Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1900-01-14 / 1. szám

zottan tudom, más gazdagabb városok háztartásában is előfordulnak, de azért — merem állítani, — hogy ma már mindenütt a haladó kor igényeinek megfelelő, a tiszt­viselők tisztességes megélhetését biztosító feltételekről gondoskodva van. Nálunk is lehet a fizetéseket rendezni, csak akarnia kell a gyűlésnek. Joggal kér­heti ezt minden tisztviselő, a­kitől megkí­­vánják, hogy mindenkor rendelkezésre álljon és mindenkinek szolgája legyen. ladó Ismétlem, hogy lehet nálunk is a ha­kor szelleme által régen túlszárnyalt tiszti fizetéseket rendezni, s én,­ azon re­ményben, hogy kérésünkkel utat találok a közgyűlés tagjainak atyai szívéhez, ezennel rá is mutatok a megoldási módokra, melyek közöl választhat. Addig is, amig a bányakárpótlási alap­nak olyan évi kamat­jövedelme lesz, melyből a tisztviselők fizetése az egé­sz vo­n­­alon rendezhető leend : eszközöljön a köz­gyűlés »részlegest fizetési javítást kivétele­sen csakis azon tisztviselők részére, a­kik­nek kiterjedt munkakörével, ügybuzgóságá­­val, a mai kor igényével és a mai nehéz megélhetési viszonyokkal jelenlegi fizetésük nem áll arányban. Vagy ha a közgyűlés kegyes akar lenni és az egész tisztikarral szemben az osztó igazságnak megfelelően akar­á alkal­mazni a fizetés-felemelést, vegyen fel egy 10—12 ezer forintos amortizációs kölcsönt, a­melyet 10 —20 év alatt kamatostul vis­­­szafizethet, anélkül, hogy a város pénztára megérezné. Akár az egyik, akár a másik megol­dási módot választja is a közgyűlés, a különbség aránylag olyan csekély összeg, a­mely a város pénztári zárómérlegének serpenyőjét — ha némileg megbillenti is, de nem nyomja alá annyira, hogy az egyen­súlyt megzavarja. »Dixi et salvavi animam.« Pap Márton. Jövet, e hó 2-án, látogatást tett Nagyká­rolyban gróf Hugonnay Béla főispán­ és Nagy László alispánnál. Január 3-án Szinérváralján szállt ki képvi­selőnk, ott töltötte a napot, onnan az esteli vo­nattal a Nagybányáról elébe ment Szabó Adolf, Révész János és Dienes Dezső kíséretében vá­lasztó­kerülete székhelyére érkezett, hol Bittsánszky Ede magyar kir. bányaigazgatónak volt vendége. Nagybányáról e hó 5-én délelőtt 11 órakor ér­kezett városunkba az onnan jött nagyszámú kí­séretével. Itt Farkas Jenő polgármesternél szállt meg a díszes vendégsereg s villásreggelizett. Alig érkezett meg nagyon tisztelt képvi­selőnk, mindjárt megindult a városházán össze­gyűlt városi deputatió — mintegy 25-en, — hogy megragadva a szerencsét, a szatm­ár-máramaros­­szigeti vasút­özeljövőbeni kiépítésénél Felsőbá­nya s az ide gravitáló néhány község érdeke lehetőleg figyelmen kívül ne hagyassék. Pemp Antal r. kath. esperes-lelkész adta elő a küldöttség óhaját. Mire nagyérdemű képviselőnk válaszolt, hogy bár ígér­i nem szokott, most sem ígéri, hogy bizton lesz Felsőbányának vasútja, de úgy van értesülve, épen mostani útjában is úgy lett in­formálva, hogy Nagybányának Szigettel vasút által összeköttetése hadászati szempontból is szükséges, s ha az állam stratégiai czélból e vasút kiépítését kimondta, mindenesetre tekin­tettel lesznek, hogy az útvonalon e czélnak megfelelő megálló­helyek is legyenek, a­mikor Felsőbánya érintésével kell a vasútnak haladni. Biztosítja a küldöttséget a legjobb akaratáról, minden tőle kitelhető befolyását mérlegbe veti, mert ő is szeretne mielőbb választó­kerületének eme helyére is vasúton jönni. E kérdés szeren­csés vagy kedvezőtlen megoldása Felső­bányára roppant fontosságú. Ha bármi okból más irányba terelnék a dolgot az intéző körökben, akkor Felsőbánya jövő fejlődése elé oly­­at emelked­nék, melyet elhárítani többé nem lehetne. Okulva a múlt egyes szomorú tapasztala­tain, tudva, hogy néma gyermeknek anyja sem tudja a kívánságát, nem veheti rész néven senki, ha e város intézősége minden lehető alka­mat megragad, hogy ezen újabban ügye kedvező megoldást nyerjen.felmerült nagy Nem mintha csak parányit is kétkedni akar­nánk tisztelt képviselőnk jóindulatában vagy hat­hatós pártfogásában, de mert ő neki is ezer a gondja, ezer meg ezer felöl ostromolják, annál­­fogva is nem ártana, sőt jó lenne — még nem késő — más téren is mozogni. Mint tegnap a díszebéden is egyesek hangoztatták, ta­lp Nagy- és Felsőbánya városokból alakult bizottság ke­resné fel a hadügyi és a közlekedési minisztere­ket, mely küldöttség vezetését készségg­el vál­lalná el — azt hisszük — Láng Lajos orsz. képviselőnk. Ha szükségét látnák, el lehetne me­nni magához a király ő felségéhez. Szóval a vasat most kell ütni. Sok keserű hang hangzik egyszer­­másszor, mely a múltak mulasztásait sorolja fel. E részben is történt már, a­hogy gondoljuk, a múltban egy kis indolentia, még tán azt a csor­bát ki lehet üg­gyel-bajjal köszoralni. A jelen mulasztását emberi erő többé jóvá nem teheti. Ne feledjük azért soha e nagy igazságot: »Se­gíts magadon, az Isten is megsegít« !! 12—1 óra közt néhány látogatást tett kép­viselőnk, így a három egyház lelkészénél, Süss­­ner Ferenc­, nyug. bányatanácsosnál. Majd következett a tiszteletére rendezett banquette. E közebéden részt vettek Nagybányá­tól: Gellért Endre, Szabó Adolf, Révész János, Soltész Elemér, Torday Imre, Ember Elek, Bá­lint Imre, Dienes Dezső, dr. Miskolc­­y Sándor stb. A szépen sikerült banquetten a második fo­gásnál a társaság felállása mellett Ling Lajos emelt poharat a király ő felségéért. Nyom­ban Farkas Jenő éltette a képviselőt, aztá­n dr. Szó­itól Pál a magyar kormányt, annak elnökét Széll Kálmánt, majd Imre Káro­y a vendégekért, a nagybányaiakért, Gélért Endre aztán a felső­­bányaiakért ürített poharat, majd Lang Lajos ugyancsak a felsőbányai választókat éltette, Nagy Lajos újból Láng Lajost köszöntötte. Aztán Láng Lajos hosszabb, a figyelmet mindvégig lekötő beszédet tartott a politi­kai élet újabb nevezetes eseményeiről. Igyekezett a felemelt kvótára irányított beszédében a kedélyeket megnyugtatni s meg­győzni az intéző körök eljárásának helyességéről. Általános tetszés közti beszédjét azzal végezte, mit a vasút ügyében járt küldöttség előtt is hangsúlyozott, hogy egész befolyását s legjobb akaratát felhasználja a vasút é­pítésénél a külön­böző érdekek mérlegelésénél arra, hogy ő is mi­előbb vasúton jöhessen Felsőbányára. Adja Isten, úgy legyen ! Farkas Jenő köszönetét mondva a képvi­selőnek, a v­ndégeknek megjelenésekért, általá­nos bucsúzások közt a remélt viszontlátás mel­lett képviselőnk kíséretével elutazott. Láng Lajos választó­kerületében. Kerületünk országos képviselője, Láng La­jos valóságos belső titkos tanácsos, ez év első napjaiban látogatást tett kerületében, melynek nevezetes helyeiben a politikai élet újabb ese­ményeiről is beszélt választó­polgárai előtt. Felsőbányai Hírlap Különfélék. Rendk­ívüli városi közgVülés volt január 11-én d. e. 11 órakor. Kimondta a közgyűlés egyhangúlag, hogy a bányakárpótlásból kiutal­ványozott 40,000 forinton a 4 és fél százalékot jövedelmező s legbiztosabb s előnyösebb Ma­gyar országos központi takarékpénztár zálog­levelei vásároltassanak, foganatosításával pol­gármestert megbizza. A faiskolák s fásításról szóló szabályrendelet módosítása előtt megke­resi közgyűlés­­i nagym­ért. földmivelésügyi m­. kir. miniszteriumot, hogy a mennyiben a szeder­fák ültetését főleg a selyemhernyó teszi szük­ségessé, itt pedig a talaj s éghajlati viszonyok­­ arra nem alkalmasak, engedné meg itt a szeder­fák ültetése helyett más gyümölcsfák tenyész­tését. A vendéglő átalakítását bizottságilag meg-Ezen nézet először Angliában jutott érvényre s rohamosan hódított magának híveket. Első rangú művészek, festők és szobrászok kezdtek az ipar­művészet terén működni s alkottak meglepő dol­gokat. A műipar minden terén uj irányzat, uj elv honosul meg, mely szakít a régi b­ablonokon élősködő rendszer felfogása és hagyományaival, de alkalmazkodik az uj korszellemhez, a megvál­tozott társadalmi viszonyokhoz. E téren pedig óriási a változás. Napjainkban a szép, kényelmes lakás, csinos, tetszetős bútor stb. nem képezi többé a gazdag nemesség kiváltságát, de a közép­­osztály s jobb módú alsónéposztály szintén kíván ilyesmikkel bírni, s annak előnyeit élvezni. Más­részt a közegészség ügye pár évtized alatt óriás haladást tett s annak követelményei érvényesültek minden téren. Végül nem szabad felednünk, hogy a természet­tudományok hatalmas fejlődést nyer­tek s azoknak minden ága fontos ismeretekkel gyarapodott. Ezen faktorok közös hatása adta meg azt az irányt, melyben az új eszmék és elvek fejlőd­tek. Az új szellem legelőször az angol bútoro­kon öltött testet, s az angol festők oly búto­rokat terveztek, melyek alkalmazkodnak az em­beri test arányaihoz, tehát kényelmesek és e mellett a díszítést mellőzik, kecses s formájuak. Az angol bútorok rövid idő könnyű óriási népszerűségre tettek szert s az egész alatt vi­lágon mesés gyorsasággal terjedtek el. A pél­dát azonban a többi nemzetek is kezdték követni s csaknem minden ország ipari gócz­pontjain uj iskolák keletkeztek, hol az uj irány­eszméket a­­ nemzeti styl zománczaival törekedtek jellegze­tessé tenni. Általános feltűnést keltenek e téren II­I a belga Van de Velde bútorai. Ő előbb festő I volt, de most teljesen érvényesíti nagy és ere­­­deti tehetségét. Alapelvi az, hogy csakis az ! bútor-forma szép és helyes, melynél a rendelte­­n ]­tésnek­ megfelelő szerkezet minél felünőbben érvé­nyesül. Ezen alapelvet szigorú következetességgel juttatja minden alkotásainál kifejezésre s ez által az ő példátlan eredetisége uralkodik a helyzete­n. A franczia művészek Grassé, Gallé, Majo­­relle stb. a fényűzésről nem tudnak leszokni s alkotásaikat a különféle díszítések jelle­mzik. A német és osztrák művészetnél nem láttunk még határozott irányt kifejlődni s a műipar termé­kein az angol, franczia és belga felfogás hatása látszik meg. Mi magyarok még a kezdő műipa­­runk fejlődésének nehézségeivel küzdünk, bár örömmel tapasztalhatunk igen biztató s szép jövő­vel kecsegtető kezdeményezőket e téren is. Ezen új szellem hatása minden irányban rendkívül gyorsan vált érezhetővé s a legválto­zatosabb módon­­­ téren érvényesült. Erre csak néhány példát hozok fel. Belgiumban egy ,,L’ oeuvre de l’ art applique a la nie“ nevű társa­ság már évek óta működik, melynek fő czélja az, hogy a belga városok és községek utczáinak művészi külsőt adjon. A házak építésénél ugyanis rendszerint vagy a gyakorlati szempont vagy a feltűnésre vágyó hivalkodás szokott érvényre jutni. Azonkívül minden ember a saját ízlése, modora szerint építkezik s nem törődik sem az utcza jellegével, sem a környezettel Az egye­sület tehát oly irányban működik, hogy ezen visszásságok lehetőleg mérsékeltessenek és hogy a városok utczái, a házak homlokzatai csinos s jellegzetes külső képet nyerjenek. Az egyesület nagyon népszerű, elegendő anyagi eszközök állanak rendelkezésére s igy módjában van pályázatokat hirdetni s jutalomdijakat osztani stb. így jön létre az utc­­ák aesthetikája. Francziaország­ban az erkölcsjavító falraga­szokkal értek el igen szép sikereket. A franczia erkölcsnemesitő egyesület az „Union pour action m­orale"- használta fel az utczai plakáto­t’­kat czéliai eléréséhez. Nem kisebb művész, mint Puvis de Chavanne által megrajzoltatta a „Szent Genovéva ifjúsága“ czim­ü falragaszt szines lito­gráfiában s azt csak azért ragasztatja ki az utczá­­kon és tereken, hogy a köznépben felkeltse a tiszta, eszményi szépség iránti érzéket. A párisi­­lapok konstatálták, hogy a nép megbámulta gyönyörű falragaszokat, melyek láttára sok mu 1­­a­kás láthatólag megindult s még a durva em­be­­rek részéről sem lehetett gúnyos vagy aljas megjegyzéseket hallani a szűzies, naiv, megindító képre és a­mi a legnevezetesebb, az az a tény, hogy bár a plakátok könnyen hozzáférhető helyen voltak felragasztva, erkölcstelen rajzokkal azokat senki sem mocskolta be, pedig ez úgy Párisban, mint mindenütt rendes dolog szokott lenni. Az az uj, modern irányzat, mely Angliá­ban a dekorativ művészetek újjászületését ered­ményezte, viszhangot keltett az egész világon s korunk legkiválóbb művészei álltak a sorompóba,

Next