Felső Magyar-Országi Minerva 7. (Kassa, 1831)
1. Kötet - Harmadik Füzet. Mártziusz - 20. Polykletus' útazása vagy Római-levelek. Huszonhatodik Levél
184 MÁRTZIUSZ 1831. lésű, egy szóval: ollyan legyen, a’ mi ilyennek egy Rómainál , ki Cliensei között királyokat számlál , lennie kell. Én nem festetem meg juhaimnak gyapját a’ természet’ megszégyenítésére , még életekben bársonnyal, nem hizlaltatok afrikai csigákat forró borral és liszttel, mint Fulvius Hirpinus ; nem kérdezem, ha az asztalomra jövő hal, a’ Sublicius hídon felül fogatott e vagy alól; de szeretem látni, ha meghódoltatott tartományainknak minden termései egymás után ékesítik asztalomat, ’s ezeknek külömbfélesége nekem kellemes bizonyságot tesz Róma hatalmáról. Ezen szempillantatban belépett egy rabszolga gyönyörű szőllő-fürteket hozván egy kosárban ’s Minutiusnak ezen szókkal adván által: „Uram vedd kegyesen szüretünk’ zsengéjét. Az az Isten , ki azt nékünk adja, még nem vett belőle hódolást, '5 magad ékesítheted vele szobrait. ” — „Elfogadom az ajándékot, ki küldi azt nékem?” — „Uram! nem ajándék, hanem adó, mellyet Oenophilus, szőleid’ gondviselője küld. ” — „ Kedvesen veszem figyelmét , lesz gondom megjutalmazására; hát te kié vagy ? ” — „ Uram a’ tied. ” — „ Mellyik tribunusból?’’ — „A’ tizedikből.” — Az én házomban születtél e ? ” — „ Vajha itt születtem volna ! szerencsésebb volnék, mint vagyok. Barátod Licinius Crassus adott engem neked testamentomban, az Antiumi házához tartozó ingó-javakkal egygyütt; ő nekem megígérte a’ szabadságot, de halálával mindent elvesztettem.” — „Jut eszembe azon ötszáz között voltál , kiknek felénél többet felszabadítottam. ” — „ Úgy vagyon Uram ! akkor én fiatal voltam , ’s azt gondolták , hogy még dolgozhatom , de azóta megöregedtem.” — „Mi neved?” — „ Dares. ” — „Jól van Dares, tudakozódni fogok felőled , ’s ha jó bizonyságot tesznek rólad , meg