Felsőmagyarországi Hírlap, 1931 (34. évfolyam, 1-48. szám)
1931-01-03 / 1. szám
T, k. Sátoraljaújhelyjs ^ |?| Újhelyi Hírlap 1031- január 3. XXXIV. évfolyam l.-ik szám €gycs szám ára 10 fillér JCcgycdévre 1*20 p.1hírlap szombaton JCiröctésekct felvesz a kiadóhivatal Idejonszám 10. BK' x" -V'íV vkaV'.X'''.'V''X'-v".-v" vw.-v VX-V' v \ \ \ v \ v \ VN'V \ *% xx \ x \ \ \ \ \ v / / ✓ v y* / ■/ / / / / / ✓ v "t.mww-'"*-:1* -* * ■■*" • ■ x x x XV V x v:v V'v x x x x xxxxxxxxxx ✓ / / > / / / ) >✓/!✓. /. / / ✓ / / / / / // / / V / / // / / / / / / / / //////// / / / / / / / / / / ///////////////// XXX X.^/. /X X X X X X X X X X X X X X X X jtöegjeknik ßitf nj M az ölbeli csecsemőknek, az iskolás gyermekeknek, a sereiülő ifjúságnak, a „harmincéveseknek“, az élet virágjában lévőknek, az ötvenes öregeknek, a roggyant térdű aggoknak. Az ölbeli csecsemőknek hogy az édes anyatej megacélozza izmaikat, megerősítse a testet az élet megvívandó harcaira. Az iskolás gyermekeknek, hogy a tudás elhintett magva nemesen csirázódjék ki és szökkenjen belőle szárba az értelmiség színpompás virága. A serdülő ifjúságnak, hogy váljék valóra minden álmuk, minden elképzelésük, jóra, boldogulásra, ahogy azt ma, gondterhes nappalokon, álomtalan éjjeleken elgondolták. A „harmincévesekének, hogy a jelen" kilátástalanságát a boldogulás jövendője váltsa fel. Az élet virágjában levőknek, hogy ne legyen harcuk meddő, hogy fakadjon küzdelmeik nyomán a munka eredményességét mutató jólét. Az ötvenes öregeknek, hogy száradjon fel ajkaikról a kesernyés iz, amit hosszú hónapok alatt kitermelt a csalódás és a nem teljesült remények. A roggyant térdű aggoknak, hogy életük hátralevő ajándék óráit aranyozza be az elmúlt békés esztendők visszatérő fénye. Boldog uj esztendőt az ezer sebből vérző csonka Magyarországnak. (p6 Aw. - * ni V Feliessízések a vizmarálg villany&g&rról ás egyesiekről A vizdijemelés körül kifejlődött vitát igazán élvezett volt kívülről figyelni — az adatok birtokában. Nem lehet elkerülni, hogy néhány megjegyzést ezzel kapcsolatban ne tegyünk. Itt van mindjárt a villanytelep által a városnak fizetendő részesedés összege. Az üzemi bizottság tagjai — a tájékozottak — 48 000 pengőnek mondották, pedig ez a szám minden, csak nem helyes. Mert 1929 ben 39 870,1930-ban 26.600 pengőt állítottak be a villanygyár költségvetésébe „városnak részesedés“ címén. Lichtensteinnak tehát igaza lett most is, mert a képviselőtestület megint nem a való adatokat látta És Grosz Dezső hiába mondja, hogy ő tisztán lát, mióta üzemi bizottsági tag csak azt látja, amit eléje adnak, épp úgy mint a képviselőtestület. De ezzel a hitével — önkéntelenül — hozzájárul a képviselőtestület félrevezetéséhez. * Mert nézzük csak: dr. Lichtensteinnak még sincs igaza, dr. Dubaynak sincs igaza. Azok az okok, amelyek 1930-ban szükségessé tették a vizdijemelést, 1931-ben is fennállanak. 1930 márciusában azzal indokolták részben a vizdijemelést, hogy 1929-ben már beállítottak költségvetésbe a pataki csatlakozásból eredő nyereség címén 32.500 pengőt, ez pedig nem folyt be. Ez az indokolás megáll az 1931 évre is, mert 1930- ban sem volt meg a költségvetésbe beállított pataki nyereség, de meg fog állni jövőre is, mert hogy a pataki csatlakozás nem fog tisztán 65.000 pengőt hozni, arra, ugyebár, mérget lehet venni. * Hangsúlyozzuk : a tavalyi vizdijemelést az 1929 évi költségvetési hiány tette szükségessé. Az 1930 február 2-án megjelent hivatalos magyarázat a következő volt: a vizdij ioo százalékos emelésére van szükség, ami 93.000 pengőt tesz ki, mert a ki nem fizetett 1929 évi hozzájárulás 58000 a sárospataki elmaradt félévi bevétel 32 500 a vágóhid elvételéből előálló bev. csekk. 5.000 P. 95 500 Ebből azonnal kiviláglik a következő: 1929-ben a városi részesedést egy üzem sem fizette be, holott akkor azok jövedelmezők voltak. Ebből az 58 000 pengőből a vízműre 1614, a mozira 6389, a 10.186 pengő esett. vágóhidra A 29-es zárszámadás szerint 1929 dec. 31-ig be is fizettek 1614—6389 —10886 pengőt a városi pénztárba. Ezt 1930 február 2-án tudni kellett, miért szerepelt hát a fent idézett indokolásban a villanytelepre eső 39.870 pengő helyett 58000 pengő ? A felelet egyszerű: hogy ne vezessék félre az üzemi bizottságot, a képviselőtestületet és a közönséget?* Itt mindjárt feleletet kapunk arra is, hogy deficites volt e 1929 ben a villanytelep, akárhogy erősítik az ellenkezőjét az üzemi bizottság tagjai. A vágóhíd elvételéből - mondja a fent idézett indokolás — elmaradt a közműveknek 5000 pengő haszna. Keressük meg, hol ez az 5000 ezer pengő, amennyi hasznot — érthetetlenül — hozott a vágóhid a többi üzemeknek. A vágóhidat eddig is Göndör j állatorvos és a javadalmi hivatal kezelték és vezették, a közművek csak a pénzt kapta és mérleget csinált. A mérlegből nem látunk semmit. A költségvetést is hiába böngészük, ebből sem lehet kihámozni 5000 ] pengőt. Mi ez hát? Nem félrevezetés, mert részben igaz. Az 1930. évi költségvetés szerint a közművek tisztviselői illetményeiből 1746 pengőt számoltak el a vágóhid terhére, holott mi köze volt a vízmű és a villany- éj telep pénzbeszedőjének, a villanygyár raktárnokának a vágóhídhoz? Rátérünk már most a villanygyári deficitre. A villanygyár 1929 évi zárszámadása jutalék és nyereség címén 5870 pengőt mutat ki nyereségként. Hogy ebből mennyi esik mérlegen belül, a jelentés szerint nagyon kedvező eredménnyel dolgozó üzletre, nem tudjuk. De ha az eredmény nagyon jó, felvehetünk talán 2500 pengőt erre, 2135 folyt be a régi akkumulátorokért, marad tehát a kimutatott nyereségből a villanygyárra kb. 1350 Ellenben csak a villanygyár alkalmazottainak fizetéséből elszámolnak kb a vágóhídnál 570, a mozinál 570, a vízműnél 2650 pengőt ez kereken 380 pengő és már előáll a deficit, pedig arról még nem is beszéltünk, hogy a vízmű 15 fillért fizet az áramért, holott a malom csak 11 et. Ez a kis differencia a kerek 420.000 kw. fogyasztás mellett 16800 pengőt tesz ki. Így nem deficites a villanygyár és ezért nem hoz jövedelmet a vízmű. Emeljük az idegenforgalmat. Sürgős tennivalók. Az Északmagyarországi Idegenforgalmi Szövetség ma egy hete rendes közgyűlését tartotta Miskolcon. A közgyűlés elsősorban is szövetség tisztikarát választotta meg, többek között alelnöknek dr. Orbán Kálmánt, mint a körzetbe tartozó Sátoraljaújhely város polgármesterét. A választások megejtése után Wittich Andor ügyvezető alelnök ismertette a szövetség munkaprogramját, amely természetesen legnagyobb súlyt helyez Miskolccal és Borsod megyével összefüggő kérdésekre. És mert mi mindenkor örvendtünk annak, ha a cselekedetekből a szülőváros iránti szeretet ütközött ki, nem veheti rossz néven tőlünk senki, já e sorokban ennek a szerencsétlen, vergődő városnak