Felső Magyar-Országi Minerva 9. (Kassa, 1834)

1834 / 3. kötet - 4. Balajthy Jósef: Voltaire temetési pompája

432 sereget ’s az egésznek elrendeltetését ’s itt tette nyil­ván valóvá, a’ maga azzal való megelégedését. De itt tűnt ki legszebb ’s legfelségesebb vonása is az egész szomorú jelenetnek. Az a’ fellengős óda, mel­­lyet Chestier Ur ezen ünnepre készített; Grossec Jrr pedig hangászatra alkalmaztatott, itt játszódott el. Ez, az ezen szép mesterségek mindenik nemében a’ láng­ész­nek mesterműve volt, mert a’ versszerző Voltairének, mint az emberi Nemzet jóltévőjének, nem csak dicsére­tét fejezte ki, a’ legfellengősebb versekben, hanem a’ hangászat is, a’ Tróján emlék-oszlopáról lemásolt han­gász szerekből állott, a’ mellyekben a’ hangászok külö­nös ügyességet szereztek magoknak. Ennek a’ képezet­­nek, nem csak új , hanem m­egkülömböztetett bényomá­­sú sikere is lett. Most már az egész gyász-sereg, a’ mindig előre ha­ladó és az lttai virágokkal hintő töméntelen sokaság’ tolongásai között , a’ régi Játékszín előtt vonult el. — Egy festett vászon fedezte annak előhomlokát. A Vol­taire mellképét, két Géniuszok koszorúzák cserfa koszo­rúval. Lejjebb e’ vala írva . Életének tizenhetedik évében irta ő Oedipet. Már alkonyodott, midőn a’gyász-sereg, a’ nemze­ti Játékszínhez érkezett. Egy csoport ünnepi pompával, ’s a’ legfinomabb ízléssel felczifrázott ’s felékesített osz­lop tűnt itt a’ szembe. Mindenik oszlop tündöklött, a’ megboldogult Drámái munkáinak, p. o. Meropének *) #) Midőn 1743-ban ezt a' Drámát játszották, olly nagy taps volt a’ Játékszínben, hogy Voltaire'nek a’közönség előtt meg kellett magát mutatni. És e’ vala a’ legelső példa, hogy a’ köz­kedvet nyert Játékszíni darab’ Szerzőjét a’ közönség előszóllítsa ’s annak a’ maga előtti megjelené­sét kivánja. Ez az első Dráma, mellyben szerelem nem fordul elő. — A’ Navarrai Herczegné czím alatt írt műn-

Next