Felsőoktatási Szemle, 1980 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - Kelemen László: A pedagógusképzés rendszere, lehetséges modelljei

órák megtartására, hanem megköveteli a tanulók egész személyiségének, közösségi életének, társadalmi feladatokra való felkészülésének irányítását. A tanórán kívüli nevelés, az ifjúsági mozgalmi élet, a családi neveléssel az együttműködés, a közéleti­­ségre nevelés mind-mind pedagógusi feladat. Ez természetesen nem jelenti a pedagógus ismeretet és kultúrát közvetítő szerepé­nek csökkenését. Az iskola korszerű általános műveltséget kíván nyújtani, s ennek eszköze csak a szaktudományok korszerű eredményeinek elsajátítása lehet. Ez maga az oktatói tevékenység. Az iskola nyitottabbá válása, valamint a „permanens művelődés” és önművelés igénye még tovább bővíti a pedagógus feladatkörét. Részt kell vennie és fel kell ké­szülnie a közművelődési, felnőttoktatási feladatokra is. Az iskola demokratikus, társadalmi nivelláló feladatok ellátására is kötelezett. A pedagógus feladata ma már nem csupán az átlag jó tanulók oktatása és a gyengék elmarasztalása (buktatás), de hivatásával járó kötelessége speciális foglalkozás a hát­rányos helyzetűekkel, a segítés is. Az iskola napjainkban már nem egyetlen forrása az ismeretszerzésnek. A tömeg­kommunikációs eszközök révén sok forrásból áramlik a tanulók felé az információ. A pedagógusnak egyrészt ismernie és kontrollálnia (esetleg koordinálnia) kell e ha­tásokat, másrészt magának is fel kell tudni használni ezen technikai eszközöket mind az oktatásban, mind a nevelésben. A társadalom által megszabott mindezen feladatok ellátására a pedagógusokat fel kell készíteni. Megfelelő ismereteket, készségeket, szokásokat, képességeket és sze­mélyiségvonásokat kell bennük kialakítani a feladatok ellátása érdekében. A képző intézmény milyen alapvető képzési csatornákon (területeken) éri el eze­ket? A személyiség-formálás és a közösségi (közéleti) nevelés tartalmát, irányát, vala­mint az ismeretnyújtás elvi, tudományos egységét az ideológiai—politikai képzés biztosítja. A személyiség­fejlesztés, a közösségi (közéleti) nevelés, valamint az oktatási és közművelődési feladatok megoldásához a hogyant, a módszert a pszichológiai és a ne­veléstudományi képzés során sajátítja el a pedagógusjelölt. Ez a képzés fokozottan szükséges a korrekciós pedagógiai feladatok teljesítésénél is. A pedagógus tevékenységre felkészítés tartalmi magvát természetesen a szaktudo­mányos képzés, az iskolai oktatáshoz szükséges magas szintű tudományos ismeret­­anyag és szemléletmód adja, amely nem mechanikusan az iskolai ismeretanyag felső szintű vetülete, hanem egységes tudományos rendszer és világkép. A korszerű tudományos szemlélet és a személyiség­fejlesztés harmóniája megkö­veteli a magas szintű általános műveltséget még a szaktanároktól is. Ezért a pedagó­gusképzésben a jelenleg domináló s szinte kizárólagos szaktudományos képzés mel­lett gondot kell fordítani az általános képzésre is. Az ismeretközvetítés, az oktatás módszere szaktudományként sajátos különbsége­ket mutat. A p­edagógusképzésben ezért az egyes tantárgyak oktatásának módszerta­na (tantárgypedagógia) a képzés egyik döntő területe, s ide kell sorolni az oktatás­­technikai eszközök alkalmazásának elsajátítását is. A szaktudomány, a pszichológia és a neveléstudomány itt közvetlenül konfrontál az iskolai gyakorlat igényeivel.

Next