Felsőbányai Hírlap, 1910 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-13 / 1. szám

TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVAN FERENC |*l*;i A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő címéve­l­ is Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá­t ld­ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté­­zendők. — Nyilttér garmand sora 40 fillér. Közgyűlés. Múlt év december 31-én tartotta a képviselőtestület utolsó közgyűlését 1909. évben. Még az év legutolsó napján is szorgoskodtak a városatyák, hogy a köz­ügyeket intézzék és előbbre vigyék, de csak kevesen és azok, kik legbuzgóbb tagjai a képviselőtestületnek. Részletes tudósításunk a következő: 1. A Tölgyliget vételi ügyében miután városi ingatlan elidegenítésről van szó és a közgyűlésre a tárgyalás és határozathoz szükséges összes képviselőtestületi tagok nem jelentek meg, uj határnapul folyó hó 31-ike tűzetett ki. 2. Hasonló határozat hozatott Reismann Hermann cég földvételi ügyé­­­ben, melyben a már megkötött szerződés feltételei módosulnak. 3. A pénztárvizsgálati jelentést, mely szerint a házi pénztárnál, az egyes alapok­nál és a gyámpénztárnál úgy a készpénz, mint az értékpapírkészlet teljesen rendben találtatott közgyűlés tudomásul vette. 4. A múlt évben a vármegyei kikül­dött által foganatosított gyámpénztári vizs­gálat költségeinek a gyámpénztári tartalék­­alapból való kiutalását kögyülés jóváhagyta. 5. A városi végrehajtónak a fogyasz­tási adó behajtása körüli buzgalmáért köz­gyűlés 100 korona pótlékot engedélyez, mely összeg a fogyasztási adókezelés költségeibe fog beszámíttatni és az állam által a városnak megtéríttetni. 6. Zsigmond Ágnes városi szülésznő­nek közgyűlés évi 16 ürköbméter tűzifát fajárandóságképen kiutalványoz. 7. Közgyűlés a gazdasági és pénzügyi bizottság javaslata alapján az 1. számú piaczközi boltot Ferencz Mihálynak, mint többet ígérőnek, évi 180 korona 20 fillér bérösszeg mellett 3 évre bérbe kiadja. 8. Jékly Károly róm. kath. tanítónak a fizetési előleg megadatott. 9. Közgyűlés a Ganz-féle villamossági részvénytársaságnak a­ beruházási kölcsön­­törlesztés elhalasztását engedélyezte úgy, hogy a törlesztés nem az átvétel idejétől, hanem 1910. január 1-től veszi kezdetét 5 százalékos, félévenként előlegesen fize­tendő részletekkel. A múlt évi február hó 27-ig a cégnek adott 134228 korona 01 fillér kölcsön am­ozitása az év végéig 4925 korona 47 fillért tesz ki, mely összegnek a bányakárpótlási alapból való további kölcsönzését közgyűlés szintén engedélyezi azzal, hogy ezen összeg az alap kölcsöntőkéhez csatoltatván, 139777 korona 49 fillér után kezdi meg a cég f. évi január hó 1-én a törlesztést. 10. Közgyűlés tudomásul veszi, hogy dr. Berki Aurél, Salamon Mayer, Bónis Sándor, ifj. Szabó Kár­­oly és Róth Salamon virilis képviselők a képviselőt­stületnek választott tagjai óhajtanak maradni. Enyém leszel. Enyém leszel! Nincsen oly gát uramban, Mit lelkem át ne törne, hogyha kell; Enyém leszel, az álmaim susogjak És nézz, oh nézz a csillagokra fel: Enyém leszel, ott látod lángbetükbe, Ez az én sorsom, a te végzeted. Az alkotó is úgy akarja érzeni, Hogy bírjalak, szeresselek. Király, országok, kincsek birhatója Nem versenyezhet szivedért velem, Oh nincs halandó, a­ki diadallal Győzhetne szenvedő, vad lelkemen. Enyém leszel ! Habár te mást szeretsz is, Megtámadhatják érted az eget, Enyém leszel, az én szép büszke párom, Senki másé e föld felett ! Enyém leszel: csókod csak engem éltet, Enyém leszel, mig vágyban ég szived. A te csókodból és ölelésedből Nem jut ki többé másnak senkinek. Enyém leszel, ha máskép nem halotton, Patyolattisztán, márvány hidegen, Vagy itt lobogsz el boldog lángolással Szerelmes, vérző szivemen! Peterdi Andor. Tanulmány a tervezett rendes nyomtávú láposvölgyi k­. é. vasút forgalmáról. A fenti cím alatt egy igen érdekes füzet jelent meg Nagybánya város képviseletében dr. Makray Mihály polgármester és Hollós Jakab ny. vasúti főfelügyelő, mint engedményes tervezők aláírásával. A füzet a legszorgalmasabb adatgyűjtéssel, reális következtetésekkel bizo­nyítja be a tervezett vasútnak nemcsak élet­­képességét, hanem annak szép jövőjét és egy­­ nagy vidék minden irányban való fellendülésé­­­­nek biztos kilátását. Szeretnénk a 10 oldalas­­ füzet tartalmát egész terjedelmében közölni, de helyszűke miatt csak a legfőbb összevont­­ adatokra szorítkozhatunk. Vidékünkön már köztudomású, hogy Nagy­bányától Felsőbányán és Magyarláposon át Tőkésig és Magyarlápostól Oláhláposig szab­­­­ványos nyomtávú gőzmozdonyu h. é. vasút van a tervezet alatt. Az állomások s azoknak egymástól való távolsága, a giródtótfalusi elágazást 0 pontnak véve, a következők: Giródtótfalu — — — —­­0 km. Felsőbánya állomás — — 3’2 » Laczfalu vízállomás — — 10 » Sándorfalu—Bajfalu megálló 12 » Gyertyános megálló — 16 Kővár-Berencze rakodó megálló 21 » » Szurduk—Kápolnok megálló 23 » Kápolnokmonostor vizállomás 26 » Rózsapataka rakodó — — 30 » Nagyhegy megálló — — 34 » Csernefalu megálló — — 36 » Kobpataka rak. megálló — 40 » Istvántelep rak. megálló — 44 » Magyarlápos vizállomás — 46 » Alsószőcs rak. megálló — 54 » Felsőszőcs rak. megálló — 62 » Tőkés végállomás — — 66 km. Elágazás Magyarlápos állomástól: Domokos rak. megálló — 4 km. Rogoz » » — 8 » Oláhlápos állomás — — 13 km. 90 km.E szerint a tervezett vasút hossza mintegy Az uj vasút forgalmi kerülete 248388 kat. hold földterület 66437 lélekkel és igy a pálya 1 kméterjére 841 lélek esik. Ezen számadatok úgy a személy-, mint az áruforgalom intenzív alakulására nyújtanak biztos kilátásokat. A vasútra hajló földterület művelési ágak szerint a következőleg oszlik meg: Szántóföld — — 55306 kat. hold kert — — — 5422 » Rét — — — — 34630 » » Louan. Louan pogány volt. A Fülöp-szigetcsoport­­ Luzon szigetének északi részén élt s nem ismert í más istent, mint azt a durván faragott fabálványt,­­ melyet édesatyja törzsének a főpapja a fűzfák­­ erdejében fölállított. A Gaddenese-törzsnek sötét­barna arczbőrével, rövid, göndör hajával birt, arczvonásainak azzal a magasztos és méltóság­­a teljes jellegével, mely fajának különös sajátja volt. Melle tele volt aggatva a legkülönbözőbb I csecsebecsékkel és függőkkel s a bambusz szálai­­­­ből készített szalag, meg pirosra festett lenfona­dék csak arra szolgált, hogy a rajta elömlő­­ kedves bájt még inkább kiemelje. Ezeket, mint valami övét úgy hordta a csípői körül keresztbe kötve. A lenyiszált fejbőrök után ítélve, miket vőlegénye az övén hordott, Louan volt az egész törzsnek legszebbik leánya, legbájosabb csillaga. De azért szíve nem ismerte még a szerelmet, s míg csak az a kékszemű Cahila nem keresztezte élete útját. Percy Raymond volt a neve. Orvos volt, ki a tartomány megbízásából tudományos­­ kutatásokat eszközölt az ország belsejében, míg­­ csak le nem vette lábáról a lát éppen ott, Louan­­nak szülőföldjén, aki vad és zabolátlan termé­­­­szetének egész odaadásával, gondosságával fogott­­ ápolásához. Midőn Manillába visszatért, ami fölgyógyu­lása után azonnal megtörtént, megígérte volt a­­ lánynak, hogy kijön még búcsúzni hozzá, mielőtt Angliába véglegesen visszatér. Roppant hosszú­nak találta ez időt Louan, kinek szive folyton csak vele foglalkozott, kinek elméjét egyre csak az ő képe kötötte le. Ez alatt az idő alatt maga a természet is megváltozott az égalj alatt, hol a hő és a gazdag csapadék a növényzet buja tenyésztésére oly nagy befolyást gyakorol. Különös, idegen külsejű virágok, melyeknek lángoló színekkel ékeskedő kelyheiben élő lelkek látszottak himbálódzva remegni, azt a vágyat keltették az emberben, vajha ez a gyönyörű ta­vasz örökké tartana. A röpködő, zümmögő bo­garak, a pillangók és szitakötők szárnycsattogása által előidézett hang összhangzatos, zeneszerü, édes dallamnak rémlett.. Valamelyik forró napnak alkonya felé volt. Louan kilopódzott a leveles pálmák s a sásnak árnya alól, hol az úgy is elég kíméletes napnak heve elől oltalomra talált s azon volt, hogy az illatos fűzfák nagy erdejében fölállított mozdu­latlan fabálvány előtt valami mindennapos, val­lásának megfelelő áldozatot hozzon. Zokogott, kezében tartott egy kicsike képet, melyet szen­vedélyesen a kebeléhez szorított. Most ezt a ké­pet a nagy bálvány ölébe helyezte, majd oda­vetette magát eléje a földre, a legrajongóbb imádás jelei között. Lelkében fölkiáltott, fölsóhajtott, fo­hászkodott az istenekhez, hogy hallgassák meg — küldjék el hozzá a Cahilát. És ime — mintegy válasza gyanánt e lel-

Next