Fejér Megyei Hírlap, 1997. január (53. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-18 / 15. szám
A FEJÉR MEGYEI HÍRLAP HÉTVÉGE Történelemhamisítás bélyegekkel Fehérvári bélyegsorozat valótlanságok sorozatával Most van 25 éve annak, hogy a Székesfehérvári Városi Tanács emlékbélyegek kiadására kérte a Magyar Postát. Ezekkel a város ezeréves fennállására tervezett 1972. évi ünnepségek eseményeit kívánta gazdagítani. Közölte, hogy Géza nagyfejedelem és fia, Szent István fehérvári intézkedéseit időszerű a bélyegeken felidézni. Éspedig azért, mert Géza fejedelem 972-ben kezdődött uralkodása alatt, az itt épített vára körül lett Fehérvár népes és virágzó település, Szent István pedig királyi székhellyé tette. A posta készséggel eleget tett a kívánságnak és Légrády Sándor neves művészt bízta meg a bélyegsorozat elkészítésére. Ő olyan pompás munkát végzett, hogy a nagyalakú, színes bélyegek a legszebb magyar bélyegek közé tartoznak, az Aranybulla fehérvári hirdetésének 750. évfordulójára készült darabbal együtt. Sajnos azonban az ábrái és szövegei súlyos történelmi valótlanságokat tartalmaznak. Erről nem Légrády tehet, ő jóhiszeműen azt ábrázolta, amit a tanács vezetői tényként közöltek. Ők viszont feleslegesnek vélték, hogy egy történésszel — főként az akkor Fehérváron dolgozó Kralovánszky Alánnal — megbeszéljék a bélyegek témáját. Ehelyett önérzetesen saját tudásukra támaszkodtak: egy ismert, népszerű, de még a múlt században megjelent történelmi könyv azóta tévesnek bizonyult feltételezéseiből és naiv legendákból, mendemondákból kötöttek csokrot. Ennek következtében a bélyegek és díszes borítékaik szövegei a következőket állítják: 1: „Székesfehérvárt Géza nagyfejedelem alapította.” A valóságban senki nem „alapította”, hanem kialakult a vár körül, mert az védelmet és megélhetést nyújtott. A vár lakóinak és az itt vezető forgalmas nemzetközi út utasainak ellátása, a sokféle munkaalkalom sokakat vonzott itteni letelepülésre. 2. „Az ezeréves város alapításának éve 972.” Ez a szám azonban ismeretesen csak Géza uralkodása megkezdésének dátuma. 3. „Székesfehérvár az első uralkodói székhely, főváros.” A valóságban a jól védhető és a fontos víziutat jelentő Duna miatt Géza Esztergomot választotta állandó székhelyének. A már ott született István is annak tekintette. 1014-ben azonban összeomlott a Balkánt elzáró Nagy-Bolgár Birodalom, és a körülményes dunai út helyett megnyílt a rövidebb szárazföldi út a Szentföldre. Ez az út Esztergomot elkerülve Fehérváron át haladt és a zarándokok hatalmas tömegei, az őket kísérő iparosok és kereskedők sokasága nemcsak Fehérvár, hanem az egész ország számára nagy gazdasági fellendülést hozott. Ezért István Esztergomból áthelyezte székhelyét Fehérvárra. 4. „Géza nagyfejedelem kijelöli Székesfehérvár helyét” — olvasható az egyik bélyegen. Továbbá látható a koronát (?) viselő fejedelem rajza, valamint egy segítője, aki geodéziai eszközzel tevékenykedik, méreget. A valóságban a város helyét, határát az akkori óriási mocsárból a szárazföldi kiemelkedés szabta meg, a mocsáron csak az méregethet az ábrázolt eszközzel, aki tudna a vízen járni. Ezeknek a bélyegeknek teljes sorozatával ajándékozták meg ünnepi külsőségek között a társadalmi, gazdasági, politikai és művészeti fehérvári kiválóságok csoportját. A sorozat díszes borítékjain is első napi postai bélyegzés ékeskedett: „72, illetve 1972. Vni. 20.” A kitüntető ajándék birtokosai joggal gondolták, hogy a ritka emlékbélyegeknek idővel igen jelentős értékük lesz. Tévedtek. A bélyegeket hatalmas tömegben bocsátották ki, és kezdték országszerte közönséges bélyegként alkalmazni. Ennek következtében az idei bélyegárjegyzék szerint a város jubileumi 7 bélyeg összesen 120 (!) forintot, és az aranyhullás ugyanennyit ér(ne). De féláron is nehéz vevőt találni rájuk. Szép az, ami érdek nélkül tetszik — állítja az ismert mondás. Ezeknek a szép bélyegeknek az esetében az „érdek” szóban a „d” betű megváltozottan mondható, így: Szép az, ami érték nélkül tetszik... - foltényi - Szellőztetés és egészség A fokozott szellőztetés segíthet a betegépület-szindrómában szenvedő irodai dolgozókon — állítják kanadai kutatók Az allergiára, szempanaszokra fejfájásra és idegességre panaszkodó alkalmazottak problémái jelentősen csökkentek, amikor olyan épületbe kerültek ahol a levegőbeáramlás jobb volt, a dohányzók csak elkülönítve füstölhettek és a fénymásológépeket is külön helyiségbe tették. A montreali McGill egyetem egyik kutatója 1300 alkalmazón egészségi állapotát vizsgálta ebből a szempontból két alkalommal: 1991-1992-ben, majd 1995-ben, miután egy új, az egészségügyi előírásoknak jobban megfelelő épületbe költöztek. Az első épületben a friss levegő beáramlása 2,4 liter volt másodpercenként egy személyre számítva (az ajánlott érték 10 liter/mp/fő). Az új épületben viszont ez a mutató már 15-25 literre növekedett. Az új épületben ezen felül nagyobb volt a levegő páratartalma és a dohányosokat, valamint a irritáló porszemcséket képző másológépeket is elkülönítették. Minden emeleten saját ventillációs rendszert állítottak üzembe. A beteg épület-szindróma elnevezésű tünetegyüttes az új épületben dolgozóknál 40-50 százalékkal csökkent, azzal együtt, hogy a munkahelyi stressz és a zaj még növekedett is az idők során. Mindazonáltal a kanadai kutató rámutatott, hogy a friss levegő fokozott beáramoltatása — a többi intézkedés nélkül — önmagában nem elegendő a panaszok ilyen mérvű csökkentéséhez. A betegépület-szindróma létét az Egészségügyi Világszervezet 1982-ben ismerte el hivatalosan és a definíció szerint a tünetegyüttes a kiterjedt bőr- és nyálkahártya-irritációt, a fejfájást, a fáradtságot, és a koncentrálási nehézségeket mind magában foglalja. Becslések szerint világszerte több millió irodai dolgozó szenved tőle. A menyhal horgászatánál is érvényes az az alapszabály, hogy tudni kell, mikor, mit és hogyan eszik. Ezek a tényezők határozzák meg a reá való horgászat időszakát, módszereit és eszközeit. És természetesen a használatos csalikat is. Táplálkozása A menyhal húsevő. Ez szabatosabb meghatározás, mintha azt mondanánk, hogy ragadozó. Ugyanis amíg meg nem haladja a 10-12 centis hosszúságot, addig gerinctelen állatokat fogyaszt, melyekhez a fenéktalajon jut hozzá, „támadó” manőverek nélkül. Ahogy növekszik, egyre inkább halak szerepelnek az étlapján, melyeket a téli dermedtségben nyugvó keszegfélék közül szed össze, minden különösebb erőfeszítés, tehát hajszolás, „rablás” nélkül. Legkedvesebb csemegéje a béka, amiért viszont még arra is képes, hogy fölruccanjon a víz felsőbb rétegeibe, és ott ténylegesen raboljon. Mivel a békák vonulása késő őszre, kora télre, tehát novemberre, decemberre esik, mondhatjuk, hogy a menyhal a békák kedvéért hagy föl „nyári álmával”, amikor is böjtöl és egyáltalán nem vesz föl táplálékot. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a menyhal — a decembertől februárig elhúzódó — ívási időszakában intenzíven táplálkozik. Különösen januárban aktív. Mivel éjszakai életmódot folytat, sötétedéstől napkeltéig lehet rá legeredményesebben horgászni. Horgászmódszerek A menyhal horgászatának — a cudar téli megpróbáltatások ellenére — van két jelentős vonzereje. Az egyik az, hogy olyan időszakban kecsegtet a zsákmányszerzés lehetőségével, amikor más halakra már vagy még nem lehet horgászni. A nemes halak egyik része ugyanis ilyenkor nem táplálkozik, másik részükre viszont ívási, kíméleti tilalom van. A másik vonzerő pedig az, hogy — tiszai tapasztalatok alapján — az élő csalihalak közül kimagaslóan a menyhal a harcsa legkedvesebb eledele. Akinek tehát sikerül a téli hónapokban rendesen „bespájzolni” menyhalakból és azokat márciusig, a harcsa megindulásáig el tudja tartani élve, az aratni fog a harcsák között. (Ámbár a frissen lefagyasztott döglött menyhal is fogas harcsacsali.) A menyhal fenéklakó életmódja következtében leginkább a fenekező módszer alkalmazása az ajánlatos horgászatánál. Tekintettel arra, hogy a menyhal — még az ívóhelyekre vonuló csapatos bandázásai során is — a tuskós, akadós terepeket kedveli, nagyon egyszerű, de viszonylag elakadásmentes végszereléket célszerű összeállítani. Miként az ábrán is látható, pálca alakú végólmot kössünk a zsinórra, mely fölött 30-35 centire fület kötünk és ebbe akasztjuk a 20-22 centis horogelőkét, melyet parafa dugóval lebegtetünk. A pálca-ólmot a legkönynyebb esetleges elakadás esetén kiszabadítani. Voltaképpen ezzel a szerelékkel mártogathatunk-tapogathatunk is, akár csónakból, akár partról az ismert menyhal-tanyák táján. Eszünkbe ne jusson két horgot felkötni! Ugyanis a megakasztott menyhal azonnal az akadok közé menekül és a szabad horog „neki dolgozik”. Felszerelés Használjunk — fenekezéshez — 300 centi körüli hosszúságú, 0. 50-100 g akciójú botot, 40-es orsót, 0,35 mm vastag zsinórral, 2-es vagy 1-es számú süllőző horoggal. Azért kell erős bot és vastag zsinór, mert a megakasztott halat azonnal emelni kell, eltérítendő az akadéktól. Ha mártogatunk, akkor a módszer követelményeinek megfelelően, a bot hossza 360- 420 cm körüli legyen. A többi azonos. Legjobb csak a vastag giliszta, a csirkebéldarab, vagy bármilyen állati belsőségből vágott kocka. Domonkos Imre HORGÁSZOKNAK VALÓ A menyhal horgászata A GRAFOLÓGUS VÁLASZOL Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) A felvilágosodás kora legkiemelkedőbb hazai költőjének egyéniségét, húsz és huszonöt éves kora között készült kéziratai segítségével próbáljuk, pár gondolatban megközelíteni. E viszonylag rövid életszakasz is káprázatos változatosságról, lélegzetelállítóan sűrű formagazdagságról, csak merész, mohó sietséggel és jobbára a képzelet horizontján bejárható, gazdag belső világról tanúskodik. 1793-ban papírra vetett írásán többszörösen összetett, szenvedélyességtől, zaklatottságtól sem mentes lelkiállapot tükröződik, könnyedén lendült gondolatvilága emelkedett régióiba, elszánt lelkesült élménykészséggel, de elragadtatással engedett bensője árnyasabb, súlyosabb vonzásainak is. Megéléseiben nem különítette élesen el a szárnyalva vagy kígyózva haladás, a gyűjtés vagy szétszórás, a támadás vagy védekezés fogalmait, nem tartott szünetet, számára az ellenpólusok is táplálhatták egymást. Sokszor annyira lekötötte végletei iránti csillapíthatatlan kíváncsisága, hogy szinte nem maradt ideje érzékedést a realitás történéseihez kötözgetni, irányulásait megvalósítani, illetve valószínűleg több dolog foglalkoztatta, hasonlóan erős intenzitással annál, hogy a döntéshozatalt egyszerűnek találhatta volna. Ritkán érezhetett igazi elégedettséget, minden bizonynyal mindig többre vágyott, kihűlt nyomaiba nemigen lépett vissza, az ajtót legtöbbször nem hagyta maga mögött nyitva. Ötletgazdagsága, megérzései eszközével, minden bejárathoz új kulcsot készített és nem lepődött meg, ha az álmok és fantáziák kulcsai esetenként a valós zárakat is nyitották. Nem kizárt azonban az sem, hogy a különböző belső vidékek térképei kissé összekeveredtek néha benne, „Ariadné fonala olykor összecsomózódhatott”. Ha úgy vélte, hogy valahova megérkezett vagy valahol megrekedt, bőséges és eredeti „díszítőkedvével” új színezetbe foglalta és újra felfedezve szemlélte állapotát. Követhetetlenül sokoldalú, kifinomultan fogékony és sebes felfogású volt, környezete legapróbb változásaira is mély érzelmi töltéssel volt képes reagálni, mindennek külön árnyalata, dallama és aromája lehetett számára. Átélő, azonosuló érzékenysége révén ellenállhatatlanul vonzódhatott és kapcsolódhatott a frissítő, éltető áramlatokhoz, több síkon is, mint gyökér a vízhez, levél a fényhez, virág a szélhez. Szédítő impulzivitása hangulati hullámait sokszor szándékosan is gerjesztette, annak ellenére, hogy könnyen kiszolgáltatottá is válhatott nekik, alkalmanként feszültség, szorongáskeltőek is lehettek. Erős hajlamot őrizhetett a vívódó önkritikára és a csalódott csüggedtségre is. Nehezére eshetett, szinte lehetetlen feladat elé állíthatta, hogy másokkal valóban megértesse magát, kissé zárt lehetett, de kötődései igen szorosak voltak. Később (1798-as írásképéből úgy tűnik) légvárait nem bonyolította tovább, barlangjait nem vájta mélyebbre, egyes belső tartamaival kiegyezhetett, szövetséget köthetett, másokat feloldhatott, elengedhetett. Szerteágazó gondolatait, elképzeléseit, késztetéseit jelentős részben megzabolázhatta. Éles, érzékeny, külső és belső hatásokra nyitott látásmódja nem homályosodon, de a szélsőségeket öszszeszedettebb felfogás, a képzetek, álmok, fantáziák szinte fülledten zsúfolt közegét egyszerűsítőbb, talán letisztultabb tudatosság ritkább légköre váltotta fel. Lelki élete mozgató rugói, érzelmi tusái nem maradtak el, csak finomult és érzékeny belső szerkezetté alakulhattak, kedélyéletét a borongós lemondó hangulat gyakran járhatta át ebben az időben is. o/oft/ Atyf/Kc/ty^: ti' a / tff /KOC Qtityvnyay(fC* ; 1997. január 18., SZOMBAT Jelige: „Lujza” Tisztelt Asszonyom! Belső erőit általában kimért megfontoltsággal, egyenletes ritmusban használja fel az élet legtöbb területén, kerülni igyekszik a fölös kitérőket, a kitaposatlan, kockázatos ösvényeket. Szeret biztosra menni, lényeges lehet az ön számára, hogy az események irányítását lehetőleg mindig a kezében tartsa, nem kedveli a beláthatatlan kimenetelű, kétes kalandokat. Alaptermészete a környezetre nyitott, fogékony és figyelmes, így annak ellenére, hogy kialakított nézeteihez, viselkedési formáihoz többnyire ragaszkodik, álláspontja nem válik makacsul hajthatatlanná. A gyökeresen újat, merészen rendhagyót gyakran gyanakvással fogadja, sokszor igen visszafogott az elfogadás kérdésében. Nem közelít kategorikus előítéletekkel, de részletes ismeretek nélkül kevés dolog, ill. kevesen nyerhetik el maradéktalan bizalmát, közel sem rugalmatlan, de ritkán adja fel a biztosat a bizonytalanért, így egyes megismerései esetenként talán kissé túlzottan részlegesek maradhatnak. Ennek gyökerei hibásnak minősített döntésekbe, esetleg rossz tapasztalatokba, csalódásokba nyúlhatnak. Gondolkodása meglehetősen fegyelmezett és következetes ésszerűségen alapszik, döntéseiben, ítéletalkotásában legtöbbször nem enged túl nagy beleszólást a megérzések, késztetések, spontán hangulatok érveinek. Egyénisége jelentékeny érzelmi töltését sokszor aláveti az értelem vezető szempontjainak. Akarata határozott, ha nem is mindig sikerül elgondolásainak, terveinek, ambícióinak megfelelő megnyilvánulási teret, irányt, módot találni. Olykor úgy vélheti, hogy a körülmények valós kihívásai nem kielégítőek az ön számára, ill. nincsenek összhangban valódi természetével, képességeivel, vágyaival. Lehetnek önmagával kapcsolatban megvalósítatlan elképzelései, nem kizárt, hogy az ellentmondások egy részét fantáziákban oldja fel. Viszonyulásai többségében álhatatos és kitartó, nem válik elhamarkodottá, tevékenységeiben a tettrekészség és a türelem egyaránt jelen van. A gyakorlati problémamegoldásban jó realitásérzéke révén lendületes, ügyel a formákra, fontosnak érezheti a precizitást, a részletek pontosságát, környezetében a rend érzetét. Érdekeit ritkán téveszti huzamosabban szem elől. Jó kapcsolatteremtő képességekkel rendelkezik, kedveli a társaságot, többnyire szűkebb környezetben, lényegesnek vélheti, hogy figyeljenek önre és elismerjék, hogy befolyása meghatározó jelentőséggel bírjon, talán ezért fordulhat elő, hogy nem mindig találja meg a megfelelő hangot. Meglehet, hogy időnként szívesen beszél magáról, ami nem biztos, hogy mindig valódi őszinteségből fakadó közlési vágy. Elveinek, elgondolásainak, szándékainak nagy részét szeretné sokszor elkendőzni környezete egy része előtt, nem számításból, inkább önigazoló reakciók miatt. Tisztelettel: Radetzky Zoltán grafológus 'riCÁU'voL O'- LöfcxJ-vCVv Lj JToÍa XÖ&-— HLLa __ú~ ÁZa-ru-L&w-i___—