Felső Magyar Országi Minerva. Folyó-Írás. 1825. 3-dik negyed (Júliusz-Szeptember)
Nyólczadik Füzet. Augusztusz. - 5. Laszky Hieronymus’ Élete, ’s titkos Követsége Szolimán Török Császárnál. Szalay Antal.
Augusztusz 1825. sod szerint nem jöttem készítni Uramnak, sőt kérlek benneteket annak megtagadására ; egyedül csak azért fáradtam hogy Uradat Uramnak viszont szeretetére gerjeszszem, mert az én Uram ezután őtt mind Attyát tisztelni akarja.“ Mustafa: „Mind Attyát? hova való vagy? nem vagy te Magyar, a’ mint látom.“ Én Lengyel vagyok, felele a’ követ. „’S hol tanultál Olaszul?“ Olasz Országban. „Mit kerestél ott?“ Én tanúlás és szemlélés végett mentem oda. „No Barátom! sokat tanultál, de keveset tudsz. Te ollyan szót ejtettél ki előbb miilyent egy bölcsnek mondani szégyen, és ha tán a’ Császár előtt mondottad volna nem álnék jót fejedért, — lásd azért jó velünk előre beszélni — azt csak gondolni is , hogy Urad miénket mint Attyát akarja tekintni ! Nem tudod Urunk’ elsőségét az Istenség után ? Nem tudod , valamint egy nap az égen , úgy egy Ur e’ földön a’ mi Császárunk , és te mint Erdélyi Bán lótó-futója bátorkodtál N. Urunkat Uracskád Attyának nevezni:? « Laszky : „Jobb lett volna már régen elmennem, és nem hallanom Uram’, ’s magam gyalázatját; rósz dolog e’ ha a’ Magyarok’ Királya írván a’ Török Császárnak, kedves barátjának és Szomszédjának, sőt Attyának nevezi őt’ Fiúi tisztelettel? ha nem óhajtjátok a’ tiszteletet, a’ ti hibátok , jól van •— eltörlök minden Atya ’s fiúságot Urad és Királyom között — és te nagy hatalmáért Uradnak gondolod fejemmel jádzanám iménti szavamért? véled tán, hogy akkor az én fejem kecskéjévé , Uradj okossága s embersége pedig tiédévé válna ? látom kéntelen kelletlen kell dicsérned Urad’ hatalmát, mert Skláv és szolga vagy; ezt teszik ugyan a’ Francziáknál, Spanyoloknál, Lengyeleknél is, sőt minden nemzeteknél, de csak az alávaló hízelkedők; — az én Királyom nem trombitáltatja magát Isten után elsőnek mert tudja , hogy egyedül Istené a’hatalom ; és hogy annak kezében légyen a’ kormány, nem csak fent, hanem e’ földön is. — Mért nevezted Királyomat Erdélyi Bánnak’s engem’ lótó-futónak? Azonban igaz valamint nékem Császárod nem Uram, úgy az enyím néked nem Királyod ; azért neveztél tán lótó - futónak, hogy kevesed magammal jöttem? Ősi szokás nálunk, hogy a’ paripának elvágják a’Tarkát, ha ez hoszszasága miatt alkalmatlan a’ fegyveres vitéznek; azért a’ ló ló marad ’s alkalmatost a’ szolgálatra, úgy a’ követet is: nem az inasok’ lovászok’ sokasága, vagy az ékes ruhák pompája, hanem urának benne helyheztetett bizodalma teszi, *—• ezért bár ide se hivattál volna, Királyom ’s magam eránt dísztelen kifejezésed’ hallása végett. “ Mustaffa : „Királyod néked a’ te Urad, de a’ miénk nem lesz, mert nem kért szabadságot a kormányra. Eljövetelesen örülök , hogy lótó-futónak neveztelek oka az, mert nem jönnek hozzánk követek és szószóllók ajándék nélkül, nem mintha mi azt óhajtnúk, hanem megkívánnya Urunk’ méltósága ’s nagysága. Azért bizonyos légy: minthogy ajándékot nem hoztál, nem is fogod látni a’ N. Urat, ’s nem foghatod csókolni annak kesztyűjét.“ Laszky : „Iparkodtam hozzátok, hízelkedvén magamnak kedves fogadtatásomról, és bizonnyára sok veszedelmekkel küzködtem ide jövetelemig; úgy, hogy azok’ sokaságától nyomat F.M. Dr. Minerva 3. Negyed, 1825.