Felső Magyar-Országi Minerva 10. (Kassa, 1835-1836)

1835 / 2. kötet - 5. Galanthai Herczeg Eszterházy Miklós, Magyar-országi Nádor' 's Kunok' Birájának élet-rajza

139 késő maradék tisztelettel emleget és emlegetend min­denkoron. Érdemeinek füzéreiben é­s munkálódásaiban már csu­pán egyetlenegy fény hibázott, mellyet azonban minden jobb érzésű ’s nagyobb belátású honossal kívánva ki­várnak több esztendőktől olta fejére , hogy Magyar­or­szág’ Nádorává neveztetnék ’s választatnék. A’ So­­pronyi Országgyűlés el is választá őt 1625-dik év’ Szent András hava’ 29-dikén egyenlő akarattal Nádor­nak. Ferdinand pediglen azzal tetézé megerősíttetését, hogy különös kegyelméből Sopron Vármegye’ Fő Ispány­­jává nevezé ki; egyszer’smind Fraknó’ várának örökös Urává tévé ’s helyhezteté őt maradékaival együtt. A’ következő 1626-dik esztendőben Bethlen Gábor egyesítvén seregeit Murtezánesz budai Basával, újra elkezdé az ellenségeskedéseket. Wallenstein császári Ve­zér küldetek ellenök, kihez csatolódék Miklós Nádor , a’ magyar segéd seregekkel. Murtezánosz már ekkor Neográd’ várát ostromlás mellyet hallatlan vitézséggel és elszántsággal védelmező királyi részről a’ Nádor’ test­­vérje, Eszterházy Pál. Ide sietének azért az egyesült Vezérek; Neográdot fölmentik az ostrom alól, Murte­­záneszt pediglen megszalasztják. Bethlen ekkor föloszt­ván hadait a’ Törökök közé kemény csatához készült. Már egymás ellenében állott a’ két ellenség, már ütkö­zetre harsogott a" trombita, midőn Bethlen látván az el­­lenfélnek jól gyakorlott fényes roppant seregét, három, vagy legalább kétnapi fegyverszünésre szállítja föl Wal­­lensteint, mellyet a’ Nádor’ ellenszegülése mellett meg is nyert. Mire Bethlen éjfél után fölszedvén minden sá­torait a’ Törökökkel együtt visszavonuló néma csendben ’s szerencsésen kijátszó csatát, harczot szomjúhozó el­lenszernek az egyszer vakult szem­ességeket. Nehezen szenvedő azt Nádorunk, hogy társának rövid belátása

Next