Fejérvármegye Hivatalos Lapja, 1923 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1923-03-22 / 12. szám

100 Magyar királyi Belügyminister. 31.882/1923. XII. B.­ M. számú körrendelet. Az Észak Amerikai­ Egyesült­ Államokból küldött Prepaid­ek (előreváltott hajójegyek) és a kivándorolni szándékozók által az engedélye­zett hajóstársaságok magyarországi irodáiban lefizetett előlegek tárgyában. (Valamennyi útlevélkiállító hatóságnak, valamennyi thj. város polgármesterének.) Az Észak-Amerikai­ Egyesült­ Államok tör­vényhozásának azon intézkedése, hogy egy fiská­lis év (július 1-étől, június 30-áig) alatt csak 5638 magyar honos kivándorló nyer az Egyesült­ Álla­mokba bebocsátást, az 1923/24-ik fiskális évre is érvényben marad, tehát a kivándorlás újbóli meg­indulásától, vagyis az 1923. év július hó 1-étől az 1924. év június 30-áig újból csak 5638 magyar kivándorló nyer bebocsájtást az Egyesült­ Álla­mokba. Természetes tehát, hogy az 1923/24. fiskális évben is az 1922/23. évhez hasonlóan a kivándo­rolni szándékozók közül csak azoknak lesz az en­gedély megadható, illetve csak azok részére lesz az útlevél kiállítható, kiknek kiutazása a legikább indokolt. A kérelmezőknél tehát nem azt fogják a hatóságok elsősorban vizsgálni, hogy kinek mióta van hajójegye, illetve, hogy mikor fizetett be vala­melyik engedélyezett hajóstársaságnál hajójegyet, hanem azt, hogy kinek milyen fontos életfenntar­tását illetőleg az Amerikába való kijutás és mily családi kötelékek fűzik az illetőt már Amerikában lévő hozzátartozóihoz. Erre vonatkozólag a közel­jövőben külön részletes utasítással fogom az út­­levélkiállító hatóságokat ellátni Miután azonban tapasztaltam, hogy már most is több mint 5000 Amerikában vásárolt prepaid (előreváltott hajójegy­ van itt Magyarországon for­galomban, tapasztalom továbbá, hogy nap-nap után érkeznek újabb prepaidek, s így ezeknek a száma már most is túlhaladja az 1923/24. évben Amerikába bebocsájtandók számát, mert hisz a legtöbb prepaid nem egy,­­ hanem többnyire egész családok, néha tehát négy-öt, sőt ennél több személyre is szólnak, felhívom főkapitány — kapi­tány — alispán — polgármester urat, hogy a leg­elterjedtebb módon, lehetőleg a hírlapok útján is hozza a nagyközönség tudomására, hogy saját, va­lamint Amerikában élő hozzátartozói érdekében is ne küldessen magának prepaidet. Az engedélyek megadása ugyanis, mint fent jeleztem, nem attól lesz függővé téve, van-e va­lakinek prepaidja, vagy sem, s így a prepaiddel rendelkezők nagy része kivándorolni a quota szűkre szabott száma miatt nem fog tudni. A prepaidekért Amerikában lefizetett tetemes összegek nagy része tehát céltévesztetten fizettet­­nek be és csak arra jók, hogy az ottani hajóügy­nökök élvezzék azoknak kamatait, melyeket egyéb­ként a vásárlók élveztek volna. Tudnunk kell azt is, hogy a prepaideket ugyan vissza lehet adni az elárusító amerikai ügy­nöknek, azonban a fennálló szabályok értelmében az ügynök csak a jegy megvásárlójától tartozik azt visszavenni, s csakis bizonyos időn újabban két éven belül — ha a prepaid teljes árát vissza­adni nem tartozik, hanem abból 10 százalékot le­vonhat , a vásárló tehát, ha visszaadja a prepái­dét, pénzéből 10 százalékot minden körülmények között elveszít. Felvilágosítandók tehát a kivándorolni szán­dékozók, hogy ne váltassanak maguknak prepáidét mindaddig, míg nincsenek tisztában azzal, vájjon kivándorolhatnak-e, vagy sem ? Ez pedig csak ak­kor biztos, ha útlevelüket már megkapták és azt az amerikai követség is ellátta a beutazási­­vi­­summal. Ha ez megvan, még mindig elég idejük van kiírni Amerikába és kérni, hogy küldjenek nekik útiköltséget, vagy hajójegyet. Akik azonban mé­gis ragaszkodn­a­k­hhoz, hogy az útiköltség már jóelőre kezüknél legyen, azok sokkal okosabban teszik, ha nem hajójegyet, hanem készpénzt kül­detnek maguknak egy megbízható amerikai bank útján és pedig nem koronákban, hanem kifejezet­ten dollárokban, mert hisz a hajójegyet is dollá­rokban kell fizetniük, h így legalább nem teszi ki magát az amerikai pénzküldő rokon, hogy be­fizetett pénzét esetleg egészen, vagy legalább is 10 százalékát elveszti. Küldhető az útiköltség Ame­rikából a Védő Iroda címére is (Magyar Kiván­dorlókat és Visszavándorlókat Védő Iroda Buda­pest, Vill. Biumei-út 4 szám) jelezvén, hogy ki­nek az útiköltségére szolgál a küldött összeg. A Védő Iroda az ilyen dollárösszegeket letétbe veszi és, ha az illető kivándorló már útlevelét s a vi­­sumot elnyerte, részére a vasúti és hajójegyet meg­vásárolja és a még megmaradó és az utazásra szükséges készpénzt elszámolás kíséretében az il­letőnek átadja és őt az utazásra nézve a szüksé­ges útmutatásokkal ellátja. Ha pedig az illető nem vándorolhatna ki, úgy a Védő Iroda a címére ér­kezett pénzösszegeket a küldőnek visszautalja és őt értesíti, hogy miért nem vándorolhatott ki az illető, kinek a részére a pénz küldetett. Miután csak annyi útlevél lesz kiadva, a­hány személy tényleg bebocsájtást nyer Ameri­kába, senkinek sem kell tartania attól, hogy meg lesz az útlevele, de nem lesz meg az útiköltsége, mert hisz ily eljárás mellett őt senki meg nem előzheti. Ugyancsak divatba jött az is, hogy a legtöbb kivándorolni szándékozó előre lefizet az engedé­lyezett hajóstársaság budapesti irodájában előleget, néha tetemes összeget 30—40.000 koronát, sőt en­nél nagyobb összegeket is, — ezen előlegfizetés is teljesen céltalan és kárba veszett, mert hisz min­denki ráér akkor megváltani hajójegyét, ha már visummal ellátva útlevele kezében van. Az előre­

Next