Felsőbányai Hírlap, 1914 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-08 / 1. szám

IXLIIX. évfolyam. 1. szám. 1913.­­ FELSŐBÁNYAI íILEL TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő : DR MOLDOVÁN FERENC »A <4 A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesz­tő clmére Felsőbányára küldendők. Vidéki előfizetési pénzek, reklamá­ciók és hirdetések Nánásy István kiadóhoz, Nagybányára inté­­zendők. — Nyilttér garmand sora 40 fillér. Városi közgyűlés. Az 1914. évben tartott első képviselő­­testületi közgyűlés f. hó 3-án folyt le. Az új szervezési szabályrendelet szerint július és augusztus hónapok kivételével 10 ren­des havi közgyűlés lesz évente. Tehát az első havi rendes közgyűlés volt az év 3-ik napján. A kevés tárgy kevés képvise­lőt hozott össze. Meg is volt egy fél óra alatt és nagyobb érdeklődést a tárgysoro­zaton kívüli elnöki bejelentés okozott, mely szerint Stoll Béla ismét tanújelét adta a város iránti jóindulatának és bőkezűségé­nek, mert atyja néh. Stoll Adolf emlékére egy 500 koronás jótékony alapítványt tett. Az áldozatkészség önmagát dicséri! A tiszt­viselők megkapták szokásos fizetési előleg­­jeiket. Jól is fog a mai nehéz időkben a könnyítés és a kamatmentes kölcsön. Részletes tudósításunk a következő: Farkas Jenő polgármester a rendes közgyű­lést délelőtt 11 órakor nyitotta meg, a jegyző­könyv hitelesítésére Likker Károly, Lévay Károly és Puskás Ferenc képviselőket kérte föl. 1. Napirend előtt polgármester bejelenti, hogy Stoll Béla v. tiszti ügyész néhai atyja Stoll Adolf emlékére egy takarékpénztári betétkönyv­vel 500 koronás alapítványt tett. Közgyűlés a jótékony alapítványt öröm­mel elfogadja a város részére s a nemes ala­­pitványtevőnek hálás köszönetét jegyzőkönyvi­leg fejezi ki, azt megörökíti és a jegyzőkönyvi kivonatot megküldeni határozza. Miután az alapit­ványtevő az alapítvány jövedelmének hovaforditását­ a tanácsra bízta, tanács javas­latára az alapítvány jövedelmének a gazd­­népiskolai tanulók könyv- és írószer szükség­lete fedezésére leendő felhasználását jóváha­gyólag tudomásul vette. 2. Olvastatott, a belügyminisztérium műszaki osztályának véleménye a vízvezetéki víztartóra vonatkozólag. Gazd. és p. ü. bizottság javaslata alap­ján közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a víztartó kijavítására vonatkozó műszaki véle­mény következtében és ajánlatára tanács az ajánlott 2 betonmunkával foglalkozó cégtől munka és kiviteli terve­ és költségvetést kér­jen s azokat a közgyűlésnek mutassa be. 3. Jelentés tétetett a villamossági üzemvi­teli bérszerződés módositása tárgyában. Gazd. és p. ü. és jogügyi bizottság javas­lata alapján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a nagybányai üzemviteli pót­szerződést, mely a közvilágítási díjat 1913 évi január 1-től évi 500 koronára való leszállítá­sát biztosítja. Felsőbánya város csak akkor fogja aláírásával tudomásul venni, ha az arány­­lagosan hasonló felsőbányai közvilágítási díj leszállítására vonatkozó pótszerződést a Ganz­­féle villamossági részvénytársasághoz a város előterjeszti s az felsőbb jóváhagyást is nyert. Egyben közgyűlés kiköti, hogy a felsőbányai pótszerződésben bennfoglaltassék azon intézke­dés, mely szerint a villamos üzemből a Felső­bányának jutó haszonrészesedés annak meg­állapítása után ne Nagybánya v­lla utján fizessék ki, hanem a Ganz cég által köz­vetlenül Felsőbánya városnak küldessék meg. Végül közgyűlés megbízza tanácsát, hogy a nagybányai vízvezeték létesítése alkalmával kikötött 3 városi közkút és a városi vízima­lomhoz a villamos motor felállítása iránt Nagy­bánya várost sürgősen keresse meg. 4. Olvastatott a 21576/1913. sz. alispáni határozat a vásárvámdij-szabályzatra vonatko­zólag. Gazd. és p. a bizottság javaslata alap­ján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a vásárvámdij-szabályzatba annak végén j »Megjegyzések« rovata alatt a debreczeni ke­reskedelmi és iparkamara által javasolt pótlá­sokat változatlanul fölveszi és a pótlás után a szabályzatot jóváhagyás végett a törvény­­hatósághoz terjeszti föl. 5. Olvastatott Gaskó Mátyás kérvénye köz­ségi közmunka adójának törlése iránt. Gazd. és p. ü. bizottság javaslata alap­ján, miután Galkó Mátyás az adóhivatal által beszerzett adatok szerint a 60 évet régen be­töltötte, határozatáig kimondja, hogy kérel­mezőre kirótt 8 korona községi közmunka adót törölteti. 6. Olvastatott a tisztviselők és tanítók fize­téselőleg iránti kérvénye. Gazd. és p. ü. bizottság javaslata alap­ján közgyűlés egyhangú határozattal kimondja, hogy a városi tisztviselőknek a kért fizetési előlegeket a szokásos feltételek alatt megadja; a róm. kath. népiskolai tanítóknak közgyűlés azonban a szervezeti szabályrendelet értelmé­ben csak a várostól élvezett törzsfizetésük egy negyed része erejéig engedélyez fizetési előle­get és azon feltétellel, hogy a tanítók előlegjei 1914. évi február 1-től kezdődőig 5 hónap alatt fognak a város pénztára által levonatni. 6. Olvastatott Sabina György v. dijnok kér­vénye fizetésemelés iránt. Gazd. és p. ü. bizottság javaslata alap­ján közgyülés határozatáig kimondja, hogy ezen ügyben, mely az uj szervezeti szabály­­rendelettel áll összefüggésben, annak jóváha­gyása és jogerőre emelkedése után fog hatá­rozatot hozni. Népmozgalmi adatok. — Anyakönyvi statisztika. — A felsőbányai anyakönyvi kerületben a múlt évben előfordult bejegyzések szerint az 1913. évben születés bejegyeztetett 167 és pedig fiú 83, leány 84. Szmik néni. — írta: id. Kárpáti Endre. — Itt ülök magános szobámba. Napi rendes foglalkozásomat már elvégeztem. Nyugodni, pi­henni ültem le velem megöregedett pamlagomra. Az elmaradhatatlan pipámból gomolygó füstben gyönyörködöm Elszáll, szétomlik ! Elszáll, elmúlik minden! A fiatalság, a duzzadó erő, a jókedv. Mindez csak magános perceinkben vonul el lelki szemeink előtt. Ilyenkor visszaképzeljük magunkat a régen múltra. És elfeledkezünk a jelenről. És mintha valóban a kedves, boldog múltban élnénk. Csak hosszabb idő múltán térünk magunkhoz, hogy »hiszen ez csak álom!« Ott vagyok köztetek megint. Az Ároknál, ahol akkor . . . régen oly sok kedves órákat töl­töttem. Látom a nyüzsgő, tréfálódzó, futó-látó fiatalságot. Velük tartok én is. Látom, amint a mamák a százados fák alatt, a kövér füvön uzson­nára terítenek. Élükön Szmik nénivel. Mert az ilyen kirándulás, főleg, ha a fiatalság rendezte, őnélküle, nem eshetett meg. Ő dirigálta, vezérelte a fiatalságot, nehogy esetleg a gáton túllépjenek. Az ő szempillantása irányította az egész társa­ságot. A Szmik néni! De nemcsak a fiatalságnak volt ő kedves Szmik nénije. Az egész város örege-apraja áhitatos szeretettel csüggött rajta ... Ha valakinek öröme, vagy bánata támadt, sietett Szmik nénihez. Mert sehol sem önthette ki lelkét bizalmasabb, együttérzőbb szív előtt, mint Szmik néninél. A fiatalság is örömmel kereste föl a kedves hajlékot, hogy egy-egy este kedvére ki­tombolhassa magát. Bővelkedett akkor a város fiatalságban. Ott voltak a bányahivatalnokok és bányagyakornokok, a praktikánsok. Ezek összebeszéltek a leánysereg­gel és hol egyik, hol a másik család vendég­­szerető házánál nem egy felejthetetlen estét töltöttek. Legkedvesebb gyülekező hely volt a Szmik néni egyszerű szobája, ahol meleg szeretettel fo­gadta bármikor a mosolygó arcú áldott lélek a sokszor nem is várt vendégeket. Zongorázással, énekléssel, játékkal, a tánccal telt el az idő. Ha a jókedv késő estig nem hanyatlott, vacsorára téríttetett a jó Szmik néni. Pedig néha 15—20-an is összeverődtünk nála. Föltálalta ami tőle, a nagy családdal megáldott háziasszonytól telt. És mily kedvesen, mily élénken folyt le az ilyen vacsora! És hány örökké tartó frigy szövődött ilyenkor a fiatalság között! . . . Felejthetetlen esték voltak azok. Még most is mély megilletődéssel beszélgetünk az akkori kedves napokról. Napjainkban hiába keressük az ilyen fesz­telen összejöveteleket. Hiába keressük az ilyen jó néniket. Ezek lassankint egészen eltünedeztek... De a fiatalság is más most, mint akkor volt. A fiatalok akkor csak az ilyen összejöveteleket ke­resték , csak ezeken érezték jól magukat. Nem volt szükségük nyilvános mulatságokra, hogy egy­mással megismerkedjenek. Most? . . . Szívem el­szorul, ha a fiatal férfivilágon körülnézek . . . El­múlt a régi, szép, üdvös szokás . . . Kihaltak a régi magyar Nagyasszonyok is. Most bábszínház, mozi, fürdő, nyaraló és ilyen nyilvános helyek azok, ahová a fiatal leánynak okvetlenül el kell látogatnia, hacsak teljesen ismeretlen nem akar maradni . . . A nap pályája végéhez közeledik. Bádgyadt sugarai fösvényen világítják meg az Íróasztalomon rendetlenül heverő papírszeleteket. Szobám lassan­kint elsötétedik. De a jó Szmik néni alakja annál élénkebben mozog előttem. Eszembe jut az ő sok­oldalú tevékenysége. Az ő kiváló műveltsége. És szinte megdöbbenek. Mert hiszen ebből nekem is juttatott . . . akkor . . . régen . . . Boldog emlékű Eötvös József miniszterünk 1870-ben országos tanitógyülést hivott össze Buda­pestre. Elmentem én is. A városi tanács és bol­dogult Biró püspökünk bőven elláttak útiköltség­gel. Nem töltöttem ott az időt hiába. Megszerez­tem a gyorsírás tanítására képesítő oklevelet. De előadásra is jelentkeztem, e témával: »Miért nem küldi a nép gyermekét iskolába ?« Előadásomat a 4000 főből álló tanítótestület zúgolódva, de annál nagyobb figyelemmel hallgatta Gönczy Pál, a miniszter kiküldöttje. És előadásomnak az lett az eredménye, hogy Gönczy felszólított, hogy folyamodjam külföldre küldetésért. A miniszter ugyanis ötven tanférfiat szándékozott kiküldeni, hogy azok a tanítóképzőket és népiskolákat ta­nulmányozzák és majd itthon a felállítandó külön­féle intézetekben tanári állást foglaljanak el . . . Folyamodtam. Deczember 2-án kaptam ki­küldetésemről az értesítést. Württenbergbe szólt. Tehát németek közé megyek. De hát német va­gyok-e én? Vajjon az én német nyelvi ismeretem elég lesz-e ahhoz, hogy otthon tudományos és pedagógia dolgokban diskurzusba bocsátkozzam ? Vájjon vagyok-e annyira a német nyelv birtoka­

Next