Felsőbányai Hírlap, 1905 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-04 / 1. szám

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST­ART­ALMÚ LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyv­nyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. 1905. Az idő homokóráján ismét leperegtek egy évnek napjai. Az 1904-ik esztendő át van adva a múltnak s helyet adott egy uj bizonytalan esztendőnek. A lefolyt év nyara a maga rettenetes szárazságával éreztetni fogja káros hatását ez új esztendőben. Már most is nagy a drágaság. Az élelmi­szerek ára folytonosan emelkedik, a nép jövedelme ezzel szemben fordított viszonyban áll, amiből csak ínség és nyomor következhetik. Az idő előhala­­dása szerint ez mind érezhetőbbé és elvi­selhetetlenebbé fog válni. Ez a képe az 1905-ik esztendőnek gazdasági szempont­ból. Ez fogja éreztetni a maga nyomasztó hatását minden téren, tehát egyátalában nincs kilátásunk boldog ujesztendőre. Hazánk politikai viszonyai is a lehető legrosszabbak. A pártok ádáz dühvel néz­nek egymással farkasszemet, el vannak ké­szülve a legerősebb küzdelemre, hogy dia­dalra emeljék a maguk igazait. Az egész ország forrong, mint egy kitörni készülő vulkán s ki tudja, minő meglepetéseket rejteget a jövő? A föld népe teli választás előtt áll, mely bizonyára nem fog szűköl­ködni izgalmakban. Zavarok a gazdasági­ zavarok a poli­tikai életben, bizalmatlanság az emberek között, a kenyérharcz kiélesedése szomo­rúvá és kietlenné teszik a jövendőt reánk nézve s attól jót egyátalában nem várha­tunk. A világkoncertben két hatalmas nép csatakiáltása zeng, ezek el vannak készülve egymás kipusztítására. 1903-ban a búr há­ború, 1904-ben a japáni volt a népek ér­deklődésének központja. Ott elpusztult s leveretett a maroknyi hős nép; ki tudja, itt kié lesz a diadal. Mindenütt a féktelen ha­talomvágy vezeti a támadók fegyverét. Az ember ezekben a véres csatákban telhetet­lenebbnek bizonyul az erdők vadainál. . . Ezen ország- és világszerte uralkodó zavaros állapotokkal szemben városunk az elmúlt esztendőben a békés, haladás derűs képét mutatta. Korszakos alkotások léte­sültek, melyek által beilleszkedtünk a mo­dern vidéki városok közé. 1904-ben kezdődött meg és fejezte­tett be a nagybánya­—felsőbányai vasút építése, mely mindnyájunk régi óhajtása volt; elkészült a vízvezeték s ma már szin­tén működésben van ; ezekkel kapcsolatban a fürdő és vágóhíd is ma­holnap befeje­zést nyernek s átadhatók lesznek a köz­­használatnak. Az elmúlt esztendőben lett engedé­lyezve a Nyires-erdő kiirtása és annak gyümölcstermelési czélokra leendő felhasz­nálása. E czél előmozdítására szolgáland az a 15 holdas csemetekert, mely ezen erdő területén ez évben már megkezdi működé­sét. Óhajtandó lenne, ha ennek kezelésére és vezetésére oly szakembert állítanának, aki tudásával és ügyszeretetével városunk határában mintegy u­jaalkotója lenne a gyümölcstermelésnek és azt oly mederbe terelné, hogy rövid időn egyik főágát ké­pezhetné a megélhetésnek. Ez évre maradt a városon keresztül a fővölgyi zuzakig kiépítendő iparvasut és a fernezelyi szárnyvasut létesítése, amelyek hivatva lesznek a nagybánya— felsőbányai vasút jövedelmezőségét oly fokra emelni, hogy első helyet foglaljon el az ország vi­cinálisai között. A város erdőinek mennél jövedelmezőbb kihasználása szempontjából ez évben egy faipari telep felállítása válnék szükségessé, hogy ne legyen a város arra utalva, hogy fakészletét árverésen értékesítse s azon aztán a vevők nyerjék meg azt a hasznot, amit egészséges körülmények között a vá­rosnak kellene nyernie. Okszerű gazdálkodás mellett Felsőbá­nya városnak kilátása lehet a múltban ki­fejtett tevékenység alapján olyan jövőre, mely sok embrióban levő vágyat és reményt van még hivatva életre kelteni s a várost a haladás utján tovább vezetni, így a ked­vezőtlen évek daczára is eljöhet az idő, mikor városunk népe uj és biztos kereset­­források birtokában megelégedett és boldog leend. Az üzlet birodalma*­ Irta : Gelléri Mór. Még néhány évvel ezelőtt Amerikát tekin­tettük az ígéret földjének, aki vagyonról álmo­dozott, az Amerika felé vitorlázott, mert ott termett a sok fényes existenczia, a sok pénz, kincset érő vagyon és ami ezzel összefügg. És aki Amerikába kiment, lassan-lassan arra a meggyőződésre jutott, hogy ott kizárólag a komoly, kitartó, erős munka révén lehet bol­dogulni. Hozzájárul ugyan a munka érvényesíté­séhez a leleményesség, ötletesség, körültekintés de mindennek a bázisa a minden keresetforrást és üzleti érdeket kiaknázó munka. Ez tette nag­gyá, hatalmassá Amerika iparát, ez aknázta ki minden szükségletnek a kielégítését és ez tette bátorrá, vakmerővé, vállalkozóvá a munka fölött rendelkező tökét, amelynek csakhamar szűk lett a nyolc­van millió fogyasztóval rendelkező Ame­rika; többet, sokkal többet akart meggyőzni a szívós, kitartó munka és kivetette hajóját az egész czivilizált és nem czivilizált világ fogyasz­tási területeire. Lassan-lassan a versenyképes európai álla­mok azon vették észre magukat, hogy Amerika roppant erőfeszítéseket tesz termelésének töké­letesítésére ; óriási sovinizmussal veti magát a nála hiányzó új és új iparágak művelésére és okos előrelátással igyekszik egyik kezével meg­hódítani a termelés minden területét, másik ke­zét pedig ráteszi Európa és a többi világrészek szükségletére. A munkát és a munkást megbe­*­ Szerző most megjelent könyvéből: Egy ameri­kai világkiállítás körül. Kiadja Singer és Wolfner. Krónika a múlt évről. Lefutott hát megint homokja egy évnek, Elértük határát bizonytalan révnek. De mielőtt sajkánk kikötőbe jutna, Egy visszapillantást vessünk még a múltba. Január milyen volt? Kezdjük meg hát ezzel. Megkezdődött biz’ az egy nagy kutyaheczczel, Pusztult itt a sok eb, veszett meg nem veszett, Mi felett azután két ur összeveszett. Erről folyt a beszéd a befagyott jégen, Meg társas vacsorán, szombati estéken. Február­ban vig volt »Polgári-kör« bálja, Bátyustól is zúgott a vendéglő tája. Róth Mihálynak kigyult a fűszeres boltja, Bottyánt agyonverte Dákher Lajos botja. De mindennél szebb volt egy nemes ur tette,­­Mert ezer koronát a közczélra tett le. Márczius idusán volt ünnepi pompa, Tartottuk délelőtt a »magyar templomba« ; Este »Koronába« meg »Polgári­ körbe j Ittunk az ex-lexre díszes társaskörbe. De azután hamar végrehajtót lestünk. Végén városatyák mellett korteskedtünk. Hogy bejusson Imre, húztuk az istrángot. Végül kiköltöttünk egy csomó pisztrángot Április­ba ez mind halastóba jutott. Beköszöntött a sztrájk, a vasút nem futott. Vájjon mi hír Budán? Ez a világ hány hét? Egy egész héten át lestük Petrusánnét. Május­ban azután ő csinált egy sztrájkot. Egy kis tűzi lárma szegénynek megártott.­­ Nevezetes e hó furcsa számadásról. Betörés, lopásról, rabló támadásról. Ám aki olvassa, majd el ne riadjon. Ritkán esik itt meg, az sem rémes nagyon. Junius-ban vasút, meg a vízvezeték kidolgozott tervét, munkálatba vették. Majd a nagyvendéglőn terveztünk építést. Fizetett sok jött-ment« busás telepítést. Ev. ref. tanítóknak itt volt nagy gyűlése. Sok vendégvárónak volt kis felsülése. Julius­ban itt járt megyénk főispánja, Lobogó díszt öltött egész Felsőbánya. A nagy fogadóban adtunk nagy ebédet, Ünnepeltük a sok illusztris vendéget. Augusztus havában végre elérkezett, Hogy láttunk az égen egy kis felhőzetet De bármilyen nagy volt a nyárnak aszálya, Azért jól sikerült az ifjúság bálja. Kárpát-egyesület oly közgyűlést tartott. Három napig jártak hegyet, völgyet, halmot. Város pénztárosi csendben jubiláltak. Hogy immár tiz évet híven leszolgáltak. Jó Vagányi Kálmán meg harminczba hágott, Azért szerkeszté a «Nevető Világot«, Hogy meg­emlegesse aki elolvassa, A sok kaczagástól, görcsöt kapjon hasa. Szeptember hónapban nyaralók távoztak, Akik az idénybe sok örömet hoztak. Elismerést kapott lovag Szigm­eth Károly, Hogy e kis városban oly sok ügyet pártol. Ugyan a közgyűlés tárgyalta, hogy fizet Minden házi­gazda, aki iszik vizet, Vizvezeték-adót, egy-egy koronácskát, Akár palotát bir, akár kis házacskát. Volt, aki ezellen egy kicsit duzzogott, De arra a mély sáncz nagyokat durrogott. Október­ben kivált olyan volt e város, Mintha Port- Artúrral lett volna határos. Mély árkokat vágtak a kemény kőzetbe, Úgy szólt a sok löveg, mint egy ütközetbe. Azután egy vagyont a földbe temettünk, Melyért majd megválik, milyen órát vettünk November elején aki nem volt félholt, Ki gyalog, ki kocsin a vasúthoz loholt. Lesték a legelső vonat robogását, Feldiszitett gépen zászló lobogását. De bizony gyászosan lengett a kokárda, Csak fekete füstjét látták, hogy okádta. És ami élénkké tesz ily ritka aktust, Sehol semmi banda, hogy ráhúzza a tust, Mikor a vendégek ide megérkeztek. Bizony ennél másutt nagyobb czé­czót tesznek. No de áldomásul, hogy bankettet adott. Sokáig éltették jó »Korvin« Jakabot. Deczember­ben vártuk, mit hoz a Mikulás? Lesz-e kemény a tél? Lesz-e nagy hóhullás ? De biz’ ami volt is, olvadásnak indult. Az ember a sárba, majdhogy belé nem fűlt. Kivált a környékén a sok szép diszkutnak, Amit köszönhetünk drága pénzért Knuth-nak, Pompás szerkezete egész vígan level,

Next