Felsőbányai Hírlap, 1896 (1. évfolyam, 11-20. szám)

1896-08-16 / 11. szám

J. FELSŐBÁNYA VÁROS ÉRDEKEIT FELÖLELŐ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEG­YEST­ART­ALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdájában Nagy­bányán. Előfizetési ára: Egész évre 2 frt. — Fél évre 1 frt. — Egyes számok io krért kaphatók. P hirdetések olcsó árak mellett közöltétnek. Kéziratok a szerkesztőhöz, előfizetések és hir­detések a kiadóhivatalba intézendők. Nyilttér soronkint io kr. Utcza-szabályozás. A kik. városunk föutczája vége felé az úgynevezett felsövégen se nem laknak, se nem járnak, nem tudják, hogy az egykor Pellády Ferencz tulajdona volt, most Spie­gelhalter Sándor tulajdonát képező telkes­ház kertjén keresztül folyó patak, mely még a Kozák János telkéről jövő kis patakot is felöleli s mely a főutcza jobb oldalán kes­keny és szabályozatlan medrében folyva a Nyisztor-féle ház előtt az úttest alatt átere­szen baloldalra veszi útját, addig mig e megtörést teszi, télen a jég kiöntésével, ta­vasszal és nyáron az itteni gyakori esőzé­sek alkalmával nem kismérvű kiáradásával mennyire rongálja és diszteleniti a főutat. E patakrészre vagy van szükség, vagy nincs. Ha van, akkor e patak is, mert medre k­eskeny és alacsony és kikövezetlen volta tt bűzös, piszkos üledéket tartalmaz, kö­ssék ki teknöszerüen, a mint a pia­­tfolyó patak van, mert a jelenlegi iban sem egészségi, sem közlekedési, vlla­t!ÍXl/7<x5~L­v-p­rrCSt S2­^ÍTp OTí CTfOT nem míd­— radhat. Ha nincs szükség rá, akkor leg­egyszerűbb volna e patakot, a mint a fő­­utczára torkol, egyenesen a föld alatt meg­felelő átmérőjű átereszén keresztül az alig 10 méternyi távolságra folyó Zazaron ve­zetni, hogy az itt e tájon amúgy is kes­keny főutczát ne szűkítse, mert a tagad­hatatlan, hogy e patak úgy a főutczából, mint a járdából mintegy 50—60 cmnyi tért elfoglal, mi által a különben is girbe-görbe járda tere több ház előtt alig szélesebb 1 méternél. De se a patakrészre, se medré­nek kikövezésére nincs annyira szükség, mint inkább arra, hogy a Csirik-féle, most Szász Lajos tulajdonát képező háztól kezdve lefelé a volt kincstári kohófőnöki lakházig, — miután ez utczarész rendes, sima kő­­táblákkal kirakott járdát egyelőre nem igé­nyel, — megfelelő szélességű járdatöltés készíttessék, oly módon, hogy a járda két oldalán középnagyságú pazarkövek helyez­tetnének el sorban és ezek közé pedig alul nagyobb kavicsdarabokkal, felül pedig ap­­róbbszemü kavic­csal vegyes homokkal töl­tetnék ki. De kívánatos volna, hogy e partakrész a főutcza vonaláról eltereltessék természe­tes egyenes irányába a Zazarba, azon ok­ból is, mert nem szabályozható, szélesebb medret ásni nem lehet, mert akkor az út­test szabályszerű szélessége nem lesz meg, de még főleg azon okból is, mert keskeny és alacsony medre miatt gyakori kiáradá­sával a lakóknak a futólagos kellemetlen­ségeken kívül érzékeny kárt is okoz, azt nevezetesen, hogy a főutcza jobboldali ré­szén levő alacsony pinczéket iszappal meg­­hordja, a balolda­ opáo>yő,' alacsonyabb szin­­­tén­'teK'VC's fu­ruázc.'sCétí.y­uei*­­ .z-c.cu mondva vis­kókat mossa, áztatja/­ alpfalt időnap előtt elkorhasztja, a szegénység­ és ínséggel küzdő bányászok házait nedvesekké, egészségte­lenné, ragályos betegségek fészkévé teszi, nem is említve azt, hogy esőzések alkal­mával a patak vize nem térvén el keskeny alig 20 cmnyi mély medrében, nemcsak a főút jobb oldalát önti el, hanem az ország­úton átmenve és széjjel folyva a túlsó ol­dalt is elárasztja, úgy annyira, hogy a fő­utca baloldalán lakók mindannyiszor csak kerülővel s bosszankodással juthatnak laká­saikba. Leghelyesebben tenné a városi ha­tóság, — ha azon két házat, — melyeket a szóban levő patak kiáradásával folytono­san nedvesít s melyek száraz, egészséges lakásokká semmiféle költség árán az adott viszonyok között nem tehetők, hacsak ma­gasabbra nem emeltetnek és köböt nem építtetnek, — a tulajdonosoktól megvenné, (az egyik most úgy is eladó) ha sikerül; ha nem sikerül, tegye meg kisajátításuk czéljából a kellő lépéseket. Hogy a patak folyásának elterelésével kapcsolatban e két viskó is eltűnjék a főút közvetlen széléről, melyre kiugranak, 3—4 méterrel hátrább hagyva a többi házsookat, utczaszépitési szempontból is kívánatos volna. Ha föutcza az utcza, ne türessék meg kivételesen az a pár ház, helyesebb­en mondva viskó, melyek a különben is azon a tájon hova tovább, mindinkább szűkülő füutczá­­ban utczát akarnak képezni, a két ház ér­téke alig tesz ki 200 litot. A szóban levő pataknak a mint­a utczára lép, egyenes irányban a pár méter­nyi távolságra folyó Zazarba való vezetése szintén alig járna valami számottevő ■ költ­­. t. _ . ■* 1 ’ ■* . /. • ff sEO dLi ; cncuuon­ ttl dZ 'StuÁTy föutcza lakóira, hogy egyszer s minden­­ í* korra megszabadulnának a patak kiáradása okozta kellemetlenségektől, de egyu­ttal a főutcza e része is határozottan nyerne va­lamit csinosságban. Mily kellemes látvány volna, ha az eltüntetett patak helyén csi­nosan készített, kavicscsal töltött járda vo­­­­­nulna végig s annak szegélyét hárs- vagy akáczfasor díszítené! A Zazar baloldalán folyó árokból jő elegendő vízmennyiség arra a czélra, hogy a Nyisztor-féle lakháznál torkoló patakot, * mely innen a városon folyik keresztül, bő­ven elássa s alkalmassá tegye arra az es- Még alig hogy .... Még alig hogy bírhattalak S Íme már is elvesztélek: Oh, abból a szép tavaszból Milyen hamar hideg tél lett! Ki rám hozád virágival A boldogító szép tavaszt. Ilyen korán váratlanul szervasztád el örökre azt. • Kegyetlen vagy... s mért? Nem tudom S bár kérdezem nincsen a mi kegyetlenségednek okát Megtudná nekem mondani. Szerettelek . . Ha árnyékként kisértem minden léptedet; Te eltiprod, árnyékomat, Mert csak fény, csak a kell neked! De légy nyugodt! többé soha Nem koldulom szerelmedet, Soh’se kérem, hogy visszahozd, Az eltűnt boldog perczeket. Isten veled! Lesz még idő, Midőn megbánod tettedet, S ha nem szerettél is soha, De fogsz sajnálni engemet. De szánalmad nem kell nekem. Bár összetört e szív, de még A fájdalom között is van El benne egy kis büszkeség. Ne hidd, talán, hogy ne volna S nem lesz erőm lemondani. A hit, remény és szeretet Meg fognak rá tanítani. Isten veled!­ez te hozzád Utolsó búcsúzó szavam: Élj boldogul! s ne légy soha, Mint én olyan boldogtalan. •---a- v^***.. .______________. ki Akt /A A viszontlátásig.*) Fekete ruhában sűrű fátyollal borított arcz­­czal őrültként siet egy gyászoló nő a temetőbe. Karján koszorút visz s márvány­­— tört oszlopot ábrázoló — sírkőre helyezi és sír, zokog keser­vesen . . . Közbe-közbe szaggatott fuldokló hangja hal­latszik . . . oly rémes ez itt a temetői magányban, »Te voltál az igaz, te voltál a hit . . . sut­togja a gyászos alak. Feledtelek, pedig szerettél ... óh bocsáss, bocsáss meg nekem ! . . . nem tud­tam mit teszek, midőn ö, ki oly szép s oly hűt­len volt — elámított, — hisz olyan édesen be­hízelgő volt a hangja, hogy képes vala fiatal szivemet elcsalni, elvonni teteled s magához édesgetni. .. . És most utólért a hatalmas Isten méltó bün­tetése ! A zokogás megszűnik, a suttogó hang elhal s a fátyolos nő gondolatokba mélyed, gondolatai visszatérnek a múltra . . . Szép, fiatal, gazdag s mindenki által iri­gyelt lánykát látnak lelki szemei, bűvölő kék szemek, fekete haj s hosszú selyemszerű szempil­lákkal. 1 *) Ezen 1­ rczc.czikket Kovásy Elemér »Apró történetek» czim alatt megjelent csinos kiállítású müvéből vettük át, mely Lévai Mór kiadónál Ungváron i ftt 20 krért szerezhető meg. Ajánljuk­lvasóinknak. Szerk.

Next