Felsőmagyarországi Hírlap, 1929 (32. évfolyam, 16-52. szám)

1929-04-20 / 16. szám

V ff * V 8átoralap,uj hely, XXXII. évfolyam 16.-ik szám € gyes szám­ára 10 fillér Jíegyedévre 1420p. U­jh­elyi Hírlap 1090. április 20. r cuviiMy i MRvns&Myi HÍRLAP Megjelenik szombaton hirdetéseket /elvesz a kiadóhivatal telefonszám 10. ív -v:\\v:.vv:-sv: v-\w:.v:.v i „Felső­agyarországi i­tyrBelü­gy­miniszteri vizsgálatot néhány rövid hónap előtt nyakába akasztotta az ádáz; politikai harcokban, közéleti küzdelmekben koldusán ma­radt tarisznyáját, vándorbot­­tollát acélos markába vette és elindult az ország belse­jébe uj otthont keresni Délibáb táncolt előtte­? távoli ködökben tornyok, paloták rajzolódtak ebibe és feledte a Ronyva partját, szülőfalujának zeg­zugos uc­­cáit, a földszintes házakat,­ a barátokká átnemesedetti olvasók táborát és megült­e a Szinva partján, emeletes­­házak tövében, új emberek között. De ott is csak az maradt, aki eddig volt. Hirdetője és harcosa az igazságnak, az emberek emberségének és a becsületnek, fanatikus hir­detője a feltámadásnak. És a délibáb, ezúttal is csak délibáb maradt. Csa­lóka volt a remény, csak párázat rajzolta volt a kép, az emberek emberek marad­tak és nem formálta át őket az a nemes és magasztos érzés, amely hajdanra és a közel­múltban is az olvasóinak táborát összekovácsolta. A „Felsőmagyarországi Hírlap“ koldus-tarisznyájá­val a vállán visszajött. Ko­pogtat küzdelmekben meg­­edzett tollával megértő­ pol­gártársainak kapuján és be­bocsátást kér. Kéri fogadják vissza a megsértett szeretetükbe, kéri hogy azzal az elszánt me­legséggel álljanak a lap ki­bontott lobogója alá, a­mi­lyen elszántsággal és törhe­tetlen hittel akar a „Felső­magyarországi Hírlap“ ismét Felsőmagyarország, a régi nagy Felsőmagyarország hír­lapja lenni. Lapunk legutóbbi számá­ban a sátoraljaújhelyi új vil­lanytelep építésével, illetve az építkezésnél felmerült új túlkiadásokkal foglalkozó cik­künk igen széles rétegekben vert nagy hullámot. Elsősor­ban a város közönsége az, amelyet megállapításaink ér­dekeltek, mely csak a mi cikkünk al­apján kezdett tisz­tán látni a villanygyári épít­kezés ügyében. Cikkünk megjelenése óta is több irányban és a legbe­­avatottabb helyeken érdek­lődtünk és nyert információink szerint a hiteltúllépés legfőbb oka az volt, hogy a költségve­tésben felvett 600 lóerős gépberendezés helyett 600 kilowattos, 750 lóerős gé­peket szereztek be és állí­tottak fel. A nagyobb gépek folytán nagyobb kazánok váltak szük­ségessé, ez viszont maga után vonta az épület megnagyob­­bítását is és ennek a követ­kezménye az is, hogy a ter­vezett kéménynél jóval na­gyobbat kellett építeni, ami egymaga kb. 25.000 pengő túlkiadást okozott. Meg kell állapítanunk, hogy a gépészeti berende­zésnél igen csekély mérvű a túlkiadás, melynek legnagyobb része a magasépítkezésnél és a hálózat átszerelésénél jelentkezik. Ez utóbbinál azért, mert nem vették fel a költ­ségvetésbe a táví­ó- és tele­fonvezetékek miatt szükséges védő berendezéseket. Ennél a tételnél egyedül a szigetelt huzalok több mint 100.000 pengő túlkiadást okoztak és természetesen nem volt olcsó az elosztó vezetékeknek egész uccák során falba sülyesztett szigetelő csövekben való el­helyezése sem. Jelentékeny túlkiadást oko­zott — és ez annál nagyobb hiba, mert a tervezés idején is már megállapítható volt a költségvetés túllépése — hogy a transformátorok számára valóságos palotákat építettek a tervezett egyszerűbb és a célnak teljesen megfelelő, ha nem is oly szép vasházacs­kák helyett Tény az, hogy a képviselő­­testület elé terjesztették és az elfogadta a 750 lóerős gépberendezésre vonatkozó szerződéseket. Ám nem vilá­gosították fel a képviselőtes­tületet — melynek egyéb­ként nincs szakértő tagja, aki ezt az eltérést észrevette volna —­ hogy ez maga után fogja vonni a már említett túlkiadásokat. Informálódásaink folyamán meggyőződtünk arról, hogy a város vezetősége maga is hosszabb idő óta figyelem­mel kíséri a hiteltúllépés ag­gasztó jelenségét és dr. Orbán Kálmán polgár­­mester már cikkünk meg­jelenése előtt feliratot in­tézett a belügyministerhez, melyben kéri, hogy a vil­­lanygyár-épités ügyét szak­­értőivel vizsgáltassa felül. Ennek a felülvizsgálat főleg a felelőség kérdését lesz hi­vatva tisztázni, ám nem se­gítség azok ellen a nehézsé­gek ellen, melyek a túlkiadá­­sok folytán a város háztar­tásában jelentkeztek. A köz­művek ugyanis — mint már megírtuk — nem képes a város háztartásának visszaté­ríteni a Speyer-kölcsön an­nuitásának kifizetésével nyúj­tott előleget, ami esetleg za­varokra fog vezetni. Éppen így nem fogja megoldani azt sem, hogy a város honnan és hogyan fogja megszerezni a még szükséges összegeket. Bennünket nem aggaszt a rentabilitás kérdése. A villanytelep a túlkiadá­­sok ellenére is jövedelmező lesz a mai egységárak mel­lett is, de természetes, hogy hozama el fog maradni attól, amit a túlkiadások nélkül remélni le­hetett. Ez, mint már megírtuk , azért lehetséges, mert a szén ára alacsonyabb az elő­zetesen felvettnél és a szén­fogyasztás is kedvezőbb. * A villanygyárral kapcsolato­san közérdeklődésre számot­­tartó másik ügy Sárospatak bekapcsolásának kérdése. Információnk szerint a sá­rospataki villanybizottság a közművek ajánlatát elfogadta nagyon kedvező Sárospatakra, de nem mondható kedvező üzletnek Sátoraljaújhely vá­ros szempontjából. Sárospatak fogyasztói egy­részt aránylag olcsóbban fog­ják kapni az áramot, mint Ujhely közönsége, másrészt kérdéses, hogy a várható igen szerény haszon reményében érdemes-e a kb. 250 000 pen­gőre tehető beruházásokat eszközölni és emiatt újabb kölcsönt felvenni. A magunk részéről meggondolandónak tartjuk a dolgot — különö­­nösen, mert a teljesen átépí­tendő elosztó hálózat 15 év múlva Sárospatak tulajdonába megy át. Hogy mégsem fog­lalunk ellene állást, annak az az oka, hogy szinte befejezett tények előtt állunk és termé­szetes, hogy a közműveknek a tett ajánlatot állnia kell. kére a polgármester a hiteltúBlégsések miatt. — Nem jó üzlet a Patak villanyellátása. — Rentábilis üzem, bár erősen csökkent a jövedelem a SíHellű llépések miatt. Árverési hirdetmény. A bodrogi Halászati Társulat a 2., 3, 4, 5. és 6.-ik üzemszakasz halászati jogát f. évi május hó 14-én d. e. 9 órakor Sárospatak nagyközség tanácstermében nyilvános árverésen fogja szakaszonként haszonbérbe adni, 6 évre. Az árverési feltételek Kvaszinger József társ­­igazga­tónál Olaszliszkán és az árverés megkezdése előtt a tanács­teremben Sárospatakon megtekinthetők.

Next