Felső Magyar-Országi Minerva 9. (Kassa, 1834)
1834 / 3. kötet - 4. Balajthy Jósef: Voltaire temetési pompája
432 sereget ’s az egésznek elrendeltetését ’s itt tette nyilván valóvá, a’ maga azzal való megelégedését. De itt tűnt ki legszebb ’s legfelségesebb vonása is az egész szomorú jelenetnek. Az a’ fellengős óda, mellyet Chestier Ur ezen ünnepre készített; Grossec Jrr pedig hangászatra alkalmaztatott, itt játszódott el. Ez, az ezen szép mesterségek mindenik nemében a’ lángésznek mesterműve volt, mert a’ versszerző Voltairének, mint az emberi Nemzet jóltévőjének, nem csak dicséretét fejezte ki, a’ legfellengősebb versekben, hanem a’ hangászat is, a’ Tróján emlék-oszlopáról lemásolt hangász szerekből állott, a’ mellyekben a’ hangászok különös ügyességet szereztek magoknak. Ennek a’ képezetnek, nem csak új , hanem megkülömböztetett bényomású sikere is lett. Most már az egész gyász-sereg, a’ mindig előre haladó és az lttai virágokkal hintő töméntelen sokaság’ tolongásai között , a’ régi Játékszín előtt vonult el. — Egy festett vászon fedezte annak előhomlokát. A Voltaire mellképét, két Géniuszok koszorúzák cserfa koszorúval. Lejjebb e’ vala írva . Életének tizenhetedik évében irta ő Oedipet. Már alkonyodott, midőn a’gyász-sereg, a’ nemzeti Játékszínhez érkezett. Egy csoport ünnepi pompával, ’s a’ legfinomabb ízléssel felczifrázott ’s felékesített oszlop tűnt itt a’ szembe. Mindenik oszlop tündöklött, a’ megboldogult Drámái munkáinak, p. o. Meropének *) #) Midőn 1743-ban ezt a' Drámát játszották, olly nagy taps volt a’ Játékszínben, hogy Voltaire'nek a’közönség előtt meg kellett magát mutatni. És e’ vala a’ legelső példa, hogy a’ közkedvet nyert Játékszíni darab’ Szerzőjét a’ közönség előszóllítsa ’s annak a’ maga előtti megjelenését kivánja. Ez az első Dráma, mellyben szerelem nem fordul elő. — A’ Navarrai Herczegné czím alatt írt műn-