Fejér Megyei Hírlap, 2013. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2013-10-19 / 245. szám

10 • FEJÉR MEGYEI HÍRLAP hétvége Díszpolgárrá lett pedagógusok Kovalcsik Katalin, Zsohár Melinda belpol@fmh.plt.hu A közgyűlés két embert tartott idén érdemesnek arra, hogy a megye díszpolgárává avassa. Gubicza Tibort és Salamon Fe­­rencnét szűkebb pátriájukon túl is jól ismerik, tisztelik. A rétimajori megyenapon vették át az elis­merő címet. A pusztaszabolcsi község­történeti füzetek tizenötödik kötete Gubicza Tibor szemé­lyes hangvételű visszaemlé­kezéseit tartalmazza Csak egy vagyok... címmel. A pedagó­gus, az úttörővezető, a tanács­elnök, a polgármester, az or­szággyűlési képviselő, a ma­gánember, a családapa életút­jának fontosabb állomásait vetette papírra a férfi, aki ci­vilként majd kétszáz ember sírjánál mondott búcsúztatót. Az írásokból kirajzolódik a sorsa, családtagokkal, bará­tokkal, ellenfelekkel és ahogy mesélte, ellenségekkel, a tőle eltérő, más elveket vallókkal. Az útját azonban büszkeség­gel járta végig. - Végigfut rajtam a hideg - mondta, amikor arra kértem a 76 éves kitüntetettet, mesél­jen az életéről. - Cecén szü­lettem, óvodáskodtam Csák­­váron, a nyolcadik osztályt Abán fejeztem be, a tanító­képzőt Sárbogárdon és Szé­kesfehérváron végeztem. Pe­dagógusként 1959-től tanítot­tam irodalmat, nyelvtant, test­nevelést a felső tagozatosok­nak, itt, Pusztaszabolcson. Az úttörőcsapat vezetését 1967-ben bízták rá, tíz esz­tendeig tette a dolgát az ifjú­sági mozgalomban, szervezte a vándortáborokat a Vértesbe, később pedig tagja lett a Gyermekekért Országos Alapítványnak, ennek kereté­ben előadásokat, konzultáció­kat tartott Csillebércen. - Rengeteg élmény fűz ezekhez az időkhöz, sok gyer­mektől kaptam levelet akkori­ban, akik megfordultak a ván­dortáborokban - többen csak úgy címezték: Tibor bácsi, Pusztaszabolcs -, de így is rendre megérkeztek hozzám az üzeneteik. Dolgoz­tam a bodajki tábor­ban is, ahol ötszáz gyermekkel, húsz fel­nőttel, tíz egyetemis­tával együtt múlattuk a nyarat. A mozgalmas pá­lya a közéletben ta­nácstagsággal, szociális bi­zottsági tagsággal folytató­dott, majd megválasztották a település tanácselnökének, egy későbbi ciklusban pedig polgármesternek. - Adódtak konfliktusaim a pártidőszakban, amikor egy megyei gyűlésen, még 1987- ben elmondtam, hogy ez a vonat sehová nem megy, ezért le is szálltam róla. A polgármesterségért azért indultam, mert sokan bíztat­tak, bíztak bennem. A ciklus alatt sikerült több nagyobb beruházást elindítanunk, meg­valósítanunk Szabolcson. Tagja lettem a Fidesznek, ké­sőbb aztán a parlamenti kép­viselőségig jutottam. A csa­torna befejezéséhez sikerült 200 millió forinthoz juttatni a településem. Azt nagy örömmel vettem, hogy a vá­ros nemrégiben polgári pol­gármestert választott. Amikor Tibor bácsi átvette a meghívót az ünnepségre, azt gondolta, ha egy ekkora ese­ményre meghívták, biztos tör­ténik valami olyasmi vele, amit a családjának vele együtt kell átélnie. - Városomban civil kezde­ményezésként nemrégiben Életmű díjat adtak át nekem. Annak is örültem, nagyon büszke vagyok rá, az pedig igazán hatalmas megtisztelte­tés, hogy a megyei díszpolgá­ri címet nekem ítélték, alig is hiszem el... Hivatástudattal és elkötele­zettséggel végzett több évtize­des néptáncművészeti tevé­kenysége, valamint a néptánc­mozgalmat erősítő oktató-ne­velő és közéleti munkája elis­meréseként adományozott Fe­jér megye díszpolgára címet Salamon Ferencné nyugalma­zott pedagógusnak. - A megtisztelő cím jelzé­se annak, hogy az adományo­zók értékelik, fontosnak tart­ják a hagyományápolás, a művészetoktatás területét, ahol tevékenykedtem, így ez a díj túlmutat személyemen, részese mindenki, aki együtt­működött velem, támogatott, segített - mondta a díjazott. A magyarországi táncház­mozgalom kibontakozásával párhuzamosan kezdte Sala­mon Ferencné biológia-test­nevelés szakos tanárként a néptáncot oktatni Martonvá­­sáron. Hagyományt teremtett az iskolában, a telepü­lésen, ahol rang és sze­retet övezte a gyermeki alkotásokat, szereplése­ket. A martonvásári Százszorszép Tánce­gyüttes megalapítása is a nevéhez fűződik. A többszörös Kiváló Együttes címmel rendelkező és ebben az évben Vörös­marty díjjal kitüntetett együt­tes sikereit Németh Ildikó és Szabó Szilárd vezetésével érte el - hangsúlyozta köszönetét a pályatársaknak. - Életem nagy ajándéka és lehetősége, hogy 1994-97 kö­zött közreműködhettem Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész UNESCO- programjában, s vele szemé­lyes kapcsolatba kerülhettem. A kísérlet lényege: a művé­szetek által hatni a gyerekek­re az agresszivitás, a drog, a bűnözés ellen. Kilenc euró­pai ország vett részt a kísér­letben, az itt végzett közös munka csak megerősítette az addig elszántságomat- idézi. Svájcban és Franciaor­szágban folytak kurzusok Bu­dapest mellett, gyermektánc­tanárként ő képviselte a ma­gyar oktatási metódust egye­dül e programban. Menuhint néhány magyar néptánclépés­re is megtanította. - Az életem Fejér megyé­hez kötődik, Székesfehérvá­ron születtem, Sárbogárdon jártam középiskolába, Lesz­­kovszki Albin volt az osztály­­főnököm, (aki pár éve kapta meg szintén a díszpolgári ki­tüntető címet), jó útravalót adott. Lassan ötven éve Mar­­tonvásáron élek családommal, úgy érzem, a település befo­gadott bennünket, három gye­rekem már itt született. Sze­retjük az itt élő embereket. A rendszerváltás után Mar­­tonvásár önkormányzata el­sők között hozott létre vezeté­semmel egy művészeti isko­lát, ahol a zene mellett a tánc és a képzőművészet is beke­rülhetett a tanítandó tárgyak közé, s a martonvásári gyere­keken kívül a környező tele­pülések gyerekeit is befogad­tuk. Ezt az iskolát tekintem fő művemnek. Bizonyítottuk ve­le, amit egész munkásságom alatt vallottam, hogy a vidé­ken élő gyerekek ugyanolyan tehetségesek, mint városi tár­saik, ha megfelelő feltételek között, olyan pedagógusok foglalkoznak velük, akik szakmájuknak mesterei. Akiknek lelkesedését nem a pénz, hanem tanítványaik szeretete, tehetsége és szor­galma határozza meg. - Amikor Szolzsenyicin át­vette a Nobel-díjat, azt mond­ta: a szépség fogja megváltani a világot. Nem hasonlítom magam a világhíres íróhoz, de egyetértek gondolatával. A zavaros, felbolydult világ­ban a művészet lehet az eliga­zító, vigasztaló, segítő eszköz a lélek, az érzelmek meg­nyugvására - zárja. A tanítás, a fiatalok nevelése mindkettőjük életében meghatározó volt Gubicza Tibor és Salamon Ferencné a megyenapi ünnepségen Fotó: Koppán Viktor 2013. i6. 19. Iszom­bat Magyar hősiesség a Dardanellák poklában Tihanyi Tamás tihanyi.tamas@fmh.plt.hu Szörnyű, véráztatta föld, amelynek szinte minden négyzetméterén meghalt vagy megsebesült valaki egykor - ezt érzi a látogató a Gallipoli­­félszigeten, amely grandiózu­san kiépített nemzeti emlék­helye, katonai emlékparkja a nagyhatalmi babérokra pá­lyázó Törökországnak. Galli­poli az ő Doberdójuk volt az­zal a különbséggel, hogy az ott megvalósult hősiességet és áldozatot ma minden büszke török generációnak ismernie kell. Tanulhatunk tőlük, a ke­leti rokonoktól ilyen téren is. A Gallipoli-félsziget ostro­ma 1915. február 18-tól 1916. január 9-ig tartó csata volt, amelynek során a védekező török hadsereg sikerrel védte meg a Dardanellák tengerszo­rosát a támadó brit és francia erőkkel szemben. Mindez mi­ért kezdődött el? Oroszország nem tudott katonát elvonni a keleti frontról, ám enyhíteni kívánta a Kaukázusra neheze­dő török nyomást, sürgetett tehát egy törökországi had­műveletet. A támadás első számú célja így az volt, hogy lekösse a török hadsereget, másodsorban a brit-francia­­orosz szövetség oldalára kí­vánták állítani a Balkán akkor még semleges államait. Már­cius 18-án az antant flottája behatolt a szorosba. A terv egyszerűnek látszott: a hajók ágyúi megsemmisítik a parti erődök ütegeit, majd az akná­kat felszedve a flotta felúszik a szorosban. De sok hajó el­süllyedt, a brit és a francia haditengerészet századok óta legsúlyosabb vereségét szen­vedte el. A flottát ért csapást látván döntöttek a britek a fél­sziget elleni szárazföldi táma­dásról. A part hosszában a né­met irányítás alatt álló 5. tö­rök hadsereg sorakozott fel. A franciák oldalán szenegáli­ak, a britek mellett indiaiak, szudániak és egyiptomiak, a nemzetközösségi államok­ból új-zélandiak, ausztrálok, kanadaiak és új-finlandiak is harcoltak ott. És amit kevesen tudnak (a központi bemutató­­hely egy török munkatársát zavarba hoztam a kérdéssel): a Monarchia magyar tüzérei a legvéresebb helyeken küz­döttek a török és a német ka­tonákkal együtt. Aribumunál a 9-es számú 24 cm-es mo­zsárüteg és a 36-os számú 15 cm-es tábori taracküteg fog­lalt tüzelőállást 1915 őszén. (Egy üteg űrmérettől függően 4-8 ágyúból állt.) Ezen kívül kötszert és más segítséget küldtünk Törökországnak. De a történteknek van egyéb ma­gyar vonatkozása: ott harcolt Gallipolinál Ausztrália hőse, a Viktóriai-kereszttel kitünte­tett Leslie Maygar (nyilván eredetileg Magyar) is. A félsziget csúcsán fekvő Krithia térségében és valami­vel északabbra, Aribumunál szálltak partra a támadók. Ha­talmas veszteségeket szenved­tek: ez egyes alakulatoknál 60 százalékos volt és akadt olyan hely, ahol 200-ból csak 11-en jutottak élve a partra. A Dar­danelláknál ugyanolyan álló­háború alakult ki, mint más európai fronton, mint Dober­­dónál. A támadókat jól álcá­zott géppuskafészkek fogad­ták, aknamezőket telepítettek és szögesdrótokat húztak ki. A kitartással Törökország önbizalma és tekintélye meg­nőtt. Az Osztrák-Magyar Mo­narchia 1916 januárjára meg­hódította Montenegrót és csa­patai állomásoztak Albánia északi részén, a támadásuk Görögországot veszélyeztette. Törökország Bulgárián ke­resztül végre szárazföldi összeköttetésbe került szövet­ségeseivel és jelentős mennyi­ségű fegyver, hadianyag és katona áramlott a régióba. A hadművelet a támadók számára a remélttel ellentétes eredményt hozott és az antant hadvezetése nem látta értel­mét ott további véráldozat­nak. A Gallipoli-kísérlet tehát súlyos katonai és taktikai ve­reséggel ért véget. Az akciót brit részről erőltető Winston Churchillnek le kellett mon­dania flottaminiszteri tisztsé­géről, ám háborús bűneit saj­nos a második világháború­ban a mi rovásunkra is foly­tathatta. A Gallipolinál hőssé váló Mustafa Kemal Atatürk­­nek - aki eltörölte a szultán­­ságot, kikiáltotta a köztársa­ságot és gazdasági, kulturális, szociális reformokat vezetett be - Törökországban kultusza bontakozott ki már életében, amely a mai napig tart. Törökország emlékhelyek tucatjaival tiszteleg hősei előtt a Gallipoli-félszigeten­Fotó: Lovász Lilla

Next