Felsőoktatási Szemle, 1980 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Kelemen László: A pedagógusképzés rendszere, lehetséges modelljei
órák megtartására, hanem megköveteli a tanulók egész személyiségének, közösségi életének, társadalmi feladatokra való felkészülésének irányítását. A tanórán kívüli nevelés, az ifjúsági mozgalmi élet, a családi neveléssel az együttműködés, a közéletiségre nevelés mind-mind pedagógusi feladat. Ez természetesen nem jelenti a pedagógus ismeretet és kultúrát közvetítő szerepének csökkenését. Az iskola korszerű általános műveltséget kíván nyújtani, s ennek eszköze csak a szaktudományok korszerű eredményeinek elsajátítása lehet. Ez maga az oktatói tevékenység. Az iskola nyitottabbá válása, valamint a „permanens művelődés” és önművelés igénye még tovább bővíti a pedagógus feladatkörét. Részt kell vennie és fel kell készülnie a közművelődési, felnőttoktatási feladatokra is. Az iskola demokratikus, társadalmi nivelláló feladatok ellátására is kötelezett. A pedagógus feladata ma már nem csupán az átlag jó tanulók oktatása és a gyengék elmarasztalása (buktatás), de hivatásával járó kötelessége speciális foglalkozás a hátrányos helyzetűekkel, a segítés is. Az iskola napjainkban már nem egyetlen forrása az ismeretszerzésnek. A tömegkommunikációs eszközök révén sok forrásból áramlik a tanulók felé az információ. A pedagógusnak egyrészt ismernie és kontrollálnia (esetleg koordinálnia) kell e hatásokat, másrészt magának is fel kell tudni használni ezen technikai eszközöket mind az oktatásban, mind a nevelésben. A társadalom által megszabott mindezen feladatok ellátására a pedagógusokat fel kell készíteni. Megfelelő ismereteket, készségeket, szokásokat, képességeket és személyiségvonásokat kell bennük kialakítani a feladatok ellátása érdekében. A képző intézmény milyen alapvető képzési csatornákon (területeken) éri el ezeket? A személyiség-formálás és a közösségi (közéleti) nevelés tartalmát, irányát, valamint az ismeretnyújtás elvi, tudományos egységét az ideológiai—politikai képzés biztosítja. A személyiségfejlesztés, a közösségi (közéleti) nevelés, valamint az oktatási és közművelődési feladatok megoldásához a hogyant, a módszert a pszichológiai és a neveléstudományi képzés során sajátítja el a pedagógusjelölt. Ez a képzés fokozottan szükséges a korrekciós pedagógiai feladatok teljesítésénél is. A pedagógus tevékenységre felkészítés tartalmi magvát természetesen a szaktudományos képzés, az iskolai oktatáshoz szükséges magas szintű tudományos ismeretanyag és szemléletmód adja, amely nem mechanikusan az iskolai ismeretanyag felső szintű vetülete, hanem egységes tudományos rendszer és világkép. A korszerű tudományos szemlélet és a személyiségfejlesztés harmóniája megköveteli a magas szintű általános műveltséget még a szaktanároktól is. Ezért a pedagógusképzésben a jelenleg domináló s szinte kizárólagos szaktudományos képzés mellett gondot kell fordítani az általános képzésre is. Az ismeretközvetítés, az oktatás módszere szaktudományként sajátos különbségeket mutat. A pedagógusképzésben ezért az egyes tantárgyak oktatásának módszertana (tantárgypedagógia) a képzés egyik döntő területe, s ide kell sorolni az oktatástechnikai eszközök alkalmazásának elsajátítását is. A szaktudomány, a pszichológia és a neveléstudomány itt közvetlenül konfrontál az iskolai gyakorlat igényeivel.