Felsőmagyarország, 1896. január-június (12. évfolyam, 1-148. szám)

1896-01-01 / 1. szám

­ _­í,61m6 m.líkzzo XII. évfolyam 1. sz. Szerda, január 1. s FELSŐM­AGYARORSZÁG KASSAI SZEMLE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kassa, föutcza 58. sz. kifizetési árak helyben házhoz hordva és vidékre posta szétküldés­­i ) _ ______________ sei: egész évre 10 írt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr., j F«lplfis «7Prki»swt/i • ni«« f ains • Hirdetések díjszabás szerint vetetnek fel egy hóra 1 frt. j | a kiadóhivatalban; és Budapesten, Bécsben, Paris, Berlin és Hamburgban Egyes szám­ára helyben 4 kr. vidéken 5 kr. i FAmunkatár«­ Símnn vilnus i lev<5 hirdetési irodákban. __Megjelenik a hétfői nap kivételével mindennap. S * 1 E 10“^ JS a lap anyáztaé?fkedendök.Üldemények a­z adóhivatal Kassa, 1896. Vaszary szózata. Kassa, decz. 31. A hit mélysége, a hazafiság magasztossága sugárzik ki ama fenkölt szózatból, melyet Ma­gyarország herczegprimása intézett papságához a millénium küszöbén. Mint világitó csillag jelenik meg előttünk a szózat, szelid fényt árasztva az útra, melyet az újabb ezredévre kijelöl lelki alatt­valóinak a jelenben és leendő szellemi utódainak. E szózat, mely ép oly gazdag a keresztény hit minden korszakot uraló nagy eszméiben, amely díszes a hazafiság vezér­elveiben, át fogja hatni nemcsak a magyar katholikus egyház minden tagját, hanem Magyarország minden polgárát is. De áthat e szózat verőfénye hazánk határain is és terjeszteni fogja az egyházfő dicsőségét s nemzete fenköltségét. Nagy és korszakalkotó férfiak gyakran ültek a herczegprimási széken, nem kevésbé nehéz időkben, mint a mai ; de a nagy elődök közül kevesen bírták oly hatalmasan irányítani a nem­zet sorsát, mint azt ma Vaszarynak megadta a Mindenható. Mintha csak az ő ajkai által nyilat­koznék meg a végzet! Vaszary Kolos szózata m szabad, hogy csak a katholikus szentélyek­­ feje maradjon; az egész nemzet jeligéjévé .. ...i annak lennie. __ _ ^ Aknáiig potisk»» nyil­ r!koz?.tot lilába kere­s­sünk e hatalmas szózatban. A nemzetek állam­­bölcseinek nyilatkozatai, kiket a végzet kijelölt, hogy népeik életútját az emberi bölcsesség közön­séges méreteit meghaladó óriási arányokban meg­állapítsák, felette állnak a napi politika küzdel­meinek. A herczegprimás ihletettségtől tündöklő szó­zatában nem nyilatkozhatott meg a tegnap, ma és holnap kicsinyes aktualitása, mivel az egy újabb ezredév üdvös reményt gerjesztő alapveté­sét foglalja magában. Boldog az a nemzet, melynek élén a meg­próbáltatások napjaiban oly tündöklő egyházfeje­delem áll, mint Vaszary Kolos. Százszorosan boldogoknak mondhatók vagyunk mi magyarok, mert nem a veszély örvénye szélén, hanem egy uj ezredév fényt árasztó küszöbén mondhatjuk őt magunkénak: öt, ki a hit és hazafiság áldásos sugarait terjeszti reánk ! Elnyomók és elnyomottak. Kassa, decz. 31. (—8.) Ez a két jelszó domborodik ki abból a karácsonyi czikkelyből, amelyet gróf Apponyi Albert, az egyedül boldogító „nemzeti“ párt ve­zére az ország üdvözülése végett látnoki ihlettel megírt. Úgy látszik már nem éri be avval a ne­­meslelkű gróf, hogy az ország érdekében bevég­zett tökéletességű szónoklatokat mondjon el, ha­nem legújabban még az írott szóval is igyekszik a haza javán közremunkálni. Nos hát, amit Apponyi állítólag tulajdon­­képen akar t. i. a béke, a parlamenti pártok bé­kéje, hogy ennek keretében a millennáris ünnep­ségek az összes politikai pártokat harmonikus egyetértésben egyesítsék, az tagadhatatlanul szép és helyes czél , de annak módjait és eszközeit helytelenül választotta meg a nemzeti párt ékes szavú és tollú vezér, azért az egész czikkely nem egyéb írott malasztnál, amelynek semmi ha­tása sem lesz. A leggyökeresebb tévedése ennek a czikkelynek az a felfogás, mely szerint a nemzeti párt vezére azt­ hiszi magáról, hogy ő van hi­vatva a politikai közélet irányítására. Ezt a fel­fogást azonban, bármily nagyon becsüljük ia Ao­­pmm­­_ui*r-jégért, kíryfc? t vagyunk mint a parlamentarizmusnak ama legelemibb sarkelvébe ütköző tételt, hogy mindig csak a parlamenti többség lehet hivatva a politikai irány megadá­sára, egyszerűen illuzóriusnak nevezni és pedig annál is inkább, mert Apponyi azt a hangsúlyo­zott békét olyan módon akarja elérni, hogy elő­ször az ország közviszonyainak általa ecsetelt rettentő szégyenletes állapotát az elnyomó több­ségnek tulajdonítja, amel­lyel szemben önmagát és elvtársait, valamint a többi ellenzéki pártokat elnyomottaknak nevezi. Hogy ez a feljajdulás egészen mártírszerű, azt elég eklatánsan bizo­nyítja az a visszhang, amelyet Apponyi czikke a magyarellenes nemzetiségi sajtóban keltett, amely­nek közlönyei nem késnek helybenhagyólag ere­­d­tgetni, hogy Apponyi a valóságnak megfelelő színekben ecsetelte az ország állapotait, s hogy ők, t. i. a nemzetiségek még mennyivel inkább el vannak nyomva, érintette, azután a zászlót az emelvény egyik sarkára tűzte. Erre Homesné bekötött szemmel a terembe lépett, felmutatta a kiválasztott arczképet, megtalálta a zász­lót és a megérintett urat a közönség soraiban. Még meglepőbbek az emlékezőtehetséggel vég­hezvitt mutatványok. Homesné előtt negyven számo­zott táblára felírt különféle nevet egyszer felolvastak, s Homesné képes volt megmondani, hogy melyik táb­lán, melyik név áll. Homes pedig a közönség között elhelyezett szalagra nyomott 6—9 tagú számot­ azon­nal megmondta, mihelyt valaki tőle a sok tagú felett álló 2 tagú számot kérdezte. Azt az ismeretes mutatványt, hogy a medium bekötött szemmel megmondja annak a tárgynak nevét, a­melyre valaki rámutat, Homesné egészen uj alakban adta elő. Ő ugyanis a tárgy tulajdonosát az emelvényre hívta, hol ő bekötött szemmel ült, a tárgyat pedig egy szekrénybe csukatta. Erre Homesné a tulajdonos kezét a saját homlokára tette, mintha gondolatait akarná kitalálni, s ekkor anélkül, hogy valaki bármi­­’­ >n segítségére lett volna, megmondta a szek­­­ avét. Másodszor pedig avval akarja a nemzeti párt vezére a békét elérni, hogy elnyomott létére az elnyomó többségnek feltételt szab. Ez a taktika meg éppenséggel nevetséges, mert képtelenség, hogy az elnyomott kisebbség szabjon feltételeket az elnyomó többségnek, de az meg éppenséggel nélkülözi a komoly szándék alaposságát, hogy a föltétel lehetetlen is legyen. S amit Apponyi ki­­ván, az merőben lehetetlen. A választási reformot a budget után tárgyalni nem lehet, mert a dolog nincs előkészítve s a millenáris ünnepélyekig rö­­­vid is az idő. A békének ez a „szabott ár“­a félreism­erhetlenü­l csak túlliczitálása a kúriai bí­ráskodásról szóló javaslatnak, amelyet Apponyi eddig sürgetett s amely tárgyalási sorát várja, úgy hogy ha ez szőnyegre fog kerülni, a nem­zeti p­árt vezére azt előreláthatólag keveselni fogja, amint mindent kevesell, amit a szabadelvű­­párt megvalósított. De hisz még azt se tudjuk, hogy mikor jutunk el odáig, mert egyelőre az is beláthatat­lan, hogy a budget vita mikor ér véget. Ha az ellenzék komolyan akarja a békét, annak egyedüli bizonyítéka, hogy a költségvetés vita útjába mindenféle mesterséges akadályokat ne gördítsen. Apponyinak tehát nem a párthoz kel­lett vo­n;a intézni szózatát, hanem az ellenzéki pártokhoz, mert ezek csinálták a háborúságot és visszavonást eddig is és a jövőre nézve is nem békés hangulatot, hanem harczi kedvet mentenek Apponyi czikkéből, vagy tán csak nem tűrik el továbbra is a szabadelvű párt erőszakoskodását és zsarnokságát, amit Apponyi oly híven megüt ? KÜLFÖLD. A FELSŐMAGY­ARORSZÁG TÁRCZÁJA. Az antispiritizmusról. A Homes és Fey pár előadásai alkalmából. — más eddig csak Amerikában talált szó­­hiveinek száma meghaladta az egy mban minálunk is terjed. Nem spiritizmus tudományos volta, sága okozza-e, de Berlinben záporodnak hívei. Minden láthatni a spiritizmusra jpeket s igy csak örülni ritizmus részéről is tör­'lamint ’met, sokféleképen is'—1 X A keleti események. Szófiából írják: A két hét óta ülésező mac­edóniai kongresszust bezárták, miután előzőleg egy 12 tagú vezérlő bizottságot vá­lasztottak. A bizottságnak összes tagjai az ellenzékhez tartoznak. Hir szerint, Nikolajev tábornok az elnök­ségre való jelöltetését nem fogadta el. Erre vonatko­zólag Konstantinápolyból jelentik. Az utóbbi napok­ban Zeitun mellett és környékén több véres ös­szeü­t­­közet volt. A beállott havazás akadályozza a török csapatok operáczióit. Kisebb török hadosztályok jelen­téktelen vereségeket szenvedtek. A török csapatok offenzív hadművelete a teljes körülzárolásra irányul, volt a híre, hogy előtte hazudni nem lehet. Tizenkét éves volt, mikor egy hipnotizáló orvos véletlenül ná­luk járt s mereven tekintvén rá, Homesné rögtön hipnotikus álomba merült. Akkor rögtön a legmegle­pőbb mutatványokat végezhette vele szülői jelenlété­­■­ben, így például akárhová rejtettek el egy tűt, ha az orvos álmában megparancsolta neki. Homesné fölébre­dése után a tű után idegen lakásba is betalált, s ott függönyök közt, ruhában vagy szőnyegben a tűt ren­desen megtalálta. Később elhatározta, hogy kiváló természeti tulajdonságaival a spiritista üzelmek lelep­lezéséhez fog hozzájárulni. Érdekes mutatvány a Davenport leányé is, a­ki lekötött kézzel s lábbal egy függöny mögül a spiri­­tisták összes szellemidéző hókusz pókuszait bemutatja. A függöny előtt szellemalakok jelennek meg, minden­féle zaj hallatszik, külön­’ Azok, a kik a rr után a köt“1 ’ pecsét'­’ ie' ■'•»vak repülnek ki. ik, a mutatvány » rajta le”K

Next