Felsőoktatási Szemle, 1959 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1959 / 10. szám - Mehnert, Gerhard: Tíz év a Német Demokratikus Köztársaság felsőoktatásából - hét év az új tervekből
és parasztállamunkban a dolgozó osztályok jelentőségének. Ennek oka azonban nem az állami támogatás hiányosságában keresendő, hanem túlnyomó részben a munkás- és parasztcsaládoknak a tanulással szemben érzett régi előítéleteiben, azaz az uralkodó osztályok régi művelődési monopóliumának örökségében és utóhatásában. Hogy azonban minden ifjú munkásnak és parasztnak, aki viszonylag későn, azaz szakmai kiképzésének befejezése után kívánja fejét tanulmányokra adni, ehhez meg is legyen a lehetősége, működik és a Német Demokratikus Köztársaságban még soká működni is fog a szakérettségis tanfolyam (Arbeiter- und Bauernfakultät). Anélkül, hogy minden részletre kitérnénk, elmondhatjuk, hogy a fent vázolt körülmények a Német Szövetségi Köztársaságban éppen ellentétesek: a régi művelődési monopólium további virágzását látjuk, — a munkás- és parasztgyermekeknek mindössze kereken 5%-a jár az egyetemekre, — a felsőoktatás ideológiai alapjai megújításának hiányát találjuk, — az oktató testületeket nem kielégítő módon nácitlanították, ■— a tudományos pályák anyagilag háttérbe szorultak, s a katonai felszerelés szempontjából fontos tudományokat dédelgetik, a többieket elhanyagolják stb. S mindez annak ellenére, hogy a nyugatnémet tudomány legjobb képviselői 1945 óta ismételten rámutattak az elvi tespedtségre, a felsőoktatás szükségszerű demokratizálására és modernizálására. Manapság ezeket a világosan látó fejeket az uralkodó klerikalizmus és militarizmus mindinkább elhallgattatja, úgyhogy a nyugatnémet felsőoktatás megújítása — akárcsak egész Nyugat-Németország politikai megújulása — csupán az uralkodó hatalom elleni harc útján mehet végbe. A Német Demokratikus Köztársaság felsőoktatása számára fontos szakasz kezdődött, amidőn 1952 júliusában Németország Szocialista Egységpártja 2. kongresszusán a szocializmus alapjainak megteremtése került napirendre. Új és magasztosabb feladatokat tűztek ki. A szocialista fejlődés alaptörvénye — azaz a lakosság állandóan emelkedő szükségleteinek maximális kielégítése a legfejlettebb tudomány és technika alapján — mindenekelőtt az egész felsőoktatási rendszer nagyvonalú kibővítését igényelte. A háború előtt, 1937-ben a Német Demokratikus Köztársaság mostani területén mindössze hat egyetem volt, egy műszaki főiskola Drezdában, egy bányászati akadémia Freibergben, egy építészeti főiskola Weimarban, s néhány művészeti főiskola, — de nekünk ezeknek a felsőoktatási intézményeknek sem mennyisége, sem pedig szakosítása már nem felelt meg. A felsőoktatás területén nagyszámú új főiskola született, így a drezdai Közlekedési Főiskola, a lipcsei és cottbusi Építészeti Főiskola, a Gépszerkesztési Főiskola Magdeburgban és Karl-Marx-Stadtban, az ilmenaui Villamosműszaki Főiskola, a Vegyi Műszaki Főiskola Leuna-Merseburgban, a meisseni Termelőszövetkezeti Mezőgazdasági Főiskola és sok más. Ezenkívül 1953-ban a középfokú oktatási intézmények, nevezetesen a szakiskolák is jelentősen megszaporodtak. Jellemző módon lemondtunk arról, hogy a szorosan vett egyetemek számát szaporítsuk, ellenben a meglevőket új fakultásokkal egészítettük ki, s egyáltalában jobban láttuk el őket. Egyidejűleg az egyes egyetemek bizonyos profilhozására törekedtünk, aminek révén minden egyetem meghatározott jelleget kapott, így elkerülhetők megfelelő számú hallgató nélkül dolgozó azonos intézetek, s ez egyébként olyan törekvés, amely a hagyományokkal szemben még ma sem tudott teljes mértékben érvényesülni. Más részről az újonnan alapított „szak”főiskolák száma mindenképpen helyes arányban áll a szükségesnek látszó képzési kapacitással: az új alapítások felvevő képessége hozzávetőleg megfelel a szakember-képzésben jelentkező szükségletnek, valamint a modern egyetemi képzésben elengedhetetlennek látszó szakosítás fokának is. A fent felsoroltakat még néhány más jellegű új alapítás egészíti ki, így több orvosképző akadémia, a Német Testnevelési Főiskola, valamint egynéhány művészi irányzatú főiskola (film, színház stb.). Mindent összevetve a Német Demokratikus Köztársaságnak jelenleg 45 fő