Felsőoktatási Szemle, 1966 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1966 / 11. szám - A MARXIZMUS - LENINIZMUS OKTATÁSA - Kovács László: Az orvostanhallgatók erkölcsi-világnézeti neveléséről
A MARXIZMUS-LENINIZMUS OKTATÁSA Az orvostanhallgatók erkölcsi-világnézeti neveléséről DR. KOVÁCS LÁSZLÓ egyetemi docens, Debreceni Orvostudományi Egyetem Másodízben végeztünk — ez alkalommal az egyetemi pártvezetőség közvetlen megbízásából — hallgatóink erkölcsi-világnézeti arculatáról, az egyetemen folyó nevelő munkáról szociológiai jellegű felmérést. Első ízben az 1962— 63-as tanévben került sor ilyen vizsgálatra.* Ennek megismétlése történt most, három év múltán. Ily módon már az eredmények bizonyos szintetikus értékelésére is lehetőség nyílt. Az alábbiakban két kérdés válaszainak tapasztalatait összegezzük. Az egyik arra kért választ, hogy az egyetemi tárgyak közül melyik volt legnagyobb hatással egyéniségének, erkölcsi-világnézeti felfogásának alakulására és miért? A másik kérdés pedig arra vonatkozott, hogy az egyetemen folyó ideológiai-világnézeti oktatás segíti-e és mennyiben a szaktárgyak elsajátítását? 1. A szakoktatás nevelő hatása Az egyetemi tantárgyak oktatása és tanulmányozása a hallgatók erkölcsi világnézeti nevelésének különböző lehetőségeit rejti mind módszer, mind effektivitás tekintetében, sőt az ilyenfajta lehetőségek egyazon tárgyon belül is változnak. Az is tény azonban, hogy a különböző egyéniségek, gondolkodásmódok megközelítése különböző irányból kell történjék, amire a szaktárgyak különbözősége jó lehetőséget ad. Kétségtelen továbbá, hogy nem elsősorban a tantárgy, hanem annak oktatója nevel, s nem kizárólag a szakismeretek közlésével, hanem saját egyéniségével, magatartásával, hivatástudatával, világnézetével. Való igaz — hallgatóink közül is sokan hangsúlyozzák —, hogy a nevelés, egyéniségformálás szempontjából nem könnyű részeire bontani azt a komplexhatást, amit a tantárgyak együttese, az oktatók közössége, általában az egyetem „légköre” jelent. Mégis a kérdésünkre adott válaszokban ez a komplexitás jelentős mértékben részeire bomlik, s így lehetővé válik az egyetemünkön folyó világnézeti nevelőmunka, leendő orvosaink egyéniségét formáló tevékenységek és tényezők analitikus vizsgálata. * Bizonyos, az alábbiak szempontjából legfontosabb részeredményeit lásd: Dr. Kovács László: Az orvosegyetemi tárgyak erkölcs- és egyéniségformáló hatása c. írásban. Felsőoktatási Szemle 1965. február. Megjegyzés: A 3 évvel ezelőtti felmérés jelentős visszhangot és vitákat váltott ki, mind metodológiai, mind tartalmi vonatkozásban. Az észrevételek egy része hasznosítható volt a mostani munkában, s ezáltal az eredmények reálisabbá váltak, de alapvető, lényegbevágó eltérések nincsenek. Adatainkat természetesen így sem tekintjük abszolút értékeknek, csakis bizonyos tendenciákat megközelítő valószínűséggel kifejező mutatóknak.