Felső Magyar-Országi Minerva 7. (Kassa, 1831)

1. Kötet - Harmadik Füzet. Mártziusz - 20. Polykletus' útazása vagy Római-levelek. Huszonhatodik Levél

184 MÁRTZIUSZ 1831. lésű, egy szóval: ollyan legyen, a’ mi ilyennek egy Rómainál , ki Cliensei között királyokat számlál , lennie kell. Én nem festetem­ meg juhaimnak gyap­­ját a’ természet’ megszégyenítésére , még életekben bársonnyal, nem hizlaltatok afrikai csigákat forró borral és liszttel, mint Fulvius Hirpinus ; nem kér­dezem, ha az asztalomra jövő hal, a’ Sublicius hí­don felül fogatott e vagy alól; de szeretem látni, ha meghódoltatott tartományainknak minden termé­sei egymás után ékesítik asztalomat, ’s ezeknek kü­­lömbfélesége nekem kellemes bizonyságot tesz Ró­ma­ hatalmáról. Ezen szempillantatban belépett egy rabszolga gyönyörű szőllő-fürteket hozván egy kosárban ’s Mi­­nutiusnak ezen szókkal adván által: „Uram vedd kegyesen szüretünk’ zsengéjét. Az az Isten , ki azt nékünk adja, még nem vett belőle hódolást, '5 magad ékesítheted vele szobrait. ” — „Elfogadom az ajándékot, ki küldi azt nékem?” — „Uram! nem ajándék, hanem adó, mellyet Oenophilus, sző­­leid’ gondviselője küld. ” — „ Kedvesen veszem fi­gyelmét , lesz gondom megjutalmazására; hát te kié vagy ? ” — „ Uram a’ tied. ” — „ Mellyik tri­­bunusból?’’ — „A’ tizedikből.” — Az én házom­­ban születtél e ? ” — „ Vajha itt születtem volna ! szerencsésebb volnék, mint vagyok. Barátod Lici­­nius Crassus adott engem neked testamentomban, az Antiumi házához tartozó ingó-javakkal egygyü­tt; ő nekem megígérte a’ szabadságot, de halálával mindent elvesztettem.” — „Jut eszembe azon öt­száz között voltál , kiknek felénél többet felszaba­dítottam. ” — „ Úgy vagyon Uram ! akkor én fiatal voltam , ’s azt gondolták , hogy még dolgozhatom , de azó­ta megöregedtem.” — „Mi neved?” — „ Dares. ” — „Jól van Dares, tudakozódni fogok felőled , ’s ha jó bizonyságot tesznek rólad , meg­

Next