Fejér Megyei Hírlap, 1998. december (54. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-15 / 293. szám

1998. december 15., KEDD VÉLEMÉNYEK, VITÁK, ÁLLÁSFOGLALÁSOK FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 9 A Fejér Megyei Hírlapnak olvasóink által legkedveltebb rovatai közé tartozik a Vélemények, viták című összeállí­tás, amelyben az olvasó egyben szerzőtársunk is. A nagy népszerűségre és a magvas gondolatokra való te­kintettel e rovatunk ezentúl új, reméljük, könnyebben ol­vasható formában jelenik meg. Továbbra is várjuk tehát véleményeiket, érveiket tartal­mazó leveleiket! Ezek a lehetőségekhez képest teljes terjedelemben és változtatás nélkül fognak megjelenni itt. A véges lehetőségek miatt kérjük Önöket, hogy minél rövidebben — és minél udvariasabban, szélsőségek nélkül fejtsék ki álláspontjukat! Ellopták a székesfehérvári uszodát! Bizonyára sokan megmosolyogják a fenti hangzatos címet, de ha jobban megis­merkednek a város e neves intézményé­vel, illetve a benne folyó munkákkal, le­het, hogy a végén igazat adnak. A közel tíz éve épült uszodát ma még a város önkor­mányzata üzemelteti, de a bevételek nagy része kb. 70 százaléka az itt működő ma­gántulajdonban lévő, egymással is kemé­nyen rivalizáló úszóegyesületek zsebébe vándorol. Az összeg korántsem lebecsü­lendő, éves szinten komoly milliókról van szó. Városunk vezetői azonban nagyvo­nalúak, megelégszenek a létesítmény fenntartásával, a többi pedig legyen má­sok gondja. Ezt a gondot pedig nagyon szí­vesen felvállalják, hiszen amíg a sport más területein komoly anyagi nehézségek van­nak, addig itt semmi nem veszélyezteti a klubok fennmaradását. Míg más egyesü­leteknél a vezetők szponzorok után fut­kosnak, itt csak a városi óvodák, illetve más úszócsoportok megszerzésével kell törődniük. Mára pedig a város egyszerű polgára számára szinte elérhetetlen lett az uszoda használata, hiszen az oktatások és edzések a késő esti órákig tartanak az egész medencére kiterjedően. Önkéntele­nül adódik a kérdés, hogyha ezek a klubok képesek külön-külön is megélni, akkor mi akadálya lehet az egészet egységesíteni. Szándékoznak ezen a mára már nevetsé­gessé vált helyzeten az illetékesek változ­tatni? Segítve ezzel gyereket, szülőt, akik­re egyre keményebb terhet ró ez a „tömeg­sport”. Ideje lenne ezeket a csonka csapa­tokat végre megszüntetni és az ott sportolók érdekeit is figyelembe venni. Je­lenleg ugyanis az egyesületek révén az úszás csapatsport is számos versenyre el sem tudnak utazni. Egy közös klub, ami végre a városé lenne, lehetőséget adna, hogy a legjobbak végre együtt készülje­nek és méltón képviselnék Székesfehérvár színeit. T­óth T­amás, Székesfehérvár Kik bombázták Székesfehérvárt? A F. M. Hírlap 1998. november 12-i szombati számának Hétvége című melléklete A mi 5-ös számú vágóhídunk címmel id. Lajtai Já­nos sorstársam néhány második vi­lágháborús emlékét eleveníti fel városunk terrorbombázásaival kapcsolatosan. Az eseményeknek magam is ré­szese, szemtanúja lévén ezúton szeretnék a nevezett cikkben kö­­zöltekre néhány személyes él­ménnyel, tényfeltáró pontosító ész­revétellel, jó szándékú helyesbítés­nek az újságunkban való közzététe­lének javaslatával reagálni. A városunkat érő első légitáma­dás napján, 1944. szeptember 19- én kedden este a Budapest I. rádió — mint már az évben annyiszor — ismét megszakította műsorszerű adását és „Légiriadó Bácska-Baja” szövegű (harmadik fokozatú) fi­gyelmeztetést közölt a lakossággal. A városban felüvöltöttek a légoltal­mi szirénák, de a riasztás nyilván­valóan megkésett, mert szinte azonnal a pályaudvar és környéke, valamint a ráchegyi városrész fe­letti égbolt sötétjét repülőgép-köte­lékek monoton zúgása, és a róluk leszórt ejtőernyős foszfor-világító­testek soha nem látott iszonyatos fényözöne árasztotta el. A repülőgépek ún. „önzáró” alakzatokban, viszonylag kis ma­gasságban közvetlenül a felhőszint alatt, a város körül telepített kato­nai légvédelmi reflektoroktól meg­világítva, a földről szabad szemmel is igen jól láthatóan és típusukat jól felismerhetően húztak el felettünk, Fehérvár légterébe délnyugati irányból belépve. Én a Melencei u. 2. szám alatti, akkori családi há­zunk kertjéből távcsővel figyeltem a repülőgépeket, melyek az akkori­ban közismerten Liberator (Felsza­badító) típusú, négymotoros távol­sági bombázók voltak, koncentri­kus háromszínű kör alakú felség­jelzéssel és RAF (+3 szám) felirattal. A pusztító erejű gyújtó­hasáb- és bombazápor zömében a pályaudvart és a környékét (Lövöl­de-kert, Búrtelep) érte, azonban né­hány gép az igen heves Wehrmacht légelhárító tűz repülőkötelék bom­lasztó hatása és a találati sérülések miatt, a felrobbanásukat elkerülen­dő, a bombatehertől célzatlanul is megszabadult. így történhetett, hogy egy ún. „láncosbomba”-füzér a házunktól mintegy 150-200 méterre, a 70-es út melletti kukoricaföldön csapó­dott be, ahol másnap a talajvízzel feltöltődött hatalmas méretű bom­­bakrátersor mellett találtunk (pol­gári légoltalmi szakszolgálatos voltam) egy teljesen épnek látszó bedöglött, vagy időben hosszan késleltetett gyújtással élesített , valamikor robbanó 250 kp tömegű bombát, melynek palástján angol származását egyértelműen tanúsító jelzések voltak. A szept. 19-i légitámadás alatt a második lakószomszédunk házá­nak kertjében telepített (legköze­lebbi) BOFORS-légelhárító üteg lövedéke eltalált egy Liberátor gé­pet, melynek kigyulladt az egyik motorja, és láthatóan gyorsan ma­gasságát vesztve füstcsíkot húzva eltűnt az akkori Vadásztöltény és Fémárugyár irányába. A nyilván közelben lezuhanó gépet keresve, szept. 20-án délután arra rá is talál­tunk: Nem zuhant le, hanem a Fis­kális út Berényi (Béla) úti torkolat­nál kényszerleszállással, futómű nélkül „hasra landolt” a szántóföl­dön. Az egyik szárnya a félig ki­égett szélső motor vonalában le­vált, a mellette lévő motor kisza­kadt, a másik oldali szárnyon lévő motorok légcsavarszárnyai elgör­bültek, de a géptörzs egyben és vi­szonylag épségben maradt. A gép törzsén, az orrkabin mögötti fém­burkolatra egy bombán lovagló női aktkép volt művészien felfestve. (Jól mutatott...) A repülőgép Libe­rátor típusú, angolszász felségjel­zésű és angol nyelvű belső felira­tokkal rendelkező négymotoros bombázó volt. (Egy innen szárma­zó „szuvenírt” máig is őrzök.) Ugyancsak a szept. 19-i légitá­madás alatt a Szabó-palota (megyei rendőr-főkapitányság) Deák Fe­renc utcai falsíkja mellett, közvet­lenül a virágos előkertbe zuhant egy hengeres vasúti tartály alakú többtonnás „légiakna, mely nem robbant fel és hatástalanításának befejezése előtt a futóhomokszerű nagyon laza szerkezetű talajban né­hány óra alatt elsüllyedt, ferde irányban becsúszott az épület alá. Ez a robbanótest is angol gyárt­mányú volt, melynek „megszelidí­­dítésére” elítélt életfogytigos rabok vállalkoztak, amnesztiaígéret tuda­tában. Nem vonom kétségbe, hogy a keleti országrész célpontjait ezen a napon szovjet bombázók támad­hatták kötelékben, ilyenről nincs tudomásom, de azt biztosan állí­tom, hogy szeptember-október hó folyamán Fehérvár légterét még csak nem is érintették. 1944-ben november hónap fo­lyamán lehetett első ízben találkoz­ni szovjet típusú és felségjelzésű harci repülőgépekkel. (Lavocskin, Polikarpov-2 felderítőgép — ez utóbbit a fehérvári népnyelv „Ma­rinéni”, vagy „Singer varrógép” becenévvel illette, valamint „Ilju­sin” típusú páncélozott csatagé­pek.), de ezek közül is csak 1945. január 20-tól, naponta este 9 óra tá­jékán rendszeresen dobott le egy­két pontosan célzott kisméretű bombát—pl. a Szent György Kór­házra, a villanygyárra, egy magá­nyosan repülő PO-2-es kis sebessé­gű felderítőgép azonban kötelék­ben végrehajtott szovjet bombatá­madás soha nem érte városunkat és környékét. 1944. október 13-án délelőtt va­lóban amerikai bombázókötelékek támadták a várost, de ugyanezen a napon éjszaka már ismét angol Li­­berátorok bombáztak. (Egyébként is, magyarországi célpontokat az amerikaiak mindig csak nappal, míg az angolok csak éjszaka tá­madtak. Ennek az a magyarázata, hogy az angolszász Liberátorok az akkor már általuk felszabadított olaszországi repülőbázisokról in­dultak minden alkalommal a ha­zánk elleni terrorbombázásokra, mindig dél-délnyugati iránybeli berepülésekkel, viszont az angol hadvezetés ekkor még nem rendel­kezett a bombázógépek védelmére alkalmas nagy hatótávolságú va­dászgépekkel, ezért a bombázók az éjszaka sötétjében való rejtőzés és a viszonylag kis magasságokból végrehajtott támadási mód kombi­náció védőhatása alatt, illetve for­mában igyekeztek pótolni a saját biztonságukat. Ezzel szemben az amerikai B-17-es légierődök a nagy hatótávolságú és nagy telje­sítményű kéttörzsű kétmotoros Leitning típusú vadászgépeik vé­delmében, a földi légelhárítás ható­­távolságán felüli magasságokban repülvén nappal is csak elha­nyagolható veszteséggel járó biz­tonsággal képesek voltak eredmé­nyesen elhárítani a német Mes­­serschmitt típusú vadászgépek támadásait.) Személyes meggyő­ződésem okán tehát szerényen, de határozottan ellent kell mondanom az újságcikkben keretezetten kie­melt megjegyzésnek, mely szándé­kos csúsztatásokat feltételezve szeretné hiteltelenné tenni a szep­tember 19-i terrorbombázás tény­legesen angolszász eredetét doku­mentáló történelmi írásműveket, és a napjainkban oly divatos módon ezt a gaztettet is a szovjetek szám­lájára írná. Németh Pál hadirokkant nyugdíjas Emberi jogsértések a pszichiátriákon December 10-e az emberi jogok világnapja volt. Ez alkalomból az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány egy jelentést készített a pszichiátriai kezeltek emberi jogi helyzetéről, amelyet eljuttatnak az összes parlamenti ké­­viselőhöz, valamint bírókhoz, ügyészekhez, újságírókhoz, ripor­terekhez, kórházigazgatókhoz és más olyan személyekhez, akik munkájuknál fogva érdekeltek le­hetnek a témában és tehetnek vala­mit az emberi jogok előmozdítá­sáért. Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány egy nemzetközi szervezet magyaror­szági tagszervezete. Az alapítvány 1994 óta védi az emberi jogokat egy meglehetősen kényes terüle­ten, a pszichiátria területén. A pszi­chiátriákon lévő emberi jogsérté­sek hívták életre a szervezetet, mely évek óta működtet egy ingye­nes jogsegély-szolgálatot a pszi­chiátriai visszaélések áldozatai­nak. Az 1998-as évben is folyama­tosan keresték fel az alapítványt azok, akiket sérelem ért az ország pszichiátriai osztályain, illetve in­tézeteiben. A bejövő panaszokat és a rajtuk keresztül feltárt problémá­kat foglalta össze az alapítvány je­lentésében. „A fő problémát a kényszerke­zelésekben látjuk — mondta az alapítvány elnöke Végh Péter. — Gyakorlatilag ez volt a hozzánk be­futott panaszok közös nevezője. Meglátásunk szerint a pszichiát­riák legkényesebb pontja még min­dig a „zárt osztály”. A híresztelésekkel ellentétben még ma is vannak zárt osztályok. Ennek megerősítésére szolgál pél­dául az az adat, mely szerint az Or­szágos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben csak 1997-ben mintegy 700 (hétszáz) embert kezeltek aka­rata ellenére és ez csupán egyetlen pszichiátriai intézet.” Az alapít­vány szakértői úgy találták, hogy a kényszerkezelések jogi szabályo­zása még mindig hagy kívánnivalót maga után. Pontosabb szabályo­zásra van szükség, ami kiküszöböl­hetné a visszaélések egy részét. Az alapítvány az idei évben az ún. há­lós ágyak használatát találta külö­nösen komoly emberi jogi problé­mának. A hálós ágy egy fémkeret­tel felszerelt ágy, amelyen a fémke­retet erős hálóval vonták be. Ebbe a — ketrecre emlékeztető — ágyba bizonyos esetekben pszichiátriai keze­teket zárnak be. Az alapít­vány meglátása szerint ezen eszköz használata alkotmányellenes és egyben az Emberi Jogok Egyete­mes Nyilatkozatának 5. cikkelyét is sérti („Senkit sem lehet... kegyet­len, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni.”) A médiában gyakran találkoz­hatunk pszichiáter szakértők nyi­latkozataival, amelyek szerint az emberi jogokat tiszteletben tartják a pszichiátriákon. Ennek ellenére az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata életbe lé­pésének 50. évfordulója, valamint az emberi jogok világnapja alkal­mából az alapítvány szeretné a nyilvánosság figyelmét felhívni ar­ra, hogy fél évszázaddal a nyilatko­zat kikiáltása után az Egyesült Nemzetek által az emberi jogok te­rületén kívánatosnak tekintett álla­potok a tapasztalat szerint még mindig nincsenek garantálva a pszichiátriai osztályokon és intéze­tekben. A falu valóban szegény A lepsényi MDF-szervezet rea­gálni kíván a Fejér Megyei Hírlap 1998. december 2-i számában megjelent Lepsény polgármesterét bemutató cikkre. A jelenlegi veze­tésnek legalább 15 éve volt tenni ez ellen. Különösen egy olyan dina­mikusan fejlődő város közvetlen közelében, mint Fehérvár. Hogy ma még működnek az intézmé­nyek, az pusztán a falu lakosai élni akarásának köszönhető, valamint annak a vezetési technikának, hogy így is, úgy is megoldódnak a dol­gok. A Nádasdy-kúria valóban el­kelt! Jelképes 100 azaz egyszáz fo­rintos áron a hozzá való parkkal együtt, valamint még további fél­millió forintjába került a község­nek. Az önkormányzat bevétele 0%, költsége közel félmillió. Hasonló eredményes gazdálko­dás jellemzi a volt laktanyát. A volt vásártér is 600 ezer forintért kelt el, amit az önkormányzat 900 ezerért vásárolt vissza. Hogy ez kinek éri meg, azt csak találgatni lehet. A község számára mindenképpen veszteség. A bemutatkozás iskola­példája annak, amit 15-20 éve szakmai tudásnak, vezetői ráter­mettségnek hangoztatnak. A sza­vakból kitűnik a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, értetlenség más vélemények más pártok iránt, amit a valóságban is tapasztalha­tunk. Az említett nagyberuházás­nál már nem számíthatunk nagy eredményekre a faluházzal és a szennyvízcsatornával kapcsolat­ban a várhatóan csekély mértékű központi támogatás mellett. A füg­getlenség a polgármesterasszo­nyunkra is jellemző, kivéve egy párttól, akinek mellesleg a listáján szerepel, azonkívül mindentől és mindenkitől csak éppen a választói nem függetlenek tőle. Vajon miért nehezen elviselhető számára a nemzeti tudat megjelenése, a nem­zetőrök emlékére állított emlékmű, a kulturális rendezvények, a vá­lasztásokon való részvétel? A régi idők félelmet keltő fagyos lehelete mellett ez érthető is. Vass István a helyi MDF-szervezet elnöke Az e helyütt megjelentetett írások egyéni véleményeket tük­röznek, azok tartalmával a szer­kesztőség nem feltétlenül ért mindenben egyet A szerkesztő­ség fenntartja a jogot az írások megrövidítésére. Ünnepi ajánlatok a Pannon GSM-nél! Területi képviseletünkön ünnepi nyitva tartással várjuk Önt. Címünk: Székesfehérvár, Várkörút 56. Ünnepi nyitva tartás: december 18., péntek - 9.00-13.00 óráig december 19., szombat - 11.00-17.00 óráig december 20., vasárnap - 9.00-14.00 óráig december 24., 25., 26. - zárva december 31., csütörtök - 9.00-13.00 óráig január 1., péntek - zárva január 2., szombat - 9.00-13.00 óráig ▲▲▲▲▲▲▲ IfiVJiHil GSM ▼▼▼▼▼ Az élvonal:1-----------------------

Next