Felső Magyar-Országi Minerva 8. (Kassa, 1832)
3. Kötet - Kilentzedik Füzet. Szeptember - 23. Udvardy János: Olvasás
SZEPTEMBER 1832. 697 de vég nélkül nevelni is, és örökös kiapadhatatlan forrássá tenni, ’s csalhatatlan biztosságra securitásra és garantiára alapítói,— annyira, hogy lélek nélkül minden, a’ mi a’ gazdag természet iszonyú tárházában találtatik, reánk nézve mind haszontalan, sőt veszedelmes volna; ugy hát nem kételkedhetünk egy pillantatig is, hogy átallyában véve minden boldogságunk előmozdítása egyedül csak a' lélek boldogsága előmozdításában foglaltatik egy summában, következésképpen, ki a' lélek' nemesítésére csak egy lépést segített is, — csak egy módot kitalált is, — csak egy kis könyvecske’ írásával áldozott is, többet tett, mint ki a' csupa test' boldogságára, a’ lélek’ kizárásával, arany bányát, vagy akármelly rejtett titkot és bűvölést kitalált is. És imé! mind a' testi ember! mind csak a’ test' könyveit olvassa, ha olvassa is,— a' lélek könyveinek kicsiny a' publicuma, ’s a' legnemessebb munkák foganatlanok hevernek, 's a’ könyvboltokban penészednek! Az ember mind egyforma, — csak a' neveltetés tesz kit kit avá, a' mik vagyunk, — úgy hogy még a’ temperamentumot és természetet is egyenlőségre, ’s hasonszenyvű normára tudja rámázni. A' szerecseny gyermek neveltessék a' polytechnica intézetben ; fellyűlmúl mindnyájunkat, kik bölcs nevelést nem nyerhettünk; — de ha a’ szerecsenyek köztt nevelkedett volna, nincs rajta mit bámulnunk, a’ szenyves testiségen, és buta baromiságon kívül. Vannak, igaz, grádusai a’talentumoknak, de ez nem áll ellent, hogy a'legkissebb talentum kimívelve, a' testet kormányozni alkalmatossabb, és magába véve is nagyobb 's nemessebb nevelni’