Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-06 / 1. szám

I]XL_ évfolyam. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. 1. szám. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMI LAP. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. 1904. január 6. 1*1 * A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére s Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. 1904. Az idő homokóráján lassankint lepergett egy perez a másik után, egy esztendővel ismét korosabb lett a világ s vele mi, apró porszemek is közelebb jutottunk egy lépéssel a sírhoz. A múlandóság szomorú gondolata átkisért bennünket a temetésről a keresztelőre is. íme, ahelyett, hogy édes öröm járná át szivünket, mi tovább búsulunk, anélkül, hogy az elmúlt esztendőt siratnék. »Meghalt az ó év, éljen az uj év!« variálhatnék a közmondást, ha volna okunk éljent kiáltani az uj esztendőre. De ha igaz ama bölcs mondás, hogy a mult a jövő tüköre, úgy nem igen lehet okunk Hozsannát kiáltani az immár beköszöntött 1904-ik esztendő elé. A lefolyt év gazdasági életünkre sok részben áldásos volt, minek jó hatását megfelelő arányban az ipar és kereskedelem is élvezte. Azonban amit ez oldalról nyertünk a réven, valószínűleg felmegy a vámra. Közállapotaink ugyanis nem mutathatnak oly kedvező képet, mint a gazdasági, ipari és kereskedelmi élet fejlődésére, virágzására az üdvös lett volna. És e tekintetben a közeljövőben sincs kilátás arra, hogy az országszerte kiélezett ellentétek elsimuljanak, ez okból nem üdvözölhetjük valami nagy örömmel a beköszöntött új esztendőt. Adja Isten, hogy az események mielőbb cáfolják meg rossz véleményünket. A mi szűkebb hazánknak , Felsőbányának életében már üdvös és maradandó nyomokat hagyott a lefolyt év. Ennek történetéhez ugyanis oly esemény fűződik, mely nagy hatásúnak ígérkezik városunk jövő fejlődésére nézve. E fontos esemény pedig nem egyéb, mint az, hogy amint már közelebb registráltuk is, a kiépítendő nagybánya — felsőbányai vasút megvalósítása immár biztosra vehető, amennyiben a részvénytársaság közgyűlése az építésre vonatkozó egyezséget egyhangúlag elfogadta. Újabban a város által felvenni határozott és a vasútépítésre, fürdő és vízvezeték létesítésére szánt nagyobb városi kölcsön ügye is szintén a megvalósulás stádiumába jutott s így ez új esztendő oly fontos intézményeket fog nálunk alkotni, amelyeknek jótékony hatását gazdasági, ipari, kereskedelmi és közegészségügyi tekintetben csakhamar érezni fogják városunk lakói. A gyümölcstenyésztésnek szintén tervbevett fellendítése csak emeli és fokozza városunk jövendő jóllétébe és boldogságába vetett hitünket, mely hogy mielőbb boldog valósággá változzék, arra nézve az említett tényezőkön, a magasabb intéző körök jóakaratán kívül csak a mi összetartásunk és kitartó, becsületes munkánk szükséges, hogy mindezekben ne csalódjunk, igaz szívből kívánjuk. Az elmúlt esztendő ismét többeket szólított közölünk a múlandóság hazájába, akiknek távozását részint a szűkebb családi kör, részint az egész társadalom fájlalja. Legyen áldott emlékezetük közöttünk! Városunk egy intézménnyel lett szegényebb az 1903-ik évben, midőn a körorvos székhelyét innen Kapnikbányára helyezték át. Amely után ért a veszteség bennünket, azon kell igyekeznünk kárpótolni. Ezzel szemben egy huzamosabban üresen álló hivatalt töltött be a város, midőn megválasztotta az állatorvost. Ez új esztendőben a mi csendes életünkben is lesz egy kis változatosság a képviselőtestületi választások alkalmával, valószínű azonban, hogy ez nem fog nagyobb hullámverést okozni. Sokkal izgalmasabbnak ígérkezik ennél a közelben várható országos képviselőválasztás . Az 1904-ik esztendővel lapunk IX ik évfolyamába lépett. Sok fáradsággal, önzetlen munkával és önmegtagadással igyekeztünk ennek szűk keretében szolgálni a közügyeket a múlt évben, ezt ígérjük a jövőben is. Erre nézve kérjük minden illetékes tényezőnek további szíves támogatását. Adjon Isten közöttünk szeretetet, békeséget és egyetértést ez uj esztendőben! A méh haszna és rendeltetése. (Irta és a megyei gazdasági egyesület méhészeti szakosztályának Szatmár-Németiben 1903. évi deczember 2-án tartott alakuló gyűlésén felolvasta: Pataki Béla.) II. De hát vajon csupán abban rejlik-e egyedül a méh haszna és a méhészkedés hasznos volta, hogy a méhektől mézet nyerjünk azon kevés tőkebefektetés és fáradság jutalmául, melyet reájuk fordítunk ? Kétségbevonhatatlan, mert a mindennapi tapasztalás által bizonyított tény, hogy az okszerű méhészet az összes gazdasági ágak között az egyedüli, mely legkevesebb tőkebefektetés mellett legnagyobb kamatjövedelmet biztosit. Ha ugyanis egy jó erős méhtörzset kaptárostul 20 koronára értékelünk s annak átlagos évi mézhozamát csak 5 kgra tesszük, holott nem ritka eset, hogy egy jó törzs 15, 20, 25 kgra mézet is ad, sőt kedvező idő és helyi viszonyok közt mézhozama 50 kgra is fokozható, úgy csak a minimális 5 kgr. is ! — csak 80 fillérével értékesítve — 4 koronát, tehát 20 százalék kamatjövedelmet hoz. S ezenkívül nem volna egyéb haszna a méhészkedésnek ? Vajon figyelmen kívül hagyhatjuk-e a kezelés közben összegyűjtött léptörmelékből és hulladékokból, vagy a már hasznavehetetlen öreg lépekből kiolvasztható viasz értékét, melynek karjáért mindig kapunk 2—3 koronát ? Vajon nem kell-e számításba vennünk a fölös számú anyatörzseink, fajaink vagy termékeny anyaméheink eladásából származható igen tisztességes jövedelmet ! Hiszen csak tekintsünk meg egy kereskedelmi méhészeti árjegyzéket s elszörnyedve látjuk, minő magas árakon bocsátják ezeket a méhtenyésztők eladásra ; hogy egy közönséges magyarfaju anyatörzs kaptár nélkül 12 —16 K-ba, egy faj 8—10 K-ba, egy termékeny anya 3—7 K-ba kerül. S ha figyelembe vesszük, hogy némely vidéken a köznép még mindig azon babonás hitnek hódol, hogy ha a gazda méhét méheséből elvinni engedi, összes méhállománya elpusztul s nemcsak hogy semmi áron nem ad el egyes méhtörzseket, de még csak azt sem engedi meg. Emlékezzünk régiekről! (Lapok Felsőbánya történetéből.) Irta: MÜNNICH SÁNDOR. 1580. Husztkely János Tóth Péternek egy stompot, 3 részvényt a Levesbányában és 4 kapnikbányai részvényt 527 forintért elad. A város fejlődése több jogok megszerzését igényli, igy a bányabiróság és a pallos-jog egészen, minden idegen befolyás nélkül a tanácsnak át lett adva, teljes vámmentességet nyertek; az egész feketehegyet megszerezték szabad használatra ; a város ügyébe pedig senkinek nem volt befolyása. Aki a városi hatóságnak rögtön nem engedelmeskedik, űzet tartot, ki a bírónak ellent mond, 10 forintot, aki a tárgyalásra meg nem jelenik, 200 forintot, aki hivatalt nem akar vállalni, fizet 10 forintot. Felebbezés történik a fejedelemhez, a város elleni ügyekben delegált bíróság ítél, mely a testvér-városokból kerül ki. 1585. István lengyel király ezen kibővített jogokra privilégiumot ad Krakón, szept. 8 és 10. Akkor volt biró Huszkely János és első esküdt Csorba Illés. 1587. »Városunkban való minemü rend tartassák, melyeket az egész város egyenlő akaratból rendelt.« »1., Az város pinczéjében két hordó bor legyen csapon, egyik egy fillérrel feljebb, másik alább, az ki melyiket keres, abból igyák. Betegnek egy pintig ugyan az kellő kivüles, az minemüt szeret, ha leszen igyanak, de feljebb annál ne merészeljenek adni sem csapiár, sem szószóló (gazda). Ha penig az ellen cselekednének, biró uramtól fogsággal megbüntettessenek. 2., Az malombeli vám búza ára az vásár szerint járjon, és az polgárok az elébbi végzés szerint az két két véka búzával megelégedjenek minden osztáson, többet se kívánhassanak ; azért kik pénzen, nem hitelben, másnak pénzét se vegyék reája, hanem az önmagok pénzén vegyék meg Az többit penig személyválogatás nélkül az szószóló uram elossza egy egy vékánként, renddel az mint el jut haszonként mind szegénynek gazdagnak. Az biróuramé négy négy véka minden osztásból, esztendőnek eltöltése után ugyanannyit vehessen. Osztás kívül penig senkinek ne adjanak se menyegzőre, se egyébb szükségre, hanem az mint az előtt volt; az prédikátor uramé, az mesteré (tanító) és az molnáré az rendelt napokra kiszolgáltassák . . 3., Mikoron az városunkra lejött vendéget biró uram tisztességesen megvendéglette az mértékletes reá való költésből és elbocsájtotta, ottan mindjárást vége legyen az bor hordásnak, csaplásnak és lakodalmozásnak. Ha valaki tovább akar lakozni, legyen helye és pénze hozzája. Az szakácsnak pénzzel fizessen a szószóló uram, nem borral, sem jó lakással.« 4., A biró világosan tegye fel a kérdéseket és világosítsa fel a képviselő testületet a szóban lévő tárgyról. 5., »Városunknak az ő régi jó szokása szerint, miképen a privilégium is tartja, hogy mikor annak ideje elője, szabad akaratja szerint az város bírót választhasson magának előtte járóul és gondviselőjéül, kire egész esztendő forgásában engedelemmel halgathasson. Azona képen az városi esküdtnek teljes hatalmok legyen az polgárok(képviselők) választásán is az kettőn kívül, melyekre biró uram az ő tehetsége szerint ő maga mellé elválasztott, azon kívül ő kegyelmének se legyen szabadsága az többinek választására, de ezenközben az időnek eltöltött polgárok házoknál vesztegségben legyenek.« »Adósságnak megfizetéséről való törvények néminemű articulusai, kiket az egész város az tisztelendő urunknak az eszes és tekintetes Csorba Illésnek 1587 esztendőbeli bíróságnak idejében mindszent havának 12-dik napján egyenlő értelemből és akaratból örök törvényének felvett és beíratott az közönséges város könyvébe, melyet az örök törvényivel meghibatlanul meg akar erőségben tartani és meg is tart.