Felső Magyar-Országi Minerva 10. (Kassa, 1835-1836)
1835 / 2. kötet - 5. Galanthai Herczeg Eszterházy Miklós, Magyar-országi Nádor' 's Kunok' Birájának élet-rajza
139 késő maradék tisztelettel emleget és emlegetend mindenkoron. Érdemeinek füzéreiben és munkálódásaiban már csupán egyetlenegy fény hibázott, mellyet azonban minden jobb érzésű ’s nagyobb belátású honossal kívánva kivárnak több esztendőktől olta fejére , hogy Magyarország’ Nádorává neveztetnék ’s választatnék. A’ Sopronyi Országgyűlés el is választá őt 1625-dik év’ Szent András hava’ 29-dikén egyenlő akarattal Nádornak. Ferdinand pediglen azzal tetézé megerősíttetését, hogy különös kegyelméből Sopron Vármegye’ Fő Ispányjává nevezé ki; egyszer’smind Fraknó’ várának örökös Urává tévé ’s helyhezteté őt maradékaival együtt. A’ következő 1626-dik esztendőben Bethlen Gábor egyesítvén seregeit Murtezánesz budai Basával, újra elkezdé az ellenségeskedéseket. Wallenstein császári Vezér küldetek ellenök, kihez csatolódék Miklós Nádor , a’ magyar segéd seregekkel. Murtezánosz már ekkor Neográd’ várát ostromlás mellyet hallatlan vitézséggel és elszántsággal védelmező királyi részről a’ Nádor’ testvérje, Eszterházy Pál. Ide sietének azért az egyesült Vezérek; Neográdot fölmentik az ostrom alól, Murtezáneszt pediglen megszalasztják. Bethlen ekkor fölosztván hadait a’ Törökök közé kemény csatához készült. Már egymás ellenében állott a’ két ellenség, már ütközetre harsogott a" trombita, midőn Bethlen látván az ellenfélnek jól gyakorlott fényes roppant seregét, három, vagy legalább kétnapi fegyverszünésre szállítja föl Wallensteint, mellyet a’ Nádor’ ellenszegülése mellett meg is nyert. Mire Bethlen éjfél után fölszedvén minden sátorait a’ Törökökkel együtt visszavonuló néma csendben ’s szerencsésen kijátszó csatát, harczot szomjúhozó ellenszernek az egyszer vakult szemességeket. Nehezen szenvedő azt Nádorunk, hogy társának rövid belátása