Fejér Megyei Hírlap, 2006. július (51. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-15 / 164. szám
SZOMBATI 2006. 07. 15. VPgP Csillogó mozaikkövek Az évtizedek alatt a munkatársakból segítőtársak, barátok lettek, az ifjakból öregek Zsohár Melinda A lakóház fedett kapuboltozatában, vödrökben állnak a szabályosra tört, színpompás féldrágakő darabok, a Kolumbusz Gimnázium mozaikjának maradékai. A konyhában, szobákban a művészcsalád hétköznapi tárgyai észrevétlenül olvadnak bele az általuk természetesen használt, egyáltalán nem hétköznapi tárgyak, azaz műalkotások közé. A gyűjtött népi régiségek és a faragott bútorok, szőttesek, festmények, kerámiák lélegzetelállító eklektikája mit sem csorbul attól, hogy villanytűzhelyen főz és mosogatóban mosogat a háziasszony. - Magam törtem össze a köveket is - mosolyog szelíden Csókos Varga Györgyi, aki nem csak követ tört az elmúlt napokban, hanem Révkomáromban, a Limes Galériában állították össze Farkas Veronika művészettörténészszel életműkiállításukat. Férje, Csákvári Nagy Lajos szobrainak az ő textiljei adták az illő hátteret. A szobaasztalon valószínűtlen kékek, zöldek, zöldeskékek a mozaikkövek, amelyekből az újabb Csókos Varga Györgyi mű készül. És utolsókat simít legújabb könyve kéziratán, a Festékes könyvön. - Ha könyvleltárt készítek, ez sorrendben a nyolcadik - nyugtázza, s ilyenkor elcsodálkozik az ember, hogy honnan és mikor futotta ennyi mindenre az idejéből és energiájából? Jó, jó, nyolcvan esztendőbe sok minden belefér, de ennyi?! A család, a gyűjtés, a kézművesség, a fonás-szövés, a mozaikozás, a tanítás, a könyvírás! S az etyeki közéletből úgyannyira nem maradt ki, hogy a megsebzett felkű és egymással szóba sem álló embereket is megnyitotta. És férjével műhelyt alapított. Éppen harmincéves idén az Etyeki Műhely, ami túlnőtt a falu határain, átlépve a legjobb értelemben is vett provincialitás kereteit. Etyek hordalék falu, öszszesodorta az élet és a történelem hat évtizede az itt lakókat. Kitelepítették a németek nagy részét, érkeztek helyettük Erdélyből, a Felvidékről, s más magyar megyékből. Szokásaikkal, viseletükkel, amikből hamar kivetkőztek, szabadulni akarván tőlük. Csodálkoztak, hogy valakit ez egyáltalán érdekel, amikor elkezdtem faggatózni - meséli a művésznő. De megmutatták a diplomás asszonynak a falusi asszonyok, hogyan szőnek ők kendőt, ágytakarót, a messzi magyar földről magukkal hozott edényeket, szerszámokat, gyermekjátékokat, mások a német ősök rájuk hagyományozódott fortélyait. A nehezen összecsiszolódó, érzékeny népek zárkózottságát föloldotta a szerelem, az öregek pedig a földben békéltek meg egymás mellett - engedjük el a bonyolult magyar történelmet. Fotókat szed elő, a harmincéves Műhely-dokumentumokat. - Ezek az öreg kezek a legeslegeslegkedvesebb barátnőm kezei, Tóth Lőrincné Kelemen Rózsikáé. Ditróból! Erdélyből érkezett a szövőaszszony, rengeteget tanultam tőle, kilencvenhat évesen hagyott itt bennünket - mutatja a képet. Aztán nézegetjük a sok-sok fiatalt és gyermeket, akik a nyári táborokban tőlük tanulták el a népi hagyomány tudáskincsét. Mentették az ősi fogásokat, anyagokat, növényi festékeket, a szerszámokkal való bánásmódot. A 70-es években egész Európában reneszánszát élte a múltidézés, s a hazai áramlat is kedvezett a népi kultúra felelevenítésének. Mindenki gyűjtött. Fontos állomás volt Csókos Varga Györgyi életében, de a magyar népi kultúra, egyáltalán: a „szocialista” Magyarország szempontjából is az a franciaországi - toulouse-i fesztivál, amelyre a művésznő Bartók Kantata Profana című, hatalmas szőnyegét szőtte meg. A magyar népzene éstánc kíséretében csodálhatták a franciák a nyolcgyermekes édesanya, képzőművész, kézműves munkáját. A Muzsikás együttest és Sebestyén Mártát hallgathatták. Karsai Zsigmond festő és kiváló táncos ropta hozzá az archaikus magyar táncokat. Mindezt 1983-ban, Angiiába, a billinghami folklórfesztiválra, s Párizsba, a Musée de l Homme-ba is a magyar népművészet lelkiségében megmártózva vitte magával Csókos Varga Györgyi az ő és családja alkotásait. - Nagyszerű fiatal emberrekkel dolgoztam, közülük számosan jó barátok, segítőtársak maradtak. Az énekből mi lettünk, a lányokból nagymamák, s olykor összejövünk ma is, mint a lármafák népe. Ötven esztendeje lakik a Nagy család az etyeki házban, közben kétszer is felújították a „gyönyörű romot", ahogyan Csákváron ajánlották nekik, mikor az ott maguk által felújított öreg házat kinőtték. A Magyar utcában ma többnyire egyedül lakik Csókos Varga Györgyi művész, de mindig betoppan hozzá valamelyik családtag. Engedélyezi leírni életkorát: nyolcvanéves. Hihetetlen... A nagyszoba tekintélyes helyfoglalója a szövőszék, amelyen a textilművész sajátos, új értelmezésű műveket alkotott az ősi technika alkalmazásával Fotók: Nagy Norbert A gazdag életpálya részleteiből, akár a mozaikkép a kicsiny kövekből, úgy rajzolódik ki az egész FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 17 Zsohár Melinda Édesanya, őserővel Ez sosem volt hétköznapi dolog. Egy értelmiségi nő, asszony, aki nyolc gyermeket hozott a világra, valamennyit fölnevelte, s mellette művészként alkotott, s egy közösségnek lelke ma is! Varga Györgyike Rákosszentmihályon lakott a szüleivel, s a tehetséges kislány az Erzsébet Nőiskolában tanult. A háború után a Képzőművészeti Főiskolán ismerkedett meg leendő férjével, Nagy Lajossal, aki később Csákvári Nagy Lajos néven vált ismertté, Varga Györgyi pedig Csókos Varga Györgyi néven alkotott. A különleges szerelmespár házaspárként is óriási missziót teljesített, persze nem tudatosan, hanem szerelemből, hitből. Nem számolgattak, méricskéltek, hanem életet adtak a gyermekeiknek, akiket Isten hozzájuk küldött. Kolos (58 éves), Kinga (57), Kristóf (56), Márk (54), Daniella (52), Bertalan (50), Fülöp (48) és Niké (45) úgy növekedtek a családban, mintha a hétköznap és a művészet magától értődő szimbiózist alkotnának. Mindannyian kézművesek, alkotók lettek, a művészetek számos ágában. Belefognánk a sorolásba, amint a forró nyárban az etyeki nagyszoba szép cserépkályhájának hűvös csempéit végigsimítjuk. Ezt például Fülöp égette és rakta, aki fotós, édesanyja könyveinek többségét illusztrálta. Kolos fémműves lett, a Parlament díszrácsait újította fel, Daniella fazekas, aztán... feladjuk. Csókos Varga Györgyi nyolcgyermekes édesanya, harmincöt unokája és huszonegy dédunokája van! Inkább bele-belekapunk egy-egy élményfoszlányba - régről vagy éppen közelről. Most például az etyeki Kolumbusz Gimnáziumban a nagymama együtt érettségiztetett Daniella lányának fiával, Zsigmonddal. Az unoka tanárjelölt, a nagymama aranydiplomás pedagógus. Aztán az 1989 -es francia kiállítás plakátja kerül a kezébe, amely élete legszebb plakátja, mondja, s rajta Bertalan fiának Vince nevű gyermeke szerepel. Aztán Niké kerül szóba, aki Franciaországban él, egy viharos szerelem repítette őt abba az országba, ahová szülei a kultúra vonzásában, de mégis a magyar kultúra követeiként utaztak többször is. Niké három gyermeke így tehát félig francia. És visszavágtatunk az időben, 1949-be. Györgyi harmadik gyermekét várta, s már végzett képzőművészként híradós térképeket rajzolt. Ez még ma is államtitok, véli, de többet nem is tud róla. Pénzük, lakásuk nem lévén, Csákvárra kerültek, ahol úgy jutottak lakáshoz, hogy egy szép romot nekik adtak, mondván, újítsák fel, lakjanak benne. Az ötödik gyermeke megszületéséig még tanított is Csókos Györgyi, aztán napi szinten csak felhagyott vele. A Nemzeti Alaptantervben mindenesetre benne foglaltatik egy fejezet tőle, s a Waldorf iskolák tanrendjében is otthagyta kézjegyét. Etyekre is a „szép rom” felújítása révén kerültek, de innen, a Magyar utcából ötven éve csak el- és viszszavittek az utak. A 60-70- es években két oldtimer Citroennel jártak a férjével, s a gyerekekkel, egybe bele sem fértek volna. Legendás autók voltak ezek a Trabantok és Zsigulik tengerében! Négy gyermeke és azok családjai Etyeken élnek, hol egy idősebb, hol egy ifjabb leszármazott kopogtat be a mater familias-hoz. Ez a nemzetség anyán és apán keresztül is számontartja leszármazását, lelkileg mindenképpen, ha amúgy genealógiailag az „ősapa” számít elsősorban. Most nyugállományba készül Csókos Varga Györgyi, ezt állítja. De nem hiszünk neki. A francia plakáton Bertalan fia, Györgyi unokája, Vince