Felsőbányai Hírlap, 1906 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1906-01-03 / 1. szám
XI. évfolyam. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN, p Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona! Egyes szám ára 20 fillér. p 1_ szám, TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMI LAP. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. 1906. Január S . A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Újévre. Ha a jó kívánságnak foganatja lenne a mai világban úgy mi egyáltalán nem fukarkodnánk vele. Mivel azonban tudjuk, hogy az isteni végzet csak azt hozza nekünk újévi ajándékul, amire eddigi tetteinkkel érdemet szereztünk, szálljunk magunkba ez új esztendő első napjaiban s tükörül véve magunk elé a múltat, lássuk, mit várhatunk az immár beköszöntött 1906-dik esztendőtől. Tisztelet a kevés kivételnek, mi bizony az elmúlt évben is, épen mint az előtt, önzők, irigyek, haszonlesők voltunk, ezért nem várhatjuk embertársaink önzetlen jóakaratát, anélkül pedig amint magunk nem boldogulhatunk, épen úgy nem boldogíthatjuk hazánkat, egyházunkat, nemzetünket sem. Ha tehát azt akarjuk, hogy boldogok legyünk és boldogíthassunk, vetkezzük le említett gyarlóságainkat vagy legalább korlátozzuk azokat teljes erőnkből Akkor majd a következő újévben több jogunk lesz várni és remélni a boldogságot. Nemzeti átkunk: az egyenetlenség, a pártviszály a múlt évben is dühöngött sorainkban, bár, jóleső örömmel, látjuk annak uralmát mínfcl szűkeb és szűkebb térre szorulni. Ezért, habár hazánk egén most is sűrü felhők borítják homályba az áldást hozó béke napját, amily mértékben nő köztünk az egyetértés, oly arányban várhatjuk ezen sötét felhők eloszlását. Az 1904. évi drágaság fenntartotta magát 1905-ben is, bár ez mezőgazdasági szempontból valamivel kedvezőbb volt is elődjénél. Mivel a fogyasztási czikkek áremelkedésével nem emelkedik arányosan a munkabér, különösen a fix jövedelemmel rendelkező osztályoknál, hol az emelkedés határozottan ki van zárva, az elégületlenség a nyomorúsággal együtt átnyúlik az uj esztendőre is, több oldalú társadalmi harcznak válván szülőanyjává. Szóval, a beköszöntött uj esztendő ismét nem a legkedvezőbb kilátások között nyílt meg, tág teret engedve mindnyájunknak a társadalmi és gazdasági bajok orvoslása végett kifejtene 5 munkásságra, mely, hogy minél sikeresebb legyen, igaz szivből óhajtjuk! Dal a csókról. Az első csók kábító, édes csók volt; Felébresztő az álmodó szivet, A második csók hymen rózsalánczát két lángoló szív közt kötötte meg. S a többi csók . . . kéjes mámorba tűnt el: Alvó tüzek lettek a szép szemek, Sápadt az arcz . . . s a szív kosárba úszva Sóhajtozott a játszi lét felett. S később, mikor a visszaszálló álom Gyógyithatá a vihardult szivet, S fájó mosoly jelent meg a busarezon A csók , hűség s az emlék csókja lett. Schllay Mihály: Városi közgyűlés. 1905. decz. 31-én az esztendő utolsó napján rendkívüli közgyűlésre gyűltek össze a városi képviselők. Jelen voltak: «Farkas Jenő polgármester, Spáczay Gyula jegyző, Pap Márton számvevő, dr Csausz Károly v. főorvos, Orbán Károly, Szigyártó József, Májdik József, Kerekes Sándor, Tanczel György, Róth Lázár, Rettegi Károly, Gáspárik Ignácz képviselők Elnök üdvözölve a megjelent képviselőtestületi tagokat, a gyűlést megnyitja és a gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Szigyártó József, Rettegi Károly, Májdik József képviselőket kéri fel s a hitelesítés idejét 1906. év január 3-ának d. u. 3 órájára tűzi ki. Olvastatott Wurscher János, helybeli vendéglős kérelme, melybeír az arany korona vendéglő bérletét 1906. évtől további három évre meghosszabbítani kéri. A közgyűlés a bizottság javaslata elfogadásával,1 tekintettel kérelmező megbízhatóságára és szolgálatkészségére, a kérabbimuk—helyt- ad—k—aaAArany-44m’öiva- vendéglő bérletét az eddigi 1200 . évi bér mellett 1907. évi január 1-től számítandó további három egymásutáni évre, vagyis 1909. évi dec. 31-ig meghosszabbítja, illetve Wurscher Jánosnak adja bérbe az esetben, ha nevezett eddigi bérhátralékát azonnal rendezi, jövőben pedig bérfizetéseit pontosan teljesiti, köteles a meghosszabbított bérlet alatt a vendéglő szobáit saját költségén újonnan festetni, a régi patika helyiségben pedig ezukrázdát rendezni be és tartani fenn, ha pedig a város a bérlet tartama alatt a vendéglőt kiépítené, minden újonnan épített szoba után évi 50 ötven korona bértöbbletet fizetni. A tanács beterjeszti Farkas Lipót és társaival a városi gőzfűrészre vonatkozólag 78/905. kgy. sz. határozat alapján kötött szerződést, a felolvasott szerződést a közgyűlés egyhangúlag elfogadja és jóváhagyja azzal, hogy a szerződés kézírással lesz leírandó és minden félremagyarázás elkerülése végett közjegyzői okiratba lesz foglalandó. A tanács előterjeszti az újonnan alkotott és jóváhagyott nyugdíjszabályzatnak a szolgákra vonatkozó részét. A közgyűlés a bizotttság véleményének elfogadásával a nyugdíjszabályzatnak életbeléptetésénél a szolgákra vonatkozólag egyhangúlag elhatározza a következőket: figyelemmel arra, hogy a szolgák és egyéb alkalmazottak között már oly egyének is vannak, kik a város szakadatlan szolgálatában hosszú időt töltöttek, melynél fogva már ezidő szerint nyugdíjképesek lennének, azonban az eddig eltöltött szolgálatuk után járó alapot és illetéket is befizetni nem képesek, ezeknek és pedig Boczor János kézbesítőnek, özv. Fischer Ferdinándné szülésznőnek, Mihalcsik Pál erdőőrnek a nyugdíj igény megállapításánál 20—20 (húsz—busz) szolgálati év számíttassék be olyanformán, hogy Boczor János és Özv. Fischer Ferdinándné az életbeléptetés idejétől csak az évi 30 nyugdíjilletéket kötelesek fizetni; a múltról úgy az alap, mint a nyugdíjilleték elengedtetik. Mihálcsik Pál erdőőr a nyugdíj alapra 2 év alatt 5%/%-ot és az évi 3% illetéket fizeti; a többi alkalmazottak pedig felhivatnak, hogy jelentsék be, miszerint a szolgálatba lépéstől, vagy a szabályrendelet életbeléptetése idejétől óhajtják-e nyugdíjigényüket megállapíttatni. Első esetben kötelesek a szolgálatba lépéstől járó nyugdíjalapot és illetéket befizetni, míg a második esetben az életbeléptetéstől fog rájuk nézve kötelező lenni. Szatmár megye alispánja 24599/905. számú rendeletével Felsőbánya város bérkocsi szabályrendeletét, mely a kereskedelemügyi minister 74856/905-VII. sz. leiratával jóváhagyatott. _***, megküldi. A közgyűlésen a szabályrendelet meghírdettetett és 1906. év január 1-től életbeléptésül határoztatok Olvastatott a tanács javaslata, melylyel Felsőbánya város gyámpénztári tartalék alapjának 1904. évi jövedelméből az elhagyott szegény gyermekek segély-alapját illető összeget kiutalni javasolja. A közgyűlés a javaslat egyhangú elfogadásával a belügyminiszter 66473 ja. 905. sz leiratában foglaltakhoz képest Felsőbánya város gyámpénztárának tartalék-alapja 1904. évi jövedelméből 444 K 96 fillért azaz négyszáznegyvennégy K 96 f-t, az elhagyott gyermekek segély-alapja javára ezennel kiutal és ezen határozatot jogerőre emelkedés után a belügyminiszterhez felterjeszteni határozza. Olvastatott Felsőbánya város árvaszékének 1 13/905/a számú javaslata az 1904. decz. 6-ára megfejtett árvaszéki ügy és pénztári kezeléssel felmerült napdijaknak a gyámpénztári tartalékalap terhére kiutalása iránt. — A javaslat egyhangú élnék s ünnepélyesen kivannak neked sok boldog névnapot. Épp a beszéd kezdetén toppan be a vasúttól gyalogszerrel bejött nő s a köszöntő szavak után bent ő folytatja: — Te tolvaj, hát ezért nem jöttél te elém és ezért nem vártál s én most megzavartam a czéczót, ugye ? A férj válaszolt a kint levőknek: — Köszönöm az uraknak, hogy ily kitüntetéssel fejezik ki szeretetüket ! — mire hátrafordul nejéhez s mondja: — Ugyan édes lelkem, ne csinálj botrányt. Kérlek, szeress egy kicsit, legalább addig pihentesd a nyelvecskédet, míg ezek elmennek. Persze a tüntető sereg folyton éljenzett, így hát e csöndes beszédnek is jutott az éljenből, mire az ünnepelt megint megfordult s nagyban köszönte az éljenzést, erre meg a felesége intézett újabb rohamot s a doktor kénytelen volt visszafordulni s az attakot megnyugvással fogadni s mert künn az éljenzés nem szűnik, hamarosan megfordul, újból köszöni az ováziót s ígéri, hogy egy fél óra múlva ott lesz a vendéglőben. Ott is volt, igy ütött rést a női uralmon. Felesége három hétig duzzogott, de végre is belátta, hogy a férj is hordhatja néha a kalapot. Két tűz között. Megyei főorvos a derék ur. Mint ifjú orvos megnősült s beállott a férfiak azon regementjébe, hol női vezényszó dirigál s gondolkozni is csak ellenőrzés mellett szabad. A fiatal asszony öreg nagynénjétől levelet kap, kéri, kisérje őt fürdőre. — Ugye édesem, örömmel megengeded ? — mondja férjének. Már hogyne engedte volna. De nem is lett volna tanácsos csak egy szót is másként mondani, mert az ügyes női fegyverek rendre kerültek volna: sirás, jajveszékelés, a kartácsok s áléit elájulás a végén, a bomba. A szép asszony elment s a nénivel üdült pár hétig. A férj kezdett belejönni az elhagyott legényélet zajosabb részébe is. Itt volt a névnapja is, a legjobb alkalom, hogy a régi czimborák, az uj partnerek czéczót csináljanak. Ámde neje a kedves névnapra meglepetésül haza akart jönni. A férj neje távollétét használva okul, a vendéglőben rendelte meg a névestét, s arra meghívta barátait. Ezek vacsora előttre nagy öváziót terveztek s két megbízott előre megjelent nála, hogy otthon fogják. Mikor már minden készen van, az ünneplés előtt félórával jön a sürgöny, hogy neje érkezik. Már késő volt a távollevőket értesíteni, hogy itt a feleség, fuccs mindennek. Egyet gondol, nem szól senkinek, jöjjön aminek jönni kell, ilyenkor legjobb mindent a véletlenre bízni. Se a vonathoz nem ment, se fogatot nem küldött. Egyszer csak sorakozik a régi partnerek, a jó czimborák hada s a fáklyákat helyettesítő égő gyertyák fénye mellett a nyitott ablak előtt szónokolni kezd egyik jó barát: — Kedves barátunk, névestében itt vannak, akik téged tisztelnek, becsülnek és szeret Dr Dundsy János.