Felső Magyar-Országi Minerva 9. (Kassa, 1834)
1834 / 3. kötet - 5. Udvardy: Zagyva
443 itt, mind amott; — vagy igaz, de mi emberek nem hiszünk, mint sok számtalan igazságokat, külömben harmadik okot nem képzelhetni, miért hogy mégis semmiféle nemzet és vallás ezt nem bálványozza? a’ közéletben pedig lábbal tapossa? El kell süllyedni a’ világnak, a’ nép’ erkölcstelensége miatt, egy elromlott sok helyeken elöljáróikul. Akárki menjen el 3—4 együtt röhögő paraszt előtt, legyen az hintő, vagy egy rongyos koldus; már találnak rajta valami káromolni és mocskolni valót, nincs kedvezés, urának, papjának sőt a’ hol igazán mén, még a’ szentségének se. JSenki ezektől menten nem marad, ha csak szemük eleibe kerülhet. Hajdan a’ káromkodásért nyelvét húzták ; most minden szabad a’ tacskó kötöknek is, — igen is, mert keresztyéni szabadságban élünk. Szép, igen szép keresztyénség ! Az illy gonosz Zodomai erkölcsökért nem veri el a’ jég a’ határt; de ha egy szerencsétlen utas, a’ falu’ közepén megsüllyedvén, leszáll éjszakának idején a’ kocsiról, ’s a’ rész hídról lesikamlván, bele fúl a’ vízbe ; ennek holttestét, kedveseinek minden esdekléseire, rimánkodásaira se engedi a’ falu’ népe kivinni a’ határból , mert elveri a’ jég a’ határt. Imét illy felvilágosodásban élünk! ennyit tett még mind e’ mai napig a’ szelíd Jézus’ gazdagságtalan testamentoma. 19. Élledelmünk kétféle: testi és lelki. Ezen élledelmeknek belénk oltott eláthatatlan vágyja teszi mind magános embernek, mind egész nemzeteknek virágzását vagy kipusztulását, mert élledelem nélkül minden kivész , ellenben az élledelme bőséges arányjában virágzik minden. Ezen élledelmeket, vagy létalapos elemeinket szaporítani, nemesiteni szintúgy hatalmunkban van , mint tunyaságunkban, restségünkben, belőlük végképpen kipusztúlni. Egyedül a’ tudomány, a’ józan ész, vagy a’