nem odavaló. A hasznos tudnivalókkal fűszerezett találkozó ma is tart Üresek a padok .Azért még köszönjük szépen megva­gyunk. A kedvünket szegők, hitünkbe gázo­lók, szakmánkat lekicsinylők ellenében is tesszük a dolgunkat. Felháborít, ha siránko­zó, sztrájkra „éhes” tömeget látnánk ben­nünk, ha lekezelnek. Még nem mentünk el mütyürkészítő kisiparosnak vagy tolmács­nak egy piacorientált kft.-hez. Büszkék va­gyunk arra, ha tanítványainkat felveszik az egyetemre. A botrányokkal cifrázott racio­nalizálási iskolaügyekben számunkra az a legszomorúbb, hogy egyre kevesebb diák ül be az iskolapadba. Ha nincs gyerek, bi­zony feleslegessé válik az iskola... ” A vidéki kisváros gimnáziumának igazgatója a nemzet sors­kérdésének tartja az üres iskolákat, az elhagyott falvakat. A mi­nisztérium azt fu­tja: alacsony osztálylétszámmal nem gazdasá­gos intézményt fenntartani, az önkormányzat megkönnyebül­­ten hárítja el a felelősséget, de a száraz statisztika zavarba hozza a szülőket, akiket naponta árasztanak el egyre bővülő oktatási kínálatokkal. Mert hála a nagy tanszabadságnak lehet választa­ni pedagógiai programot, versenyképes tudással kecsegtető is­kolát. Nevelési tanácsadókban tesztelik a vadóc gyermekhez il­lő szelíd tanárt. Csak a tanár magányossága nem érdekel senkit, az sem, ha évtizedek óta eredményesen működő iskolája lesz a „karcsú” áldozat. Pedig van még benne kurázsi, szakmai, embe­ri kvalitás, hogy a magyar oktatásügy reformját, a NAT, a köz­oktatási törvény megvalósítását segítse. Ennyi kétség között kü­lönösen jól esik ezen az elfelejtett pedagógusnapon legalább egy baráti kézfogás, egy biztató koccintás. Kulich Erzsébet A HÍRLAP MEGKÉRDEZTE Választaná vagy javasolná-e gyermekeinek a pedagóguspályát, egyáltalán, mennyire megbecsült ma a pedagógustársadalom— kérdeztük lapunk olvasóitól. Válaszaik a 4. oldalon találhatók.

Next