Felsőmagyarországi Hírlap, 1932 (35. évfolyam, 1-45. szám)
1932-01-02 / 1. szám
“TP1 Ift. A Sátoraljaújhely XXXV. évfolyam 1-ső szám Cgyes számára ! 10 Pér negyedévrs 1*20 pJ i_______Újhelyi Hírlap FELSŐMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Megjelenik szombaton hirdetéseken! felvesz a kiadóhivatal Széchenyi-tér 9. v va'.v: V'v:a'-v v'.vvs-v:.'V:a'n \ \ \ \ v.v \ a;v;v / •/ '/ v/ / •/ \ x \ v v v vw v w•»»»ír»»«_____ ✓ ✓ f * / * / * * ** s /***'**/ S * s ' S f * s * s s 's',,,,,,,,,,,, s s') XXW / / a\\\\\\\\\\\\\\V^ Ujesztendőre Hatalmas kérdőjelként áll előttünk a jövő. Ki tudja megmondani, hogy mi lesz, hova jutunk, mit juttat nekünk a jövendő ? A régi időkben a kalendáriumcsinálókra várt az a feladat, hogy e kérdésre válaszoljanak Meg is feleltek. Természetesen tréfás formában. Csak elő kell vennünk a mi legnagyobb mesemondóknak Jókainak „A világ vége“ c. kedves elbeszélését és mindjárt meglátjuk, hogy mint írtak valamikor a boldogabb időkben, a boldogabb ujesztendőre. A tréfás kalendáriumcsináló megjósolta a világ végét. Minden nemzetnek meg volt a maga véleménye az utolsó napról, s csak az orosz szögezte le, hogy itt már vége lehet ugyan a világnak, mikor náluk, az ő naptáruk szerint 13 nappal később következik be a vég. Nálunk megbékéltek az emberek, sőt még az adósságot is elengedték egymásnak (boldog idők !) és megtelt a templom, sőt még a szerelmesek, akik eddig eltitkolták érzelmeiket, siettek bevallani, hogy mennyire szeretik egymást. A vég pedig nem következhetett és nem következett be Az Úr azonban nem hagyta, hogy a kalendáriumcsináló így megtréfálja a világot és egy rettenetes viharral figyelmeztette az embereket, hogy a tűzzel veszélyes játszani. Jókai meséi már sok esetben váltak valóra. És mintha megelevenedne „a világ vége“. Úgy rémlik ma fel, hogy van egy dátum, amikor minden összeomlik, mert tovább már nem mehet így. Félre az ujesztendei kalendáriumi tréfával. Félre a rémképekkel. Uj életre van szükség az ujesztendőben. Ismerjük már meg egymást. Ismerjük már fel, hogy szeretet és megértés szükséges a tisztább levegőjű élethez. A háborúban ellőtt puskapor még mindig ott bűzlik a levegőben. De a szivekbe már befészkelte magát a béke vágya. A béke jegyében induljon minden: az élet, a termelés, a munka Tűnjön el minden, ami békétlenséget hoz. Legyen nekünk szegény magyaroknak szebb jövőnk, jobb jelenünk Ez azok, akik kezükben tartják az ország vezetését, azok lássák be, hogy elveszünk, ha nem erősödik az alap: az adózó keresete. Királyok és koldusok nem képezhetik az ország polgárságát. Minden az egzisztenciáktól függ A népet kell erősíteni, mert nélküle nem várhat az ország jobb esztendőt. Gondolkozzunk az ujesztendőben, okosabban és bölcseiben. Hassa át cselekedeteinket a szeretet, a béke, az egymást megbecsülés mindent legyőző ereje. . . . Így kívánjuk mi a boldogabb ujesztendőt! 1032. j mii ulir 2 gibauji lap Zemplén ellen — „Felháborodásunknak adunk kifejezést Zemplén megye törvényhatóságának csonka vármegyénk épsége ellen intézet merénylete miatt.“ szó szokatlan hangú, érthetetlennek látkijelentés. Sajnálatra méltó még a dologban, hogy éppen a félhivatalos szó Abauj-Tornai Hírlapban látott napvilágot, ez a rossz tréfának beillő sértés. Az eset előzménye, hogy a zempléni megyegyűlésen, amint ismeretes indítványt nyújtottak be annak érdekében, hogy az újhelyi főszolgabíróságot ne degradálják kirendeltsége Közbeeső indítványként hangzott el, hogy ha leépítésnek mindenképen be kell következni, úgy a bodrogközi főszolgabírói állás ideiglenes szüneteltetésére kerüljön sor Oláh István dr bizottsági tag foglalkozott egyben azzal is, hogy az újhelyi főszolgabírói hivatalt nem lehet degradálni már csak azért sem, mert a járási székhely predesztinálva van arra, hogy a körzetbe 32 község tartozzon majd valamikor. Természetes, hogy nem is hangzott el olyan indítvány, mely azt kívánta volna, hogy a jó hegyközi község mely Ujhellyel valósággal összenőtt, Zemplénhez csatoltassék. Világos azonban, hogy dr. Oláh Istvánnak foglalkozni kellett azzal a kérdéssel is, ami önmagában semmi esetre sem, minősíthető „területrablásnak“ amint azt modortalan gorombasággal nevezi a ferdénlátó cikkíró. Nem akarunk most azzal foglalkozni, hogy mindnyájunk vágya az elszakított területek visszaszerzése, de minden vármegyének létérdeke, hogy legyen belső határkiigazítás, ami már csak az olcsóbb közigazgatás érdekében is kívánatos volna. Ferde megvilágításban úgy büntették fel dr. Oláh István úy kúriai bíró, felszólalását, mintha az Abauj megye területi integritása elleni „merénylet“ volna. — „Nem Oláh dr. ur és társai, — írja az tervből, abauji harsona, ebből a ravasz bármenyire is hivatkoznak a gazdasági egységre, nem lesz semmi. Nem pedig azért, mert a terv abszurd, nem helytálló és különben is elkésett.“ Jellemző a fogadatlan prókátor szerepét betöltő hírmondóra, amit báró Sennyey Miklós bizottsági tag személyével kapcsolatban vet a türelmes papírra, így ír: „Akadt egy zempléni bizottsági tag, báró Sennyey Miklós, aki megbélyegezte ezt az erkölcsi szempontból is megítélhető indíányt. . . “ A visszatetszés hangján idézzük a a befejező sorokat. —„ Vegyék tudomásul a zempléni urak, hogy Abauj Torna vármegye hű fiai sohasem egyeznének bele abba, hogy csonka területéből egy talpalatnyit is elraboljanak. Elég volt belőle egyszer, hisz annak az áldozatai vagyunk.“* A vármegye alispánja röviden válaszol a cikkel kapcsolatban : — Valótlanságot ír a lap. A közgyűlés nem hozott semmi ilyen határozatot.* Nem szoktunk lapokkal polemizálni. Nem is vagyunk hivatottak arra, hogy választ adjunk a maga nemében példátlan támadásra De úgy érezzük, hogy amidőn a megye törvényhatóságát ilyen minden jóizlés határát felülmúló támadás éri, szólalnunk kell. A támadás hangjához méltó választ minden bizonnyal megkapja kellő helyről az „Abaujszántói Hírlap“ melyből majd ráeszmél, hogy gyűlöletre izzó csóvákkal az ellenségeskedés tüzét lángra lobbantani minden felelősség nélkül nem lehet. főknek téli kabátjiért Weisz Benő olcsón adja a javát! k Ttévjegyes KönyvnyomóanEBan RapsíatóR